Rieth József

Gyermekkorom - Tanítóképzőben, Eszperantó

 

(Tartalomjegyzékhez -- Gyermekkorom  --  Képzős élmények)    <<<Vissza  Tovább >>>     

 

            Eszperantó tanulás            Eszperantó - Zöldy bácsi - Népszövetség - Espero Katolika - Szolgálat - Vasutasok - Postások

 

Régen hallottam már valamit a nemzetközi nyelvről, de ez nem hagyott bennem komoly emléket, valahol az "Eszperente" szörnyűségének színvonalán maradt. Később egy régi folyóiratban is olvastam valami keveset az Eszperantóról, de az már a nemzetközi nyelvhez kötődött. Lelkesedtem ekkor a nyelv szerkezete és következetes egyszerűsége miatt. A dominó játékhoz hasonlítottam (akkor még nem ismertem, de ma inkább a puzzle játék jutna eszembe). Csodáltam a kivétel nélküli kombináció ötletét. Aztán a felszabadulás után már komoly hírekkel is találkoztam, melyek a soknyelvűség bábeli nyelvzavarának feloldását ígérték egy könnyen elsajátítható segédnyelv segítségével. És aztán jött a nagy terv, miszerint Magyarországon bevezetnék az eszperantó iskolai tanítását. 1946. augusztus 28-án Csurgay István kisgazdapárti képviselő interpellál az országgyűlésben az eszperantó iskolai tanítása érdekében. 1946. október 22-én Csurgay István interpellációjára felolvassák az időközben felmentett parasztpárti vallás- és közoktatásügyi miniszter elutasító válaszát, amelyet Csurgay, a szociáldemokrata frakció és a kommunista frakció nagy többsége nem fogad el, a parlament többsége azonban elfogadja (l. Internet). A tervezet alulról jövő kezdeményezésre kezdett kiépülni. 1946-ban Kökény Lajos és Balkányi Pál előadást tartott a Tanítóképzőben. Elmondták, hogy várhatóan bevezetik az Eszperantó iskolai tanítását, és mi lehetünk az első tanítók, akik órarendben taníthatjuk majd a nyelvet. Jelentkeztem az induló eszperantó tanfolyamra (Ebben Zöldy Istvánnak döntő szerepe volt, óriási energiával beszélt rá engem is és szüleimet is a tanulásra!). Bán Jánosné tanított minket, aki civilben egy gyors- és gépíróiskolát vezetett. Nehezen indult a csoport, a tanáraink óriási ellenpropagandát fejtettek ki. Csak egy páran vállalkoztunk a fakultatív órákra, lassan is haladtunk, mert nehezen és keveset tanultak a társaim. Zöldy bácsi egy ízben a képzőbe is eljött, és a csoportnak előadást tartott az Eszperantóról. Exotikus érdekességeket is bemutatott. A félévi eredményem jeles lett. Élveztem és megszerettem a nyelvet. Mikor már valamennyire tudtam a nyelvet, 1946-ban köszönő levelet küldtem eszperantóul Norvégiába a Jótevőinknek, akiktől már több segélycsomagot kaptunk. Nehezen tudták lefordítani.

 

A tanári kar nem engedélyezte az Eszperantó kurzus folytatását az 1947-48.as tanévre. Bán-né 1947. október 10-én írt levelet a teendőkről. Ennek alapján a Nyugati pályaudvar eszperantó csoportjának a tanfolyamára kezdtem el járni.

 

 

            Zöldy bácsi            Eszperantó - Zöldy bácsi - Népszövetség - Espero Katolika - Szolgálat - Vasutasok - Postások

 

Zöldy István nyugdíjas posta főfelügyelő volt, a Sirály utcában lakott, ugyanabban a házban, ahol a Temesiék. A Katolikus Eszperantó szövetségben valamilyen vezető volt. Édesapával csináltatta a család cipőit, és sokat beszélt édesapáéknak az eszperantóról, engem is agitált a nyelv megtanulására. Különösebben nem tudott rávenni az intenzív tanulásra, csak amikor a Képzőben meghallgattam a Kökény-Balkányi előadást és a véleményét kértem, akkor kezdett határozottabban buzdítani és segíteni. Elvitt az eszperantisták közé a Népszövetségbe, és az eszperantisták részére havonta tartott szentmisékre. Egyszer az eszperantó gyűlésről jövet késő estig beszélgettünk egy gázlámpa alatt. Sajnos egy ostoba baleset véget vetett ennek a jó és termékeny kapcsolatunknak. A lakásából kilépve 1948-ban egy kóbor puskagolyó lábon találta Zöldy bácsit, komplikációkba halt bele. A lövés a Sas-hegyről, vagy a hegy irányából jött. Nem hiszem, hogy szándékos lett volna, de az eredmény szempontjából teljesen mindegy. Akkoriban történtek hasonló balesetek és a kórházi ellátás is sokszor gyengének bizonyult.

 

 

            Népszövetség            Eszperantó - Zöldy bácsi - Népszövetség - Espero Katolika - Szolgálat - Vasutasok - Postások

 

1948. február 26-án voltam először eszperantisták közt. Zöldy bácsi elvitt a Veres Pálné utca 7-be, itt volt a Katolikus Népszövetség székháza és a katolikus eszperantisták szakköre is itt működött. Hetenként találkoztak, előadásokat tartottak, mindenkit szívesen láttak. Gyakran jártam ide eszperantista találkozókra. Egyszer egy előadáson eszperantista régiségeket és ritkaságokat mutattak be. Más alkalommal egy eszperantó novellát olvastak fel és fordítottak. Tetszett és érdekes volt. A politika irányítói 1948-ban megkezdték az Eszperantó mozgalom szétzilálását, így a Veres Pálné utcai szakkör is felbomlott.

 

 

            Espero Katolika            Eszperantó - Zöldy bácsi - Népszövetség - Espero Katolika - Szolgálat - Vasutasok - Postások

 

Előfizettem az Espero Katolikára. Ez a havilap a katolikus eszperantó mozgalomról szól, a Nemzetközi Katolikus Eszperantó Únió hivatalos lapja. Érdekes volt, tanulgattam, olvasgattam, bár a cikke általában rég elvesztették az aktualitásukat, vagy bármikori aktualitással rendelkeztek. Kikerestem eszperantisták címeit, leveleztem is velük, de aztán abbamaradt az olvasgatás is, a levelezés is. Részben lejárt az éves előfizetésem, a politikai helyzet miatt pedig  további előfizetésre nem találtam lehetőséget. A levelezésem pedig egyrészt nem volt elég érdekes, másrészt az érettségi (majd a Szemináriumi tanulmányom) minden időmet lekötötte. Egyébként ebben a kezdeti periódusban nem tudtam tartós levelező barátságot kialakítani.

 

 

            Szolgálat            Eszperantó - Zöldy bácsi - Népszövetség - Espero Katolika - Szolgálat - Vasutasok - Postások

 

A katolikus eszperantisták számára havonta tartottak eszperantó nyelvű szentmisét a Szentkirályi utcában vagy a Horánszky utcában, minden hónap első vasárnapján. Ez a szentmise különbözött a mai anyanyelvi szentmiséktől. A pap ugyanis ezt a misét is -- az akkori tridenti rítus szerint -- latinul mondta, csak az evangélium, a prédikáció és a népénekek voltak eszperantó nyelvűek. Az egyik szentmisén a Horánszky utcában, a Jézus Szíve Népleányoknál az eszperantista misén a misére készülő Erdey Ferenc atya (l. még) ministrálni hívott, mint az egyetlen fiatalt. Ijedten és kétségbeesve válaszoltam: "Nem tudok ministrálni." Az atya csodálkozva nézett rám: "Egy kistanító hogyhogy nem tud ministrálni?" Én is elcsodálkoztam -- valóban miért nem jutott eddig eszembe az életnek ez a szép oldala? Habozás nélkül elhatároztam és a boldog döntés igézetében megígértem, hogy megtanulok szolgálni a szentmisén. Vajda János hitoktató atyánál jelentkeztem is a következő hittanórán ministrálásra. Természetes határozottsággal fogadott, és tanácsokkal látott el. Megtanultam a hosszú latin szövegeket és az iskolai miséken elkezdtem szolgálni.

 

Az első szolgálatom kissé balul sikerült. Áldozás után a pap oldalt nyújtotta akkoriban a kelyhet purifikáláskor és a ministráns kevés bort öntött mindaddig, amíg a pap kissé meg nem emelte a kelyhet. Én nem vártam erre a jelzésre, hanem a kehelybe zúdítottam a maradék bort, mire Vajda tisztelendő atya villámló tekintettel nézett rám. Éreztem, hogy valami baj van, de se a bort nem tudtam visszavenni, se azt nem tudtam, hogy ugyan mi is lett volna a helyes. De ha már így történt, hát nincs mit tenni. Ezután purifikált -- vagyis a kehely bonyolult precessziós körbeforgatásával összegyűjtötte a Szent Vért -- majd felém  fordult, és nekem vékony sugárban kellett volna a négy újjára csurgatnom a vizet, megint figyelve a kehely megemelésére. Nem figyeltem, hanem széles sugárban az újjai mellé döntöttem az összes maradék vízet. Zutty, bele a kehelybe. Nem néztem ugyan az arcába, de így is égetett a villámló tekintete. Hogy mit kaptam a sekrestyében, arról jobb nem beszélni... De cserébe megtanultam szabályosan segédkezni a purifikálásnál...

 

Ministránsokkal: Székely Tibivel, Drexler Andzsival, Kelényi Tibivel, öcsémmel és Fundéliusz atyával

 

Nagyon megtetszett a ministrálás, nagyon megszerettem szolgálni. A palaeset, valamint a szikláról való leesés után gyakran jártam misére hétköznap is. Az isteni gondviselés megtapasztalása nyomán hamarosan naponta kezdtem misére járni, egyre többször szolgáltam, gyakorlatilag minden reggeli szentmisén. Bekerültem a Felső-Krisztina plébániájának ministránsai közé. Apró Palival öszinte, igaz barátok lettünk és hamarosan minden reggel a korai misén együtt szolgáltunk, nagyon jól összecsiszolódtunk.

 

 

            Vasutasok            Eszperantó - Zöldy bácsi - Népszövetség - Espero Katolika - Szolgálat - Vasutasok - Postások

 

A Tanítóképző tanfolyamának megszűnése után Bánné a Nyugati pályaudvar eszperantistáihoz tanácsolt. Felnőtt társakkal döcögve haladtunk, de sok élményben volt részünk. Egy alkalommal bolgár hajósokat fogadtunk a szomszédos Démusz vendéglőben. Volt ott egy svéd, meg egy cseh eszperantista is. Nagyon jól megértették egymást. Kitűnő hangulat volt. Vettem szótárakat. Végül azonban be kellett jelentenem, hogy az érettségi miatt nem tudok egyelőre feljárni hozzájuk. Lemaradtam az eszperantó tanfolyamukról, nem foglalkoztam a nyelvvel egy ideig és lassan még felejtettem is a nyelvi gyakorlatból, de a kedvem a nyelv iránt nem veszett el.

 

A Nyugati pályaudvar innenső szárnyában volt a tanfolyamunk. Az előtérben a Démusz.

 

A Nyugati p.u. eszperantó körébe azért időnként eljártam. Voltak számomra imponáló eszperantisták, akiknek a modora számomra imponáló volt. Szívesen gyakoroltam velük. Nagyot nevettünk, amikor egy beszédgyakorlatnál a "ludi" ige helyett én "igri" formát használtam. Vídáman tárgyaltuk ki, hogy én az orosz tanulmányaimból kevertem oda az "igri" alakot. Volt egy zarándoklatunk a Magyar Szentföldre, Hüvösvölgybe. Már nem tudom, hogy Vajda tisztelendő szervezte a képzőben, vagy egy  Népszövetséggel kapcsolatos rendezvény során szerveződött, de sok fiatal volt ott azon a programon. Én mindenesetre eszperantó karszalaggal vettem részt. Nem volt különösebb következménye a karszalagos tündöklésemnek, senki sem szólított meg eszperantóul, még csak kérdezni se kérdezte senki, hogy ugyan már mi értelme annak a zöld csillagos karszalagnak. De viseltem, és bármiféle kérdés nélkül is hirdettem az "interna ideologiót".

 

Ez az "interna ideologió" valami más, mint a nyelvészetben használatos fogalom, az eszperantóban arra szokták használni egyes rajongók, hogy az eszperantó nyelv eleve szinte testvérekké teszi az embereket. Az igazi eszperantisták -- mondja ez a rajongók által megélt világnézet -- mindég készek mások segítésére, megértésére, a békére, a szeretetre. És valóban -- ha a találkozókat, kongresszusokat nézzük -- az eszperantisták közt hemzsegnek az önzetlen segítségre kész, a meghívó, a vendéglátó emberek, a mosolygó, vídám barátkozók. Szerepük azonban a világ megváltoztatásában kicsiny, nem nagyobb, mint a vallási közösségeké, vagy a jótékonysági egyesületeké. Persze szeretet kisugárzásuk fontos, becsülendő, segítendő, de nem az eszperantó nyelv belső aurájából ered. Az eszperantó mozgalomban is jelen vannak a másokat kihasználó, a mások jóhiszeműségével visszaélő emberek. De akkoriban én még idealista kamaszként az itt-ott emlegetett "interna ideologióban" ezt a béketeremtő erőt, a szeretet végső uralmát megteremtő rejtett, belső eszmét éreztem...

 

 

            Postások            Eszperantó - Zöldy bácsi - Népszövetség - Espero Katolika - Szolgálat - Vasutasok - Postások

 

A Benczur utcában volt a  Posta "Benczur háza", akkoriban valamilyen szakszervezeti kulturpalotájuk. Irodáik, hivatali helységeik mellett szép dísztermek, sok tanteremnek használható tárgyalójuk működött a gyönyörű épületben. Sok éven keresztül működött az épületben a Postások Eszperantó Szakköre. Kiváló programja volt, híres eszperantisták látogatták rendszeresen. Megismerkedtem itt Baghy Gyulával (Baghyról l. még a hivatkozott anyagot, valamint ezt is, és sírjának képét), Balkányi Pállal,. Kökény Lajosal, és még sok más neves eszperantistával. Gyakran látogattak ide külföldi eszperantisták is, nagyon érdekes programok voltak hétről hétre. Ebben a kezdeti időszakban -- a nyelv tanulása idején -- csak néhányszor látogattam meg a csoportot (ekkor még a Nyugati pályaudvaron működő tankörhöz tartoztam), később azonban, amikor már dolgozó voltam -- különösen a leszerelésem után -- hosszú ideig aktív tagja lettem a postások csoportjának.

 

A Benczur

 

 

            Eszperantó - Zöldy bácsi - Népszövetség - Espero Katolika - Szolgálat - Vasutasok - Postások

 

(Tartalomjegyzékhez -- Gyermekkorom  --  Képzős élmények)    <<<Vissza  Tovább >>>     

-------------------------------------------------

(A HEA 2013 vezetősége.)