Háttérismeret a "GYERMEKKOROM" című anyaghoz:
Tanítóképző
(Tartalomjegyzékhez -- Gyermekkorom) Utcánk < Bérkaszárnya < Németvölgy < Tanítóképző
Az ELTE Tanító- és Óvóképző Kar jogelődjének, a Budapesti Tanítóképző Főiskolának rövid története
1868-ban a magyar országgyűlés báró Eötvös József kultuszminiszter előterjesztésére népoktatási törvényt alkotott, melyben többek között elrendelte állami tanítóképzők felállítását. Így kezdte meg működését 1869-ben főiskolánk jogelődje, a Budai Állami Tanító-képezde, 3 éves képzési idővel, középfokú intézményként. Az iskolaalapítók nagy hangsúlyt helyeztek az európai népoktatás megismerésére, ezért több jeles és tudós tanárt küldtek egyéves tanulmányútra Svájcba és Németországba. Ilyen tanulmányút után kapott igazgatói kinevezést a Budai Képző történetének kiemelkedő alakja, Gyertyánffy István, aki a kultuszminiszter szándéka szerint a magyar fővárosban (Buda és Pest 1872-ben egyesült) központi minta-tanítóképzőt épített ki. 1911-ben már javában működött a Képző.
Süss Nándor azért választotta ezt a városszéli helyet gyára telephelyéül, hogy nyugodt környezetben, távol a város zajától végezhessék el a műszerek beszabályozását. Hasonló okok miatt épült ide az 1911-ben megnyitott Tanítóképző Főiskola és az 1925-től működő Testnevelési Főiskola. A tanítóképző ma a Kiss János altábornagy utcában található, azonban elődje már a XIX. század végén megjelent a kerület határán, a Győri úton, ahol Hauszmann Alajos tervei szerint 1883-ban felépült a Budai Paedagogium. Ezt 1911-ben az új Fery Oszkár utcai (ma: Kiss János altábornagy utca) tanítóképző épületébe költöztették át, míg a Győri úti, kibővített épületcsoportba a Klebelsberg Kunó miniszter által támogatott Testnevelési Főiskola (TF) került.
|
|
Budapest iskolái között Berzeviczy Alberttől olvashatunk ismertetést az egykori tanítóképzésről. "A magyar főváros gazdagon el van látva tanító- és tanítónőképző-intézetekkel; hármat az állam tart fenn, s három felekezeti jellegű. Az ország legnagyobb tanítóképző-intézete az, melynek hatalmas épülete terjedelmes kertjével, mellékházaival és szőlőmívelési telepével a budai oldalon, a Krisztina-városban terül el. Ez az úgy nevezett Paedagogium, mely valóságos egyeteme a népoktatási intézeteknek. Van benne képezde a leendő elemi iskolai tanítók és felsőbb (öt külön szakcsoportra tagolt) képzőintézet a már tanítói oklevelet, vagy középiskolai érettségi bizonyítványt nyert olyan ifjak számára, kik polgáriskolai tanítókká kivánnak képeztetni és képesíttetni. Újabban külön tanfolyam állíttatott föl benne a leendő képezdei tanárok számára is. Az elemi képezdéhez egy elemi, a felsőbb képezdéhez pedig egy polgári fiúiskola van mint gyakorló-iskola csatolva; az intézet ezenkívül el van látva asztalos-, esztergályos- és fafaragászati tanműhellyel a polgáriskolákkal kapcsolatos ipar-tanműhelyek vezetésére alkalmas ipar- és rajztanítók kiképzése czéljából, továbbá a gazdaság, gyümölcstermesztés, szőlőművelés és méhészet gyakorlati tanítására is be van rendezve, s van egy gipszöntő műhelye, mely képző czélja mellett a hazai tanintézeteket a rajzoktatáshoz szükséges főszmintákkal látja el. Az intézetben 120 növendék számára korszerűen berendezett internátus áll fenn. Ugyancsak az intézethez van csatolva az országos tanítói árvaház, melyben huszonöt tanítói árvát látnak el. Legújabban a kormány ez intézet mellé siketnéma iskolával kapcsolatos tanfolyamot szervezett, melyen a vállalkozó tanítójelöltek elméletileg és gyakorlatilag képeztetnek siketnéma-intézeti tanítókká."
A budai állami tanítóképző hamarosan a pedagógusképző műhelyek élvonalába került, a legmagasabb körök figyelmét is felhívta magára. I. Ferenc József magyar király is látogatást tett az intézményben 1886 májusában. Az intézet oktatói elismert alakjai voltak a magyar pedagógiai közéletnek, és a XX. század első felében komoly befolyással bírtak a magyar oktatáspolitika alakulására. Már ekkor megszületett a felsőfokú (akadémiai) tanítóképzés terve, de ennek megvalósítására csak 1959-ben került sor.
Az intézmény 1975-ben nyerte el a főiskolai rangot. 1968-tól kétéves, majd hároméves képzési idővel elindult az óvodapedagógus képzés. 1995-től a tanítóképzés négyéves képzési idővel és megnövekedett tanítói kompetenciával (a választott műveltségterületen 1-6. osztály tanítása) folytatódott. 1998 őszén új szak indult, a nappali művelődésszervező szak. A fejlesztések (új szakok, felsőfokú szakképzések, szakirányú továbbképzések) napjainkban is folynak.
|
|
A Kar jelenlegi központi épületében, a XII. kerületi Kiss János altábornagy utcában 1911 óta folyik a képzés. Az első világháború után, a terror idején az épület pincéjében kínozták és ölték meg Fery Oszkárt, Borhy Sándort és Menkina Jánost. Az iskola 1943-ban német szükség-hadikórház lett, majd az 1944-es ostromban súlyosan megsérült, tönkrement a díszterme, orgonája. Szertárai romokban hevertek. A helyreállítás nem az eredeti tervek szerint történt. Az eredeti kupolás, homlokzati díszítésű épület és a hozzátartozó hatalmas kert a II. világháború után csak nagy vonalakban lett helyreállítva. A régi központi épülethez 1982-ben építették hozzá a gyakorlóiskolát, majd 1990-re új épületszárnnyal bővült. A gyümölcsöskert, veteményes és melegház helyén középület épült (KDNP Székház).
2000. január 1-től az egykori Budapesti Tanítóképző Főiskola az ELTE Tanító- és Óvóképző Kar lett.
(Tartalomjegyzékhez -- Gyermekkorom) Utcánk < Bérkaszárnya < Németvölgy < Tanítóképző
------------------------------
http://budapest-varosreszei.tisztafriss.hu/budapest-varosreszei/
http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/osztrak-magyar/ch15s06.html