Rieth József

Gyermekkorom - Polgáriban, vallásgyakorlásom

 

(Tartalomjegyzékhez -- Gyermekkorom  --  Polgárista kor)    <<< Vissza  Tovább >>>      

 

            Kongregáció, Özséb bá'            Kongregáció, Özséb bá' - Bérmálás - Öregdiófa, Zöldfa - Körmenet

 

A polgári iskolában a hitoktatónk Özséb bá volt, Rimóczi Özséb a Városmajori Jézus Szíve templomból (később plébános lett 1952-1963). Kedves atya volt, nagyon közvetlenül bánt velünk. Emlékszem egy lelkigyakorlatra -- talán elsős lehettem -- de csak annyi maradt meg bennem, hogy a tornateremben volt megtartva és az ugrószőnyegen elől ültem valahol.

 

Iskolai misékre az iskolában gyülekeztünk és sorakozó után vonultunk a Majorba. Együtt volt az iskolai misénk a városmajor utcaiakkal. Egy lelkigyakorlatunk is volt a Majorban, az a templomban. Az első télen az egyik mise után nagy hócsatát vívtunk a majoriakkal váltakozó szerencsével, de végül is mi győztünk. Egyszer részt vettem egy nagycsütörtöki szertartáson, valahol a templom hátsó sarkában húztam meg magam. Aztán a sírbahelyezés után mindenki maradt, énekeltek, imádkoztak. Én ekkor határoztam el: megnézem a Szentsírt. A zsúfolt templomban, a sok térdelő ember közt furakodtam előre, kínos nehezen és lassan és ráadásul a Szentsírral ellentétes oldalon. A templom közepéig, a Mária-oltár közelébe értem, amikor véget ért az ima és az egész szertartás, mindenki elindult kifelé. A tömeg engem is kisodort. Szégyenkezve és szomorúan jöttem ki a tömeggel, nem láttam meg a Szentsírt. A Városmajori körmenetre nem emlékezem, valószínűleg nem is vettem részt rajta.

 

Özséb-bá be akart szervezni a Mária kongregációba. El is vitt egy alkalommal az összejövetelre, a torony földszintjén gyűltek össze. Kíváncsian mentem el, vettem is egy kongreganista imakönyvet. Nem éreztem jól magam a társaságban, túl felnőttes volt, nagyon hivatalos a program, így aztán kimaradtam.

 

A rendszeres és hangulatos hittanóra ellenére sem ragadt meg különösebben Özséb bá tanítása. Figyeltem és mindent megtanultam, de valahogy "egyik fülemen be, másikon ki" szinten sajátítottam el a tanultakat. Misére rendesen jártam, a közös gyónásokon résztvettem, de aztán ellanyhulva a következő gyónásig az áldozások abbamaradtak.

 

Városmajor

 

 

            Bérmálás            Kongregáció, Özséb bá' - Bérmálás - Öregdiófa, Zöldfa - Körmenet

 

Második osztályban készítettek elő mindannyiunkat bérmálásra. Én is sorra kerültem, bár nagyon nehezen vettek fel szüleim rendezetlen egyházi házassága miatt. Édesanyám sokszor meglátogatta Özséb bát, végül nagy nehezen felvettek. Bérmaapának Temesi bácsit választottuk, aki 1942-ben katona volt Ukrajnában. Nem engedték haza a bérmálásra, ezért édesapa helyettesítette. A Zugligeti templomban, Serédi hercegprímás úr bérmált minket.

 

Zugliget

 

A ceremónia nem volt különösebb élmény. Szüleim se adtak különösebb nyomatékot az eseménynek, valahogy úgy kezelték: "itt az ideje, megtörtént". Mint oly sok családnál, fiatalnál, nálunk se kapott hangsúlyt az öntudatos, nagykorú kereszténység fokozatának elnyerése. Maradtam rendszeres templomjáró, a közös gyónásokon rendesen résztvettem, aztán egy-két áldozás következett, majd szép halkan hosszú szünet következett a következő iskolai gyónásig.

 

Tóni bácsi nem sokkal később szabadságot kapott, nekem -- bérmaajándékul -- körzőkészletet és testvéreimnek apró játékokat hozott. Rövid ideig maradhatott csak itthon, aztán vissza a frontra. Többé nem tért haza. Úgy tudom, ő is áldozat lett a Donkanyarban.

 

A polgáriban sok szemérmetlen beszédet hallottam. Az osztálytársaim is, a Temesi Öcsi is, a Batári Gyusziék is, a Jancsi is -- szóval, az összes barátom -- mindenki a környezetemben nagyon szerettek ilyen témákról beszélgetni. Természetes, hogy én is nagy figyelemmel hallgattam ezeket a beszélgetéseket, bár én aránylag ritkán elegyedtem bele ezekbe a szaftos témákba. Inkább csak füleltem, néha belekérdeztem, de nem tárgyaltam olyan pátosszal, mint társaim. Éreztem, hogy felvilágosultságuk, nagy-nagy tapasztaltságuk, sikereik és fantasztikus élményeik álomviláguk túlszínezett képei. Mégis ezek a témák gyakran elragadták a fantáziámat és sok kisértést okoztak. 1943-ban megismerkedtem Hutkai Jancsival (a Simonéknál lakó rokongyerekkel) és igen benső barátság alakult ki köztünk, bár igen sok ellentét is volt köztünk az ő tanulatlansága miatt. Egyszerű falusi gyerek volt. Igen sok szemérmetlen beszédet hallottam tőle, főleg a cselekedetekre vonatkozóan. Tettlegességre nem jutottunk. Édesanyám itt is korlátozta a rossz barátságot. A Jancsi útján az ő ismerősének, talán munkaadójának lányaival akarta, hogy én is megismerkedjem, aminek a vége szemérmetlenkedés lett volna. Édesanyám itt is -- szerencsére -- közbelépett. Nem egyezett bele a barátság kiszélesítésébe...

 

A háború gondviselés-szerű csapása lehetett, hogy a zugligeti plébánia irodáját lebombázták, leégett, így az anyakönyvem megsemmisült. Később, amikor a szemináriumban szükségem lett volna a bérmálási anyakönyvem másolatára, emiatt nem tudtam megkapni, hosszú jogi eljárással kellett pótolni.

 

 

            Öregdiófa, Zöldfa            Kongregáció, Özséb bá' - Bérmálás - Öregdiófa, Zöldfa - Körmenet

 

A Krisztina templomba jártunk azokban az években, amikor már szükségiskolákban (a Krisztina-téren, a Szilágyiban, majd a Koronaőr utcában) vendégeskedtünk. A körmenetek itt a Krisztina körúton a Horváth-kert csúcsáig mentek le, majd az  Attila utcán jöttünk vissza és a Mikó utcán át érkeztünk vissza a Krisztina térre. A Roham utcában, a Pauler utcában  és a Horváth kertben hatalmas búcsú volt mindég. Sokszor a templom körül is álltak sátrak.

 

A Krisztinában szerettem a kóruson tartózkodni. Láttam itt egy aszisztenciás misét (az akkori miséket még a tridenti rítusban tartották). Nagyon tetszett a diakonus és maga a szertartás. A Krisztinában nagyon kellemesnek éreztem a tömjénfüstöt, megszerettem, bár többször kellemetlenül összezavarodott a gyomrom tőle, amikor nagyobb töménységben kaptam belőle. Elemista koromtól ezt a templomot szoktam (szerettem) meg, bár itt eléggé idegen, valamelyest vendég voltam. A papokat sem ismertem. Margit néni ugyanis csak az elemiben foglalkozott velem (és kapcsolt a Krisztina közösségébe, de csak vendégként, hissz' mi a Márványutcai iskolához kötődtünk), Özséb-bá meg a Városmajorhoz tartozott (de ebben az időben tortént a bombatámadás is, és a templom renoválás alatt állt). Nem alakult ki kötöttségem.

 

Krisztina

 

Egy kápolnában megláttam egy Misszálét. Nagyon megtetszett, megkívántam. Meg is kaptam, valakitől meglehetősen olcsón kéz alatt tudtuk megvenni. A hatása alatt nem a latin megtanulálására kaptam kedvet, hanem valamiféle csapatkönyvet akartam írni. Többször is bele kezdtem az írásba, de nem jutottam előre. Ebben az időben kezdtem tudományos igényeimmel foglalkozni komolyabban. Kezdett bennem kibontakozni egy bizonyosfokú kételkedés. Már nem elégített ki az elemiben kapott hittani ismeret, túl gyerekes volt. A prédikációkban sem kaptam kellő segítséget, általában dörgedelmes beszédeket hallottam erkölcsi kérdésekről. Ezek az elkárhozással fenyegettek és nem foglalkoztak a teremtés, a tudomány, a szeretetre épülő élet kérdéseivel. Ha mégis tárgyaltak a szónokok ilyen kérdéseket, akkor még a régi tridenti-szellemben (hat napos teremtés betü szerinti értelmezése, a dogmák merev értelmezése és alkalmazása, a tévtanok és az eretnekségek ex-katedra elutasítása) foglalkoztak velük. Laza volt a kapcsolatom az egyházzal, lelki vezetőm se volt, gyóntató atyához is ritkán kerültem. A gyónásaim egyre formálisabbak lettek. Így alakult ki bennem lassan egy olyan vélemény, hogy a papok tanítása túl sok mesés elemet tartalmaz, és a "Tudománnyal" éles ellentétben van. A "Tudománynak" ezeket a tanításokat meg kell döntenie. Lassan bontakozott bennem az a hívatás, hogy ebben a "Tudomány" érdekében vívandó harcban nekem feladatom van. Ilyen elhívatottsággal alakult bennem a "Tudományok" iránti érdeklődés. Hosszú folyamat volt ez, a tanítóképző második évfolyamáig alakult. Továbbra is rendszeres miselátogató voltam, de csak ritkán gyóntam és áldoztam.

 

A Pálya-utcában volt az Öregdiófa étterem, nagy kerthelyiséggel, különteremmel. Ugyanabban a földszintes épületben volt a Krisztinatéri plébániának egy terme, amit kulturteremnek használtak. Ebben a teremben diákmise után, de más időpontokban is gyakran rendeztek vetítést, játékot. (Felszabadulás után az Öregdiófa étterem megszünt, és Zöldfa néven a Krisztina térre települt, néhányszor ott volt program egy valószínűleg bérelt teremben.)

 

Ilyen jellegű volt az Öregdiófa-vendéglő is a Pálya utcában: kocsibejáró és benn hangulatos kerthelyiség

 

 

            Körmenet            Kongregáció, Özséb bá' - Bérmálás - Öregdiófa, Zöldfa - Körmenet

 

Néha a Felső Krisztinába mentem templomba. Mindég előre álltam az első pad elé. Kiss-bácsi -- a sekrestyés és a plébánia mindenese -- amikor kijött a szentélybe, mindég körülnézett a hívek felé, így rám is tekintett, közben rendszeresen rázta, ingatta a fejét (valami idegsérülése lehetett). Én mindég azt hittem, hogy rossz helyen állok, azért ingatja a fejét, de apránként megszoktam. Ostrom után már rendszeresen a Felső Krisztinába jártam.

 

Felső-Krisztina

 

Háború után a Felsőkrisztinában vettünk részt a körmeneteken is. A Törpe utcán, a Fery Oszkár utcán, a Németvölgyi úton és az akkori Pilsudski úton haladt végig, jó hosszú útvonalon. Édesapa rendszerint az iparosok közt vonult, eleinte én is ővele tartottam, de képzős koromban már a ministránsok közt. Itt a búcsú nem volt olyan nagy, mint a Krisztinában. Néhány sátor szokott lenni a templom közelében, és a Pilsudski utca alsó szakaszán, meg a Németvölgyi úton is.

 

                Kongregáció, Özséb bá' - Bérmálás - Öregdiófa, Zöldfa - Körmenet

 

(Tartalomjegyzékhez -- Gyermekkorom  --  Polgárista kor)    <<< Vissza  Tovább >>>      

 

------------------------

http://www.depositum.hu/trad62_1.html#bevezeto

http://hu.wikipedia.org/wiki/Szentmise

http://5mp.eu/web.php?a=ministrans&o=nB0pbAkrBZ