Rieth József
Gyermekkorom
- Csecsemőkorom
(Tartalomjegyzékhez
-- Gyermekkorom -- Kisgyermekkor)
<<< Vissza
Tovább >>>
Törvénytelenül
Törvénytelenül -
Elszigetelten - Születés -
(Németvölgyi út 16 - Új Szent János kórház -
Szülői beleegyezés nélkül)
|
Németvölgyi
út 16, Szabó Lőrinc emléktábla és a János kórház |
Nem
meséltek arról szüleim, hogy hogyan ismerkedtek meg. Vajon egy korzó-ismeretséggel
indulhatott kettejük kapcsolata, vagy talán egy cipő javítás során ismerkedtek meg,
de a lényeg: egymásra találtak. Mindketten csodálatos emberi tulajdonságokkal
rendelkeztek Nem csodálom, hogy hirtelen nagy szerelem lobbanhatott köztük.
Felismerve egymás értékeit, végig gondolva lehetőségeiket mindent alaposan
megfontolhattak, és a saját utat választották. A családi ellenkezés dacára
vállalták egymást és vállaltak engem. Hála a nagy szeretetüknek nem lettem
"Zabi"-gyerek, hanem családba születtem, ha kicsi és egyszerű volt is ez a
család. A Németvölgyi út 16-ba születtem egy pici szoba-konyhás lakásba. A
háznak nem csak én voltam "híres" lakója, de évekig itt élt és alkotott Szabó
Lőrinc is. Ő már megkapta az emléktáblát... Az én hírességemről csak szüleim
emlékeztek meg, nem emléktáblával, hanem gondossággal, szeretettel. Persze nem
otthonszülés volt az érkezésem, hiszen az
Új Szent János kórházban láttam meg a
napvilágot. A törvény szigorú volt, születési anyakönyvembe bevéste a "telen"
jelzőt, ami a törvénytelen származást jelentette, vagyis azt, hogy házasságon
kívül születtem. A törvény csak a tényeket próbálja mérlegelni, nem ismer
megalkuvást.
Igen ám, de a házassághoz szülői beleegyezések
kellettek volna, amit sem Budakesziről, sem Tiszaföldvárról nem adtak meg
nagyszüleim. Aztán a házassághoz szükséges lett volna templomi esküvő. Katolikus
esküvőt csak
"reverzálissal" lehetett volna megtartani, vagyis édesanyámnak le kellett volna
mondani arról, hogy gyermekei evangélikusok lehessenek. Evangélikus esküvő
esetén édesapám szakadt volna ki a katolikus egyházból. No meg aztán az esküvő
jelentős költséget is jelentett volna: stólapénz, ruhák, lagzi. Családi támogatás ehhez
egyik oldalról sem volt elvárható. Maradt tehát a gyermek elfogadása, a maguknak
való élet választása: "Majd meglátjuk, mire jutunk magunk!"
felkiáltással (vagy talán inkább csak alig hallható, benső sóhajtással!).
Elszigetelten
Törvénytelenül -
Elszigetelten - Születés -
(Német Kálmán - Kiss István)
A legfontosabb volt, a gyermeknek az új otthon megteremtése. Édesapám ekkor még
a Márvány utcában Németh Kálmánnál dolgozott, igen megbecsült munkaerő volt:
gyorsan és szépen dolgozott, hibátlan munkát végzett. Rokonaink, akiktől
támogatást kaphattak volna, Pesten nem voltak, a távoliak pedig kitagadták őket. Teljesen magukra voltak utalva,
csak néhányan álltak melléjük. Az egyik segítőjük a Mester, Németh Kálmán volt.
A munkában történő megbecsülésen túl valószínűleg előleggel és adományokkal is
segítette szüleimet az otthon létrehozásában. A másik segítőjük
Kiss István és
felesége volt, akik a Németvölgyi út 16 házfelügyelői voltak. Vidám, kedves
házaspár volt, akik akkor várták második gyermeküket. Már volt egy nálam két
évvel idősebb leányuk, fiuk pedig csaknem velem egyidőben született. A két
édesanya igen sokat segített egymásnak, de Kiss úr is mindent megtett értünk.
No ezzel véget is ért a baráti támogatók sora. A szegénységük, a rendezetlen
társadalmi helyzetük és a semmiből való előkerülésük szüleimet igen elszigetelt
körülmények közé sodorta, mindenki fenntartással várta a jövevények
bemutatkozását. A ház lakói szüleimnél sokkal jobb módban éltek, kíváncsian
nézték, mire megy az iparoslegény, újdonsült felesége és az újszülött gyermek a
gazdasági válság közepette egy új élet megalapozásában.
Születés
Törvénytelenül -
Elszigetelten - Születés -
(Apácák - Csúnya voltam - Gyönyörű baba lettem -
Keresztelés)
|
János kórház bejárata, Labouré Katalin,
egy Vincés-nővér és nővérek csoportja
|
És
akkor -- ahogy ez a történelemben, a mesében, de az életben is történni szokott -- most is múlt az idő, elérkezett 1931.
március 10. nevezetes napja. Úgy döntöttem, hogy elérkezett az én időm:
ez az én születésnapom, így hát gyorsan megszülettem. Hipp-hopp, édesanyám gyorsan az
Új Szent János Kórházban találta magát,
suhogó ruhájú, nagyfityulás apácák gondoskodtak az édesanya és az új,
sietősen érkező jövevény
ellátásáról. Vincés apácák voltak, akiknek alapítónőjük Laborué Katalin volt. Hirtelen érkeztem, de édesapám sietve rohant a kórházba, birtokba
venni újszülött fiát. A korteremben akkor több ágy volt a divat és az ágyak
mellett ott voltak a kisbabák is. Édesanyám boldog büszkeséggel várta az
örömapát, aki be is rontott, kihúzta magát, valami "Na, hol az én fiam" pózban. Dermedten
állt meg az ágy végénél, nézett a kiságyba. Ajka remegni kezdett, arcát
eltakarta, sírásra fakadt. "Anyukám, mit vétettünk a Jóisten ellen, hogy ilyen
csúnya gyermeket adott nekünk?" -- fakadt ki zokogva. Hát valóban nem a legszebb
formámat mutattam, az tény.
|
Megviselt,
meggyötört jövevény Így
nézhettem ki megszépülve |
Közvetlen a szülés után voltam, gyűrött,
agyonstrapált, nagyon megviselt emberke. Nincs rólam fénykép ebből az
időszakból, de talán az itt mellékelt "kollégámra" hasonlíthattam. Elismerem,
nem sztárfotó, de úgy első látásra lehet, hogy még csúnyább voltam, vörös,
foltos. Szegény édesapám vigasztalhatatlan volt, előtte lepereghetett egy
eljövendő élet
szenvedésének a kilátása: az ő fia egy torzszülött, egy szörny. Valószínűleg úgy
érezhette,
temetheti hiú álmait. "Anyukám, mit vétettünk, hogy ilyen szörnyű gyermekünk
született?!" -- zokogott fel kétségbeesetten sírva. Édesanyám, a nővérek, a szomszédos kismamák biztatgatták:
"Csodaszép gyerek -- mondták rólam a szomorú apának -- csak most még nem
tudja az igazi arcát mutatni. Majd meglátja holnap!" A vigasztaló szavak
leperegtek édesapámról, nagyon-nagyon le volt törve...
|
Másnap
félve jött édesapám, hozta a szükséges holmikat: pelenka, fejkendő, hintőpor,
stb., stb. Felém se mert először nézni, nehogy újra elsírja magát. Nem sokat
aludt, a rémes gondolatokkal vívódott. Aztán mégis oda kellett pillantania az
ágyacskámra és ekkor majd el ájult a meglepetéstől: egy gyönyörű baba feküdt az ágyban. Nem
cserélték ki. Nem tévedés, ez a tegnapi "szörny", csak kipihenten, jóllakottan,
édes álomban. Dús hajam meg volt kefélve, bőröm kisimult, a szülés nyomai
eltűntek, a szopás gyönyörével eltelve csodálatos látványt nyújtottam. No a látvány édesapámat is kicserélte, boldogság, végtelen büszkeség
töltötte el: övé a világ legszebb gyermeke, akit örömmel vállalhat, mutogathat,
akiről érdemes álmodozni. Mert ennek a szép fiúcskának jövője lesz, és erről a
jövőről Ő fog gondoskodni. Én közben boldogan aludtam, én is szép reményű
jövőről szőttem álmot: a következő szopás gyönyörűségéről. Fénykép még mindég
nem készült rólam, de megint mutatok egy legénykét, aki csaknem olyan nyugodtan
álmodozik, mint én akkor. A különbség csak annyi, hogy nekem sokkal nagyobb
hajam volt, és -- persze -- mérhetetlenül szebb voltam. Most érezte át igazán édesapám az
apai örömök teljességét, a jövőbe vetett hit végtelenségét, a házastársi
szeretet elmondhatatlan boldogságát. Most lett igazán apa... Boldogan simogatták egymás
kezét, és belátták, ha nem is a leghelyesebb út, amit választottak, de Isten
akaratával összhangban van, és valahogyan biztosan rendeződni fog. Már csak
miattam is. Nem tudtam se a gondolataikban olvasni, se a távoli jövőre gondolni,
de éreztem a szeretet kiáradását, azt biztosan, és ez valami nagy boldogsággal
töltött el...
|
Keresztelés |
A
folytatás kissé döcögős lett. Alaposan besárgultam, ami szokás szerint jelentős
izgalommal jár a szülők részére. Aztán a köldökömmel voltak gondok (köldöksérv?), de az is
szépen rendbe jött. Végül jött a keresztelés.
Reverzális és rendezett házasság nélkül a katolikus kórház-lelkész nem foglalkozott
szüleimmel. Végül egy evangélikus lelkész keresztelt meg,
ha jól emlékszem Virág László, fura módon katolikus
vallásra. Keresztszüleim Kiss István és felesége lettek, a Németvölgyi úti ház
házmesterei. Szüleim is ugyanígy akarták a vallási hovatartozást,
de a jog is ezt írta elő, hogy a magamfajta "telenek" esetében: a fiúk az apa, lányok az
anya vallását követik. Akkor még nem tudhattam, de így most már Isten gyermekévé
váltam, Krisztus testvérévé és társörökösévé. Boldog ember vagyok, hogy már az
indulásnál ilyen szerencsésen alakult a sorsom. Később, a szemináriumi
felvételemhez ez komoly problémákat okozott, de erről majd ott...
Törvénytelenül -
Elszigetelten - Születés -
(Tartalomjegyzékhez
-- Gyermekkorom -- Kisgyermekkor)
<<< Vissza
Tovább >>>
|
|