Rieth József

Gyermekkorom - Ostrom, Budakeszi

 

(Tartalomjegyzékhez -- Gyermekkorom  --  Ostromélmények)    <<< Vissza  Tanítóképző >>>    

 

            Batyuzás            Batyuzás - Járőr - Hadifogoly - Földművelés - Tüzelőgyűjtés

 

Szautner Feri bácsi és Rieth Mária néni a falu alsó végén, az egykori apai házban laktak. Feri bácsi, édesapa sógora volt az egyik SS katona, aki nekünk egyszer légiriadó alatt egy fél disznót hozott, és aki az ostrom alatt a segítségünket kérte, amikor a szökésükhöz civil ruhára volt szükségük. A sikeres szökés után családjaikkal várták a háború végét, a tavaszt és a normális élet újrakezdését. Első útunk Feri bácsiékhoz vezetett. Számomra hosszú beszélgetés alatti hallgatás következett: a felnőttek svábul tárgyaltak, amiből én egy szót se értettem, de számomra biztosan nem is lett volna érdekes. Megpróbáltam a Feri-gyerekkel beszélgetni, de nagyon kevés sikerrel. Egyrészt nagyon törte a magyar nyelvet, másrészt nagyon eltért az érdeklődésünk is. A köztünk lévő pár évnyi korkülönbség is oda vezetett, hogy nem tudtunk miről beszélgetni. Megpróbáltam rávenni, hogy ő is szervezzen ott Budakeszin egy csapatot, amelyik szövetségese lesz a mi csapatunknak. Feri semmit se értett az egész "csodálatos" tervemből. Ők, falusi sváb fiatalok valahogy máskép élték a csapatozást (alapszabály, rang és igazolvány nélkül). Így aztán nem lett semmi se a budakeszi csapatból, és a Ferkóval való szoros barátságból.

 

Szüleim Évával, Mari nénivel és Feribácsival, valamint mi gyerekek Ferivel és Marikával.

 

Budakeszi-i látogatásunk következő célja a másik egykori SS-es katonának, Eckstein Jakabnak a háza volt, aki édesapám másik lánytestvérének, Rieth Anna néninek a férje volt. Őhozzájuk csak azután látogattunk el, amikor Feri bácsiéknál tájékozódtunk a faluban való biztonságos jövés-menés lehetőségéről. Édesapa kérte a segítségüket (nem teljesen önzetlenül, hiszen két öltözet ünneplőruhája bánta a szökés támogatását) némi élelmiszer formájában. Nem szívesen osztották meg velünk élelmiszertartalékaikat, hiszen nekik is nehéz, háborús beszolgáltatással terhes év volt az 1944-es, az ő szerény tartalékaikban is a saját gyermekeikre kellett gondolniuk. De adtak élelmet, jócskán felpakoltak minket. Került a hátizsákunkba: bab, liszt, krumpli, kukorica, tök.

 

 

            Járőr            Batyuzás - Járőr - Hadifogoly - Földművelés - Tüzelőgyűjtés

 

A Svábhegyen, az erdőn keresztül mentünk. Erőltetett menet volt édesapával lépésttartani. Térdig hóban jártunk és -- hogy biztosan léphessek -- szigorúan édesapa lábnyomába kellett lépnem. Ő pedig nem aprózta a lépteit, sőt még meglehetősen gyorsan is haladt. Hátulról, Makkosmária felől értük el a falut. Az utakon veszélyes lett volna közlekednünk, részben az orosz sofőrök eszeveszett robogása miatt, másrészt a rendszeres igazoltatás miatt. Ezen az úton se feltétlenül kerültük el az igazoltatást. Egyszer bele ütköztünk egy orosz járőrbe a falu szélén. Az oroszok dokumentumot (igazolványt) kértek, édesapa csak az ipartestületi igazolványát tudta nekik mutatni. Ilyen igazolványt a szegény járör még sohase látott, a magyar szöveget egyáltalán nem érthették, viszont az igazolványban fénykép volt beragasztva, domborított pecséttel volt hitelesítve és az érvényességet az aláírás mellett egy nagy kerek piros pecsét igazolta. Ráadásul a talpbőr-jegyek kiadásának időpontját az igazolvány hátán időpont-bélyegzések hosszú sora mutatta szintén piros színben rikítva. Nos, ezek a piros pecsétek megtették a hatásukat. Forgatták az igazolványt ide-oda, megbeszélték a fényképet, de láthatóan a piros pecsétek tették meg a döntő hatást, tisztelegve visszaadták a dokumentet és utunkra engedtek minket. Hű, de megkönnyebbültünk... Mi nem vittünk értéktárgyakat Budakeszire, a rokonokhoz mentünk és élelmiszert kértünk tőlük. Ha nem is adták túlzottan szívesen, de adták, és ez a segítség nagyon jól jött.

 

 

            Hadifogoly            Batyuzás - Járőr - Hadifogoly - Földművelés - Tüzelőgyűjtés

 

Gyurka bácsi (Rieth György) munkaszolgálatos volt és már a Magyarországi harcok idején esett szovjet fogságba. Két lapot küldött nekünk, egyet még Magyarországról a szolgálatból, a másikat pedig már a Vöröskereszt útján a fogságból. A pár sor nyomán reménykedtünk a visszatérésében. Évek múltán jött haza, betegen, soványan.

 

Gyurka bácsi a fogságból való hazatérése után

 

Mesélt a megpróbáltatásokról, amiben része volt. A katonai szolgálat is munka volt a számára, azt -- mint minden munkát -- kemény kitartással végezte, de a fogság az nagyon nehéz próbatétel volt számára. Nem a kemény munka miatt, de a kegyetlen körülmények, az örség kíméletlensége és a nyelvi nehézségei szinte elviselhetetlenné tették számára a fogságot. Az orosz örséggel nem sok dolga volt, azok csak mint robotoló rabot hajtották őket. De se a társaival, se a hivatalos tolmács-tisztviselőkkel nem tudott szót érteni. Nagyon rossz akcentussal beszélte a magyar nyelvet, fontos magyar szavakat nem ismert és nem értett. Nem tudott emberekkel közelebbi kapcsolatot teremteni. Magáravett egy olyan kissebbségi érzést, hogy "ő csak egy buta sváb, akit mindenki becsap, kihasznál, félrevezet." Ezt az előítéletet nem csak belül érezte, de kisugározta a környezetének is, viták esetén ki is mondta. A körülötte élők elhitték róla hogy buta, becsapásra méltó, kihasználandó. Emiatt szenvedett sokat a fogságban, betegedett meg. De a munkájára számíthattak, még betegen is... (Tudom, hogy nem volt buta, csak nem tanult eleget. Tudom, hogy észre vette, amikor becsapják, csak az igazát nem tudta megvédeni. Tudom, hogy végtelenül ki lehetett használni, de csak a nagyon-nagyon jó szíve miatt, azért, mert pontosan, becsületesen és végkimerülésig tudott dolgozni.) Mi már akkor az emeleten laktunk, és hozzánk költözött. A Kenyérgyárba ment dolgozni.

 

 

            Földművelés            Batyuzás - Járőr - Hadifogoly - Földművelés - Tüzelőgyűjtés

 

A felszabadulás után spontán megindult a földosztás. Földosztó bizottságok alakultak mindenfelé, és öntevékenyen elkezdték a nagybirtokok és a nyilvánvalóan ellenséges elemek földjeinek szétosztását. Ezt a tevékenységet legalizálta a Debrecenben kiadott földosztási rendelet. A suttogó hírek arról szóltak, hogy a megműveletlen földeket  is ki lehet majd igényelni, így veszélybe kerülhet Gyurka bácsi föld területe is. Gyurka bácsi ugyanis a korábbi péktevékenysége mellett a családi örökségből valamennyi földet birtokolt és művelt. Ki kellett tehát derítenünk, melyek azok a földek, amelyek Gyurka bácsihoz tartoznak. Több kiránduláson a család tagjaival bejártuk az érintett területeket, és megkerestük Gyurka bácsi földjeit. Az egyes parcellák egymástól nagy távolságra voltak, ugyanakkor a Fery Oszkár utcából is hosszú túrával voltak csak elérhetők

 

Gyurka bácsi budakeszi földjei

 

1. - A falutól északnyugatra a Szőlőhegynek nevezett erdőszéli keskeny szőlőföld volt az egyik birtok. A falu szélétől, az erdőn keresztül hosszú túrával tudtuk megközelíteni a szőlőt. Nem tudom, milyen értékű föld volt ez a rész. A talaja nagyon köves volt. Maga a terület nem volt kifejezetten nagy, szölőtőkék és néhány egészen fiatal gyümölcsfa állt rajta. Nagyon messze volt a víz egy húzós kút. A szőlő emlékeim szerint nagyon gondozatlan, elhanyagolt állapotban volt. Biztosan Gyurka bácsi bevonulása óta senki se foglalkozott a földdel. Pedig a szőlőt télre takarni kell, tavasszal a hajtásokat vágni kell, kötözni kell, időről időre permetezni kell, meg még ki tudja hányféle más műveletet kell rajtuk végezni. Mi ehhez se nem értettünk, se elegendő erőnk nem volt. Valamennyire megkapáltuk, mert a kopárság dacára jókora gyom takarta, és köztesnek krumplit, meg paradicsomot ültetünk bele. Egy kellemes volt ide kijárni: az erdő. Mint egy őserdő, olyan romantikus volt ez a Nagykovácsi erdő. Sokat kirándultunk fel a hegygerincig és végig a gerincen Budapest felé. A földről kevés termény volt betakarítható, némi gyümölcs, más nem.

 

2. - A másik birtok a faluhoz közel volt Makkos Mária területén. A kegyhely szomszédságában volt. Akkoriban még földek voltak erre felé, ma már villák sorakoznak itt. Jó termőföldje volt, sok gyúmölcsfa adott kellemes árnyékot. A közelben egy kerekes kút volt található. A telek felső végében romantikus csalit adott remek játéklehetőséget. Ez volt legközelebb, ide mentünk leggyakrabban. Ezt műveltük, gondoztuk legaktívabban. Sok gyümölcs termett részünkre. Zöldséget, babot, borsót, krumplit ültettünk, elég sok termett. Erre a földre nagyon gyakran látogattunk ki, nem csak munkavégzés céljából. Mivel ez a telek volt legközelebb, gyakran mentünk ide pihenni is. Mi gyerekek sokat játszottunk, de szüleim is pihenhettek

 

A Máriamakk-i kutunk -- Édesanya őzláb gombát talál -- Édesapa "hangyatojást" (hangya bábokat) válogat

 

A telek felső végében néhány ágból és fűből napvédő tetőt készítettünk, elsősorban öcsém részére. Én a csalitosban mélyen, nehezen megközelíthető, rejtett helyen -- természetesen -- erődöt építettem magamnak. Ez az erőd arról volt nevezetes, hogy rejtett robbanóanyag-raktáramat védte. Ebben az erődben körülbelül két kiló puskaport gyűjtöttem össze és rejtettem földalatti kis lyukba. Nem használtam semmire se ezt a kincsemet, de boldog voltam, hogy van és hogy biztonságban érezhettem. Nem tudom mi lett a sorsa a puskapornak, egyáltalán észrevették-e, amikor a területet sok év után felparcellázták, vagy a markológép a földdel, kövekkel együtt egyszerűen eldózerolta a bozóttal együtt. Amikor sok év után ellátogattunk Gyurkabácsi birtokára, már nyoma se volt a bózótosnak...

 

3. - A harmadik birtokrész a falutól távol délre, a Nagyszénászúg nevű területen volt. Egy -- akkoriban romos -- kápolnával szemben volt ez a szép hosszú szántóföld. Makkos Márián, a kápolna mellett kellett délfelé mennünk, földek közt, majd egy kis erdőn áthaladva újra földek közt kellett gyalogolnunk. Maga a szántó egy völgyi úttól kapaszkodott fel egy kis domboldalra, majd ott folytatódott. A szép nagy földnek talán a negyedét felástuk és bevetettük. Kukorica, krumpli, bab, borsó, tök bőven termett rajta. Az alsó részen állt néhány gyümölcsfa, arról sok cseresznyét és őszibarackot takarítottunk be. Ezen a földrészen tanultam meg, milyen kemény munka a paraszti, ha magamnak kell a földet felásni, kapálni (volt ajánlat az egyik szomszéd részéről, de túl drágán szántotta volna fel, nem kötöttünk vele üzletet). Nagy felismerésem volt, hogy ezeknek a földmíves szerszámoknak egy nagy hibája van: mindegyiknek felém áll a nyele. Nem szerettem meg a földműves munkát...

 

Sikerült a földeket megmentenünk, erőfeszítésünket azzal jutalmazták, hogy nem lettek kisajátítva. Gyurka bácsi -- a fogságból hazatérve -- birtokba vehette a megmentett jussát. Nekünk azonban nagyon nehéz volt a művelés. Szüleim a kicsikkel gyakran már reggel kimentek a földre. Délutánonként, tanítás után, szinte minden nap aztán én is utánuk siettem. Kinn keményen dolgoztunk alkonyatig. (ásás, kapálás, betakarítás, ... rengeteg tennivaló van egy földön!)

 

 

            Tüzelőgyűjtés            Batyuzás - Járőr - Hadifogoly - Földművelés - Tüzelőgyűjtés

 

A mezei munka után, amikor már kezdett sötétedni, sietve indultunk hazafelé. Hatalmas hátizsákjainkat az erdőben száraz gallyal spékeltük tele. A nehéz hátizsákot feladtuk egymásnak, és két kezünkkel még egy-egy fa nagyságú száraz ágat húzva imbolyogtunk haza (tudniillik a hátizsákból magasra kilógtak a beletűzdelt ágak, a magasan levő súlypont miatt csaknem felbuktunk). Sötét este volt, mire a hosszú gyaloglástól rogyadozva haza érkeztünk. Hazaérve az ágakat még összeaprítva bepakoltuk a pincerekeszünkbe, majd elégedetten estünk bele az ágyba (a jól végzett munka büszkeségével).  Tönkre ment mindenünk a felfokozott igénybevétel miatt (de legalább is fokozottan elhasználódott), nagyon kevés haszon származott ebből a kétlakiságból, sőt (talán) csak ráfizetés. Az igazi haszon az volt, hogy az étkezésünkhöz mindég jutott gyümölcs és valamilyen zöldség. Nekem az érettségi felkészülés volt nehéz. Tanulni nem nagyon volt időm, a házifeladataimnál se lazíthattam, az iskolában kellett nagyon odafigyelnem. Viszont megtanultam a munka becsülését, azt, hogy a kérges és vízhólyagos tenyérrel is dolgozni kell, hogy nincs az a nehéz hátizsák, amire még ne lehetne valamennyit felrakni (már csak azért is, hogy -- ahogy édesapám biztatni szokott ilyenkor -- "gyalog ne menjünk!"...

 

rozsegyujto r1

 

 

            Batyuzás - Járőr - Hadifogoly - Földművelés - Tüzelőgyűjtés

(Tartalomjegyzékhez -- Gyermekkorom  --  Ostromélmények)    <<< Vissza  Tanítóképző >>>