A régi János Kórház a Széna téren

A régi János kórház a Széna téren, a Margit körút és a Hattyú utca sarkán, az egykori városfal mellett állt. Az 1710. évi pestisjárványkor építették, először fából, majd szilárd anyagból. Az akkori ispotályokhoz hasonlóan eleinte inkább szegényház volt, ahol beteg szegényeket ápoltak. A mellette álló kápolnát Hoffmann Ignác fürdősmester adományából 1735-36-ban építették föl, és a néhány évvel korábban szentté avatott prágai kanonok, Nepomuki Szent János tiszteletére szentelték. Bejárata a Margit körút felől nyílott. (A kép érdekessége, hogy az útkereszteződésben látható egy közlekedési rendőr. Itt még kézi irányítással szabályozták a forgalmat. A rendőrök irányítási munkájukat látványos mozdulatokkal végezték. Ezt az érdekességet időnként fehér kesztyű, színes csíkokkal ellátott irányító bot forgatása, lóbálása tette még élvezetesebbé.

Közlekedési lámpák Budapesten, 1926-ban és 1957-ben.

Budapesten az első jelzőlámpa, amely kiváltotta a rendőri irányítást, a Rákóczi út és Nagykörút keresztezésénél 1926-tól szabályozta a forgalmat, működtetése kézi erővel történt. Az első oszlopra szerelt berendezés még később, 1938-ban készült. 1957-ben vezették be a rendőr számára az irányító toronyból történő forgalomirányítást A jelzőlámpás csomópontok száma 1940-ben még mindig csak 40 volt. Felső képünkön, a 30-as években még javában az egyenruhás rendőr az, aki klasszikus kis fadobogón állva „vezényel”. Az oldalt látható képen még kézi irányítás van, valószínűleg csak konzervatív okok miatt segíti a forgalmat a rendőr, de lehet, hogy éppen üzemzavar volt. A kézi vezérlésű lámpákat Budapesten az 1980-as években vezették be általánosan.

Szent János szobor a kórház előtt, és a Széna tér felülnézetben.

(A kórház a kép felső bal sarkában a zöld területen volt.)

Ami miatt a kép alapján a Széna térre nehezen ismerünk ma rá, az a nagy épület, amely bizony nem más, mint Buda első kórháza, a hajdani Városi polgári kóroda, később Szent János Kórház. Történt pedig, hogy 1710-ben pestisjárvány tört ki a városban, s a városi tanács szükségépületet emeltetett, ahová szállították szegény betegeket. A „ragályházat” később sem bontották le, elhatározták, hogy állandósítják, elébb könyöradományokból, majd állami pénzből fenntartva. Később orvosi tanulmányokat is végeztek benne, nagyobbra építették, s a szabadságharc alatt sok beteget ápoltak falai között. Amikor már végképp kicsinek bizonyult, 1898-ban megnyitották Budapest Székesfőváros Új Szent János Közkórházát, itt pedig speciális (pl. női nemibeteg) osztályokat működtettek. 1945-ben, a második világháborúban tönkrement, ezért lebontották. A kórház a XVIII. században, elsősorban szegény betegek ápolását végezte, valószínűleg 12 ággyal. 1739-ben ismét pestisjárvány tört ki, és ekkor a halottak száma már Budán is hatalmasra nőtt. Ekkortájt építettek egy kis kápolnát a telek sarkára, amelyre 100 éves fennállása alkalmából egy tornyot építettek .

Amikor 1777-ben a nagyszombati egyetemet Mária Terézia rendeletére Budára helyezték, a várban lévő elméleti oktatás mellett - mint Hőgyes Endre írja: "Budán e tekintetben valamivel jobban ment a dolog, mert a tanítást a szegények kórházának betegein végezhették". Ekkor dolgozott itt Schoretits Mihály belgyógyász professzor, későbbi dékán, valamint Lencz K. Jakab sebész-szülész, az első magyar dermatológiai könyv írója. A XIX. század első felében a kórház saját orvossal nem rendelkezett, de Phisterer András (Buda tiszti főorvosa), Christen Xavér Ferenc, valamint Beér János budai orvosok a kórház betegeit is kezelték, valamint a Pesti egyetemen is tanítottak.

Az évszázad végére az épület állaga megromlott, falai düledezni kezdtek. 1799-ben a helytartó tanács felhívta a várost, hogy új kórházépületet tervezzen. 1819. október 16-án József nádor és neje Mária Dorottya helyezte el az alapkövet, 1820. szeptember 14-re, 11 hónap alatt átalakították a kórházat, amelyet polgári városi kórháznak neveznek. Az épület egyemeletes volt és a mai Margit körút felé néző front szép barokk stílusban készült. Az építés során a nepomuki szobrot lebontották. A kórház átépítése után új szobor került felállításra a templom elé, amely összeépült a fő épülettel. Schramm 1822-ben már beszámol arról, hogy 1821-ben 173 beteget kezeltek, 100 gyógyultan hagyta el a kórházat. Akkor még mindig budai városi kórháznak hívták az épületet, bár Ignácz Sczlezinger 1840-ben megjelent könyvében a fenti megjelölést kiegészítve írja, hogy Szent János Kórházként is ismerik. 1848-1849-es magyar szabadságharc idejében az emelet egyik végében már műtő is létesült. Ekkor egyes források név szerint is megemlítenek honvédeket, sőt tiszteket, akik sérülésük folytán kerültek a kórházba ellátásra.

1872-ben a városegyesítés után már külön igazgató vezette a kórházat. Ekkor tombolt a kolera járvány. Az ágylétszám 100-ról 234-re emelkedett, 20 kórteremben 6 orvos látta el a betegeket, évente 4-5000 forgalom mellett. Megemlítjük, hogy a szabadságharc előtti német és gótikus német írásos feljegyzések a szabadságharc után már magyarul történtek és magyar nyelvű kórlap valamint adattárolás bevezetésre került.

A kórházat 1819/1820-ban, majd 1828/1829-ben a Margit körúti oldalon jelentősen kibővítették. A kápolna az új szárny közepére került, és új, klasszicista homlokzatot kapott. A Széna tér (Hattyú utca) felől viszont megmaradt az épület barokk homlokzata, amelyen két nagy korinthusi oszlop között egy angyalok által tartott evangéliumoskönyvet ábrázoló dombormű volt látható, alatta pedig vörösmárvány tábla hirdette a kórházalapítás körülményeit. Ez előtt állt Nepomuki Szt. János szobra egy különálló, magas korinthusi oszlopon. A szent egy másik, 1829-ben készült szobra a kápolna homlokzatán volt látható.

A 20. századra a megemelt utcaszint miatt tíz lépcsőfok vezetett lefelé a kápolna belsejébe. Barokk berendezése volt. Főoltárán Metz János budai festő képe Nepomuki Szent János megdicsőülését ábrázolta (1801), két oldalán Szent Anna és Szt. Joachim szobrai álltak.

A Széna tér és a Széll Kálmán tér a háborü után.       Romeltakarító vonat, a felpezsdülő élet és a kezdődő Metróépítkezés a Lövőház utca sarkán.

A 19. század során a város és az orvosi módszerek fejlődésével a kórház egyre szűkebbé és korszerűtlenebbé vált, ezért 1898-ra a Diósárok dűlőn új, pavilonrendszerű kórházat építettek föl, a mai Szent János kórházat. A régi épületben továbbra is a kórház egyes osztályai működtek, majd 1932-től fővárosi szeretetotthonként használták.

A második világháborúban súlyosan megsérült kórház. A lebontott kórház helyén szórakoztató létesítmény és busszpályaudvar létesült.

A kápolnát 1946-ban ugyan még sikerült kitatarozni, de a kommunista diktatúra nem kímélte az egyházi épületeket. 1947-ben a kórházi részt, majd 1949-ban a kápolnát is lebontották. Szoboremlékeik a Budapesti Történeti Múzeumba kerültek. A régi Szent János kórház helyén azóta buszpályaudvar működik, de mellette emléktábla utal a kórház több mint kétszázados létére. A területén mostanában park és egy sportlétesítmény (műkorcsolyapálya) van.

(Tartalomjegyzékhez  --  Gyermekkorom)     Régi János Kórház > Új Szent János Kórház > Kórházi lelkészség     

----------------------

http://archivum.piar.hu/felsovizivaros1/templomok/szentjanos-korhaz.htm

http://imaginebp.hu/index.php?csatorna=&irany=novekvo&start=54&szempont=datum&csatorna=&inv=

http://egykor.hu/budapest-ii--kerulet/regi-szent-janos-korhaz/2407