Rieth József

Gyermekkorom - Előzmények, körülményeink

    (Tartalomjegyzékhez  --  Gyermekkorom  --  Előzmények <<< Vissza  Kisgyermekkor >>>    

 

            A harmincas évek             A harmincas évek - Iparosok - Cselédek - Társadalmi környezet - Vallási környezet

(Keresztény kurzus - Zsidótörvények - Kommunista - Nyilas - Munkás - Paraszt - Hivatalnok - Polgár - Értelmiség - Gazdag - Középosztály - Szegény)

 

Keresztény kurzusnak nevezik a belpolitikai élet ezidőben bekövetkezett fellendülését. Ez az elnevezés eredetileg csak pejoratívnak szánt liberális újságírói címke. Szerintem az van mögötte, hogy a század elején és az első világháború alatt feltűnően sok zsidó épült be az iparba, bankrendszerbe és általában a közéletbe. Ez még nem lett volna baj, de feltűnően sok irányító posztot elfoglaltak, Magyarellenes, és népellenes mechanizmussal dolgoztak, egy új társadalmi rendet, az ő saját és sajátos rendjüket építgették. Érzésem szerint ez a probléma csak a tehetősebb, gazdagabb zsidóknál mutatkozott meg, a szegények közülük is kisemmizettek és napról napra tengődők voltak. Ők, a szegény zsidók is sokan voltak, egyre többen, és nagyon sokat dolgoztak. Azonban a zsidók mások voltak, mindenféle szempontból idegenként tűntek fel, és nem tudta a magyar társadalom integrálni őket, mint ahogy a németeket és más nemzetiségeket magába olvasztott. Ám a zsidók közül is csak igen kevesen próbáltak beolvadni. Szerintem ez vezetett a zsidó törvények kialakulásához, a zsidók kisemmizéséhez. Külföldi nyomásra és példa szerint magyar módon létrejöttek a zsidótörvények. Ebben az időben széles körben kezdett a magyar értelmiség kibontakozni, létrejönni. Ősmagyarkodó hagyományok bontakoztak ki, az irredenta eszme nyomán egyre inkább nemzeties jellegű és egyre szélsőségesebb szervezetek jöttek létre. Ilyen volt a Baross szövetség is. Új, ősmagyar színezetű elméletek jöttek létre, vagy kerültek elő sokszor egészen pogány színezettel. Turáni mítoszt magyaráztak, turáni átokról beszéltek, nagyon sok titokzatos tan bújt elő valahonnan, gombamód szaporodott, főleg az egyetemista ifjúság körében. Jellemzőjük volt a katonás rend, a tömeggyűlések, a magyarkodás és valami zavaros ősmagyar eszme beépülése. Bár a katolikus egyházon belül is voltak hangok a zsidók ellen, de az egyház irányvonala az emberséges megoldás felé hajlott.

 

Kikről hallottam gyerekként a világban? Kommunistákról beszéltek a közvélemény alakítói, olyanokról akik rettenetesen bűnös, igen rossz emberek lehettek: tolvajok, gyilkosok, közveszélyes bűnözők. Ebben benne volt még a Tanácsköztársaság idején elkövetett rémségek emléke, no és természetesen a "fehér terrort" indokló propagandának a közvéleményt formáló szándéka. Legtöbbjük a munkások közül került ki, de akadt köztük értelmiségi is szép számmal. --- Aztán hallani lehetett nyilasokról, akik fel akarják erőszakkal forgatni az éppen aktuális rendet, és valami zavaros nemzeti szocialista társadalmat akarnak létrehozni. Ezek a nyilasok kommunista- és zsidó-ellenesek voltak, de ellene voltak azoknak is, akik a nyilasok színrelépését akadályozzák. Még durva merényletektől se riadtak vissza. Tagjaik általában a középosztályból verbuválódtak, de igen sok volt köztük a lumpen, a szegény munkásokból verbuválódott szerencsekereső is.  --- Más társadalmi réteget képeztek a dzsentrik, a katonatisztek, az úri osztály, akik (a közvélemény alakítói szerint) mindenkit megértettek, mindenkin próbáltak segíteni, akik az ország javán munkálkodtak. Ők jól éltek, nekik minden sikerült, ők igazi példaképek szerettek volna lenni... Legalább is a nagyobbik részük. Mert köztük is volt rossz, bűnös, de az ilyet ők maguk is elítélték. Az ilyen megbélyegzettek között aztán igen sok öngyilkosság történt. Mindenesetre a gazdagok előnye sem kulturális, sem gazdasági téren nem látszott behozhatónak, de elkülönültségük lehetetlenné is tette másoknak a közéjük történő beépülését. --- Sokan, nagyon sokan voltak a munkások, parasztok. Ők szegények, többnyire nagyon szegények voltak, egyik napról a másikra éltek. Többségük nagyon becsületes volt, de akadtak köztük lumpenek, sőt hivatásos gonosztevők is. Szerettek volna magasabb társadalmi rétegbe beépülni, de ez csak ritkán sikerült. Gyermekeiket próbálták iskoláztatni, de ennek anyagi lehetőségeik korlátot szabtak (tandíj, öltözködés, szórakozás, kulturális programok, társadalmi szervezetek, stb., stb.). Nagy tömegük alkalmi munkákból élt, de tekintélyes részük gyárban, iparosnál, kereskedőnél, vagy valamilyen intézménynél folyamatos munkát vállalt. Jellegzetes dolgozóréteg volt a cselédek, hordárok, építőipari segítők (segédmunkások, malterosok) tömege. Ők nem gyakran változtatták munkahelyeiket, szinte szakma szerűen dolgoztak és szakmai öntudattal is rendelkeztek. Büszkék voltak szaktudásukra. --- Végül említek egy érdekes réteget, a hivatalnokok, a polgárok, az értelmiségiek rétegét. Általában ők sem voltak gazdagok, középosztályt alkottak. Általában műveltek voltak, legalább is így próbáltak élni, vagy ezt próbálták kifelé mutatni. Takarékosan, beosztással igyekeztek élni. Sok volt köztük az elszegényedett, úgynevezett "hétszilvafás nemes", akik most kétkezi munkával, esetleg hivatalnokként, tanárként élték becsületes életüket.

 

A társadalom imént felsorolt tagjai általában külső megjelenésük alapján is felismerhetők voltak. Gyakorlott emberek általában pusztán kinézetük alapján már messziről felismerték azokat a ruházkodási, viselkedési jegyeket, amelyek jellemezték az egyes társadalmi rétegeket. A szórakozási gyakorlatuk is jellemző volt társadalmi helyzetükre. A gazdagabb rétegek kaszinóba, klubba, előkelő étterembe jártak, színházi páholyt béreltek, hangversenyt látogattak, partikat, fogadásokat, rendszeres összejöveteleket rendeztek. A középosztály tagjai egyesületekben élték ki társadalmi kötelezettségeiket, vendéglőbe, cukrászdába jártak, ritkán jutottak el színházba, hangversenyre, akkor se páholyba, kis körben ünnepeltek születés, vagy névnapot, esetleg más nevezetes eseményt. A szegényebb osztályok számára maradt a vendéglő, a kultúrházi előadás, a búcsúk és vursli világa, a korzó -- esetleg még ezek sem.

 

 

            Iparosok             A harmincas évek - Iparosok - Cselédek - Társadalmi környezet - Vallási környezet

(Középosztály - Szegény - Ipartestület - iparegylet - Inas - Segéd - Mester)

 

Az iparosok és kereskedők általában a középosztály alsó rétegében, vagy a szegények felsőbb csoportjában éltek. Működésükhöz jelentős beruházás volt szükséges. Az üzlethelyiség nélkülözhetetlen volt számukra, műhelyfelszerelés, raktárkészlet kellett a működésükhöz. Megfelelő reklám, jó és szép cégtábla nélkülözhetetlen volt a működésükhöz. Vonzó kirakatot kellett berendezni, számolócédulákat kellett készíttetni. A megbízhatóságot az "Alapítva..." felirat garantálhatta. Segédek, inasok, kifutók mutathatták az iparos és kereskedő rangját. Garanciát kellett szerezni az előkelő vevőkör megnyerésére. Erre jó nevű ajánlókat kellett megnyerni, reklámokba kellett beruházni, meg kellett oldani a házhozszállítást, hitelkeretet kellett a vevők számára biztosítani.

 

Az iparosok Ipartestületekbe tömörültek, társadalmi tevékenységeiket pedig iparegyletekben védték meg. Az ipartestületek szakmailag szerveződtek, az iparegyletek pedig valamilyen más szerveződés (például plébánia, párt, egyesület) mellett. Az ipartestület a szakma védelmét biztosította (a szakmai képzés színvonalát, a területi elosztottságot, a termékek egyenletes minőségét, az árak képzését), a háború alatt az ipartestületek a zavartalan nyersanyagellátást is biztosították, közreműködtek a törvények megalkotásában. Az iparegyletek a társasági életet tették lehetővé az azonos érdeklődésű iparosok és családjuk számára, ott találkoztak az ugyanolyan vallású, egy kerületben élő, esetleg közös sport iránt érdeklődő szakemberek. Az iparosok törzshelye vendéglőkben, kultúrházakban volt, szerettek a korzókon esténként sétálni, köszöntgetni. Ez Pesten kevésbé volt szokásos.

 

 

A cipész életét ismertem meg, ezt tudom leírni valamelyest hitelesen, de hasonló lehetett más iparágak működése is. Az iparos legények először inasok voltak, szinte beépültek a mester családjába. Mindenesként kezdték, takarítottak, házi munkát végeztek, és ha alkalmasságukat, rátermettségüket már kellőképen bizonyították, akkor kaphattak kisebb feladatokat a műhelyben. Kezdetben ott is a takarítás, a rendrakás, az anyagbeszerzés, a házhozszállítás volt a feladatuk. Sokszor kölcsön is adták őket a mesterek egymásnak. Néhány év után kezdtek ipariskolába járni, ahol anyagismeretet, technológiát tanultak. Megismerkedtek a szükséges jogi és gazdasági ismeretekkel. Ezután lettek segédek, akik már önállóan is tudtak kisebb javításokat végezni, vagy érdemi munkával új cipő készítésénél is képesek voltak közreműködni. A segédévek általában hosszúra nyúltak, rendszerint több mesternél is szolgáltak, mire önállósulhattak. Ennek feltétele volt a saját műhely berendezése, a szükséges engedélyek megszerzése. Az önállósulásnak jelentős vagyoni feltételei voltak. Ebben a mesterek segítsége jelentős volt. Részben hitel nyújtásával, másrészt használt eszközök (kaptafa, stb.) odaajándékozásával, vagy eladásával segíthettek az új műhely létrehozásában. Jelentős segítség volt a javítások egy részének átadása, a vevőkör átirányítása, amit a mester gyakran megtett egyszerű baráti gesztusként a megszeretett segédjének. Kevés segéd jutott el a mesterfokra, de ha sikerült, az már jelentős szakmai tekintélyt adott.

 

 

            Cselédek             A harmincas évek - Iparosok - Cselédek - Társadalmi környezet - Vallási környezet

(Szobalány - Cselédkönyv)

 

Szobalány, takarítónő, cselédkönyv

 

Általánosságban a harmincas évek előtt igen sok segítőt alkalmaztak a háztartásokban. Voltak cselédek, takarítónők, házvezetőnők, nevelőnők, titkárnők, mosónők, társalkodónők. Sok olyan polgári háztartás volt, ahol több segítő is dolgozott egyidejűleg, de az általam ismert háztartásokban a szobalány és a takarítónő kettőse volt ismertebb. A cseléd általában ott is lakott a gazda lakásában (a cselédszobában), a takarítónő pedig hetenként, vagy meghatározott időnként jött. Nem ismertem háztartást, ahol inas is volt, de hallottam ilyenről. A cseléd legtöbbször  -- képességei szerint -- többféle feladatot is ellátott a háztartásban, ennek megfelelően a megbecsültsége is különböző volt. Kimenő járt nekik, amit a háziakkal történt megállapodás szabályozott, istentiszteletre, búcsúba, korzóra rendszeresen kijártak.

 

Cselédkönyvvel rendelkeztek, ami a szolgálati helyeit és időtartamait is feltüntette. Munkavállalásukat közvetítő segítette, általában ajánlólevéllel bocsátották el őket. Képzésük leggyakrabban a gazda háztartásában történt, de voltak tanfolyamok és iskolák is, ahol megfelelő képzésben részesültek. Itt elsajátították az egységes háztartási szabályokat, elveket. Adottságuk, képzettségük és terveik szerint lettek aztán esetleg szakosodott takarítónők, bejárónők, mosónők, varrónők, nevelőnők, szakácsnők. Édesanyám -- tudomásom szerint -- ilyen iskolát végzett, ahol szakácsnő, vagy házvezetőnő képesítést szerzett.

 

 

            Társadalmi környezet             A harmincas évek - Iparosok - Cselédek - Társadalmi környezet - Vallási környezet

(Rangkülönbség)

 

Vagyon szerint differenciálódott a társadalom, ez a lakókörnyezetében is megmutatkozott. Övezetek alakultak ki. A szegények és a jómódúak más más részén laktak a városnak. Persze ez a differenciálódás az iskolákban, a plébániákon és a boltokon is tetten érhető. Az emberi érintkezésben is tapasztalható volt a rangkülönbség. Az osztálykülönbségek a megszólításokban szigorú rend szerint érvényesültek. A tekintetes, nagyságos, méltóságos megszólítást nem volt ajánlatos felcserélni, általában megkövetelték a pontos címzést. A helytelen címet sértődötten kijavították, kikérték maguknak. Ugyanígy a rangokat is pontosan elvárták (hadnagy...,százados..., igazgató..., főméltóságú főtanácsos... stb.).

 

Az arra jogosult rétegekben még élt a párbaj intézménye, bár a párbajt a 30-as években már törvény tiltotta. Szigorúan megkövetelték az illemkódex betartását, sértés volt a megszegése. Az értelmiségiek oklevéllel rendelkeztek, nemeslevél volt az előkelők birtokában. A kiváltságok, előjogok pontosan kijártak az úri osztálynak, a társadalmi rangsort nagyon gondosan betartották.

 

 

            Vallási környezet             A harmincas évek - Iparosok - Cselédek - Társadalmi környezet - Vallási környezet

(Tridenti rítus - Modernizmus - Pápisták - Lóformátusok)

 

Tridenti rítus volt ekkor még használatban: latin volt a szertartás nyelve, a népnek háttal miséztek, pénteki hústilalom volt szokásban. A Bibliát szóról szóra értelmezték, a hatnapos teremtéstörténet is hatszor huszonnégy óraként volt értelmezendő.

 

A huszadik század elején kezdett terjedni a modernizmusnak nevezett tanítás, amit az Egyház szigorúan elítélt és betiltott. Sok könyv került ekkoriban indexre, köztük például Prohászka Ottokár könyvei is a modernizmus gyanújával. Az evolúció tana elfogadhatatlan volt az akkori egyház számára, Darwin tanítása teljesen téves elméletnek volt beállítva.

 

A felekezetek szemben álltak egymással, köztünk gyerekek közt divatos volt egymás csúfolása: pápistáknak csúfoltak minket a reformátusok, mi pedig őket lóformátusoknak neveztük. Számunkra -- az akkori morális tanítása szerint -- súlyos bűn volt a protestáns istentiszteleten részt venni.

 

            A harmincas évek - Iparosok - Cselédek - Társadalmi környezet - Vallási környezet

 

(Tartalomjegyzékhez  --  Gyermekkorom  --  Előzmények <<< Vissza  Kisgyermekkor >>>