Háttérismeret a "GYERMEKKOROM" című anyaghoz:

Felső-krisztinavárosi Keresztelő Szent János Plébánia

 

(Tartalomjegyzékhez  --  Gyermekkorom)     Felső Krisztina > Ostrom után > Ministrálás > Városmajor       

          Csörsz utcai Kápolna Egyesület           Plébánia - Új templom -

A húszas évek második felében Szelényi István tisztelendő úr misézőhelyet létesített a Fürj utca 26-os számú házban. 1929-ben megalakult a Csörsz utcai Kápolna Egyesület. A  hegyvidéken gyarapodó számú hívek részére a rendszeres Istentiszteleteket a Vöröskereszt Kórház, az Istenhegyi úti Iskolatestvérek, majd a Németvölgyi úti Hadirokkant Otthon kápolnájában végezték. (Ez utóbbi kápolnában működött az 1944. október 29-én mártírhalált halt Kálló Ferenc tábori esperes.)

Az Alkotás utcai Vöröskereszt Kórház kápolnája 1884-ben nyílt meg, amelyet a hívek a Csörsz utcai bejáraton keresztül látogathattak. A második világháború időszakában a kápolna már szűk volt az egyre szaporodó környékbeliek és a kórház betegei számára. 1945-ben a kórházi kápolna súlyosan megsérült. Utódjául szemben, a Csörsz utca 4. szám alatt, a volt Fővárosi Vámház földszintjén alakítottak ki kápolnát, emeletén pedig lakást a templomigazgató és sekrestyés részére. Ezt az épületet már korábban is használták közösségi célra, például a Felső-krisztinavárosi Plébánia Iparegylete többször is ebben az épületben tartotta éves közgyűlését, amin gyermekként édesapámmal részt vettem. Útszélesítés miatt ezt az épületet 1976-ban lebontották. Három évig a Csörsz utcai parkban, egy barakk kápolnában voltak a Szentmisék. A főváros kártalanítási összegén az egyházi főhatóság Szabó István Ybl díjas építész tervei alapján a Táltos utca 16. alatt építtette fel a Szent Kereszt templomot.

Szelényi István atya -- A Táltos utcai Szent Kereszt templom

          Felső-krisztina Plébánia          Plébánia - Új templom -

Az 1930-as évektől kezdődött meg a Németvölgy erőteljes beépülése, ekkor ugrásszerűen megnőtt a forgalom, és módosult a városrész arculata. A legjelentősebb változásokat a hegyre vezető utakat keresztező Böszörményi úton lehetett megfigyelni leginkább. Ez a rész néhány évtized alatt keskeny földútból széles városi főúttá vált, üzletekkel, éttermekkel tarkítva. A Böszörményi út lezárásaként egy közlekedési csomópontot terveztek a mai Apor Vilmos térre, aminek kialakítására csak a világháborút követően került sor. 1940-ben alakult meg a Felső-krisztinavárosi plébánia. A plébánia mai területén templom, kultúrház és plébániából álló, nagyszabású épület együttes kialakítását tervezték. A plébánia épülete 1939-ben készült el. A jelenlegi templom Fiala Ferenc és Lehoczky György építészek tervei alapján 1934-ben épült. A bejárat fölötti torony harangját 1936-ban szentelték fel.

A Jagelló úti templom egykor és ma -- kívülről nem sokat változott az eleje

A templom igen családias volt. A mérete is meglehetősen szűk volt, de a hívek is barátias közösségeket alkottak. A kicsiny szentély nem tette lehetővé nagy aszisztenciák szervezését, négy vagy hat ministrán már szűkösen tudott mozogni a szentélyben, áldozásnál pedig sokszor bántóan tumultuózus jelenetek alakultak ki az áldoztató rács előtti szűk helyen. Az énekkar is alig fért el a kóruson. Ha pedig nagy ünnepeken zenekart is meghívtak, akkor a kórus szinte szardíniás dobozzá vált. A képviselő testület számára a szentély mellett volt két sor űlőhellyel (kb. 8-10 fő részére) fenntartott hely kialakítva. A ministránsok a templom hátsó oldalán levő kultúrteremben öltöztek. Ennek a teremnek a oldalfala a szentéllyel közös volt, így minden hangos szó, viháncolás behallatszott a templomba. Emiatt sokszor veszekedett a sekrestyés Feri-bácsi, vagy a plébános atya a fiatalokkal.

"A templom jóval kisebb volt eredetileg. Kiss bácsi (Kiss Ferenc sekrestyés) nagy karmozdulatokkal hívta a szentély felől a híveket beljebb, hogy a bejáratnál állók is beférjenek a templom hajójába. A padsorok mellett oldalt is sokan álltak. Kiss bácsinak egyenruhája is volt: lila színű, bővebb reverendaszerű és a vállborítása arany szegélyű. Télen ő fűtött a templomban: a vaskályhát minden szentmise előtt megrakta. A kályha a szentély mellett állt. A szentély mellett volt egy kis nyitott fülke, kb. 4 személy számára (szerintem 8-10 személynek. Rieth) paddal, térdeplővel. A templomot több részletben nagyították, eltűnt a fülke, hátrébb helyezték a szószéket, az oltárt, a falat, és megszűnt a tanácsterem az oltár mögött. Ostrom után – amikor a rendeket feloszlatták – a közelben lakó apácákat is elhurcolták. Kápolnájuk berendezését széthordták. Csak egy szép gyóntatószéket sikerült megmenteni, amelyet baloldalon elől állítottak fel, a mostani kijárat helyén. Legtöbbször Terebessy Andor ciszterci atya gyóntatott itt buzgón. A templom belső terének nagyobbításakor ez a gyóntatószék elkerült innen. Az Úrnapi körmenet útvonala hosszabb volt mint manapság: Törpe utca – Ferry Oszkár utca (most Kiss J. altb. u.) – Németvölgyi út – Pilsudsky utca (most Stromfeld Aurél út). A négy oltár számára az útvonal mentén az ott lakók készítettek minden évben egy-egy kis kápolnát, sok friss zöld ágból, szinte beszőtték a falakat és virággal díszítették. Az egyes oltárok helye: Törpe utca, a magas zöld zsalus ház előtt (Schreier-villa); a Ferry Oszkár utca középső úgynevezett városi ház kertkapuja; Németvölgyi út-Pilsudsky út sarok; Pilsudsky út Zsámbéki utca sarok. Impozáns kép volt a nagy tömeg vonulása a körmeneten az utcákon végig." Igy emlékezett Binzbergerné Kelényi Marietta a Felső-krisztinavárosi híradóban.

                           

Liturgikus élet emlékei: Körmenet -- Ministránsok (Székely Tibi, Drexler Andzsi, Kelényi Tibi, Rieth Laci és jómagam, valanint Fundéliusz atya) -- Szolgálatban

A kis plébánián buzgó vallásos élet zajlott. Sok ministráns tevékenykedett (akkor még temetésre és esküvőre is jártunk ministrálni). A szentmiséken (még a mellékoltároknál is, ugyanis akkor gyakran előfordult, hogy hétköznaponként egyszerre több helyen is egyszerre miséztek papok), litániákon mindég volt ministráns, több is. A politikai zaklatás miatt a ministránsok több, egymástól független kisebb csoportokban (6-10 fő) szerveződtek. Sok hívatás bontakozott ki a plébánia közösségének támogatásávalAz énekkar kis létszámú volt, de igen jó hangú gárda, sokuk szinte szólista képességekkel rendelkezett. Bandi bácsi, a kántor szigorúan, de atyai gondossággal irányította énekeseit. Lehet, hogy nem volt nagy repertoárjuk, de azt nagyon jól adták elő. A templom tiszta, gondozott volt, a kertekből mindég sok virág került az oltárokra, a szobrokhoz.

                   

Kis csapatunk: Drexler Andzsi, Székely Tibi (állnak), Pálfalvi Feri, Rieth József, Kelényi Tibi, Kabar Sanyi és Apró Pali (ülnek).

Kis csapatunkból ma is szolgálnak Kabar Sándor pápai prelátus, plébános és Kelényi Tíbor

A budapesti harcok során az ideiglenesnek tervezett kis templom jelentős sérüléseket szenvedett, amit a hívek áldozatkész adományainak köszönhetően javítottak ki. Az építendő nagyobb templom tárolt anyagát a plébánia értékesítette és az így szerzett pénz felhasználásával nagyobb arányú átalakítási munkát végeztek a kis templomon (260 m2) és elkészíttették az új liturgikus teret.

A paplak

A háború után a politikai elnyomás súlyosan terhelte a plébánia életét is. A vallásukat gyakorló híveket zaklatták a politika erőszakos alakítói, akadályozták a különböző egyesület (Oltáregylet, Nőegylet, EMSZO, Iparegylet, Szívgárda, Mária Kongregáció, Cserkészet, Ministránsgárda, stb.) működését. Nehezítették ugyan a különböző tevékenységeket, de megakadályozni nem tudták; a hívek az illegalitás határán is gyakorolták közösségi életüket.

A II. vatikáni zsinat nyomán szembemiséző oltár készült és elbontották a szentélyt valamint a templom teret elválasztó korlátot, majd 2001-ben, amikor a szentély egységes építészeti stílusban átépült (a régi oltár mögötti fal elbontásával, az addigi kulturtermet is hozzácsatolva a belső térhez), újabb padok behelyezésével a templomtér  375 m2-re emelkedett átalakítással, valamint hozzáépítéssel, így a sekrestye is kibővült.

Régi oltárkép az első bővítés után -- Kis Ferenc sekrestyés

A templom említésre méltó értékei a színes ólomüvegablakok. Az oldalfalakon lévők számos magyar szentet, egyházi személyt és az egyháztörténet néhány nagy alakját ábrázolják. A szentély egyenes záródású végfalán lévő, a keresztút jeleneit mutató üvegablakokat Sztehlo Lili tervezte. Az üvegablakok hat részletben a keresztút 14 stációját ábrázolják.

Az átalakított templomtér és szentély -- Egyházzenei hangverseny a kibővített templomtérben

A plébánia kis parkjában a sashegyi Notre Dame de Sion zárda kertjéből 1950-ben idehozott öntöttvas Krisztus-szobor áll. Vele szemben helyezték el 1975-ben Máriahegyi János szobrászművész Mária-szobrát. – A Németvölgyi út és Bürök u. kereszteződésénél található Szent Márton kápolnát 1884-ben emelték a környék szőlősgazdái.

Krisztus szobor -- Mária szobor -- Szent Márton kápolna

          Az új templom          Plébánia - Új templom -

A kistemplom elkészülte után néhány évvel 1941-ben, a kerületi népesség rohamos növekedése miatt, a plébánia hívei új, nagyobb templom építésébe kezdtek. Az új, monumentális, háromtornyos nagy templom építése Irsy László tervei alapján kezdődött meg.

Az impozáns -- a néhány évvel korábban épült városmajori templomra emlékeztető épületből -- a háború miatt 1944-ig csupán az altemplom és a templom alapozása készült el. A leendő oszlopok helyén betonvasak nyalábjai meredtek az égnek. A tervek szerint a korábbi (de jelenleg is használt) kistemplom helyén kultúrház épült volna. A nagytemplom elkészült pincerészét az ostrom alatt óvóhely gyanánt használták. Az ostrom alatt egyszer ellátogattam erre az óvóhelyre, mert a szomszéd házba (a 34-be) egy haldoklóhoz papot kértek. Szelényi atya ki is jött. Akkor láttam ott azt a sok embert a kriptában megbújva. A háború után nem folytatódott a félbemaradt nagy templom építése. A felhalmozódott tégla és egyébb anyagot eladták és a háborús károk javítására költötték el. Az elkészült templomalapot a hatalom elvette.

Később, a félbemaradt templom alapjaira 1970-ben szolgáltató házat építettek, és az eredeti tervektől teljesen eltérő céllal szolgáltatóház épült rá, melyet többször bővítettek, bérlői sűrűn cserélődtek. Az első részben a leghosszabb ideig eszpresszó működött, de volt ott fodrászat is, meg kozmetika is. A templomhoz tartozó hátsó épületrészt a háborút követően az állam raktározási célokra használta. Később a komplexumból mulatóhely lett, amely 1998-ig működött. Egy birkózóbajnokot is emlegettek, mint tulajdonost. Rossz híre volt ennek a "Hully-Gully" éjszakai bárnak, ami a templom közelsége és az alapok eredeti rendeltetése miatt a környék vallásos lakóságának komoly lelki fájdalmat okozott.

Hully-Gully bár és alaprajza -- Apor Vilmos szobra szemben a botránkoztató mulatóhellyel

Amikor az épület utolsó tulajdonosai az eladás mellett döntöttek, a plébánia -- a hívek nagylelkű adományaival és az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye jelentős kölcsönével -- vissza tudta vásárolni az ingatlant, és altemplomként hasznosította, kolumbáriumot alakított ki benne.

A kolumbárium és altemplom: kívül stílustalan, belül modern

Amint anyagi eszközeik lehetővé teszik, új tervek alapján az eredeti alapokra új templomot építenek. Az itt bemutatott terv -- úgy tudom -- Makovecz Imre utolsó munkájaként készült el. Makovecz 2011-ben elhunyt, de az álom talán valami nagyvonalú építményben fog egyszer megvalósulni...

Makovecz templomterve

          Plébánia - Új templom -

(Tartalomjegyzékhez  --  Gyermekkorom)     Felső Krisztina > Ostrom után > Ministrálás > Városmajor       

------------------

A szöveg készült Rosch Gábor: A plébániatemplom építéstörténete c. tanulmányának felhasználása, valamint saját emlékeim alapján. Internetes források:

http://www.felsokrisztina.net/?old=tortenet

http://www.hegyvidekujsag.eu/archivum/archivum-2012-junius-19/hegyvideki-varosreszek

http://miserend.hu/?templom=2197