Háttérismeretek a "RÁKOM" című anyagomhoz:
Adjuváns kemoterápia
Kemoterápia -- Infúzió -- Mellékhatás -- Hajhullás -- Fáradékonyság -- Hányinger -- Nyálkahártyák -- Egyébb hatások
Adjuvans kezelésnek nevezzük a daganat sebészi eltávolítása utáni kezelést, amikor a képalkotó eljárások alapján "daganatmentes" állapotban, megelőző cytostaticus kezelést alkalmazunk. E kezelési forma a daganatos megbetegedés kiújulását hivatott megelőzni. E kezelési forma napjainkban számtalan daganatos megbetegedés esetén rutinszerűen kerül alkalmazásra. Az emlő daganatos vagy a vastagbél daganatos betegek egy részénél a műtéti eltávolítás után alkalmazott gyógyszeres kezelés a rutin kezelés része, ennek elhagyása szakmai hibának minősül.
A műtétre és a sugárkezelésre általában akkor kerül sor, ha egy jól körülirt daganatos folyamat kezelése a cél. Ezzel szemben a kemoterápia a műtét, valamint a sugárkezelés számára nem hozzáférhető területeken is képes lehet a rákos sejtek elpusztítására.
Az alkalmazott kemoterápia célja a daganat sebészeti eltávolítása után az esetlegesen meglévő mikroszkópikus áttétek (metasztázisok) elpusztítása. Ezek a daganatsejtek a nyirokutakon, illetve a vérárammal az elsődleges daganat helyétől távolra is eljuthatnak és megtapadhatnak. Akkor alkalmazzák, ha nagy a kockázata annak, hogy a rák kiújul azokból a sejtekből, amelyeket a sebészeti beavatkozás során nem sikerült eltávolítani.
A cytostaticumokat hatásmechanizmusuk alapján csoportosíthatjuk. Az első csoportba tartoznak az alkilezőszerek, amelyek a DNS-láncok keresztkötését hozzák lére. A második csoportba tartoznak az antibiotikumok, melyek a DNS szerkezetében töréseket, vagy interkalálásokat hoznak létre. A harmadik csoportot az antimetabolitok alkotják, amelyek a DNS szintézis feltételét képező fehérjék hasznosítását gátolják. A negyedik csoportba osztják az antimitotikumokat, ezek a sejtoszláshoz nélkülözhetetlen anyagokra hatnak. Végül a hatásmechanizmus alapján nem osztályozható anyagok egy külön csoportot képeznek.
A cytostaticumok hatásmechanizmusuk alapján természetesen nem csak a daganatos sejtekre, de az egészséges sejtekre is hatnak. Ennek következtében alkalmazásuk során jelentős mellékhatásokkal is kell számolni. Ez egyben az alkalmazható gyógyszerek adagolásnak is határt szab. A cytostatikus kezelés hatékonyságát legjobban befolyásoló korlátozó tényezők az alkalmazásuk során fellépő mellékhatások.
Adjuváns kezelés során általában több gyógyszert kombináltan alkalmaznak, a lehető legnagyobb dózisban, amelyet a beteg még elvisel. Az adjuváns kezelést a műtétet követően meglehetősen hamar meg kell kezdeni, általában a sebészeti beavatkozást követő 3-6 hétben el kell indítani.
Kemoterápia -- Infúzió -- Mellékhatás -- Hajhullás -- Fáradékonyság -- Hányinger -- Nyálkahártyák -- Egyébb hatások
Leggyakoribb az intravénás alkalmazás, amely során a beteg egyik vénájába
egy injekciós tű segítségével juttatják be a gyógyszereket. Ez lehet
hagyományos injekciós tű vagy egy műanyag cső (branül) is. A hatóanyagokat
infúzió formájában adják, de az több napos ágynyugalom mellett megengedték,
hogy az infúziós állványt tolva kiüljön a beteg étkezni, elmenjen
vizsgálatra, mosakodni.
Kemoterápia -- Infúzió -- Mellékhatás -- Hajhullás -- Fáradékonyság -- Hányinger -- Nyálkahártyák -- Egyébb hatások
A daganatellenes gyógyszerek hatásmechanizmusuk miatt egyaránt hathatnak a rákos sejtekre és az egészséges sejtekre is, s ezzel magyarázható a mellékhatások kialakulása. Ugyanakkor a kemoterápiás szerek jobban pusztítják a rákos sejteket. Ennek biológiai háttere abban rejlik, hogy a tumoros sejtek az egészséges sejteknél gyorsabban osztódnak, a citosztatikumok pedig a sejtek osztódásának különböző szakaszaiban hatnak.
A citosztatikumok a keringéssel a szervezet legtöbb részére eljutnak, s amellett, hogy a kívánt hatást elérik, vagyis pusztítják a szervezetben lévő daganatsejteket, hatnak az ép, egészséges sejtekre is. A hatásmechanizmusból következően elsősorban azokra a sejtekre fejtenek ki nem kívánt hatást, amelyek az átlagnál gyorsabban osztódnak az emberi szervezetben. Ilyenek a nyálkahártya sejtek (szájban, gyomor-bélrendszerben, nemi szervek területén), a vérsejtek (fehérvérsejt, vérlemezke, vörösvértest) és a szőrtüszők sejtjei.
A mellékhatások a legtöbb esetben átmenetiek. A kemoterápiás kezelés összeállításakor és az alkalmazás gyakoriságának meghatározásakor figyelembe veszik ezeket a nemkívánatos hatásokat, s a következő ciklus bejuttatására általában akkor kerül sor, amikor a szervezet az előző ciklust már „kiheverte”.
Minden ember különböző, s a betegek eltérően reagálhatnak akár azonos fajtájú és dózisú gyógyszereket tartalmazó kemoterápiás kezelésekre is, s főleg az első kezelés előtt nem lehet pontosan megmondani, hogy az egyes betegeknél milyen mellékhatások fognak kialakulni. A kezelések során a lehetséges mellékhatások közül természetesen nem mindegyik alakul ki minden betegnél, s a mellékhatások erőssége is különböző, azok lehetnek enyhék, középsúlyosak, súlyosak, nagyon ritkán (ezrelékes nagyságrendben) életveszélyesek.
A betegek reagálását befolyásolhatja általános állapotuk, a daganatos betegség fajtája, kiterjedtsége is. A nemkívánatos hatások ellenére is a betegek többsége elég jól van ahhoz, hogy folytassa mindennapi életét, s az esetek jelentős részében a kemoterápiát érdemes úgy időzíteni, hogy a kezelést követő néhány napot a beteg pihenéssel, regenerálódással tölthesse.
Kemoterápia -- Infúzió -- Mellékhatás -- Hajhullás -- Fáradékonyság -- Hányinger -- Nyálkahártyák -- Egyébb hatások
A hajhullás a leginkább szemmel látható mellékhatás, amely gyakran azért zavarja a beteget, mert utal a betegségére. Ez a hatás azzal függ össze, hogy bizonyos kemoterápiás készítmények a hajhagymák gyorsan osztódó sejtjeit pusztítva gátolják a haj és a szőrzet növekedését. Gyakran a szemöldök, a szempilla, a nemi szőrzet, s a test egyéb helyein lévő szőrzet is kihullik.
A haj és a szőrzet elvesztése szinte mindig átmeneti, s az adott kemoterápiás szer alkalmazásának befejezése után a haj és a szőrzet visszanő. Ma már esztétikailag is megfelelő parókák állnak rendelkezésre, amelyet a kemoterápiás kezelésben részesülő betegek receptre, magas támogatási aránnyal kaphatnak meg.
Kemoterápia -- Infúzió -- Mellékhatás -- Hajhullás -- Fáradékonyság -- Hányinger -- Nyálkahártyák -- Egyébb hatások
Gyakran jelentkezik fáradékonyság a kemoterápiás kezelés alatt és a kezelés utáni néhány napban, de ha ettől függetlenül is fennáll, akkor a vörösvértest számot is ellenőrizni kell (ld. lejjebb).
Kemoterápia -- Infúzió -- Mellékhatás -- Hajhullás -- Fáradékonyság -- Hányinger -- Nyálkahártyák -- Egyébb hatások
A hányinger és a hányás a beteg életminőségét leginkább befolyásoló mellékhatások közé tartoznak, azonban ezek jó része kivédhető: a hányinger és a hányás erőssége csökkenthető azokkal a gyógyszerekkel, amelyeket az elmúlt évtizedben fejlesztettek ki. Ezeket a hányáscsillapítókat a kemoterápiás kezelés előtt, alatt és után is lehet alkalmazni, injekció, tabletta vagy kúp formájában is hozzáférhetőek. A hatékony szerek tablettában vagy kúpban történő alkalmazása lehetővé teszi, hogy a kezelés után, már a kórházon kívül, otthon jelentkező hányingereket is hatékonyan lehessen kezelni.
Kemoterápia -- Infúzió -- Mellékhatás -- Hajhullás -- Fáradékonyság -- Hányinger -- Nyálkahártyák -- Egyébb hatások
A kemoterápia átmenetileg károsíthatja a nyálkahártyákat is. A szájüregben afták, fekélyek képződhetnek, gyulladások alakulhatnak ki. Az elváltozásokhoz kapcsolódó fájdalom korlátozhatja a táplálkozást, az idős beteg lehet, hogy nem tudja viselni a protézisét. Orvosa a szájnyálka hártyáján jelentkező fájdalom mérséklésére oldatokat és ecsetelőket rendelhet, szükség esetén gyulladásgátló, antibiotikus vagy gombaellenes kezelést is indíthat.
Nemcsak a szájnyálkahártyára hathatnak a citosztatikumok, hanem a nyelőcső, a gyomor és bélnyálkahártya sejtjeire is. Ennek a hatásnak része lehet a hányinger, hányás, de a bélnyálkahártya károsodása révén kialakulhat hasi fájdalom, hasmenés is. Erős, napi 5-10-szer jelentkező hasmenésnél, illetve ha a hasmenéses panaszok két napnál tovább tartanak, fontos, hogy a beteg orvoshoz forduljon további ellátása érdekében.
Kemoterápia -- Infúzió -- Mellékhatás -- Hajhullás -- Fáradékonyság -- Hányinger -- Nyálkahártyák -- Egyébb hatások
A kemoterápia során ritkábban jelentkező mellékhatások közül meg kell említeni az allergiás reakciókat, a vérnyomás emelkedését vagy csökkenését, a különféle bőrelváltozásokat, kiütéseket, fényérzékenységet, a szív-, máj- és veseműködési zavarokat, a vérben ion-eltérések jelentkezését (a kálium, nátrium, kalcium szint változása), a fejfájást, a tapintás és az ízérzékelés zavarait. Nemcsak a daganatos alapbetegség hajlamosíthat mélyvénás trombózisra és egyéb embóliás eseményekre, hanem bizonyos kemoterápiás szerek alkalmazása is emelheti ennek kockázatát.
A kemoterápiában alkalmazott gyógyszerek nemcsak közvetlenül válthatnak ki nem kívánt mellékhatásokat, hanem a szervezet működésének megváltozásával megjelenhetnem olyan betegségek is, amelyek ugyancsak az alkalmazott készítményekkel hozhatók összefüggésbe.
----------------------------------------------------------------------
http://www.rakgyogyitas.hu/cikk.php?cikkkat=1&friss=1&id=44&page=5
http://sunrise.sote.hu/htsz/bodokygy.htm