Rieth József

Gyermekkorom - Polgáriban, háború

(Tartalomjegyzékhez -- Gyermekkorom  --  Polgárista kor)    <<< Vissza  >>> Tovább >>>       

 

Légó - Sebesültek - Bombázás - Evakuálás - Fronthelyzet

 

            Légó            Légó - Sebesültek - Bombázás - Evakuálás - Fronthelyzet

 

1944-ben óriási légvédelmi felkészülési akció indult: Légó tanfolyamra kellett mindenkinek járnia, gyakorlatok voltak, bemutatók. Mindenki számára túlélő csomagot kellett összeállítani: valamennyi ennivalót, a gyógyszereit, minimális kötszert, iratokat. Óvóhely ismertető előadásokon felvilágosítás folyt, bombázási helyzetekre készítettek fel mindenkit. Mindehol óvóhelyeket kellett létrehozni. Az óvóhelyet típusokba osztályozták: repeszbiztos, omlásbiztos, gázbiztos tipusok voltak, és ezek különböző alfajai. Mindenkinekmeg kellett tanulnia az elsősegélynyújtás, tűzoltás legfontosabb ismereteit, gáztámadás esetén szükséges tennivalókat. Nagyon emlékezetes számomra, hogy a Nemzetközi vásáron volt egy bemutató, ahol egy félbe vágott házon (olyan volt, mint egy hatalmas babaház) láthattuk hogy légiriadó esetén hogyan kell mindent kikapcsolni, elzárni, otthagyni és fegyelmezetten az óvóhelyre vonulni. (Óvóhelyekről.)

 

Hadizsákmányok a Nemzetközi Vásáron -- Óvóhelyajtók -- Óvóhelyi tábla

 

A Nagyenyed utcában egy alkalommal véletlenül bele csöppentem egy szigorú légó gyakorlatba. Nem engedtek ki a házból, a kapu szögletében kellett megvárnom a gyakorlat végét. Volt ott felcédulázott sebesült és emeleti tűz. A parancsnok nagyon szigorú volt, mintha igazi esemény lett volna.

1944 nyarán Leventeriadó volt, feljártunk a Cakó utcai iskolába. Rendszeres gyakorlatozást végeztünk: roham, laposkúszás, stb. Elgáncsoltak, és a térdem erősen megsérült. Felmentettek e-miatt a további kiképzés alól. Itt ért a beosztás a zsidó vagyon szállítására. Ekkor szüleim nem engedtek tovább járni.

 

Leventék

 

A polgári egyik tanárának, Bagoly Lászlónak az ösztönzésére édesapa beleegyezett a névmagyarosítás gondolatába, Révész, Réti vagy Rejtő lett volna. Az ostrom miatt elmaradt.

Megjelentek plakátok, amik egy órásmesternek az orosz katonák által agyonkínzott holttestét mutatta.

A Vérmezőn hadirepülőtér volt, kis gépek szálltak le és fel. Egy délután az Öcsivel elmentünk megnézni. A villamosok valami miatt leálltak, talán áramszünet volt és a tömegek a Vérmezőn keresztül áramlottak. Egy gép le szeretett volna szállni, de a tömeg miatt ismételt próbálkozásra se tudott. Egyszerre csak hatalmas robbanás hallatszott (lehet, hogy belövés volt, mert egy repesz tőlünk néhány méterre esett le, de semmi mást nem láttunk), a tömeg szétfutott. Ekkor a gép le tudott szállni.

Édesapa küldetésében ostrom előtt többször voltam kinn egyedül Budakeszin Jani bácsiéknál, Mariska néninél, néhányszor Anna néninél. Lehet, hogy a keresztleveleket kellett megszereznem, már nem emlékszem pontosan.

 

Édesapám húgáékkal

 

Rendszeres és egyre gyakoribb lett a légiveszély, zavarórepülés, légiriadó jelzés. A rádióban magyarul, németül sorolták a rejtjelzett parancsokat: Krokodil Grósz... Egyszer a villamoson utaztam, és egy hosszú légiriadó kapott el. A Szarvas Gábor téren kellett a Szarvas-házba menekülnünk. Sokáig a kapu alatt álltunk, de amikor a légelhárítás ágyútűze erősödött, az óvóhely előterébe állhattunk be, ott vártuk meg, amíg lefújták a riadót.

 

 

            Sebesültek            Légó - Sebesültek - Bombázás - Evakuálás - Fronthelyzet

 

Rettenetes híreket hallottunk a hadisebesültekről. Kosárroncsokról suttogtak az emberek: kéz és láb nélküli embercsonkokról. Láttunk egyre több sebesültet, de ezeket a roncs emberekről szóló híreket rémhírnek tartottuk. Aztán házbanlakó fiatalember sebesült meg csúfosan: gépágyúval. Mindkét karja és szeme világa veszett el. Felépült, akkor mesélte el, hogy a gépágyújuk csövébe beszorult egy gránát, azt próbálta a tisztító kefével hátrafelé kiütni, de a gránát felrobbant, csoda, hogy életben maradt. Ápolónőjével házasodott később össze. Trafikot kaptak.

 

Gépágyú

 

A Képzőben is hadikórházat rendeztek be a németek. Egy fiatal sváb ápoló katona, Wágner Péter sokat beszélgetett nálunk, mesélt a sebesültekről. Jól tudott magyarul. A Bözsivel (a Dusowszkyék cselédjével) barátkozott, de nem szerették egymást komolyan, csak afféle kalandot kerestek. Ezt én még akkor nem értettem, de örömmel segítettem nekik, amikor a Dusowskiék Péter nevű kutyáját sétáltattuk. A kutyával nagyon jó barátságba kerültem, sokat játszottunk együtt. A Sirály utcai árok mellett a Süss-gyár óvóhelyei árkánál idomítottam a kutyát és az nagyon tanulékony és játékos volt. Sok német katona járt az utcában a képzőből, nálunk is megfordultak. Egy alkalommal konfliktus támadt a Péter és pár német társa, valamint a 34-ben lakó magyar tiszt (Soós százados, ezredes?) között, az elmaradt tisztelgés és felugrás miatt. A magyar katonáknál szigorú fegyelem volt: ha egy tiszt belépett, fel kellett ugraniuk, tisztelegni és jelenteniük kellett. A németek fütyültek erre, rá se hederítettek a tisztre, sőt szemtelenül válaszoltak neki. Előszőr láttam vadul üvöltő tisztet: Soós úrra rá se lehetett ismerni úgy bömbölt nekivörösödve, de a németek ettől se hatódtak meg. Titokban attól féltem, hogy mindjárt előrántja revolverét és lelövi a két németet. Nem lőtte le őket, csak a nevüket írta fel és dühöngve elvonult. Az ügyből semmi se lett, a német parancsnokok se becsülték sokra a magyar tiszteket...

Gyurka bácsi munkaszolgálatra vonult be, onnan került orosz hadifogságba. A budakeszi rokonok SS-katonák lettek 1944-ben, a nyilas hatalonátvétel után, a német megszállás alatt, Volksbund-tagok voltak. Az ostrom alatt a várban szolgáltak. Jók voltak hozzán fél disznót hoztak egy légiriadó alatt, személyautón. Becsempésztük hozzánk. Édesanya feldolgozta titokban, kisütötte. Izgalomban voltunk az egész lépcsőházat betöltő zsírszag miatt: szigorú büntetés járt volna érte, a feketézésért. Az ostrom alatt megszöktek és az óvóhelyen kerestek meg bennünket. Édesapa ruhájában szöktek át a fronton.

 

 

            Bombázás            Légó - Sebesültek - Bombázás - Evakuálás - Fronthelyzet

 

Egyre gyakoribb lett a bombázás, 1944 márciusában az első közeli bomba a Böszörményi úton esett le. Én a WC-n voltam éppen, és ijedtemben leestem a csészéről. Először hallottam a bomba sivítását, majd a hatalmas robbanást. Bomba esett a Majori templom mellé is. Édesapa romeltakarításon dolgozott. A három gyerek miatt fel volt mentve a katonai szolgálat alól, de közmunkát kellett végeznie, ha jól emlékszem csak a hét bizonyos napjain. Sorozták erre is, de a sorozás hosszú volt, egész nap benn volt az elöljáróságon. Amikor szolgálatban volt éppen nagy szőnyegbombázás történt a Soroksári úton.

 

Városmajori bombatölcsér -- Szőnyegbombázás alakzatban -- Drezda a bombatámadás után (a Soroksári úton roncsok voltak, nem halottak)

 

A rádió bemondta, hogy nagy károk keletkeztek, és az emeletről láttuk, hogy hatalmas füst gomolyok abban az irányban. Édesanya nagyon izgult édesapa sorsáról, és engem küldött, hogy keressem meg édesapát. Merész küldetés volt, de idegességében ő se mérte fel, hogy egy 13 éves gyerek ugyan hogy találhat meg valakit egy katasztrófa felfordulásában. Furcsa, hogy oda tudtam jutni. Ez pest déli részén volt, nagyon messze. Ezen a részen lakások nem is voltak, csak gyártelepek. Mindenütt rom volt, bombatölcsérek és láng, füst. Utólag Drezda bombázásáról készült képeken láttam hasonlót. Emberek szaladgáltak ide-oda, mentők, tüzoltók, légósok. Nem igen foglalkozott velem senki, símán be tudtam menni abba az égő, romos üzembe, ahol tudomásom szerint édesapámnak lennie kell. Páran kérdezték, hogy mit keresek ott, de én röviden édesapámra hivatkoztam. Nem foglalkoztak velem. És akkor egyszercsak a füstből elém toppant édesapám, épen, egészségesen. Megtaláltam!... Még mondja valaki, hogy nincsenek csodák!

 

 

            Evakuálás            Légó - Sebesültek - Bombázás - Evakuálás - Fronthelyzet

 

Iskolai minimum: két műszakos tanítás, gyakorlatok, szénszünet. Vidékre költözött, aki csak tehette. 1944 nyarán Nyáregyházán, Simon bácsiék rokonainál nyaraltunk. Ez gyakorlatilag a vidékre telepítés volt számunkra.

 

Szükség óvóhelyek -- Bombázókötelék

 

Árok óvóhely volt a kertben. Ez csak egy pár méteres fedett gödör volt, ágakkal és rálapátolt földdel fedve. Esetleges hulló repeszek ellen biztosan védett volna. Többször bújtunk az árokba, mert akkor már gyakran volt légiriadó. Többször is láttunk vonuló bombázó köteléket, de nálunk ott nem volt légvédelmi elhárító tűz hallható. Állat gondozás (etetés, legeltetés), kocsikázás, aratás. Új barátságok. Batári Gyuszi egy levelezőlapot küldött Nyáregyházára. Már nem emlékszem, mit tartalmazott, de a falusiak elolvasták és sokat gúnyoltak engem az új ismerősök. Nagyon bántott, megsértődtem. A levelet elégettem. Ha igaz egy még szemtelenebb hangú levelet én édesanyámmal küldtem a szüleinek, mire a család megsértődött. Ettől kezdve megszűnt a barátságunk.

 

Nyáregyházán

 

A nyaralás során megismerkedtem néhány ottani lánnyal, elsősorban Vozár Máriával és Tóth Idával, meg is szerettük egymást, de a hazajövetelünk elszakított minket egymástól. Aratásnál a legények az egyik lányt ugratták, ez engem nagyon megzavart. Egyszer az uraság kisétált a faluba egy társasággal. Mi csak arra lettünk figyelmesek, hogy a falusi legényekkel heves szóváltás támadt. Később csendőrök mentek abba a házba.

Amikor később, ősszel disznótorra lementünk Nyáregyházára, a lányokkal már beszélni sem tudtunk egymással, annyira elhidegültünk. A szállásadó családdal is megszakadt a kapcsolat, mert szüleimet becsapták. Valamilyen féldisznó bérnevelésébe történt beszállás után merült fel köztük nézeteltérés.

Disznótorról jöttünk haza, akkor volt a Horthy fegyverletétel, hatalomátvétel, Cegléden (?) egy katonával felelőtlenül beszélgettem, hogy véget ért a háború. Örömmel hallottuk ugyanis előzőleg a rádióban, hogy Horthy békét jelentett be. Nem tudtam, hogy akkor már (október 15-én) Szálasi átvette a hatalmat és a katona már a nyilas hatalmat biztosította. Megúsztuk. A katona nem vette ellenséges bomlasztó propagandának a szavaimat (pedig elvileg legalább egy pofon kijárt volna nekem a fecsegésemért... Ekkor már a vasút több helyen szét volt bombázva. Mi is egy első osztályú kocsiban jöttünk haza. Pesten ekkor már mindenütt nyilas és német megszálló csapatok, tankok álltak. A híd is le volt zárva, és csak hosszas könyörgésre engedtek át. A rádió egész este indulókat és propaganda műsort sugárzott.

 

 

             Fronthelyzet             Légó - Sebesültek - Bombázás - Evakuálás - Fronthelyzet

 

Decemberre az oroszok körülzárták Budapestet.

1944. december 23-án délután az Öcsivel a várba mentünk sétálni, és hallottuk az egyik első belövést. Nem tudtuk, mi volt.

Fő utcába mentem Karácsony előtt. Alagút. Robbanás riadó nélkül. Pálya utcában a pékség romokban, előtte halottak. 1944. december 26-án az egyik első belövés tanúja voltam, épp az Alagútban jöttem haza. Ekkoriban egy ismerősünktől, a Medve utcából tejet szoktunk vásárolni (Hirspek-bácsi?). Tejet nem kaptam. Hazafelé a Fő utcában minden patikába és drogériába bementem és papír tégelyeket próbáltam szerezni a vegyszereim számára. A Krisztina felől éktelen sivítást hallottam, utána nagy robbanást. Azt hittem, bomba, és csodálkoztam hogy nem fújtak légiriadót. Kiérve beálltam én is ez első kapu alá a többi emberrel. Mivel semmi se történt, tovább indultam. A templommal szemben, az éppen zárófélben lévő patikából sikerült néhány tégelyt kunyerálnom, majd teljes erővel igyekeztem haza. A koronaőr utcában akartam menni, de láttam, hogy a Pálya-utcában valami nincs rendben. Arra felé indultam.  A Pálya utcában, a Ruzicska-pékség belövést kapott: az első áldozatokat láttam. Két halott feküdt a romok alatt és között, egy anyóka és egy katona. Rémes látvány volt. Siettem haza, nem is mertem szólni otthon erről, mert ők úgy tudták, hogy villamoson jöttem-mentem. Éppen a Temesi bácsi volt nálunk. Jó részeg volt. A legfrissebb rémhíreit mesélte. A Temesi bácsi végre elment.

 

            Légó - Sebesültek - Bombázás - Evakuálás - Fronthelyzet

 

(Tartalomjegyzékhez -- Gyermekkorom  --  Polgárista kor)    <<< Vissza  >>> Tovább >>>