Rieth József

Gyermekkorom - Tanítóképzőben, képzős kezdés

 

(Tartalomjegyzékhez -- Gyermekkorom  --  Képzős élmények)    >>> Tovább >>>     

 

            Vakáció            Vakáció - Évnyitó Hűvösvölgyben - Romeltakaritás - Szertár - Böszörményi úti iskolában

 

A szigetre gyerekeket vezettem a Délitől. A kerület Elöljárósága, az iskolák és az egyházak ingyenes nyaralótábort szerveztek ide az ostrom által kissé megkímélt helyre. A gyermekek felügyeletét pedagógusok végezték, a költségeket (belépők, étkezés) külföldi, nyugat-európai Vöröskereszt szervezetek fedezték. A hatalmas parkokban tanyáztunk, étkezni a kaszinóba jártunk. A szigeten nagyon sokat tudtam enni, de kellett is enni. Egyrészt, mert mint kamasz, feneketlen bendővel rendelkeztem, de azért is, hogy elégedettek legyenek a Svéd Vöröskereszt küldöttei: jót tettek az éhező magyar gyerekekkel. Sokat kellett enni, mert sokan voltak akiknek nem ízlett a svédek gyümölcslevese, meg egyéb étele. Többször voltunk a hullámfürdőben, ami nagy élmény volt számomra. Az iskolákban is volt svéd étkeztetés a vakáció alatt is, meg később a tanítási időben is. Itt szintén nagyon sokat ettünk. 1946-ban és 1947-ben is az iskolai vöröskereszt útján norvég segélycsomagot kaptam.

 

A háború előtti Kaszinó a Szigeten

 

A Margit szigetre cölöphídon lehetett bejutni. Ez volt az első ideiglenes Dunahíd a felrobbantottak közül. Az oroszok építették, és állandó őrséget is adtak, mert fontos katonai objektum volt. Olyan szempontból is fontos objektum volt, hogy az átkelő civileket állandóan figyelték, és a kicsit is gyanúsakat (katonaszökevények, "dezertőrök", ellenséges elemek) igazoltatták és letartóztatták. Ha máshol nemis nagyon, de itt a hídfőknél közelről lehetett szabadon szórakozó, pihenő orosz katonákkal találkozni (máshol általában csak járőrben, vagy küldetésben, szolgálatban). Egyszer, amint a cölöphídon vittem át a gyerekeket, orosz katonák fürödtek a Dunában. A gerendákon kimásztak a víz fölé, és a hídról ugráltak fejest. Aztán visszamásztak a hídra és újra ugrottak. Az egyik katona úszónadrág vagy klott-nadrág nélkül, teljesen mezítelenül ugrált. Az aránylag szűk hídon lassan toporogva nem lehetett nem észrevenni a hangosan viháncoló és idétlenkedő "diadalmas felszabadítókat" és persze a legidétlenebbet, a meztelenkedőt. A kislányok és mi vezetők is rettenetesen megbotránkoztunk. De tenni nem lehetett az eset ellen mást, mint hogy a szigeten röviden megbeszélték a pedagógusok a csoporttal az esetet.

 

A "Manci-híd" budai és pesti szakasza

 

1945. augusztus 13-án levelet kaptam Dr. Csada Imrétől, a Tanítóképző igazgatójától. Értesített a felvételi vizsga időpontjáról és néhány tudnivalóról. A felvételi nem volt nehéz feladat, énekelni kellett egy népdalt és elbeszélgettek. Különösebb izgalmak nélkül vészeltem át a felvételi vizsgát. Szeptember 1-én tudósított egy újabb levél a felvételemről.

 

 

            Évnyitó Hűvösvölgyben            Vakáció - Évnyitó Hűvösvölgyben - Romeltakaritás - Szertár - Böszörményi úti iskolában

 

Az évnyitó hagyományosan egy nagy iskolai kirándulással kezdődött. Különvillamosokon utaztunk a Csörsz utcai végállomástól a Hűvösvölgy végállomásig. Onnan gyalog átsétáltunk a Hűvösvölgyi Nagyrétre. Nemcsak mi képzősök, hanem a gyakorló iskolások is. Ugyanis a képző öt évfolyama mellett volt egy négyosztályos elemi iskola is a Képző részeként, ott folytak a gyakorló tanítások és az előírt óralátogatások. Németh tanítónő, az egyik elemi osztály vezetője kiválasztott engem, így én nem a képzős évfolyamommal mentem, hanem a kisgyerekekkel. Gyerekeket kísértem és felügyeltem, úgy, mint ezt felsős társaim is tették. Nagy kiváltság volt ez a szolgálat. Egy csapat izgő-mozgó gyerekre kellett vigyázni. Ez a nagy gyakorlattal rendelkező, sok éve tanító pedagógusok számára is kemény feladat volt, ezért aztán kaptak segítőket a képzős növendékek közül. Németh tanítónéni bízott bennem, mert -- mint ahogy ez később kiderült -- tulajdonképpen ismert. Nagynénije volt a korábbi iskolatársamnak és barátomnak Németh Bandinak, aki otthon sokat mesélt rólam. De titokban megfigyelt a nyári Margitszigeti gyermeknyaraltatás során is, hiszen ő is ott volt a vezető pedagógusok között, és mint rejtett ismerős a szemét rajtam tartotta.

 

Számomra ez a kiemelt kezdő megbízatás nagyon kedvező pedagógusi indulás volt. Éreztem a megbízás mögött megelőlegezett bizalmat és nagyon igyekeztem meg is felelni az elvárásoknak. Úgy érzem, sikeresen. Megszerettük egymást Németh tanítónénivel, és a gyerekekkel is.

 

 

            Romeltakarítás            Vakáció - Évnyitó Hűvösvölgyben - Romeltakaritás - Szertár - Böszörményi úti iskolában

 

Az ostrom semmit se kímélt, a Képző is romokban volt. A képző -- mint német hadikórház -- fokozott védelmet kapott a német parancsnokság részéről, de az oroszok is nagyon igyekeztek megkaparintani a kórházat, hiszen a sebesültek között fontos tisztek is lehettek, akiknek az elfogása jelentős stratégiai előnyőket jelenthet számukra. Mesélik, hogy a betegek közt voltak olyan erősen elkötelezettek, akik a betegágyról is fegyvertűzzel fogadták a belépő oroszokat. Suttogták a mindent tudók, hogy egy súlyos beteg olyan keményen védekezett a betegágyról, hogy sok orosz megsérült a tűzharcban és halt meg ott a kórterem elfoglalása közben. Azt is suttogják, hogy az oroszok végül mégis életben ártalmatlanították a németet, majd mérhetetlen dühükben levonszolták az udvarra, és egy nagyfűrésszel (másnéven cserfűrésszel, olyannal, amely több mint egy méter hosszú, két ember által húzott fűrész, és vastag rönkök darabolására szolgál) derékban kettévágták, miközben négy társuk kezénél-lábánál fogva leszorította. Ilyen a háború, és ilyenek az emberek, ha nagyon indulatosak. Csak az az elgondolkoztató, hogy hat ember közül egyik se tudta azt a sebesült katonát megóvni a többiek indulatától. De ha próbálta volna is óvni, sikeres lehetett volna a többi indulata ellen?...

 

Hát nem szebb egy ilyen favágóversenyen fűrészelni?

 

Az iskola nagyon rossz állapotban volt, de a kevés használható tantermet ügyesen használták fel. Mialatt a tanítás folyt a termekben, néhány kőműves szorgosan építette a szétlőtt falakat. Mi tanulók -- szinte órarendszerűen --bevoltunk osztva az építkezéshez, javarészt az anyagmozgatást végeztük. Hordtuk a törmelékeket, a romokat és elláttuk a kőműveseket anyaggal. Láncban adogattuk a cserepeket, téglákat, a malteros vödröket. A romok közül kitermelt téglákat ácskampókkal tisztítottuk meg a maltermaradványoktól.  Válogattuk a még menthetőt.

 

Íme, egy ácskapocs!

 

Az iskola udvara tornára, sportra használhatatlan volt. Egy részén körülbelül egy méter magasan volt elterítve az ostrom alatt képződött törmelék és hulladék, a tanulók hordták oda a tervek szerint. Az udvar másik részén az újjáépítéshez szükséges anyagok gyűltek (épen maradt tetőcserepek, ajtók, ablakok, bontott és megtisztított téglák, csempék, valamint még használható szerelvények) és ott voltak a meszes gödör, meg a malterkeverő láda.

 

 Tanítóképző eredeti épülete, ostrom utáni romjai és a jelenlegi formája

 

Súlyosan megsérült a diszterem orgonája. Óvatos kezekkel végeztük el az orgona bontását. A sípokat és a töménytelen csövet óvatosan betároltuk a pince egyik sarkába. Közben nem hagytuk ki a játékot se. A zenetanár sorba állított minket egy-egy síppal, és ahogy vezényelt, olyan sorrendben kellett megfújnunk a saját sípunkat. Így szólaltunk meg, mint élő orgona. Óriási élmény volt lejátszani egy rövid, ismert motívumot. De aztán hajrá, folytattuk a bontott alkatrészek biztonságba helyezését

 

Az újjáépítés alatt az udvar testnevelésre, sportra nem volt alkalmas. Helyette kijártunk a környező rétekre. A Felső Krisztinavárosi plébániatemplom mögötti "templomréten" többször is futballoztunk. A környéken ez a rét maradt az ostrom után a legjobb állapotban. Szép nagy sík terület volt, és csak kevés épület vette körül, nyugodtan lehetett rajcsúrozni, ezért kedvelt játszóterülete volt a környék gyermekeinek, de iskoláinak is.  A hitoktatónk, Vajda tisztelendő úr is lejött időnként játszani közénk, persze szigorúan papi civilben.

 

Egy alkalommal a focizás után, a paplak mellett a csatornába is lementünk néhányan, csak úgy kíváncsiságból. Izgalmas kaland volt ez a föld alatti látogatás. Ez a csatorna nem szenyvízcsatorna volt, ez csak a Mártonhegy felől jövő víz elvezetője volt eső, vagy hóolvadás esetén. Ebbe a csatornába később többször is szerveztünk hosszú kirándulást.

 

 

            Szertár            Vakáció - Évnyitó Hűvösvölgyben - Romeltakaritás - Szertár - Böszörményi úti iskolában

 

A szertárok gyalázatosan szét voltak dúlva. Érdekes módon nem csak a belövések dúlták fel a szertárok hagymányos rendezettségét, de vandál kezek földre söpörték a szekrények fiokok tartalmát is, egymásra dobáltak, felborítottak mindent. A porból, szemétből kellett mindent kimenteni, a használhatót kiválogatni. Uherkovich tanár úr kérésére én már a vakáció alatt -- amennyire ez a szigeti gyermeknyaraltatás mellett lehetséges volt -- bejártam a Képzőbe segíteni a szertára rendbeszedésére. Élveztem ezt a munkát: leporolni, megtisztítani a kitömött madarakat, állatokat. A szeméthegyből kellett ovatosan kimenteni a nem sérült preparátumokat. Szerencsére a vastag spirituszos és formaldehides üveghengerek legtöbbje túlélte a háborút. Kevésbbé volt strapabíró a mikroszkópi készítmények halma. Igen sok tört össze, vagy sérült meg a finom üveglemezre készült preparátumok közül.

 

Mikroszkóp -- Preparált bolha -- Sejtkészítmény

 

Évkezdésre aztán valamennyire helyreállt a szertár rendje. A jó kapcsolatom megmaradt Uherkovich tanárúrral. A szertár könyvei közül nagyon sokat kölcsön kaptam és szenvedélyesen olvasgattam. Látva érdeklődésemet, sokszor elbeszélgetett velem, sőt több mint egy évre kölcsön kaptam a szertár egyik mikroszkópját. Kiegészíthettem a szertár mikroszkópos készítményeit. Látva ambíciómat szeretett volna érettségi után Pécsre levinni a Pécsi Tanárképzőbe is, de én akkor már paptanári hívatással Esztergomba köteleződtem el.

 

 

            Böszörményi úti iskolában            Vakáció - Évnyitó Hűvösvölgyben - Romeltakaritás - Szertár - Böszörményi úti iskolában

 

A természetrajzi szertárban végzett tevékenységemnek tanúja volt a képző fizika és kémia tanára is. Így aztán beválasztottak egy expedícióba is, amelynek a feladata volt a Böszörményi Úti Leánygimnázium kémia- és fizika-szertárainak mentésére. Ott még gyalázatosabb rendetlenséggel találkoztunk, mint ami a képzőben várt minket. Ez a leányiskola egy fából épült barakk épületsor volt, ahol a felszabadulás után minden közprédának maradt, szeptemberben nem indult meg tanítás, az iskola megszűnt. A zabrálók már minden értékesnek tűnőt elraboltak. A mi expedíciónk szószerint megpróbált kibányászni a szeméthalomból a még használható demonstrációs eszközöket, kísérleti anyagokat, műszereket.

 

Röntgen-cső

 

Óriási meglepetéssel bányásztam ki a porból egy ismert alakú pocakos üvegtárgyat, amit eddig csak könyvből ismertem. Nagy tisztelettel először vehettem kézbe egy valódi Röntgen-csővet. Remegő kézzel adtam a fizikatanár kezébe, aki örömmel bugyolálta papírba és tette a gyűjtőkosárba. Nagy halom iskolai holmit vettünk bírtokba, és mentettünk át a Tanítóképző szertáraiba.

 

Világító-rakéta metszete és egy kilövőpisztoly

 

A felfedezések hatása alatt az iskolából az expedíció befejezése után egy páran visszamentünk és saját szakállunkra még tovább kerestünk használhatónak tűnő dolgokat. Míg én benn kutattam, a többiek kinn más "kincset" találtak. Valahonnan előkerült egy rakéta pisztoly, amivel a katonaság szokott a tüzérségnek, vagy társaiknak jelet adni. Ők ezzel elkezdtek rakétákat lövöldözni. Egy rendőr rohant elő és elvitte őket. Én éppen az egyik barakk mélyén kutattam, bányásztam elmélyülve, nem érdekelt a többiek gyerekes játéka. Így aztán engem nem vett észre a rendőr, megúsztam az előállítást. Később őket is elengedték, csak alaposan megdorgálták az ilyen katonai dolgokkal való játék veszélyei miatt.

 

            Vakáció - Évnyitó Hűvösvölgyben - Romeltakaritás - Szertár - Böszörményi úti iskolában

(Tartalomjegyzékhez -- Gyermekkorom  --  Képzős élmények)    >>> Tovább >>>