Rieth József

Gyermekkorom - Polgáriban, világlátásom

 

(Tartalomjegyzékhez -- Gyermekkorom  --  Polgárista kor)    <<< Vissza  Tovább >>>      

 

            Vegyes dolgok            Vegyes dolgok - Virágkihordó - Színház - Mozi - Olvasás - Csapat - Garabontúra

 

Szórakozásból sokszor felhívtam utcai fülkéből a posta hibabejelentőjét. Ez pénzbedobás nélkül ment. Gazember módjára jelentettem be egy-egy találomra kinézett telefonszámot és bejelentettem, hogy rossz az a telefon. Fogalmam nem volt, hogy az általam hívott hibabejelentő a Krisztinában van. Az egyik fiatalemberrel telefonismeretséget kötöttem így. Sokszor felhívtam és ebben a Dusowszkyék cselédlánya, egy bizonyos Bözsi is cinkosom volt. Észre sem vettem, hogy köztük érzelmi kapcsolat épült ki.

 

Fényképek a 40-es évekből. Suszterinasként a testvéreimmel és egy jelmezes kép: csavargók

 

1943-44 tájékán egyre inkább terhesnek éreztem a szülői felügyeletet és erősen lázadoztam ellene. Tiltakozásul, és a szenvedés miatt egyre többször estem búskomorságba. Szüleimet sokszor a kétségbeesés széléig szorítottam és igen megszomorítottam őket.

 

1944 nyara elején megismerkedtem a fényképezéssel. Filmekről napfénypapírra kontakt másolatokat készítettem. Jó, maradandó másolatokat fixálás hiányában nem tudtam csinálni. Még nem olvastam szakkönyvet, és csak a pajtásaim tanácsa alapján dolgoztam. Rottaridesz Ági édesapja fotózott otthon, és Ági segítségével akartam fényképészeti anyagokat szerezni, de nem tudott szerezni, ő meg nem értett az előhíváshoz. A sikertelenség ellenére nagyon érdekelt a technika, és a Böszörményi úti fotós üzlet vezetőjével sokszor elbeszélgettem, tudakolván a sikertelenségem okait. A fotópapírt nála vettem, és boldog voltam, amikor egy fotóskönyvre is sikerült szert tennem.

 

Gyakran jártunk a Bécsikapu térre, az evangélikus templomhoz. Rózsinak, a húgomnak ott volt a hittanórája. Ők vasárnapi iskolának nevezték. A húgomat én gardíroztam. Gyakran voltak ott fenn a Várban előadások, színdarabok, bibliaórák. Egy színdarabban -- mint vendég gyerek -- én is szerepeltem, fényképész voltam. Nem alakítottam túl jól a szerepemet, a szöveget sem tudtam eléggé. Szóval olyan lehettem, mint más botcsinálta iskolai "gyerekszinész" egy osztályszereplésen. Számomra azonban nagyon fontos élmény volt, hogy a színpadon egy igazi nagy, műtermi állványos fényképezőgéppel tettem-vettem a szerep szerint.

 

 

Amikor szabad időm volt, mindég a házunkkal szemben ültem az utcán, és ott írtam, terveztem, néha még a leckét is ott csinálétam meg. Sokat terveztem harci eszközöket, felszerelési cikkeket. Olyan anyagokat azonban, amelyek legjobban izgattak (robbanószer, harcigáz, stb) nagy bánatomra nem tudtam előállítani. Pedig a Sztrókai könyve nagyon egyszerűnek írta le a kisérletet könnygáz előállítására.

 

Egy alkalommal az utcán a Simon bácsi becsmérlően szólt rám ("Úgy jársz, mint egy kúrva!"), mert a lábam csámpázott, és a lépések közt himbáltam a testem. Nagyon bántott a megjegyzése, mert a kifejezés nekem csak a passzív szókincsemben szerepelt, a jelentését elég későn ismertem meg, számomra ez csúnya szó volt. Később aztán a húgomat egyszer k...-nak neveztem haragomban, mert szegényke valami nekem nagyon nem tetszőt csinált. Bár fogalmam se volt arról, mit jelent a kifejezés, édesanyámtól nagyon kikaptam. Nagyon igazságtalannak éreztem a büntetést. Fájt a húgom által okozott kár is, meg az általam ismeretlen jelentésű kifejezés miatt kapott büntetés is. Azt viszont alaposan megtanultam, hogy sohase mondjak olyat, ami csúnya, és ne használjak ismeretlen jelentésű szavakat!...

 

Azután, hogy megtanultam úszni, a császár uszodába jártam rendszeresen. Legtöbbször iskolatársakkal, vagy a Temesi Öcsivel beszéltünk meg találkozót. Ottani idegen gyerekekkel nem igen kötöttem barátságot. Szerettem a víz alatt úszni, és a bedobott kavicsot megkeresni, felhozni. Az úszással nem nayon strapáltam magam, a karom hamar elfáradt, ezért távolságokra nem igen úsztam. Egyszer -- hazafelé jövett (gyalog jártam) egy néni szólított meg a Margit körúton, és megkért hogy segítsek neki. Egy csomagot kellett neki a Rózsadombra felvinnem. A csomag nem volt nehéz, de egy idős embernek már megterhelő lett volna. Nem kellett messzire vinni, a Statisztika mögött lakott a néni. Nagyon boldog voltam, mert a fáradságomat egy tekintélyes borravalóval honorálta. Hasonló felkéréseketmáskor is szoktam kapni. Rendszerint a Schiller, vagy a Bényei fűszeresek előtt lábatlankodtam, amikor néha egy "úriaszony" szólított meg hasonló segítséget kérve. A honorárium 20, esetleg 50 fillér volt, de ennek abban az időben elég szép értéke volt, engem pedig nagyon boldoggá és büszkévé tett.

 

Ostrom előtt kaptam egy gyönyörű szájharmonikát. Szelepes volt. Nagy szeretettel gyakorolgattam, szerettem. Csak úgy hallás után játszogattam ismerős dallamokat. Az ostrom alatt valahogy eltűnt. Ugyancsak eltűnt az a karórám is, amelyiket születésnapomra kaptam. Sajnos hamar meghibásodott. Törött lett a felfűző kengyele. Szintén az ostrom során kialakult felfordulás és fejetlenség áldozata lett. Zenei életem bontakozásának fontos állomása lett volna egy gitár is, amit valamikor még 1941 táján kaptam születésnapomra. Tanárhoz nem jártam zenét tanulni, csak magánszorgalomból vettem elö néha a gitárt és a gitáriskolát. Csak úgy a magam szórakoztatására pengettem egy kicsit, de túl nehéz volt. Nem sikerült dallamokat lejátszanom, nem is nagyon igyekeztem. Néhány akkordot játszogattam általában, aztán szépen visszacsomagoltam a gitárt és hozzá tartozó gitáriskolát a tekintélytparancsoló barna szövettokjába, és ezzel megint hosszú időre szószerint szögre akasztottam a gitártanulásomat. (Ostrom alatt a szovjet parancsnokság tisztjének, Miklósnak akarták szüleim ajándékozni hálából. Valahogy azt hitték, hogy minden orosz gitárral vagy balalajkával születik. Be kellett látnunk, hogy nem. Miklós pengetett néhányat a hangszeren és udvariasan visszaadta, magyarázva, hogy nagyon köszöni, de nem tudja használni, ám nagyon hálás a jószívű ajándékozási szándékért. A gitárom az ostrom utáni inflációs világ áldozata lett: ennivalóért adták el szüleim. Sajnáltam az elvesztését, mert szerettem a gitár hangját, és később biztosan megtanultam volna valamelyest.) Szerencsére a polgáriban furulyát tanítottak az énekóra keretében. Szerettem furulyázni, a bánatom csak az, hogy játék közben nem lehet énekelni...

 

Szelepes szájharmonika

 

A polgári iskolai tankönyveket igyekeztünk használtan megvenni. A tanév végén az iskolában mindég beszedték a használt, és óvatosan használt tankönyveket. A régi könyvek után kapott pénz és a használtan kapott olcsóbb könyvek jelentős megtakarítást jelentettek.

 

1943-ban elkezdtem bélyeget gyűjteni. Pontosabban édesanyám. A Böszörményi úti postamester a vevőnk volt, és az ő biztatására határozta el édesanyám, hogy részemre bélyeget fog gyűjteni. Kaptam ajándékba bélyegalbumot, egy kis bélyegkatalógus füzetet, így komoly szakmai felkészültségre tehettem szert a bélyeggyűjtés mikéntjére. Elég sokba került ez a szenvedély, mert a megjelenő új bélyegsorokat a postamester bácsitól felragasztva és lepecsételve is, de postatisztán is megkaptam. A két sorozat ára tekintélyes summa volt általában. De ehhez jött még az alkalmi bélyegek és a bélyeg-ívek költsége. No és persze az én mohóságom is hozzáadódott a költségekhez, ugyanis a papírüzletekben lehetett vásárolni 25 - 50 - 100 (vagy még több) mosott, vagy áztatandó bélyeget tartalmazó zacskókat, amiből sok külföldi, meg cserére alkalmas bélyeget lehetett kiválogatni. Az ostromig szorgalmasan gyűjtögettem, cseréltem a bélyegeket. Ostrom után gyakorlatilag abbahagytam a bélyeggyűjtést.

 

Ilyen albummal kezdtem. -- Bélyegcsomagok -- Alkalmi bélyegív

 

 

            Virágkihordó            Vegyes dolgok - Virágkihordó - Színház - Mozi - Olvasás - Csapat - Garabontúra

 

1943-1944-ben egy ismerős virágos rendszeres virág-kézbesítésre kért meg. A Márvány utca és Ugocsa utca sarkán volt a Rácz kertész és virágárus üzlete egy pincehelységben. Csokrokat kellett kézbesítenem úriházakhoz.. Fuvaronként díjaztak és útiköltséget térítettek, villamos bérletet kaptam. Sok pénzt kerestem így, mert nagyon tiszteségesen fizetett a tulajdonos. Sok borravalót is kaptam és sokat villamosoztam. A villamoson rendszerint tömegek utaztak, fürtökben lógtak a lépcsőkön. Utaztam lépcsőn, villamos oldalán, villamoskocsik között, sőt tuján is. Egyszer egy autó az Erzsébet hídnál majdnem agyonlapított egy ilyen belső oldalon utazás alkalmával. Ettől kezdve csak a normál lépcsőn lógtam.

 

 

Nagyon izgultam, mikor egy alkalommal Mészáros Ági részére kellett egy csodás csokrot kézbesítenem. Mészáros Ági ragyogóan fiatal, mindég vídám szerepben játszó csodálatos nő volt a szememben. Izgatottan készültem a találkozásra. Minden különösebb akadály nélkül jutottam be a szinészbejárón, udvariasan kopogtam a színészöltözőjébe. Beengedtek. Zsúfolt, gyengén világított szoba tárult elém, székeken, asztalokon, fogasokon mindenféle ruhadarabok hevertek szanaszét. A szoba hátsó végén egy kivilágított öltözőasztalnál űlt a művésznő. Hátra se nézett, csak fáradt, szinte enervált hangon kérdezte: "Ki jött?". Az öltöztetőnő mechanikusan jelentette: "Egy fiú hozott virágot." A válasz továbbra is únottnak tünt: "Tedd a lavorba!" Az öltöztetőnő valamit motyogva átvette a csokrot, és az az ajtó mellett álló mosdólavorban landolt. Kész. Ennyi volt és már csukódott mögőttem az öltözőajtó. Nagyon el voltam kenődve. A művésznő egészen más volt a filmeken, mint itt az öltözőben. Nem ilyennek képzeltem... Nem a borravaló hiánya, de a fásultsága bántott. Nem örültek a csokornak, és fájt, hogy egy színésznő a valós életben egész más, mint a színpadon, vagy filmen. Még az arcát se láthattam...

 

 

Lógó orral mentem a villamos felé. "Mi a baj, fiam, -- kérdezte tőlem egy úr az utcán -- mi járatban vagy?" Tényleg rám lehetett írva a csalódottságom. Elmeséltem neki hogy éppen hogy kerültem oda meg hogy mi a bánatom. Megvígasztalt, megmagyarázta, hogy más a szerep és más a való élet. Végül kérte, mutassam meg a tenyeremet. Elcsodálkoztam és határozottan vonakodtam, hogy egy idegennel így bizalmaskodjam, de végül is odanyújtottam. Alaposan megnézte, majd biztatóan mondta, hogy látja a jövőmet. Tanuljak csak szorgalmasan, szerencsés lesz a jövőm. Csodálkozva néztem a tenyeremet, kételkedve kerestem, ugyan mit láthatott. Hitetlenkedve kérdeztem, honnan tudja mindezt. Titokzatosan mosolygott, de nem adott semmilyen magyarázatot, csak halkan tette hozzá, hogy alkalomadtán alaposan mossam majd meg a tenyeremet... Elváltunk, de én nem tudtam felocsúdni a meglepetéstől: "Találkoztam egy igazi tenyérjóssal!!!"...

 

 

            Színház            Vegyes dolgok - Virágkihordó - Színház - Mozi - Olvasás - Csapat - Garabontúra

 

Iskolai színházbérletem volt az Erkel színházba, az akkori Városi színházba. Ifjúsági előadásokat láttunk, szerettem. Élveztem a történeteket is, meg a szinpadtechnikát is. Külön élmény volt, amikor nagynéha apró baki csúszott az előadásba. Elborult egy díszlet, János vitézben pedig a szinpadi tóra papírmassé kacsát húztak be madzaggal. Jóval később, már tanítóképzős koromban látogatást tehettem az Operában és a Városi színházban. Ez a TIT keretében volt, ők rendszeresen szerveztek látogatásokat különböző üzemekbe, középületekbe. Szerettem ezeket a látogatásokat. Sok gépet, eljárást, titokzatos dolgot ismertem így meg.

 

 

            Mozi            Vegyes dolgok - Virágkihordó - Színház - Mozi - Olvasás - Csapat - Garabontúra

 

Már az elemiben is volt gyakran iskolai vetítés de a Krisztinavárosi plébánia is rendezett a Zöldfa étteremnél levő kulturházában vetítéseket. Ezek a filmek különböző oktató filmek voltak, vagy a missziókról szóló, esetleges karitatív célú vetítések. Nagyon szerettem és mindég elmentem, ha hirdettek ilyen lehetőséget. Nagyritkán a szüleimmel is mentem moziba, a Horváth kertnél és az Alkotás utcában a Délinél volt akkoriban mozi. Egyszer voltunk a Tabánban is vetítésen. Abban az épületben, ahol később Székely Lacikáék laktak szintén volt egy mozi. Aztán megépült az Ugocsa utcában is a mozi. Ez már modern üzem volt széles nézőtérrel, erkéllyel, páholyokkal, nyitható tetővel. Heteken keresztül tartott az üzembehelyezés, és arra bárki bemehetett, nem volt belépődíj. Természetesen mi gyerekek a környékről ott tolongtunk élvezni a képeket és a hangot. Amikor kész lett az "Ugi", a mi családunk is rendszeres mozilátogató lett. Különösen szerettem a vasárnap délelőtti "Matiné" előadásokat látogatni, melyek kifejezetten gyermekfilmeket mutattak be. Itt láttam először sztereo filmet. Zöld-piros szemüveggel kellett nézni, és természetesen túlzóan kiemelt távlati hatásokra volt szerkesztve: mintha a vonat elütne, mintha a hegedűs kiszúrná a szemem, stb. Csaknem minden magyar filmet, Wald Disnie filmet megnéztünk, de nagyon szerettük a vadnyugati témákat és általában a szórakoztató filmeket. Még a leginségesebb háborús majd inflációs időkben is rendszeres mozilátogatók voltunk.

 

 

 

            Olvasás            Vegyes dolgok - Virágkihordó - Színház - Mozi - Olvasás - Csapat - Garabontúra

 

Az elemi iskolában minden osztályban volt saját kiskönyvtárunk. Egy szekrényben voltak összeválogatva a korosztályunknak megfelelő könyvek. Szenvedélyesen olvastam ezeket a gyűjteményeket. Elsősorban a kaland-könyveket kerestem. A May Károly- és a Verne-könyveket szinte mindet kiolvastam. Ami nem volt benn az osztálykönyvtárban, azt osztálytársaktól kértem kölcsön. Sokat, gyorsan olvastam. Gyűjtöttem a könyveket. Karácsonyra, névnapra és születésnapra mindég kaptam egy-két könyvet.

 

 

            Csapat            Vegyes dolgok - Virágkihordó - Színház - Mozi - Olvasás - Csapat - Garabontúra

 

Az iskolás koromban elindult a csapatozás a fantázia világomban. Nagyon csodáltam és vágytam az indián és a Cow-boy őltözetet, de általában a meséket mindég elképzeltem. Csodálatos világokat építettem fel magamban ezekről az olvasmányokról, a szereplőket és a környezeteket mindég nagyon valóságosnak képzeltem el. Persze ez mesevilág volt, ami egyrészt az író, rendező sugalmazását tükrözte, másrészt lelki világomnak, fejlettségi szintemnek tükörképét mutatta.

 

Álomképek

 

Ez a mesevilág fokozatosan bővült, színesedett, de gyűltek benne egyre kiforrottabb elemek is, felnőtt lelkivilágomnak lassan érő vonásai. Ebben a kezdeti korban ezek a vonások a csapatépítés gondolatkörével foghatók meg. Szabályzatok születtek, próbák rendszerét dolgozta ki, rangokat álmodtam a szervezethez, jegyzőkönyveket és hadüzeneteket fogalmaztam. Teljesen úgy, amint a könyvekben, filmekben, újságokban, rádióban a felnőttektől, a "nagyoktól" tanultam. Játékaim a kertészetben is ilyenek voltak: erődépítés, óvóhely kialakítás. Természetesen a megálmodott csapatomban 1944-ben fővezéri rangom volt, Batári Gyuszi csak alvezér lehetett. A csapatnak természetesen valamilyen orgánuma is kellet volna, hogy legyen. Sok nekifutással próbáltam az újságírás mesterségét is gyermeki igyekezettel megvalósítani. WC-papírra írtam az első próbálkozásaimat, de a nyomtatással is keményen kacérkodtam.

 

 

            Garabontúra            Vegyes dolgok - Virágkihordó - Színház - Mozi - Olvasás - Csapat - Garabontúra

 

A csapatálmodás és világképem fejlődése nagyobb diák koromban egy vállalkozás-szerű, egy egyesület-szerű képletbe ment át. A garabonciás diák képzete nyomán született a fantázianév: Garabontúra. A névbe én beleálmodtam a legendás diákok furfangos tudományát, a titkos ismeretek birtoklását. Benne volt szerintem a csapat legyőzhetetlensége, minden technika és tudomány kisajátítása. Egy gyereknyomda vándora volt a csapat pecsétje. Ezen egy nagykarimájú kalapban, hatalmas köpenyben lendületesen haladó alak volt ábrázolva, aki bennem a garabonciás diák képzetét ébresztette. A Garabontúra számomra mindenhez kapcsolódott: az újságíráshoz, a reklámhoz, a potenciális árukínálat (vegyszerek, hajómodell) lehetőzégéhez.

 

Komoly érdeklődés bontakozott ki bennem a nyomtatás iránt. Kaptam ajándékba egy gyermeknyomdát, amivel gumibetükből lehetett szöveget összeállítani. A kétsoros szöveg eléggé körülményesen és lassan volt összeállítható. Újra és újra szembesültem egyes betük esetében a nehézséggel, hogy nem áll rendelkezésre elegendő. Ilyenkor nem lehetett szépen nyomtatni, de a sikeresen összeállított szöveg képét is gyakran hibásan sikerült papírra vinni: egyes betük elkenődtek, mások hiányoztak. A nyomtatási nehézségek hamar elvették a kedvemet a guminyomdával történő sokszorosítástól.

 

1943-ban sikerült egy könyvet szereznem, ami egy gyermek (igazából ifjú) részére igazi nyomda elkészítését írta le. Ma már belátom, hogy az akkori lehetőségeimet meghaladta annak a könyvben leírt nyomdának az elkészítése, de a fantáziámat a könyv alaposan beindította. Szerettem volna nyomdai betűket szerezni, de erre nem volt lehetőségem. Minden nyomdában azt válaszolták, hogy betűt nem árulnak, a használt és elromlott betűket újraöntik. Márpedig nekem a nyomtatáshoz sok-sok betűre lett volna szükségem. Így aztán a nyomda és a nyomtatás csak álom maradt.

 

Amikor a polgáriba kerültem, néhány társamnál lencséket, prizmákat láttam, azokkal játszottak és lelkesen mesélték, hogy a Kékgolyó utcában, a Juszt-optikus műhelyénél, a szemétben lehet ilyeneket találni. Óriási kíváncsisággal néztem meg legközelebb a jelölt szemetes ládákat, és meglepődéssel találtam néhány használható üveghasábot, prizmát, törött lencsét. Ettől kezdve rendszeresen néztem meg a kidobott szemeteket. Nem minden alkalommal, de időről időre volt a vödörben valamilyen optikai selejt. Kincs volt ez számomra. Barátaimtól tudtam meg, hogy a MOM gyár is kidob a szemétbe időnként ilyen, számukra nem használható darabokat. Valóban, a Dolgos utcai kapunál -- igaz, hogy csak ritkán -- de néha lehetett lencséket, vagy lencsedarabokat találni. (Érthető, hogy a MOM-nál csak néha volt selejt, mert ők pontos gépekkel nagyüzemi módszerekkel és nem kézi munkával dolgoztak.)

 

 

Amikor 1944-ben repülőmodellekkel már gyakorlottan foglalkoztam, hasonló eljárással hajómodellt is terveztem és kezdtem készíteni. Érdeklődésem a hajómodell iránt átragadt az osztálytársamra, Huszty Ernő-re is. Ő csak azt szerette volna, hogy készítsek a részére egy hajót. Először gumimotorosat terveztem, majd a beszélgetések nyomán változott az igény és gőzhajtású hajómodelben állapodtunk meg. A gőzmotor miatt húzódott az elkészítés, végül az ostrom miatt félkészen abbamaradt a hajó építése.

 

A Titanic modellje, hasonló hajót terveztem -- Álmom egy távirányítós hajómodell -- Játék motorcsónak, a motorminta

 

            Vegyes dolgok - Virágkihordó - Színház - Mozi - Olvasás - Csapat - Garabontúra

 

(Tartalomjegyzékhez -- Gyermekkorom  --  Polgárista kor)    <<< Vissza  Tovább >>>