Rieth József

Gyermekkorom - Szeminárium, társak

 

(Tartalomjegyzékhez -- Gyermekkorom  --  Szemináriumi élmények)    <<< Vissza  Tovább >>>    

            Barátok

 

Drexler "Andzsi"            Drexler "Andzsi" - Kabar Sándor - Kelényi Tibi - Pálfalvi Feri - Székely Tibi - Évfolyamtársak

 

A városi házakban laktak. Tudatosan a hivatása szerint élt. Édesanyja szoros kapcsolatot tartott a plébániával, valószínűleg valamilyen tisztséget is betöltött. Láthatóan nagyon figyelt arra, hogy Andzsi minden fontosabb asszisztenciában közreműködjön, és így jelentős gyakorlatra tegyen szert. Andzsi örömmel és ügyesen szolgált, láthatóan komoly papi jövő várt rá. Végül is nem lett pap, vagy kilépett. Nem tudok a későbbi állapotáról.

 

Székely Tibivel, Drexler Andzsival és Fundéliusz Vilmos atyával

 

 

Kabar Sándor            Drexler "Andzsi" - Kabar Sándor - Kelényi Tibi - Pálfalvi Feri - Székely Tibi - Évfolyamtársak

 

A Gébics utcában laktak, néhány évvel idősebb volt nálam, barátként kezelt. Mint teológust ismertem meg, gyakran, rendszeresen és hosszan imádkozott a templomban. Társaságban mindég vidám, figyelmes, érdeklődő ember volt, mindenben segítőkész. Példamutatóan imádságos lelkületűnek ismertem meg. Sok tanácsot, segítséget kaptam tőle. Problémáimat mindég megértette. Felszentelés után sok helyre helyezték (56-os okokkal börtönbüntetést is szenvedett), volt zene és énektanár a Szemináriumban, legutoljára plébános Pilisszentlászlón, pápai prelátus.

 

Kabar Sanyi: a püspök balján, Erdős Mátyás "glóriájával", és a legutóbbi időben

 

 

Kelényi Tibor            Drexler "Andzsi" - Kabar Sándor - Kelényi Tibi - Pálfalvi Feri - Székely Tibi - Évfolyamtársak

 

Közöttünk pici gyereknek tűnt, ezért kapta a "Kis Tibsi" becenevet. Tudása és viselkedése azonban mindég elismert nagyfiúvá tette. Igazi hivatása volt kisgyermek kora óta: misszionáriusnak készült. Ezen nagyon csodálkoztam, mert abban az időben ilyesmi -- politikai okokból -- teljesen naiv álom és elképzelhetetlen volt. Sokat beszélgettünk, tervezgettünk. Jelentős hatást gyakoroltunk egymásra. Gondolkodása hatással volt hívatásom alakulására, de egyéniségemet és érdeklődésemet is pozitívan befolyásolta. A Központi Szemináriumba vették fel. A szemináriumban konfliktusa támadt a békepapi mozgalom miatt. "Fegyelmi" úton -- koncepciós, politikai eljárásban -- kitették. Civilként dolgozott, közben illegálisan végezte a földalatti szemináriumot. Folyamatosan ő is megfigyelés alatt állt. Betegszállító is lett, de keményen kitartott hívatása mellett. Titokban, egy körúti lakásban szentelték fel. A jezsuita rendbe lépett. A Mária utcai templom igazgatója volt jó ideig.

 

                 

Kelényi Tibor képei: Székely Tiborral, Drexler Andzsival, öcsémmel és velem. Két kép manapság

 

 

Pálfalvi Ferenc             Drexler "Andzsi" - Kabar Sándor - Kelényi Tibi - Pálfalvi Feri - Székely Tibi - Évfolyamtársak

 

Édesapja gyógyszerész volt, a szomszédos házban, a Fery Oszkár utca 34-ben laktak, innen a Csörsz utcába költöztek. Bátyja katonatiszt lett. Feri, vagy becenevén "Fidél" nagyon aktív tagja volt a Garabontúrának. Sokat kirándult velünk, mindenféle játékunkban buzgón részt vett. Példám nyomán lett kispap, az esztergomi kisszemináriumba vették fel. Amikor visszatértem a civil életbe, a reverendámat kapta meg. Hazajövetelem után kilépett a szemináriumból. Kispapsága valószínűleg politikai problémákat zúdított a családra, főkép bátyjára. Kerestem vele a civil életben is a kapcsolatot, de nem sikerült. Amikor találkozni próbáltam vele, édesanyja keményen eltanácsolt (kért, hogy ne keressem a fiát a jövőben). Úgy tudom, később Fidél is katonatiszt lett. A kilépésem óta sajnos semmit se tudok róla...

 

Ülünk: Pálfalvi Ferenc, jómagam, Kelényi Tibor, Kabar Sándor, Apró Pál.

Mögöttünk állnak: Drexler Andzselo és Székely Tibor

 

Székely Tibor            Drexler "Andzsi" - Kabar Sándor - Kelényi Tibi - Pálfalvi Feri - Székely Tibi - Évfolyamtársak

 

Nálam jó pár évvel fiatalabb volt, kisgyermekkora óta a Felső Krisztina ministránsai közt tevékenykedett. Játékos, vidám fickónak ismertem meg. Édesapja is cipész volt, akárcsak az enyém, édesanyja pedig a plébánia munkatársa volt, mindenben részt vett. Szervezett, közreműködött, agitált -- mikor-mit kellett. Tibi is örök tevékenykedő volt. Bérmaapja Huszár atya lett, a plébánia káplánja, aki később Máriabesnyőre ment szerzetesnek. Tibi kispap lett, a Központiba került. Az 56-os események során fegyelmivel őt is kitették a Szemináriumból. Erről a koncepciós eljárásról részletesen ír "1948-1961 – Magyar egyháztörténeti karcolatok a 20. század közepéről" című könyvében. Titokban őt is pappá szentelték, de továbbra sem sikerült helyzetét rendezni. Végül is egyházilag civil állapotba helyezték és családot alapított.

 

 

             Évfolyamtársak            Drexler "Andzsi" - Kabar Sándor - Kelényi Tibi - Pálfalvi Feri - Székely Tibi - Évfolyamtársak

 

Meglehetősen nagy létszámú volt az évfolyamunk, csatlakoztak hozzánk szerzetes növendékek is (ekkor már a szerzetes rendeket a politika erősen zaklatta, megkezdődött a rendek szétzavarása, koncepciós perekben való meghurcolása). A hangulatunk nem volt túl jó. Egy bizonyos fajta zárkózottság uralkodott a szemináriumon. Senkise tudta, mikor csap le ránk is a Hatalom. Éreztük, hogy egyre nagyobb (és gyanakodó) figyelem nehezedik ránk. Sétára már csak civilben mehettünk. Amikor sétán a társaink a városon kívül a Duna-partra lementek és ott időztek, pár óra múlva már a rektor urat hívta a határőrség, közölve, hogy gyanús, meg nem engedett mozgást és tevékenységet végeztek a határövezetben, és ha ez ismételten előfordul, elő fogják állítani őket. Nagy titkolódzás, köztünk kíváncsi suttogás, találgatás és a vezetőség részéről egy sor (számunkra) értelmetlen intézkedés lett az eset következménye. Egyre többször kapott a Szeminárium meghívást gyűlésekre, előadásokra, filmbemutatókra, melyek mindég valamilyen politikai tartalommal rendelkeztek (Békegyűlés, Ifjúsági nagygyűlés, a Kommunista Párt Központi Bizottsága határozatának ismertetése, partizán fiatalok harcát bemutató film, stb.) Az iskolavezetés általában elzárkózott az ilyen meghívások teljesítése elől, de egyre erősebb feszültség alakult ki a Szeminárium és a titokzatos Hatalom közt. Vezetőink titkolództak, bizonyos témákat határozottan elkerültek, mi pedig gyermeki aggodalommal hallgattunk, egyesek közülünk -- jólértesültségüket fitogtatva -- titokzatosan suttogtak egymás közt...

 

Kevés társam nevét jegyeztem meg, általában azokét, akikkel valamilyen komolyabb kapcsolatom alakult ki.

Szappanos Béla egy vidám, szinte bohém természetű fiú volt. Ha jól tudom szentelés után alkotóművész is volt. "Műveit (egy tanítványa írása szerint) megtalálhatjuk, a Bakáts terei Szent Ferenc templom, jobb oldali ajtajánál, egy bronz Szent Teréz domborműben, illetve a Kispesti Főplébánia templom főoltára felett látható Szűz Mária szoborban. Sajnos Ő nagyon korán elment. 1964-ben, harminchárom évesen. A sírját felkereshetjük a budapesti Farkasréti temetőben."

Rabai Tóni egy egyszerű falusi fiú volt. Valami lelki rokonságunk lehetett köztünk (engem mindég valahogy a Szelényi plébános úrra emlékeztetett). Valamilyen falusias közvetlenséggel mindég "Rieth Atyának" nevezett, de ebben nem volt semmi bántó, kedves baráti vonzalmát éreztem ki belőle. Egyszer találkoztam vele később, amikor feleségem keresztleveléért mentünk, ő ott volt káplán a Baross utcában. Ugyanezzel a régi baráti gesztussal fogadott, borult a nyakamba. Boldog örömmel gratulált nekünk áldást kérve házasságunkra. Utólag hallottam olyat, hogy a lábával sokat szenvedett öregkorára, és valahová (talán Székesfehérvárra) egy papi otthonba került.

Herpy Gyuri az egyik legjobb tanuló volt köztünk. Számomra legalább is ilyennek mutatkozott. Mindenkire figyelt, mindenkin segített, ha kellett. A Krisztinavárosból jött. Amikor meghibásodott az órám, édesapjához vitte (aki órás volt a Naphegyen -- ha jól emlékszem, a Tigris utcában) és gyönyörűen megjavítva, kitisztítva kaptam vissza. Sok év után egyszer (az 1900-as évek végén) a plébániánkon tartott lelkigyakorlatot. Az évtizedek alig változtattak rajta. Boldog örömmel mentem hozzá üdvözölni, az örömteli találkozás ragyogásával. Megdöbbentem, mert nem ismert meg, már nem emlékezett rám. Számára én csak egy futó emlék voltam, de ő maradandó benyomást hagyott bennem: a jó pap emlékét. És valóban jó pap lett. Lelkesen gondozza az elváltakat. A Házas Hétvége mozgalomban fiamékkal egy munkacsoportban (team-ben) dolgozott, és fiamtól csak dicséretet hallottam róla.

Kümmerle Pista egy érdekes kispap volt. Jól tanult, mindenféle programban szenvedélyesen részt vett, de valahogy nem éreztem a papi lelkiségét. Ha jól tudom, szentelés után Bécsbe került és apostatált.

Szabó Géza igazi papi egyéniség volt. Szenvedélyesen foglalkozott a költészettel, szinte állandóan Harsányi Lajos pap-költőnek a műveit idézte. A 2000-es évek elején találkoztam vele újból. A Szent István bazilika plébánosa volt. Ő sem emlékezett már rám. Hiába, az évtizedek kegyetlenül törölnek emlékeket. Még egy kispaptársamra emlékezem,

Solt Jenőre. Ő azért maradt meg az emlékezetemben, mert egy szép fiú volt, olyan, amilyeneket Márton Lajos rajzolt Tóth Tihamér lelki könyveibe az ideális ifjakról. Jenő, mintha egy ilyen rajzról lépett volna elő. Nem volt semmilyen kapcsolatunk egymással. A Bibliáról irogatott ismertető könyveket. Meglepett és örömmel töltött el, hogy a bibliai témájú könyvével találkoztam. 2000 táján találkoztam a könyvecskéivel: "Így értsd az Ószövetséget" és az "Így értsd az Újszövetséget".  Úgy sejtem, Svédországban él.

 

            Drexler "Andzsi" - Kabar Sándor - Kelényi Tibi - Pálfalvi Feri - Székely Tibi - Évfolyamtársak

 

(Tartalomjegyzékhez -- Gyermekkorom  --  Szemináriumi élmények)    <<< Vissza  Tovább >>>