Rieth József

Gyermekkorom - Polgáriban, barátok

 

(Tartalomjegyzékhez -- Gyermekkorom  --  Polgárista kor)    <<<Vissza  Tovább >>>     

 

            Régi barátságok             Régi barátságok - Strébl - Bánfalvi - Ákos Géza - Temesi Öcsi

 

Korábbi barátságaimat hoztam polgárista koromba is. Barátságaink a csapatszervezés témakörével foglalkoztak, mint főtémával. Vezér, alvezér, ellenséges csapat, igazolvány, jegyzék, névsor, hadüzenet, fegyverek (füstgyertya, csúzli, erőd, gázállarc, stb.) -- ilyen témákról beszélgettünk. Hasonló témákról tárgyaltak a felnőttek is, ilyesmiről szóltak a rádió és újsághírek is. Számomra a cserkészet pótléka volt a csapat, ebben álmodtam meg a romantikámat, ez pótolta a közösségi szellemet, de a többiek is hasonló érdeklődésűek voltak. Régi barátságunk volt a velem egykorú Batári Gyuszival. Ő is csapatot álmodott, ő is vezéregyéniség szeretett volna lenni. Mindketten létrehoztunk egy-egy virtuális csapatot. Ezekben az én oldalamon a húgom, az ő oldalán az öccse volt valóságos és állandó tag. Volt néhány pajtásunk, aki időnként csatlakozott valamelyikünk csapatához, de ez mindég nagyon laza csatlakozás volt és mindég rövid idejű (talán inkább csak névleges csatlakozás). De mi ketten nagyon komolyan játszottuk a hadvezéri szerepünket, legalább is egymással szemben, a két elképzelt, egymással szembenálló, rivalizáló Csapatot. Szerveztünk, terveztünk, tárgyaltunk -- de tetlegesen sohase verekedtünk. Szerencsétlen összeveszés és barátságunk végleges megszakadása volt az az ostoba levelezőlap, amit Nyáregyházára küldött a légvédelmi kitelepítésünk alkalmával. 1944-ben Batári Gyuszi ösztönzésére csináltunk egy boltot, de senki se vett tőlünk bármit is. Terveztem egy újságot is ebből az alkalomból, amely a Budai Diák Bolt (BDB) lapja lett volna. Kézzel írtam először, majd gumi betűkkel két soronként próbáltam nyomtatni. (Ekkoriban kaptam egy gyereknyomdát ajándékba, annak a segítségével próbáltam nyomtatni. Terveztem egy valódi nyomdát is, de a szükséges ólom betüket nem tudtam egyetlen környékbeli nyomdától se megszerezni.) Nem volt sikeres az "üzleti vállalkozásom". Volt egy üzleti könyvem is: "A Garabontura &" címmel. Füstülővel, csúzlival kereskedésről írt a néhány lapos könyvecske. 1944-ben Batári Gyuszi ellen egyszer tényleges háborút viseltünk\tem. Farkasréten a telkükre is kimentünk egy nap Strébl barátommal. Az volt a tervünk, hogy az "erődjüket" szétromboljuk, de nem találtuk (mert a valóságban nem is volt). Gyuszival az ostrom után nem volt kapcsolatom, mert a légó-kitelepítés alatt egy ostoba levél miatt végképp összevesztünk, és azután már soha se álltunk szóba egymással. Nem tudom, mi lett Gyuszi, de akár irodalmárrá is válhatott. Az adottsága megvolt hozzá...

 

1944 őszén egyre szorosabb kapcsolatba kerültem Rottarides Ágnessel. Ők a mi házunkban laktak. Az édesapja valamilyen jómódú hivatalnok volt, talán valamelyik banknál. Ágival nagyon jól megértettük egymást, sokszor összefutottunk, ilyenkor el-el beszélgettünk mindenféléről. Sokat beszélgettünk természetesen csapatról is. Mivel valamilyen rokonságban lehettek a Batári Gyusziék felett lakó Lokyékkal, akiknek a Dénes fia időnként szerepelt a Gyuszi csapatnévsorában, kértem Ágit, szerezzen adatokat Dénesről. Ági vette a lapot, sokat mesélt Dénes csapatdolgairól. Még kémjelentést is készített nekem a Loky Dénes csapatáról, leírva a csapat 25 tagjának nevét. Képzelt csapat és névsor volt ez. Lehet, hogy a Dénestől származott, de az is lehet, hogy Ági találta ki. Nem volt különösebben izgalmas, hogy mennyire valódi a névsor, mert így is, úgy is számunkra érdekes beszédtéma volt. Mindkettőnk fantáziáját élénken megmozgatta. Amikor kezdett ismeretségünk kölcsönös szerelemfélébe csapni, édesanyám egy véletlen alapján észrevette fellobbanásomat, közbelépett, éppen idejében... A köztünk levő társadalmi különbség miatt szó se lehetett mélyebb barátságról. Fájt a tiltás, de biztosan Ági családja is így vélekedett. Aztán jött az ostrom, Ágiék elmenekültek, talán nyugatra. Lakásuk az ágyútűzben leomlott, teljesen megsemmisült. Ostrom után már nem találkoztunk.

 

Erdélyi Pityuék elköltöztek, helyükbe Péter Feriék és húga költöztek. Jóban voltunk. Ferivel csináltam az első tényleges csapatot. Ketten voltunk. Méhviaszt szereztem tőlük. Sajnos az ostrom után semmiféle kapcsolatunk sem volt egymással, talán el is költöztek.

 

Régi barátom volt a Fias Jóska. Az apja asztalos volt a Batári GYusziék házában. Kissé degenerált volt Jóska, mi legalább is annak tartottuk. Szellemileg elmaradott volt, de jó játszópajtás. Szüleim (és más felnőttek) szerint állítólag apja alkoholizmusa miatt volt olyan zavaros gondolkodású, az apja ugyanis szinte mindég részeg volt. A Jóska is a csapat tagja lett. Csereboltokat csináltam vele: könyvfedeleket, autókapcsolót, stb. szereztem tőle. Csupa olyan kincset, ami az én számomra valódi kincs volt, Jóska pedig számomra értéktelen dolgokért hajlandó volt velem elcsencsölni.

 

Nagy barátságban -- talán szerelemben is -- voltam a szomszédos Ludwig Zsuzsival. Amikor az egyik húsvéton meg akartam locsolni, és nem engedtek be hozzá, édesanyám elrontotta a Zsuzsival való ismeretségünket. A háború vége felé egyre ritkábban láttuk egymást, ostrom után nem találkoztunk.

 

1943-ban volt a mellettünk levő, 34-es házban egy barátom, Wéber Jóska. Alig egy évig laktak ott, aztán visszaköltöztek Balatonboglárra. Az édesapa valamilyen bőrdíszműves volt. Nem tudom milyen okból költözködtek ide-oda, de a Jóska fiuk egy háromnegyedévig osztálytársam volt a polgáriban, abban a zavaros évben, amikor állandó költözködésben voltunk a Krisztina körút és a Koronaőr utca között. Nagyon jó és mély barátság alakult ki köztünk, és nagyon fájt, amikor hirtelen visszaköltöztek. Valószínűleg Jóskában is nagy hiányérzet támadt a költözés és az elválás miatt. Néhány levélváltás után a Jóska szülei meghívtak az 1944-es vakációban egy hétvégére hozzájuk, Balatonboglárra. Nagy izgalommal utaztam le -- először egyedül, vonaton, bele a nagy világba -- és boldog örömmel töltöttünk el együtt három napot. Fürödtünk a Balatonban, mindent felfedeztünk a városban, és sokat beszélgettünk. Jól éreztük magunkat. Egyetlen bánatom volt, hogy búcsúzásomkor kitört egy hatalmas zivatar, és csak a vonatról hallottam az égzengést, de a Balatont nem láttam. Pedig nagyon szerettem volna egy hatalmas vihart látni, olyat, amilyeneket csak filmekben láthattam mindaddig. Sajnos a hazautazás miatt lemaradtam a viharról, talán nem is volt nagy hullámzás. De a rövid hétvégi nyaralás nagyon jó volt, ez egy végső búcsúzás volt Wéber Jóskától. Az őszi és téli események, a légoltalmi evakuálás és a front közeledte (a leventeriadó és a nyilas hatalomátvétel) már elterelte figyelmemet Jóskáról, és az ostrom után már nem sikerült kapcsolatba lépnünk egymással.

 

Említeni kell a Jancsit, aki látszólag barátom volt, de ez inkább csak a családom gyakorlata volt. Szüleim a Simonékkal szoros kapcsolatot tartottak, így aztán a Jancsi folyamatosan vendégünk volt, sokszor nálunk ebédelt, velünk jött a kirándulásainkra is. A háború miatt Simonék elköltöztek és Jancsi ekkor eltünt az életemből.

 

Öcsi és Jancsi velünk.

 

 

            Strébl              Régi barátságok - Strébl - Bánfalvi - Ákos Géza - Temesi Öcsi

1941-ben az 1. polgáriban ismerkedtünk meg Strébl Lászlóval. Rokona az Alkotás utcában kerékpár kölcsönző volt. Együtt terveztük a hajómodelleket, és ez az együttműködés igen termékeny, gyümölcsöző volt. Ötleteket csereberéltünk. Bár -- tudomásom szerint -- ő nem modelezett annyira bele élte magát a problémáimba, hogy igen komoly segítőtárs volt. Farkasréten laktak. Barátságunkat mindkettőnk szülei támogatták. Rokonlélek volt. Még azt is terveztem, hogy lehetne telefon vezetéket kiépíteni hozzájuk. Hálózati kistranszformátorból gombolyítottam volna le a hajszáldrótot, csak a vezeték elhelyezését nem tudtam feltalálni. A távolság nagy volt Farkasrétig. Légvezetéknek semmikép sem lehetett kialakítani. Terveztem az itt-ott folyó kábelfektetés árkába belecsempészni a huzalt. De a többi szakaszon hogy lesz a kapcsolat. Laci se tudott ebben a problémában használható elképzeléssel előállni. Végül is a nagy tervből semmi se lett. Maradt a sok iskolai beszélgetés, meg az, hogy néhányszor felmentem hozzájuk játszani. Sajnos a polgári után a barátságunk nem folytatódott. Lehet, hogy a Laciból mérnökember lett, hidak tervezője? Egyszer talán kiderül...

 

 

            Bánfalvi            Régi barátságok - Strébl - Bánfalvi - Ákos Géza - Temesi Öcsi

barátságnak indult kapcsolatunk, de szüleim (főleg édesapám) nem túlságosan lelkesedtek azért, hogy jobban összemelegedjünk. Valószínűnek tartom, hogy szakmai féltékenység okozta édesapám visszafogottságát. Ezekben az években szüleim anyagilag stabil körülmények közt éltek, de a háborús anyagellátás már egyre erősebben nehezítette a munkájukat, és a konkurenciaharc egyre erősebb volt. Ez a helyzet válthatta ki, hogy igyekeztek eltávolítani Pistától.

 

 

            Ákos Géza            Régi barátságok - Strébl - Bánfalvi - Ákos Géza - Temesi Öcsi

A másik lépcsőházban, az első emeleten laktak. A ciszterekhez járt, apja banktisztviselő volt. Indián öltözéke és krumpligolyós forgópisztolya miatt nagyon irigyeltem. Volt benne valamilyen meggyőző erő, ahogy az indiánokról és az életükről beszélt. Sok indián könyvét olvastam el, szívesen adta kölcsön azokat. Az ostrom előtt elköltöztek és így megszakadt a kapcsolatunk.

 

 

            Temesi Öcsi            Régi barátságok - Strébl - Bánfalvi - Ákos Géza - Temesi Öcsi

Az ostromig folyamatos kapcsolat volt a két család között. A Temesi-bácsit behívták katonának és a szovjet frontra került. A bérmálásomkor őt kértük fel bérmaapámnak, de nem tudott hazajönni szabadságra, így édesapám helyettesítette. Aztán később egy rövid szabadságra hazajött, de a frontra visszatérve hősi halált halt. Öcsivel mégegyszer találkoztam, amikor már Esztergomból visszatértem. Ő katona volt akkor, de közös témát már nem tudtunk találni. Kapcsolatunk ekkor megszakadt. Az elmúlt években találtunk újból egymásra, de se találkozni, se témákról levelezni már nem tudtunk. 2012-ben elhunyt. A nővérével is csak az ötvenes évek elején találkoztam egyszer. Erzsi akkor villamoskalauz volt. A  villamoson ő ismert és szólított meg. Csupán néhány szót váltottunk. Aztán én leszálltam, soha többé nem hallottam róla.

 

Öcsivel és Jancsival

 

(Tartalomjegyzékhez -- Gyermekkorom  --  Polgárista kor)    <<<Vissza  Tovább >>>