Háttérismeret a "GYERMEKKOROM" című anyaghoz:

Kós Károly iskola

(Tartalomjegyzékhez  --  Gyermekkorom)    

Kós iskola - Kerámia ivókút - Zana-emléktábla

Az 1903-ban, egy barokk villa-vadászkastélyban kezdte meg működését a Kós-iskola őse, egy Községi Elemi Népiskola, valamint óvoda 153 gyermekkel. 1909-12 között nagy iskolaépítő program valósult meg a fővárosban. A régi épületet lebontották, helyén 1910-11-ben épült fel Kós Károly , és Györgyi Dénes  tervezésével a mai óvoda- és iskolaépület. (Kós Károly eredetileg Kosch, született Temesváron, 1883. december 16., elhunyt Kolozsvárott, 1977.augusztus 25-én, építész, író, grafikus, könyvtervező, szerkesztő, könyvkiadó, tanár, politikus. Györgyi Dénes született Budapesten, 1886. április 25., elhunyt Balatonalmádiban, 1961. november 22., magyar építész volt, a Györgyi-Giergl művészcsalád tagja. Az Iparművészeti Főiskola rektora 1943-ban.) A szecessziós stílusban készült új épület a maga idejében a legmodernebb oktatási intézménynek számított. (A termek padlója bitumenes borítással rendelkezett, a fűtést vaslemez tálcákban álló vaskályhák látták el.)

A Városmajor-utcai iskola terve, eredeti kialakítása és egyik osztályterme

A két bejárat fölötti mészkő domborműveket Sidló Ferenc szobrászművész készítette. (Sidló Ferenc Budapesten született, 1882. január 22. és Budapesten hunyt el, 1954. január 8-án, szobrászművész, a Képzőművészeti Főiskola tanára.)

A bejáratok feletti domborművei és a jelenlegi bejárat

1914-16 között I. világháborús hadikórháznak adott helyet. Csak 1916-tól működhetett újra eredeti rendeltetésének megfelelően. 1933-tól két oktatási intézmény is működött benne: a Városmajor utcai Elemi Népiskola és a Városmajor utcai Polgári Fiúiskola. 1944-ben belövés érte, megmaradt részét kórházként használták, így csak 1945/46-ban indulhatott el a háború utáni első teljes tanév. Az 1946/47-es tanévtől már nyolcosztályos általános iskola lett, de különváltan, mint Általános Leányiskola és Általános Fiúiskola. A leányiskolában 1959 óta fejlődött az ének-zeneoktatás, 1963-ban a két iskola egyesült, 1983-ban vette fel Kós Károly nevét. Azóta a Kós Károly Ének- és Zenetagozatos Általános Iskola, valamint a Városmajori Óvoda működik itt. (A közbeeső időben kapott az iskola központi fűtést, és a termek padlózata is linóleum borítást kapott.) Évtizedek óta a kétévente megrendezésre kerülő minősítő kórustalálkozókon arany fokozatot szereztek az iskola kórusai. 1983-ra épült meg a Maros utcai "kis iskola". 1990-től lehetőség nyílt arra, hogy jobban megfeleljenek a kor kihívásainak. Megkezdődött a nyugati nyelvek oktatása, háztartástechnikai, számítástechnikai és kondicionáló termek kerültek kialakításra. 1998-tól matematika-informatika orientáltságú osztály indult.  A műemlék jellegű épület rekonstrukciójára 1999-ben került sor. A rekonstrukció következtében az épület megszépült, előnyére változott. Az osztálytermek belső képe és a folyosók a dekorációkkal és a növényekkel barátságos képet mutatnak. A fűtés gázkazánnal történik, így termek szabadultak fel, korszerű előadók és szaktermek, modern melegítő konyha lett kialakítva. (2006-ban a Maros utcai "kis iskola" új tulajdonost kapott, az akkori Moszkva térről ide költözött a "Solti György Zeneiskola".)

A jelenlegi iskola képei különböző oldalakról

Az iskola 2011-ben egyesült a szomszédos gimnáziummal, neve Városmajori Gimnázium és Kós Károly Általános Iskola lett, pontosabban Kós Károly Ének-zene Emeltszintű Általános Iskola. A Városmajori Gimnáziummal fennálló Iskolaszövetségük lehetőséget ad arra, hogy jó és kiváló eredményt nyújtó tanulóik, a nyolcadik évfolyam elvégzését követően, minél könnyebben lépjenek át a Városmajori Gimnáziumba, de a kerület valamennyi középiskolája bizalommal és szívesen fogadja őket. A továbbtanulók száma a mindenkori 8. osztályosok létszámának 100 %-a. Évek óta a tanulók 70 %-a gimnáziumban, 28 %-a szakközépiskolában és 2 %-a szakiskolában tanul tovább.

          Kerámia ivókút          Kós iskola - Kerámia ivókút - Zana-emléktábla

A folyosón egy ivókutat is felállítottak. A halat tartó fiúalak kerámiaszobra eredetileg masszív lábakra állított medencén állt, melybe négy rézkifolyón csorgott a víz. A kutat Sidló Ferenc (1882-1953) szobrászművész készítette 1911-ben. A megsemmisült kútfigurát - eredeti fotók alapján - Keménffy Gábor pécsi keramikus iparművész készítette el újra. Az alátétmedence Szomolányi Péter műve.

A falikút eredetileg és jelenleg, valamint a szobor

          Zana emléktábla          Kós iskola - Kerámia ivókút - Zana-emléktábla

Az iskola udvarán található Zana Albert emléktáblája. Zana Albert (1932.–Bp., 1953. jún. 8.) árvaként a szalézi Clarisseumban nevelkedett. Itt találkozott Sándor Istvánnal, aki huszonöt éves korában lépett be a szalézi rendbe. A diktatúra 1946-ban betiltotta az egyesületeket, minden keresztény egyesületet is. Sándor István azonban továbbra is folytatta Don Bosco szellemében az ifjúság nevelését. Sándor István kezdetben fém- és gépipari szakiskolába járt, majd kitanulta a nyomdászmesterséget. A Clarisszeumban a munkásfiatalokat a rend tagjai tanították a keresztény hit alapjaira. Sándor István 1949-ben itt sekrestyés lett, a fiatalokkal, köztük árva gyerekekkel is foglalkozott, nagyon szerette őket, és azok is szerették őt, mivel vidám, humoros ember volt.

Zana Albert az 1940-es évektől a később Kós Károlyról elnevezett Városmajor utcai iskola diákja és a Zrínyi Miklós cserkészcsapat tagja volt 1945-ig. 1949-ben behívták sorkatonának. A kommunista hatalom azonban hamarosan felfigyelt rájuk, ugyanis sok clarisszás fiatalt besoroztak a néphadseregbe, akik közül többeket háromhónapos kiképzés után más árvaházi fiatalokkal együtt beszervezték a pártőrségbe, ÁVH-s őrmester lett. Ám ezek a kiskatonák továbbra is visszajártak Sándor Istvánhoz. Zana Albertnek Sándor Istvánnal  a szerzetesrendek föloszlatása után is megmaradt a kapcsolata, segített brosúráinak szerkesztésében és terjesztésében is. Ez Rákosiék szemében drámai, megbocsáthatatlan vétség volt, amire felépítettek egy koncepciós pert, ez volt a Pártőrség pere. Maga Rákosi hívta fel az elvtársai figyelmét arra, hogy szigorúan, kíméletlenül járjanak el ebben az ügyben, mivel a klerikális reakció befurakodott az ő legbelsőbb, legmegbízhatóbb soraik közé. A vád ennek megfelelően államellenes szervezkedés, a rendszer megdöntésére irányuló kísérlet volt, ami a legsúlyosabb elbírálás alá esett.

Az ÁVH 1952-ben Zana menyasszonyának, Hegedüs Hajnalkának elfogása és megkínzása révén felfedezte a kapcsolatot. A leány a szörnyű szenvedések hatására sok nevet, információt elárult. (Hegedűs Hajnalka 1956-ban szabadult, s a forradalom leverését követően Londonba emigrált. Soha nem ment férjhez.) Zanát is a letartóztatása után többször megkínozták. A nyomozás során Pokorni János neve is előkerült, aki a Zrinyi Miklós cserkészcsapat vezetője volt. Ekkor elvitték Jancsi bá't is, és a csapat megmaradt felszerelésének és emlékeinek nagy részét. A kihallgatási jegyzőkönyvben az szerepelt, hogy Sándor István államellenes feladatok elvégzésével bízta meg a fiatalokat, bizalmas információkat szedett ki belőlük az ÁVH belső ügyeiről, amiket aztán felhasznált a népi demokratikus rendszer ellen, de szerepelt a vádpontok között a fegyveres ellenállásra való felkészülés is. A vádlottak között voltak papok, szerzetesek – köztük Ádám László szalézi tartományfőnök –, ávós őrmesterek, alhadnagyok.  Zana Albert volt Sándor István egyik legkedvesebb tanítványa. Az egyik fő vádpont szerint Sándor István tudott arról, hogy Zana 1945-ben terrorakciót hajtott végre szovjet katonák ellen, de nem jelentette… – Ez nincs bizonyítva. Zana Albert a kínzások hatására bevallotta, hogy megölt egy szovjet katonát, de ezen kívül semmiféle bizonyíték nincs erre vonatkozóan. Köztudott, hogy a kínzások hatására a fogvatartottak döntő többsége általában mindent bevallott, amit az ávósok akartak tőlük... 1953 márciusában Sztálin meghalt, s akkor a különböző perek végrehajtói olyan utasítást kaptak, hogy zárják le minél gyorsabban a futó pereket. 1953. május 15-én, miután Zanának kilátásba helyezték, hogy szabadlábra kerülhet, „beismerte”, hogy megölt egy szovjet katonát. A Pártőrség-per vádlottjaival elhitették, hogy ha mindent önként bevallanak, aláírják a jegyzőkönyvet, akkor hamarosan felmentik őket. Ez volt a csapda. Miután legtöbbjük elfogadta ezt a feltételt, gyorsított eljárásban hirdettek ítéletet az ügyükben.

A perben Zana Albert lett az elsőrendű vádlott, hiszen rendkívül élénk szellemű, vezetésre alkalmas fiatal volt. 1953. május 23-án halálra ítélték, majd június 8-án Sándor Istvánnal és Farkas Ferenc ÁVH-tiszttel együtt kivégezték, a többiek öt és tizenöt év közötti börtönbüntetést kaptak. Az egyik elítélt, Dániel Tibor katolikus kispap, aki letartóztatása előtt bújtatta Sándor Istvánt, belehalt a kínzásokba. Pokorni Jánost 12 évre ítélték, de '56-ban a forradalom napjaiban kiszabadult és később nem vitték vissza a börtönbe. A koncepciós perek közt ez a "szalézi-per" vagy más néven "pártőrség-per" nem lett gyakran emlegetve. Pokorni Jánost -- fia, Pokorni Zoltán politikai ellenfelei!!! -- kéjjel megvádolták hogy III/III-as ügynök volt, Sándor Istvánt pedig 2013. október 19-én boldoggá avatták. Zana Albertről és a többi vértanútársról nem sok szó esik. Talán itt-ott áll emléktábla tiszteletükre, de a megemlékezés nagyon hézagos...

Zana Albert mint cserkész, az emléktábla az iskola falán, és Boldog Sándor István szalézi szerzetes

Kós iskola - Kerámia ivókút - Zana-emléktábla

(Tartalomjegyzékhez  --  Gyermekkorom)    

-------------------

http://egykor.hu/budapest-xii--kerulet/varosmajori-kos-karoly-enek--es-zenetagozatos-altalanos-iskola/3725

http://www.lexikon.katolikus.hu/Z/Zana.html

http://rakoscsaba.plebania.hu/tag/szent/

http://web.nordtelekom.hu/cincer/sarkany/csapattort-2011.pdf

http://mno.hu/migr_1834/partorsegper-rendithetetlen-tanitvanyok-763251