Rieth József

Gyermekkorom - Elemiben, kereskedőkapcsolatok

 

(Tartalomjegyzékhez  --  Gyermekkorom  --  Elemista kor)    <<< Vissza <<<  >>> Tovább >>>    

 

Vendéglő - Bedő - Sipos - Ugócsa utca - Bőrös - Felsőrészkészítő

(Kiskocsma - Málnaszörp - Tepertős pogácsa - Sajtos pacsni)

 

A háztartásunk kapcsán édesanya révén kerültem kereskedőkkel kapcsolatba. A műhely ellátása és így édesapával való vásárlásaim során más irányba bővült látóköröm.

 

Málnaszörp, pogácsa és pacsni

 

Elemiiskolás koromban először az iskola felé tágult számomra a világ, de hamarosan édesapával mentem vásárolni. Vasárnaponként a szentmisére járás is kettőnk külön útjait eredményezte. Az ilyen templomi séták is rendszerint útba ejtették a környék valamelyik kiskocsmáját. Itt édesapa számára "barátok" (vagy talán helyesebb ismerősöknek, esetleg ivócimboráknak nevezni őket: környékbeli iparosok, segédek, vagy csupán ténylegesen ismerősei) voltak mindég találhatók, akikkel érdekes dolgokat beszélhetett meg: politikát, gazdasági helyzetet, családi eseményeket. Ezek a beszélgetések számomra általában semmi érdekeset nem tartalmaztak, de vígasztalt egy nagy pohár finom málnaszörp és néhány nagy tepertős pogácsa vagy sajtos pacsni, ami minden kocsmalátogatás alkalmával kijárt nekem. Nagyon szerettem a jéghideg és mézédes málnaszörpöket. Nem volt mindenhol egyforma édes, a színe is a vérvöröstől a halvány rózsaszínig változott. Mindég olyannak fogadtam, amilyen volt, soha sem kritizáltam, és mindég nagyon megköszöntem. A tepertős pogácsában nem emlékszem minőségi különbségekre. Az mindenhol egyforma volt, nem olyan foszlós, mint édesanyáé, hanem barnásan tömör, kicsit száraz, de rágcsálás körben remek tepertőíz áradt szét az ember szájában. A sajtos süteményeket csak kényszerűségből vállaltam, ha pogácsájuk nem volt a vendéglősöknek. Általában én egy sarokasztalnál foglaltam helyet, míg édesapa a söntés pultjánál állva iszogatott a cimboráival. Nem túl hosszan beszélgettek, a mérték szinte az én szörpöm kihörpintése volt

 

Gyakorlatilag három vendéglő jött számításba: a Bedő-féle a Pálya-utcában, a Sipos féle a Farkasréti temetőnél és az Ugocsa utcai Kovács féle. Érdekes, hogy a legközelebbi kocsmával, a 26-os házban levővel nagyon ritkán volt találkozásunk. Persze szomjat oltani időnként ezt is meglátogatta, mint ahogy más útba eső ivót is meglátogatott a város különböző pontján. Talán a 26-os ház kocsmárosával nem tudott édesapa összebarátkozni, vagy talán édesanya tudott a kocsmárosra hatni, hogy ne nyújtson otthonos fogadtatást édesapának, esetleg csak a nagymérető egybefüggő söntéshelység volt barátságtalan, de ide nagyon nagyon ritkán tért be édesapa. Az is lehet, hogy ide a közvetlen konkurenciát jelentő cipészek is rendszeresen ellátogattak, és velük nem akart találkozni.

 

 

           Bedő            Bedő - Sipos - Ugócsa utca - Bőrös - Felsőrészkészítő

(Részeg - Reklám-szlogen)

 

Körülbelül ilyen elrendezése volt a Bedő borozónak

 

A Pálya utca sarkán volt a Bedő borozó. Szép nagy, belső helyiséggel is ellátott vendéglő volt. A bejárat mellett állt a söntés pultja, itt szolgálták ki a fröccsre, pohár sörre, vagy pálinkára betérő vendégeket. Itt is voltak asztalok, de a belső terem volt a tartósan fogyasztó vendégek számára fenntartva. A kinti asztalok mellett ivócimborák vitatták meg a politika és az élet minden problémáját, harsány viták, olykor káromkodások között. Édesapa ritkán ült le ilyen társaságokhoz, ő inkább a söntéspult mellett állva társalgott egy-egy ismerősével, vagy a csapossal. Én a málnaszörpömet és a hozzájáró péksüteményt a belső terem sarkába kaptam, ahonnan az utcát szemmel tarthattam. Itt magamban elmélkedve, az utcán feltűnő érdekességeket csodálva böjtöltem ki a világot megváltó vitákat. Időnként előfordult, hogy senki ismerőst nem talált édesapa, ilyenkor ketten ültünk az asztalkánál, kényszerűségből egymással beszélgettünk. Mi nem jelentős újsághíreket vitattunk meg ilyenkor, hanem iskoláról, programjainkról beszélgettünk. Ritkán fordult elő ilyen helyzet, csaknem mindég talált valami jelentős ismerőst magának. A baj csak akkor következett be, ha a társa nagyon erőszakosan itatta édesapát, a második fröccs már megártott neki, a még több pedig már részegséghez vezetett. Ilyenkor nehéz helyzetbe kerültem, mert méltatlannak éreztem egy dülöngélő, netán tántorgó édesapával közlekedni, esetleg ismerősökkel találkozni ilyen helyzetben. Otthon is patália volt ilyenkor, édesanya nagyon szenvedett a botrányos eset miatt, és rendszerint én is szidást kaptam, mert nem kellett volna engednem édesapát ilyen helyzetbe kerülni. Bűntudatom azért volt, mert egyrészt soha nem ellenkeztem édesapámmal, de másrészt a málnaszörp és a sütemény (olyan) csodálatos csemege volt számomra (amiért még a szidás kockázatát is vállaltam!!!).

 

A vendéglős Bedő vevőnk volt egyébként, fenn laktak a Papvári Elemérné utcában, az utca még kiépítetlen részén. Édesapának hitele volt nála, és engem is szeretett a vendéglős is, meg a felszolgáló is. Sokszor elgondolkoztam jelmondatán: "Három igaz szó: Bedő bora jó!". Ezt a reklám-szlogent a mendemonda szerint a Déli pályaudvarnál levő Préda péktől lopta, és emiatt még perre is mentek, de szerintem mindketten valaki mástól lopták (mert nem csak a "...Préda kenyér jó!" jelmondat, de akár a "...Rieth cipő jó!" szlogen is megállta volna a helyét) és szerintem széltében hosszában használhatták ezt a reklámszöveget.

 

 

            Sipos            Bedő - Sipos - Ugócsa utca - Bőrös - Felsőrészkészítő

(Hasbeszélő)

 

Ilyen volt a Sipos-vendéglő a temetőnél. Egy hasbeszélő mutatvány.

 

A Farkasréti temetőt kettéosztja a Denevér utca. Közel a temetőhöz, a Denevér utca menti domboldalon húzódott meg a Sipos vendéglő. (Lehet, hogy ez a Sípos rokona, de lehet, hogy csak névrokona volt az óbudai híres Sípos vendéglő tulajdonosának) Körülbelül a mellékelt képen ábrázolt badacsonyi házhoz hasonlított a fák közt meghúzódó kellemes szórakozóhely. A teraszáról gyönyörű kilátás nyílt a Bürök utca vadregényes völgyére, a szemben emelkedő Mártonhegy sziklákkal, bokrokkal tarkázott lejtőjére. Édesapával körülbelül havonta mentünk gondozni Juckó húgom sírját. A temetőlátogatás után a Siposhoz látogattunk el minden alkalommal (egy fröccsért és egy málnaszörpért a hozzátartozó pogácsával vagy pacsnival). Szerettem a Siposhoz járni, mert kiváló volt a málnaszörpje. Vagy több cukrot tettek bele, vagy töményebbre készítették. Teljesen mindegy, a lényeg a finomságában volt. Egy alkalommal egy hasbeszélő szerepelt a központi söntésben. Számomra megdöbbentő volt a mutatványa, el nem tudtam képzelni, hogyan szólaltatja meg a bábút. Az világos volt számomra, hogy nem a bábú beszélt, de a mutatványos szája se mozgott. Mégis hallatszott a hang. Óriási élmény volt...

 

 

            Ugócsa utca            Bedő - Sipos - Ugócsa utca - Bőrös - Felsőrészkészítő

(Kovács féle vendéglő - Szégyen - Veszekedés - Nyakkendős - Hímezni való)

 

Az Ugocsa utcában is volt egy kocsma, az utca közepe táján. Földszintes épület volt ez a Kovács féle vendéglő, hátul kerthelységgel. A kocsmárossal nagyon jóban volt édesapa, és ez a kocsma komoly veszélyt jelentett édesapa részére. Gyakorlatilag minden programjához útba esett, és egy fröccsnyi megállásnak nem tudott ellenállni. Be kellett mindég térnie a söntésbe, és mindég talált néhány havert, akikkel el kellett egy negyedórányit beszélgetnie. Nem szokott leülni a kocsmában, de itt a Kovácsnál álldogálva is nagyon jól érezte magát. A Kovács korcsmáros is jó barátságban volt édesapával, alkalomadtán hitelezett is, és sajnos gyakran hagyta, hogy édesapa túlságosan is sokat fogyasszon. Édesanya nagyon jól ismerte a vendéglő csábító erejét, néhányszor előfordult, hogy kénytelen volt elmenni édesapáért, ilyenkor aztán legtöbbször szégyenszemre haza kellett támogatnia az ugyancsak illuminált állapotban lévő férjét. Mi gyerekek nagyon szenvedtünk ezeken az estéken. Soha nem tudtuk meg, miért nem tudott édesapa ellenállni az alkohol csábításának, de a faluról hozott természetes kocsmarajongáson túl valamilyen lelki törés lehetett a borbafojtó-búfelejtés mögött. Talán a családból való kitagadottsága, talán a kitagadást kiváltó önkényes házassága, talán a szegénységből való kitörés reménytelensége. Nem beszéltek erről soha, de minket gyerekeket nagyon megzavart és maradandóan megsebzett az időről időre újra bekövetkező kocsmázás miatti veszekedés.

 

Nyakkendősbolt

 

Az Ugocsa utcában meg kell említenem egy furcsa kereskedőt, egy nyakkendőst, az utca túlsó, Böszörményi út felöli végénél, egy piciny, háromszor három méteres házikóban. Az utcán több hatalmas csokorban nyakkendők lógtak, hívták a vevőket. A tulajdonos néni az akkori divat szerinti színekben és méretekben készítette, javította és tisztította a nyakkendőket. Gyönyörű nyakkendői voltak. Gyakran jártunk hozzá édesanyával. Nyakkendőt ugyan nagyon ritkán vettünk nála, de himzőfonalat, nekem hímezni való kis terítőt rendszeresen vásároltunk a kis kuckójában. Édesanya szeretett nála vásárolni -- mert dacára a parányi üzletnek -- tűben, cérnában nagyobb választék volt őnála, mint az utca másik végén levő, árulkodós rőfös néninél. Az én hímző gyakorlatomhoz is nagyobb választékban kínált terítőket, fonalakat és mintákat. Ugyanis a minták lyukasztott (perforált) lapok segítségével lettek sokszorosítva. A vászonra terítették a minta papírt, majd megszórták valami kék porral. Ezután átsimítva a papírt, a kék por a lukacsokon keresztül megjelölte a vásznat és már lehetett is hímezni. A hímzés utáni mosás aztán eltüntette a kék por nyomát.

 

 

            Bőrös            Bedő - Sipos - Ugócsa utca - Bőrös - Felsőrészkészítő

(Alexander - Fehéregér - Egértojás - Zsidó rőfös - Elvesztettem)

 

Két úgynevezett "bőrös" volt a közelünkben, akik édesapát anyaggal ellátták. Az egyik ilyen bőrkereskedés az Alkotás utcában volt, az Alexander, nem sokkal a Márvány utca után. Az Alkotás utca és Márvány utca sarkán egy hatalmas tüzelő- és építőanyag-kereskedés telepe volt. Ennek épülete a Márvány utcától  egészen a Királyhágó utcáig húzódó földszintes raktárépület volt. Ennek az épületnek a sarkában egy papírüzlet húzta meg magát, itt tudtam a titkos durranó bors pirotechnikai kincsemet megvásárolni. (A Margit-néni boltjában is kapható volt, de féltem, hogy Margit-néni esetleg elárul édesanyának.) A fatelep után egy nagyon modern épület tömb következett. Ennek a sarkán egy gyógyszertár volt, ahol nagyobb koromban vegyszereket vásároltam, és a gyógyszerésztől sok hasznos tanácsot kaptam. A gyógyszertár után következett az Alexander bőrös üzlete. A bőrösnek hatalmas pinceraktára volt, ahova egy deszka csapóajtó felemelése útján lehetett lemenni. Odalenn sokféle bőr volt elraktározva és számomra mindég izgató volt ez a lenti világ, ahova sohase juthattam le. Nagy kereskedés volt, mindég több segéddel dolgozott az üzletben.

 

A másik bőrös a Böszörményi út elején volt egy pincehelyiségben. Itt kisebb választékot talált a vevő, de itt felsőrészkészítő is dolgozott. Édesapa szerint a felsőrészkészítő nem volt jó szakember, és a kereskedő se rendelkezett megfelelő talpbőr választékkal. Nem gyakran jártunk hozzájuk vásárolni, időnként édesapa úgy érezte, becsapták ebben az üzletben.

 

Amikor már ismertem a bőrösöket, édesapám el mert küldeni egyedül is, talpbőrért, sarokbőrért, foltnak valóért, gumilemezért, gumisarokért vagy más cipészkellékért. Gyakran mentem vásárolni. Sokszor vásároltunk hitelbe, de a hitelbe vásárlás nem volt rendszeres. Szerettem az Alexanderhez járni, sokat beszélgettünk az Alexander bácsival is, de a segédeivel is. Szerettem a friss bőr szagát, a bőrök tapintását, élveztem amikor görbe késsel vágták a talpbőrt. Amikor szerettem volna egy fehéregeret kapni, sokat hecceltek a segédek, hogy a fehéregér tojásból kell ki, és ha kikel, nekem is adnak majd egyet. Egyszer pillanatra megmutattak nekem néhány "egértojást" az egyik fiókban. Csak később, amikor már saját egerem volt, akkor döbbentem rá, hogy becsaptak, mert ez a bizonyos "egértojás" nem igazi tojás, hanem egyszerűen egérpiszok, egérürülék. Nagyon csalódott lettem, és ettől kezdve kerültem a segédurakkal való beszélgetést.

 

Rőfös bolt

 

Szívesen jártam vásárolni az Alexanderhoz, mert az Alkotás utcán mindég volt valami izgalmas látnivaló. Az Alexander szomszédja egy zsidó rőfös volt, akinek a kirakatában volt egy berregő, egy kolompjától megfosztott csengő, ami a kolomp helyett a kirakatüveget zörgette. Így igyekezett felhívni a járókelők figyelmét a szép és látványos kirakatra. Mint műszaki érdekesség, engem nagyon izgatott ez a zakatoló jószág, minden alkalommal alaposan megbámultam a szerkezetet. A rőfös bácsi rendszeresen kinn állt az ajtójában, megszólította a járókelőket. Behívta őket az üzletbe, nem azért hogy vásároljanak, hanem csak tapintsák meg a kelméket, csodálják meg a színét. Igazi kereskedő volt, óriási beszélőkészséggel. Csodáltam ezt a genetikus adottságot, ami általában a zsidó kereskedőkben rendszeresen tapasztalható volt.

 

Egyszer elvesztettem az Alexandernél vásárolt beragasztó vásznat. Nagyon kikaptam emiatt, mert értékes dolog volt az a bélés anyag, és az elvesztése anyagilag súlyos kár volt szüleim számára. Nem emlékeztem, hogyan és hol csúszott ki a drága áru a papírból, de otthon már nem volt benne.

 

 

            Felsőrészkészítő            Bedő - Sipos - Ugócsa utca - Bőrös - Felsőrészkészítő

(Méret - Szabásminta - Tűzőnő - Varrta - Élező, késes - Vándorköszörűs modell)

 

A Pálya utcában a Bedő-féle kocsma mellett volt egy cipő-felsőrészkészítő, ővelük készíttettük az új cipőket és a fejeléseket. Mikor már nagyobb és megbízhatóbb voltam, gyakran jártam oda. Vittem a megrendeléseket, a szükséges méretekkel. No nem az újcipő megrendelést, hanem a fejeléseket. Az újcipőt roppant felelősségteljes dolog volt megrendelni, mert drága volt, értékes bőrből készült. A legkisebb méreteltérés is tönkretehette a cipőt, meg aztán a díszítést is alaposan meg kellett beszélni a felsőrészkészítővel. Az elkészült munkát már legtöbbször elhozhattam én is. Általában édesapát kísértem el a megrendeléskor, figyeltem a vitákat a díszítésről, a szabásról. Külön nagy vita tárgya volt a bőr kiválasztása. Gyakran mi vittük a bőrt is, mert a vevő hozta, vagy a mi választékunkból a vevő választotta ki. Ekkor az volt általában a vita tárgya, hogy kijön-e a szükséges méret az adott bőrből, hogy hova kerülhetnek a bőrön óhatatlanul található piciny hibák, hogy helyezhető el a szabásminta a bőrön. A bőrök nyúlása egyes helyeken nagyobb, másút kisebb, ezért kényes dolog volt a szabásminták elemeinek elhelyezése a bőr felületén.

 

  Méretvétel és kaptafa

 

Nagy érdeklődéssel néztem, tapogattam mindég a különböző bőröket, a színüket, a tapintásukat, az illatukat. Nehéz volt a sík nyersbőrökbe beleképzelni az állatokat. Nagyon izgatott az a tudomány, amelyik a vevő lábának körberajzolása , majd a láb méreteinek a "susztercentivel" történő precíz lemérése és sorbajegyzése után el tudja készíteni a kaptafát, a pontos szabásmintát, kiszabja a felsőrész különböző darabjait, ragasztja, varja és így előállítja a kész, szép és jó felsőrészt. Nagyon érdekelt a szabásminta kiszerkesztése, a bőr tájolása. Mert nem volt mindegy, hogy a cipő melyik részéhez a bőr melyik részét használták fel. Hiszen a bőr nem minden irányba nyúlik egyformán. Rossz választás esetén a cipő elveszíthetné a formáját, ráncos lenne, elveszítené a fényességét egyes helyeken.

 

Szabásminta és felsőrész készítés

 

A méretek alapján a felsőrészkészítő elkészítette a szabásmintákat erős rajzpapírból. A kiterített bőrön beállította a szabásminta legoptimálisabb helyzetét, majd egy márványlapon keskeny szabászkésével határozott vágásokkal körülvágta a bőr darabot. A szabadon levő varrások mentén kb. 4 milliméternyi ráhagyás maradt, ezt ügyes mozdulattal elvékonyította, szaknyelven "elsirfolta", majd "Pálma" nevű, nyersgumiból készült ragasztóoldattal a megsirfolt sávot megkente. Ezután az elvékonyított részt visszahajtotta és lekalapálta. Így eltűnt a vágott bőr barkás széle, a látható felületek széle is a bőr eredeti fényét, struktúráját mutatta. Ezután kiszabta még a cipő belsejének megfelelő bélés darabokat finom vászon, vagy más bélés anyagból (meleg cipőbélésnek sokszor tettek flanel, vagy állati prém bélést is a cipőbe. Ezután a kiszabott anyag a "tűzőnőhöz" került, aki az egyes darabokat egymáshoz varrta, a szükséges díszítő öltésekkel is végig varrta, ezzel a felsőrész elkészült. Gyakran a vevő a bőr lyukasztását is megrendelte. Ilyenkor kisebb-nagyobb lyukak sora díszítette a cipő fejét, vagy kérgét.

 

Kések bő választéka volt itt, meg egy köszörűs modell

 

A Pálya utcai bőrös mellett volt egy élező, késes üzlete. Kisméretű kirakata számomra csodálatos kincseket mutatott be. Volt ott kiállítva piciny késecske, mindenféle bicska, kisebb-nagyobb kések, borotva, korcsolya, bárd, húsdaráló alkatrész, cserkésztőr, fűrész, balta. Szerettem elnézni ezeket a tiszteletreméltó szerszámokat, mindegyik csillogott és ugyancsak megindította a fantáziámat. Ám mindez eltörpült a kirakat másik látványossága mellett. Az kirakat középpontjában állt egy parányi működő vándorköszörűs modell, ahol a bábú egész nap köszörült egy kést, szorgalmasan taposva a pedált. Egy picinyke villanymotor hajtotta a bájos összeállítást, amely nagyon hasonlított a mellékelt fényképhez. Ha a bőröshöz mentem, vagy arra jártam, mindég ellátogattam a kirakatukhoz, bámulni a szorgalmas bábút...

           Bedő - Sipos - Ugócsa utca - Bőrös - Felsőrészkészítő

(Tartalomjegyzékhez  --  Gyermekkorom  --  Elemista kor)    <<< Vissza <<<  >>> Tovább >>>