Háttérismeret a "GYERMEKKOROM" című anyaghoz:

Mária kegyhelyek

(Tartalomjegyzékhez  --  Gyermekkorom)     Kegyhelyek > Magyar Szentföld  > Molnár Farkas > Új Magyar Szentföld      

Édesapám révén kora gyermekkorom óta kötődtem néhány Mária-kegyhelyhez. Így magától értetődően adódott, hogy keressek anyagot a -- számomra -- legfontosabbakhoz. Izgalmas kutatással bukkantam a Krisztina városi templom és a Máriamakki templom történetére. Nem tudtam ellenállni, néhány munkából (alapos részletességgel) kijegyzeteltem mások csodálatos anyagát. Íme:...

 

   – zarándokhely         Ré-zarándokhely - Franczin Péter - Vérkápolna Krisztina téri templom - Kegyképek Makkos Mária Budakeszi templom

(Re kegyhely - Mária kép - Kéményseprők)

 

Re egy híres Mária kegyhely

 

Az észak-olaszországi Vigezzo völgyében Re egy híres Mária kegyhely. Valami rejtélyes okból annak idején egy bizánci képet festettek a templom bejáratától jobbra a templom külső falára. A kép felirata latin. A falikép egy Szoptató Mária (görögül Galaktotrophusza, latinul Maria lactans), a legelső keresztény Szűzanya ábrázolások egyike. Ez az ábrázolási típus keleten és nyugaton is elterjedt: ikonokon, középkori és reneszánsz festményeken találkozhatunk vele. Rében egy naivabb változata került a templom külső falára. Ezen a képen a Kisjézus a szoptatás mellett még három ujjával áldást is oszt. A kép előterében feliratos szalag látható. A szöveg rajta: IN GREMINO MATRIS SEDET SAPIENTIA PATRIS (Az Anya ölében ül az Atya bölcsessége.)

 

A szomszéd faluból Londragoból egy részeges istentelen férfi, Giovanni Zuccone 1494. április 28-án hétfőn éppen olyan kedvében volt, hogy kővel megdobálta a képet. Máriát homlokon találta, majd hazatámolygott a hidegben. Másnap a falu lakói arra figyeltek fel, hogy a képen a sérülésből vér folyik. Egy vászondarabot helyeztek a kép alá, hogy a földön szét ne folyjék a különös folyadék. Ezt a kendőt a mai napig ereklyeként őrzik. A folyadék az embereket a Szűzanya vérére emlékeztette, az a folyadék valóban az Istenszülő vérét helyettesítette. Az eseménynek híre ment, a történteket kivizsgálták az egyházi hatóságok. A sok csodás imameghallgatás is azt jelezte, hogy a Jóisten ezen a helyen szívesen veszi édesanyjának különös tiszteletét. Rében híres búcsújáró hely alakult ki. A régi templom mellé hatalmas kegytemplom épült, úgy, hogy a külső falán levő kegykép az új templom főoltárára került. A kegyhely búcsúnapja a kép vérhullatásának napja, április 29.

 

Vannak vidékek, ahol egyes mesteremberek jobban megteremnek, mint másutt. Ilyen hely a füstfaragók faluja az olasz Alpokban a mai svájci határ mentén Re. Réből a léghuzat mesterei rajzottak szerteszét, füstfaragók, kéményseprők. Ma a kéményseprő és a kályhás szakma fogja össze, amit tudtak. A kéményseprő mesterség hagyományozódott itt apáról fiúra. Nem kis szerepük volt a tűzvészek megakadályozásában, mivel a kémények és a tüzelőberendezések hibája okozta a legtöbb tűzesetet. Ezért a kéményseprők a városok legtekintélyesebb polgárai közé tartoztak. Értettek még a kályhák kandallók építéséhez is, valószínű a kandalló szó maga is arról a vidékről indulva került a magyar nyelvbe.

 

A réi Vérző Madonna kultusza terjesztésében nemcsak Magyarországon, hanem Csehországban is szerepet játszottak a kéményseprők. Meg kell említeni Rizzolti Bertalant, akit egy Klatovy (németül Klattau) nevű városban fogadtak 1650-ben kéményseprőnek. A mester vitt magával egy másolatot a kegyképről, hogy az a szülőfalujára emlékeztesse. Saját gyermekük nem volt, a kép fogadott lányukra és vejükre Vorlova Annára és Hirsperger Jánosra maradt. Később 1685. június 8.-án csoda történt: a képen ábrázolt homloksebből vér folyt. A csodás képet a házaspár a városnak adományozta, azt a jezsuiták templomának főoltárára helyezték. A templom búcsúkiváltságot kapott, zarándokhellyé vált. A prágai érsek engedélyezte a Mária-kép tiszteletét, s Klatovy Csehország egyik legnagyobb kegyhelyévé vált.

 

 

            Franczin Péter          Ré-zarándokhely - Franczin Péter - Vérkápolna Krisztina téri templom - Kegyképek Makkos Mária Budakeszi templom

(Kéményseprő - Pestis - Zarándoklat)

 

Franczin Péter Pál, a török alóli felszabadulás után Buda első kéményseprője volt. Szülővárosában elsajátította a kémények, kandallók és más szelelő (olaszul caldano) szerkezetek titkait, és Budára szerződött kéményseprőnek és kályhásnak. Franzin Péter Pálról a levéltári források töredékes volta miatt keveset tudunk. 1647-ben született – minden bizonnyal – Észak-Itáliában. A törökök kiűzése (1686) után az első telepesek között költözött Budára. 1696-ban már mindenesetre polgárjoggal bíró kéményseprő mester, s a budai vár főterén lévő saját házában lakott. A nagy becsben álló mesterségből szépen meg is élt a Réből még szegény legényként induló, de most már tekintélyes budai polgár.

 

Dísz tér 9.

 

Franczin háza a Várban, a Dísz tér 9. alatt volt. A házat többször átépítették, már Franczin is egy középkori házat bővített. Mai homlokzatát 1869-ben alakítatta ki az akkori tulajdonos Hofhauser Lajos. A ház sarkától induló utca neve eredetileg Kéményseprő utca volt Franczin tiszteletére, majd Bástya utcaként ismerték. 1951-ben Móra Ferencről nevezték el, erre egy márványtábla is emlékeztet. Ugyancsak táblával örökítették meg Meczner Lajos nevét, aki a Várnegyed háború utáni újjáépítését vezette. Franczin Péterről nincs még egy táblácska sem. 1690– 91-ben pestis pusztított Budán. Ekkor fogadta meg az ott nemrég letelepedett olasz kéményseprő mester, Franzin Péter Pál, hogy ha őt és családját megkíméli a fekete halál, akkor elzarándokol szülőfalujába, a Piemont tartománybeli Rébe, hogy elhozza az ottani 14. századi, messze földön csodatévő hírben álló Vérehulló Szűz Mária kegyképének a másolatát. Az 1692-es járványhullám után meg is tették az utat, gyalogszerrel a fogadalom szerint, oda-vissza 2300 kilométert. El is hozta a kegykép olajmásolatát, ami a krisztinavárosi kép eredetije volt. 1705-ben hegymesterként említik. 1711. május 27-én 64 éves korában halt meg, s az általa emelt kápolna padlója alá temették.

 

 

            Vérkápolna         Ré-zarándokhely - Franczin Péter - Vérkápolna Krisztina téri templom - Kegyképek Makkos Mária Budakeszi templom

(Kegykép - Fakápolna - Vérmező - Csodás események - Lőportorony robbanása - Kőtemplom - Krisztinaváros - Újra pestis)

 

Franczin Péter Pál budai kéményseprő visszatért a szülőfalujába tett zarándoklatáról, útján Dakóczi Márton jezsuita várplébános és hívei imái kísérték. A kegykép dedikált másolatát, amit magával hozott, a budavári plébánia templomban, a mai Mátyás templomban helyezték el az akkoriban jellemző teátrális külsőségek közepette. Körmeneteket, különféle ájtatosságokat tartottak a kép kapcsán. Fogadalma beteljesítéséül Franczin a Kéményseprő utca vonalában, a logodi szőlőjében egy fakápolnát épített (azért fából, mert abban az időben a vár alatti részen hadászati okokból nem volt szabad állandó épületet építeni). A kegyképet ünnepélyesen átvitték ebbe a kápolnába, amit neveztek Franczin-, Kürtőseprő-, Kéményseprő- vagy Vér kápolnának is. A Vérkápolna nevében a "vér" a rébeli kővel dobálás utáni vérfolyásra utal, amit a kegykép homlokára festett seb jelez, tehát Mária vére. (A vérről a közeli Vérmező is eszünkbe jut, amiről mindenki azt hiszi, hogy azért vér-mező, mert Martinovics Ignácék kivégzésekor folyt ott az ő vérük. Azonban az elnevezés mégis a kegyképtől ered. Ugyanis abban a korban nagy körmeneteket tartottak a vérző Madonnával, ott, a Vérmezőn. Az egykori kápolna helye mellett nem messze áll a mai krisztinavárosi templom.

 

 

Nagyboldogasszony templom átépítés előtt és a volt Szent Zsigmond prépostság

 

A kápolna körüli földjét alapítványként a kápolna számára adományozta, hogy a jezsuiták ott naponta misézzenek. Buda várának jezsuita rectora 1700-ban áldotta meg és adta át a nyilvánosságnak a kápolnát, s „a csodák hírében álló Mária-képhez nemcsak Budáról és Pestről, de távolabbi vidékekről is özönleni kezdett a hívők serege fogadalmi ajándékokkal”. Még az alapító életében országos hírű zarándokhellyé vált a Kéményseprő vagy Vérkápolna. Csodás gyógyulások, imameghallgatások jelezték, hogy a Jóisten különösen kedvesnek tartotta a helyet. A kápolna első gazdái tehát a budavári jezsuiták voltak. Franczin alig két utcára lakott a Nagyboldogasszony (ma Mátyás templomként ismert) templomtól, ahol a rend rögtön a török kiűzése után a középkori templom romjain plébániát alapított, és mellé rendházat épített.  A templom Schulek Frigyes átépítése előtti vélhető állapotáról egy régi fényképet mellékelek, hasonlónak képzelhetjük a templom formáját a jezsuiták idejében is. A Szent Vér kápolnát II. József rendelete után az Országúti kolostorba költöztetett ferencesek gondozták. Franczin Péter 1711. május 27.-én elhunyt, felesége majdnem pontosan három év múlva követte. Kívánságuknak megfelelően a kápolnába temették őket.

 

1723. március 28-án tűz ütött ki a budai várban, a várban felrobbant háromezer mázsa lőporral a lőportorony. A keletkezett tűzben a logodi határ faházai a kápolnával együtt leégtek, de a kegykép csodálatosan megmenekült. A városi tanács ekkor a Szent Zsigmond prépostságra bízta a képet megőrzésre. Ezt a káptalant Zsigmond király alapította, és a névadó szentjéről, Burgundia első királyáról, Szent Zsigmond vértanúról nevezett házi kápolnának a házi papságát alkották. Ne kis kápolnácskára gondoljunk, hanem egy komoly bazilika nagyságú templomra, amely legalább olyan jelentős helye a magyar történelemnek, mint a Mátyás templom. Tulajdonképpen ez volt a Budavári Szent István Plébániatemplom, ahol a Szent Jobbot őrizték. A középkori romokon éledező kápolna helyére Mária Terézia emelteti azt a barokk templomot, amit a II. világháborús sérüléseire hivatkozva lebontottak. Valahol ott állt, egy percnyire Franczin házától.

 

A leégett kápolna helyére a városi tanács külön engedéllyel két év alatt impozáns templomot építtetett a glacison. A képet is át akarták szállíttatni ideiglenes helyéről, de azt a káptalan nem adta át, így az oltáron a kép helye hosszú ideig üres volt. Többször kérték a prépostságot a kép átadására, de hatástalanul. Ezért a zarándokok mindkét helyet, a Vérkápolnát és a Zsigmond kápolnát is látogatták. A helyzetet Franczin lánya elégelte meg. Egyszerűen elemelte a képet az oltárról (megpróbálta visszalopni) és elindult vele a Vérkápolna felé. A Zsigmond-lovagok észrevették a rablást, és a várőrséget riasztották. Az őrség ugyan félúton elfogta Franczin lányát, igen gyors akció lehetett, ám a kegyképet a Vérkápolna gazdáinak, a jezsuitáknak adták át. A jezsuiták sem adták át a képet azonnal a saját kápolnájuknak, hanem három évig őrizték. A lány mégis sikeresnek érezte az akciót, hiszen a kép a jezsuitákhoz került, akik az apja által alapított Vérkápolnát is őrizték. A három év multával aztán kitették a képet, amit a krisztinavárosi templomban ma is láthatunk. (Egyes feltételezések szerint időközben egy, vagy talán több másolatot is készítettek a képről (Klatovy, Görcsöny, Dunaföldvári, stb.?)

 

A könnyűvérű kocsmárosnék megtéréséről, duhaj életet élő katonák jámborrá válásáról, rablók megfutamodásáról, büszke hivatalnokok megalázkodásáról, lelki betegek enyhüléséről, testi gyötrődők gyógyulásáról és a kegyképhez fűződő más csodás eseményekről szóló beszámolók a hívők sokaságát vonzották a kegyképhez. A közkedveltséget mutatja, hogy a Szűz Mária közbenjárásáért felajánlott fogadalmi ajándékoknak köszönhetően az 1756. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv már gazdag ezüstkészletről ad számot.

 

A kegyhely közelében előbb néhány szálló és vendéglő épült, majd lassan egy új városrész fejlődött ki körülötte, melyet Mária Terézia királynő leányáról Krisztinavárosnak neveztek el. 1821-ig volt a Ferencesek gondozásában a Vértemplom, amikor is önálló plébániájává lett a népes városrésszé növekedett Krisztinavárosnak. A Kéményseprő Madonna tisztelete, s így a népszerűsége nőttön nőtt. Nem egy olyan esztendő volt, amikor 2300-nál is több misét mondattak a hívők!

 

1739-ben ismét pestis pusztított. Buda városa Szűz Mária közbenjárásáért könyörgő menetet indított a kápolnához. Mivel a pestistől rettegő emberek szinte megostromolták a csodatévőnek tartott képet, a hatóság a rend fenntartása, illetve a tömeges fertőzés elkerülése érdekében katonákkal körülzáratta az épületet. A kivezényelt őrök július 13-án délután ámulva tapasztalták, hogy teljesen szokatlan időben megkondulnak a harangok. Azon nyomban átkutatták a kápolnát, ám nem találtak egy teremtett lelket sem annak még a környékén sem. Másnap a járvány megszűnt. Az egyházi hatóság, miután szigorúan kivizsgálta az esetet, a képet kegyképnek, a kápolnát kegyhelynek ismerte el.

 

 

            Krisztina téri templom          Ré-zarándokhely - Franczin Péter - Vérkápolna Krisztina téri templom - Kegyképek Makkos Mária Budakeszi templom

(Plébániatemplom - Templombővítés - Házasságkötő hely)

 

A krisztinavárosi plébániatemplom egy szentképen és régen. A szentélyt görgőkre helyezve hátrébb húzták 1944-ben.

 

A kegyhely közelében előbb néhány szálló és vendéglő épült, majd lassan egy új városrész fejlődött ki körülötte, melyet Mária Terézia királynő leányáról Krisztinavárosnak neveztek el. A Vérmező maradt csak glacisznak. A Kéményseprőtemplom is kicsinek bizonyult, az egyre növekvő városrész hívei számára, ezért 1795-ben mellette, az eredeti kegyhelytől néhány méterre felépült a krisztinavárosi plébániatemplom. A kápolnát Fanczinék sírja meghagyásával lebontották. A kápolna oltárképe is átkerült a plébániatemplom főoltárára. 1797. augusztus 6-án, Havas Boldogasszony ünnepén szentelt fel a belgrádi katolikus püspök. Érvényes pápai búcsúkiváltsága is van a templomnak, érdekes módon nem április 29.-án, mint a réi egyháznak, hanem augusztus 5.-én, Havas Boldogasszony napján. Az 1795-ben épült templom is kicsinek bizonyult, ezért 1944-ben építészeti bravúrral megtoldották. Az így keletkezett teret pedig kereszthajó-szerűen beépítették. A képen jól látszik a betoldás. --

 

A templom, a kegykép és Seilern Crestentia grófnő

 

A nép a jó házasság Madonnájának tartotta a kegyképet, ugyanis az a képzet, mely szerint a kéményseprővel való találkozás szerencsét jelez, átszállt a templomra is. Ennek köszönhetően kedvelt házasságkötő hellyé vált a templom. Mind a mai napig távolabbi helyekről is sokan azért keresik fel a krisztinavárosi Boldogasszony-templomot, mert úgy vélik, jobban boldogít az ott kimondott igen. Kedvelt házasságkötő hellyé vált tehát. (Egyébként itt kötött frigyet Széchenyi István is gróf Zichy Károly özvegyével, Seilern Crestentia grófnővel – igaz, ez nem a templomalapító kéményseprőnek, hanem az akkori plébános, a szilárd jellemű Majsch Jakabnak köszönhető, aki életszentségével a gróf bizalmát annyira megnyerte, hogy annak gyóntatója lett. Széchenyi a házasságkötés  emlékére egy értékes mellkeresztet ajándékozott a kegyképnek. A mai krisztinavárosi kegykép a réinek csak unokája, azokban a dolgokban hasonlít rá, amit a XVIII. századi jezsuiták lényegesnek tartottak réi mivoltából koruk ízlésének megfelelően. A ferencesek, amikor a kápolnát megkapták, ennél is barokkosabb másolatot készítettek talán többet is. Anatómiailag pontosabb, a szoptatás tekintetében mégis szemérmesebb képek születtek. Valószínűleg templomaikban próbálták a kultuszt terjeszteni, így kerülhetett a pesti és a dunaföldvári templomukba, de lehet, hogy több helyen is felfedezhetjük.

 

 

            Kegyképek         Ré-zarándokhely - Franczin Péter - Vérkápolna Krisztina téri templom - Kegyképek Makkos Mária Budakeszi templom

(Másolatok - Összehasonlítás)

 

A különböző kegyképek

 

A különböző kegyképeket közelebbről megvizsgálva feltűnik, hogy egyik sem a réi falkép pontos másolata. Nem is volt feltétel a részlethű kópia készítése, ahhoz, hogy az eredetinek kijáró tiszteletben részesülhessen a másolat is. A kor ízlése, stílusa, a festő egyénisége mind módosíthat a képen. Két kép viszont nagyon hasonlít egymásra, valószínűleg azonos festő készíthette. Ez a görcsönyi és a klatovyi. Szinte minden részletben megegyeznek. A sziluettek egybevágóak, a ruhán a rejtélyes jelek Mária kendőjén azonosak és azonos helyen vannak, a Kisjézus arca, a feliratok, nem is sorolom, sok tekintetben mintha fotókópiák lennének, A legszembetűnőbb eltérés Mária arca. A görcsönyié kissé durván festett, karikatúra-szerűen körtearc valószínűtlenül csodálkozó szemekkel. Vagy ennyire volt képes a festő, vagy valamit üzenni akart vele. Klatovyban viszont láthatóan a fej előtt van az arc és a haj, úgy, ahogy nem szokás ábrázolni, a kendő alól teljesen kint hagyva. Valószínűleg nem ez az eredeti arc, hanem a görcsönyinek megfelelőt nem tartották elég szépnek, ezért ráfestettek. A kép vizsgálatakor valóban több réteg festéket mutattak ki. Ezek lehettek restauráló, az elfakult réteget élénkítő átfestések, szigorúan az eredeti festés nyomán, de ilyen szépítések sem ritkák, Mivel mindkét kép Rére utal, feltételezhetjük, hogy ezeket valóban onnan hozták kéményseprő gazdáik. A klatovyi füstfaragót ismerjük is, de ki lehetett a görcsönyi gazdája?

 

Emlékszünk, miután Franczin Péter lánya visszalopta a Szent György prépostságtól, a jezsuiták mégis három évig nem tetté ki a saját kezelésű kápolnába, pedig előtte ők követelték ezt. Talán egy sor másolatot készítettek ez idő alatt. Erre Görcsöny volt a legalkalmasabb. A krisztinavárosi könnyed, realista változat. A szemek szintén tágranyíltak, de a kendő nem emelkedik a fej fölé, mint ahogy a bizánci háromosztatú szabály szerint eltúlozva láthatók. Hiányoznak a Szűzanya ruhájáról a rejtélyes jelek is, talán nem is véletlenül. Feltételezhetjük, hogy ez nem az eredeti. Feltételezhető. hogy a görcsonyi az eredeti Franczin-féle kép.

 

 

Makkosmáriai kép, és a görcsönyi változat

 

A Makkosmáriai képet 1731-ben vásárolta Traub János egy Falconeri nevű festőtől azzal a megnevezéssel, hogy a krisztinavárosi Vérhullató Boldogasszony képe. És rátekintve inkább a  lehetett a mintája, mint a mai krisztinavárosi. Kb. akkor történt, hogy Franczin lánya visszaszerzi az eredetit, tehát a jezsuiták rejtelmes három éve csak ezután következik. Apró részletekbe nem érdemes belemenni a másolat és modellje közti különbségekbe, hogy Mária kendőjén a titokzatos jelek csillagszerű pöttyök lettek, a kendő kevésbé emelkedik a fej köré, inkább a szoptatás érdekes a számunkra. Az összes kép közül csak az analógok (Görcsöny-Klatoví) nem szoptatósak. A többinél a nagyon barokkos lendülettel átfestett pesti ferencesekéinek kivételével még Mária mellének az alakja is megegyezik. Kicsit természetellenes, de nemcsak az alakja, hanem a helyzete is. A Galaktotrophuszák szinte mindig valamilyen abszurd emlőtartással ábrázolják Máriát. Hogy ennek valami jelzés értéke van, vagy a festők anatómiai ismerete hiányos, most nem lényeges. Falconeriről utóbbit nem feltételezhetjük.

 

Tehát a Magyarországi ősképnek feltételezett görcsönyi nem szoptat, de testvére a klatovyi sem. A megoldás az, hogy az eredeti Krisztinavárosi a görcsönyi szoptatós változata volt, vagy tényleg a görcsönyi volt, csak átfestették. A klatovyin kimutatták a több réteg festéket, de nem reprodukálták az alsóbb rétegek kinézetét. Feltételezhetjük, hogy mindkét kép esetében egy restaurációs célú átfestésnél jótékony szemérmességgel Mária kilátszó mellét lefestették részben Mária ruhájával, részben a Kisjézus arcának kiegészítésével a profilnézeten túl. A makkosmáriaival összehasonlítva ez kézenfekvő feltételezés.

 

A mai krisztinavárosi tehát a réinek csak unokája, azokban a dolgokban hasonlít rá, amit a XVIII. századi jezsuiták lényegesnek tartottak réi mivoltából koruk ízlésének megfelelően. A ferencesek, amikor a kápolnát megkapták, ennél is barokkosabb másolatot készítettek talán többet is. Anatómiailag pontosabb, a szoptatás tekintetében mégis szemérmesebb. Valószínűleg templomaikban próbálták a kultuszt terjeszteni, így kerülhetett a pesti és a dunaföldvári templomukba, de lehet, hogy a több helyen is felfedezhetjük.

 

A kegyképek közül kettő nagyon hasonlít egymásra, valószínűleg egy festő készíthette. Ez a görcsönyi és a klatovyi. Szinte minden részletben megegyeznek. A sziluettek egybevágóak, a ruhán a rejtélyes jelek Mária kendőjén azonosak és azonos helyen vannak, a Kisjézus arca, a feliratok, … nem is sorolom, sok tekintetben mintha fotókópiák lennének, A legszembetűnőbb eltérés Mária arca. A görcsönyié kissé durván festett, karikatúra-szerűen körtearc valószínűtlenül csodálkozó szemekkel. Vagy ennyire volt képes a festő, vagy valamit üzenni akart vele. Klatovyban viszont láthatóan a fej előtt van az arc és a haj, úgy, ahogy nem szokás ábrázolni, a kendő alól teljesen kint hagyva. Valószínűleg nem ez az eredeti arc, hanem a görcsönyinek megfelelőt nem tartották elég szépnek, ezért ráfestettek. A kép vizsgálatakor valóban több réteg festéket mutattak ki. Ezek lehettek restauráló, az elfakult réteget élénkítő átfestések, szigorúan az eredeti festés nyomán, de ilyen szépítések sem ritkák, Mivel mindkét kép Rére utal, feltételezhetjük, hogy ezeket valóban onnan hozták kéményseprő gazdáik. A klatovyi füstfaragót ismerjük is, de ki lehetett a görcsönyi gazdája?

 

Emlékszünk, miután Franczin Péter lánya visszalopta a Szent György prépostságtól, a jezsuiták mégis három évig nem tették ki a saját kezelésű kápolnába, pedig előtte ők követelték. Ez talán egy kis fogódzó. Sok mindent lehet három év alatt tenni. Például egy sor másolatot készítetni. Erre olyan hely a legalkalmasabb, ahol a legkevésbé keresnék. Volt egy ilyen hely, ami nem számított rendháznak. Ez volt Görcsöny.

 

Nézzük meg a krisztinavárosit! Könnyedebb, realistább változata az előbbieknek. A szemek szintén tágranyíltak, ha nem is annyira, de a kendő nem emelkedik a fej fölé. mint ahogy a bizánci háromosztatú szabály szerint az előzőeken eltúlozva láthatjuk. Hiányoznak a Szűzanya ruhájáról azok a rejtélyes jelek is, talán nem is véletlenül. Feltételezhetjük, hogy ez nem az eredeti. Az valószínűleg úgy nézhetett ki, mint a görcsonyi, sőt leginkább azt feltételezhető. hogy az az eredeti Franczin-féle kép.

 

Egy lényeges eltérésről még ne szóltam. Ez a szoptató motívum. Csak a két analóg képen nem táplálja Mária a Kisjézust. A Makkosmáriai képet 1731-ben vásárolta Traub János egy Falconeri nevű festőtől azzal a megnevezéssel, hogy a krisztinavárosi Vérhullató Boldogasszony képe. Az összes kép közül csak az analógok (Görcsöny-Klatoví) nem szoptatósak. A többinél még Mária mellének az alakja is megegyezik.

 

Tehát a Magyarországi ősképnek feltételezett görcsönyi nem szoptat, de testvére a klatovyi sem. A megoldás az, hogy az eredeti Krisztinavárosi a görcsönyi szoptatós változata volt, vagy tényleg a görcsönyi volt, csak átfestették. A klatovyin kimutatták a több réteg festéket, de nem reprodukálták az alsóbb rétegek kinézetét. Feltételezhetjük, hogy mindkét kép esetében egy restaurációs célú átfestésnél jótékony szemérmességgel Mária kilátszó mellét lefestették részben Mária ruhájával, részben a Kisjézus arcának kiegészítésével a profilnézeten túl. A makkosmáriaival összehasonlítva ez kézenfekvő feltételezés.

 

 

            Makkos Mária          Ré-zarándokhely - Franczin Péter - Vérkápolna Krisztina téri templom - Kegyképek Makkos Mária Budakeszi templom

(Traub János - Trinitáriusok - II. József - Szerviták - Kommunista diktatúra - Tamás János jezsuita)

 

 

Traub János az 1700-as évek elején élt Budakeszin. János vallásos legény volt, a természet szépségeiben Istent magát érezte. Az ilyen érzések képi megnyilvánulásokban is jelentkezhetnek. Nem hallucinációkról, képzelgésekről van szó, hanem egyszerűen a szent és profán dolgok analógiájának felismeréséről. Traub János egy tölgyfa érdekes mintázatú törzsén a szenvedő Jézus arcát pillantotta meg. Tudta, hogy az csak egy tölgyfa, a természet rendje szerint, akár a többi ezer az erdőben, Ami történt, az a lelkében történt, a makkfa csak egy jel, hogy a képzelet elérhesse e természetfölöttit. Csak a nagyon elbizakodott ember állíthatja, hogy ilyen kapaszkodó jelek nélkül fel képes érni a szakralitás világába. 1731-ben Traub megbetegedett. Gyógyulásának emlékére vásárolt egy Mária képet egy olasz származású festőtől. Falconeritől. A kép az akkor népszerű kegyhely, a mai krisztinavárosi Vérkápolna kegyképének másolata volt. Ekkortájt szerezte vissza a képet a kápolnaalapító Franczin Péter leánya. Traub a képet felszegezte arra a tölgyfára, amellyel kapcsolatos volt a korábbi jelenés. Ettől kezdve sokan felkeresték, imádkoztak a képnél, és egyre több volt a csodás imameghallgatások száma. 1737-ben Acsádi Ádám veszprémi püspök engedélyezte a kép nyilvános tiszteletét. Hamarosan kis fakápolna is épült a kegykép fölé. (Ma már csak egy emlékkép figyelmeztet a régi történetre, a templom bejáratával szemben található. Ez a Máriakép nem a kegykép másolata, hanem csak egy szimbólikus gesztus, emlékeztető, a fára szegezett kép megidézése.)

 

Ekkor egy másik búcsújáró hely történtével fonódott egybe a Makkos Mária kegyhely históriája. Zichy Péter gróf elesett a spanyol örökösödési háborúban, és özvegyét Bercsényi Zsuzsannát kérte meg az esztergomi érsek, hogy a gróf fogadalmi kegyszobrát, a máriacelli kegyszoborhoz érintett másolatát vigye vissza Óbudára. A kegyhely gondozását a grófnő a fogolykiváltó trinitárius rendre bízta. Az özvegy 1743-ban alapította az óbuda-kiscelli konventet. 1748-ban már teljes pompájában állt a templom és a kolostor. Máriamakk úgy kapcsolódik Kiscellhez, hogy az óbudai trinitáriusok ugyanebben az évben átvették Makkosmária gondozását. Zichy Miklós gróf a rendnek ajándékozta azt a budakeszi telket, ahova 1762-68-ig felépítették az első kőtemplomot a kegykép és a tölgyfa törzse számára, mellette egy kis rendházzal, ahol néhány szerzetes állandó jelleggel tartózkodott.

 

A kegytemplom az enyészeté lett

 

II. József az emberiség haladása és a humanizmus jegyében a rendet felszámolta. Azt az ideológiát találta ki hozzá, hogy káros a tevékenységük, mivel a pogányokat arra készteti működésük, hogy a biztos váltságdíj reményében keresztényeket raboljanak el. 1783-ban kisajátította a rend teljes vagyonát a kamara számára. Az ingatlanokat és a váltságdíjakra összegyűjtött pénzt lefoglalta, a kegytárgyakat elárvereztette. Még az éléstárban levő élelmet is megvetette a rendtagokkal. Kb. 120 magyar trinitárius szóródott szét az országban. A papok többnyire egyházmegyés szolgálatba álltak, a laikusok világi foglakozást kerestek. A makkosmáriai ház nem képviselt nagy értéket. A kegytárgyakat és a miseruhákat a környékbeli plébániák vették meg. Így került a kegykép a budakeszi plébániatemplomba. Az épület gazdátlanul maradt, összedőlt, majd a használható építőanyagot elhordták. A kegytemplom az enyészeté lett. De a hely a tölgyesben ugyanúgy megmarad az eltűnt szeretteiket hazavárók zarándokhelye.

 

Különösen a XX. század háborúi alatt és után a hadifoglyok hozzátartozói gyakran folyamodtak itt a Fogolykiváltó Boldogasszony közbenjárásáért. A kegyhelynek gazdára van szüksége. A tízes években Miller József budakeszi plébános az egyház részére megvásárolta a telket, ahol a romok voltak. Piciny kápolnát emeltek, majd a hely új gondozói, a szerviták a templom és a kolostor építésébe kezdtek. A templomromhoz is sokan zarándokolnak. A XX. század nagy háborúi során a hadifoglyok hozzátartozói nagy számban keresik fel a Máriamakki erdőt a Fogolykiváltó Boldogasszony közbenjárását kérve. Budakeszi szorgalmazza is a kegyhely felélesztését, a plébánia meg is veszi a volt rendház telkét a szervita rend számára.

 

A szervitákról, teljes nevükön Szűz Mária Szolgálóiról is ejtek pár szót. Nem maradhat el a rend latin neve sem: Ordo Servorum Mariae, röviden Servi Mariae, amiből közkeletű elnevezésük ered. 1233-ban hét firenzei gazdag kereskedő -- név szerint Bonfiglio, Bonagiunta, Manetto, Sostegno, Amadio, Uguccione, Alessio -- elhatározta, hogy addigi életükön gyökeresen változtatva remeteségbe vonul. A várostól távol, egy magas hegyen Szent Ágoston szabályai szerint megalakították a szervita rendet, amit később a pápa is megerősített. (Tettüket ahhoz tudnám hasonlítani, mintha, ma egy multicég igazgatótanácsának tagjai vagyonukat a szegények közt szétosztanák, és vagyontalanul csak az imádságnak és a szegények szolgálatának élnének.) Máriatiszteletük különösen erős. A rend neve (Mária szolgálói) is erre utal. Magyarországon csak az 1600-as évek végén jelentek meg, de hamar megtorpant a rend hazai élete. A XX. században kaptak új erőre, többek közt a Makkosmária kegyhely is ennek az éledésnek a része.

 

Makkosmáriai kegytemplom, a rács mögöttt a tölgyfa és a kegykép

 

A kegytemplom építésekor mégis összeütközésbe kerülnek. A kegyoltárt ugyanis minden tartozékával együtt visszakérik. Swoy Lajos fehérvári püspök igen bölcsen dönt. A kegykép és a tölgyfatörzs a szervitáké lett, minden más maradt a helyén. Így most Makkosmárián a kép eredeti, a keret másolat, a Budakeszi plébánián a keret eredeti és a kép másolat. Így lett néhány kilométeren belül két egyforma kegykép egyforma keretben.

 

1950-re elkészült a templom Máriamakkon, Swoy Lajos székesfehérvári még a szerviták részére szentelte, de még abban az évben el kellett hagyniuk a kolostort és az új templomot. A rendet a kommunista diktatúra feloszlatta. Korábban II József űzte el a trinitáriusokat, most Rákosi Mátyás a szervitákat. A szerzetesrendek templomai a szétszóratás után az egyházmegyékhez kerültek. Így lett a budakeszi plébániáé újra a kegyhely. Máriamakk erejét bizonyítja, hogy amikor templomokat bontanak le a tobzódó diktatúrában, itt ekkor szentelik fel. Nem csodálkozhatunk, ha a szervita atyáknak menniük kellett. (A budavári Zsigmond-káptalan Mária Magdolna templomát, de még számtalan templomot bontottak le. A pécsi Nepomuki Szent János kápolna, a kisebbik dzsámi is ekkor lett múzeum.) A betiltott rendek tagjaira sanyarú sors várt. Tamás János jezsuita atyának sikerült a székesfehérvári egyházmegyében elhelyezkednie. A püspök Makkosmáriára helyezte, hogy ne legyen az állami hatóságok szeme előtt. 1951. november 23.-án megkezdődött a kegyhely jezsuita korszaka.

 

A rendtagok számára a világi hatóságok intézkedési nem adhatnak felmentést a fogadalmuk alól. A feloszlatást szétszórattatásként élték meg, titokban tovább működtek. János atya körül Makkosmárián szinte konspiratív módon zajlott a rend élete. Titokban tett fogadalmak, lelkigyakorlatok színhelye lett a templom. Két jezsuita kispapot is maga mellé vett, készítette őket a papszentelésre. Budapesten, lakásokon szerveztek szemináriumokat, így tartották a rendi gyűléseket is. 1955-ben ideiglenesen, majd 1979-tól teljes jogkörrel az atya volt a jezsuiták magyarországi tartományfőnöke. Tevékenysége nem kerülte el az ÁVH figyelmét. 1955 őszén keresték ugyan Makkosmárián, de ő éppen Pesten tartózkodott. Pár nappal később önként feladta magát. Államellenes szervezkedésért tíz év börtönre ítélték. Az 56-os forradalom napjaiban szabadlábra helyezték, majd visszakerült. 1958-ban kegyelemmel szabadul.

 

Jelentős nap a rend életében 1978. június 13.-a. A jezsuiták római generálisa látogatta meg a Makkosmáriai kegytemplomot és János atyát. Az eseményre az ország összes jezsuitája összegyűlt, a rendfőnököt Lékai László bíboros kísérte. A mise után a generálist fogadta hivatalában Aczél György és Miklós Imre az egyházügyi hivatal vezetője. Ezzel névlegesen elismerték a magyarországi jezsuiták működését.

 

Tamás János SJ a szervitáktól egy felszentelt, de befejezetlen templomot örökölt, amit az állami hatóságok engedélye nélkül építettek fel. János atya befejezte szinte teljes egészében önerőből az építkezést. Szerencsére az egyik jezsuita valaha építőipari szakmát tanult, így szakember is volt a három szerzetes között. Bevezettették a villanyt, a vizet, parkosították a környéket. A gyalogút helyén kavicsos kocsiutat létesítettek. A templom és a sekrestye berendezését is teljessé tették. Tamás atya 1984-től többször kórházi kezelésre szorult, ezért a tartományfőnökségről lemondott és nyugdíjba vonult. A székesfehérvári papi otthonban hunyt el 78 évesen 1993-ban. Nyugállományba vonulása után a kegyhelyet újból a budakeszi plébánia gondozta. A telekkönyvi bejegyzés szerint még mindig a szerviták tulajdona, de gondját viselni nem tudják.

 

 

1997 után a kegytemplomot a Domonkos Rend működtette. (Antalóczy Péter Márton OP atya lakott itt, aki a Pázmány egyetem docense.) A szervitákkal ugyan húsz éves bérleti szerződést kötöttek a dominikánusok, de a feladat meghaladta az erejüket, három év után kénytelenek voltak az egyességet felmondani. Amit sem II. József, sem Rákosi nem tudott elérni, reméljük, ennek a rejtőzködő, de elődeinél semmiben sem jobb hatalomnak se sikerül elérnie, hogy eltűnjön végleg az a kegyhely, ami annyi mindenről mesél, erősítve hitünket és a Boldogságos Istenszülő iránti tiszteletünket. A kegytemplomban ez idő szerint is a „foglyokért" imádkozunk a Fogolykiváltó Szűzanyához. A kábítószeresekért, alkoholistákért, a testiség-, a szerencsejátékok- és minden más káros szenvedélyek rabjaiért. Azokért is, akik szenvednek miattuk (családjaik...); akik felszabadításukért fáradoznak; a fiatalokért is, hogy bölcsen, erős akarattal kerüljék a szenvedélyek csapdáit. Imádkozzunk rendszeresen otthonunkban, templomunkban is ezekre a szándékokra!

 

 

            Budakeszi          Ré-zarándokhely - Franczin Péter - Vérkápolna Krisztina téri templom - Kegyképek Makkos Mária Budakeszi templom

(Betelepítés - Mariaschnee - Havas Bolodogasszony)

 

A budakeszi templom a levegőből. a földről, a Mariasnee, és a régi templom alapja

 

Budakeszin a XVIII. században betelepülő németek a romos templomot inkább hagyták összedőlni, építettek egy nagyobb, impozánsabb barokkot. Hoztak magukkal Németországból, pontosabban Würtenberg tartományból kegytárgyakat, szentképeket. Az egyik ilyen képet az un. Mariaschnee-t helyezték a főoltárra. Máriaschnee magyarul Havas Boldogasszonynak fordítható. A kép ma is megtalálható az egyik mellékoltáron egy ugyancsak Németországból hozott Szenvedő Jézus szobortorzóval együtt. Ha a képet megnézzük, nem a megszokott Havas Boldogasszonyt látjuk. Az ugyanis a római Santa Maria Maggiorében őrzött képről készült eredetinek tartott másolata szokott lenni. Az eredeti képet a hagyomány szerint Szent Lukács evangélista festette. Itt viszont egy öltöztetett, aranypártával koronázott szobrot látunk, ami jobban hasonlít a Máriagyűdi kegyszoborra, mint a Havas Boldogasszonyokra. Svábföld valamelyik búcsújáró helyének a kegyszobra lehetett a kép modellje. Ez a német templom búcsúnapnak augusztus 5.-ét kapta, Havas Boldogasszony napját. (Érdekes, hogy Krisztinavárosban is a Havas Boldogasszony napja a búcsúnap, és nem az eredeti Ré-i nap. Makkosmárián, pedig a trinitáriusok miatt lett Fogolykiváltó Boldogasszony napján a nagybúcsú.)

 

Amikor a templom befejezése után a közeli Makkosmária kegyhelyet bezáratta II. József, a berendezést árverésre bocsátották a királyi kincstár javára. A falut is birtokló Zichy grófok gondoskodtak róla, hogy a kegyúri jogkörük alá tartozó kegyhely legféltettebb kincse, a kegykép és annak aranyozott ezüstkerete ne kerüljön idegen kézbe, ezért a budakeszi plébánia részére megvették az oltárral és a nevezetes tölgyfa törzsével együtt. A búcsúkiváltságok is a képhez kapcsolódnak, így Budakeszi temploma kegytemplom lett. Máriaschnee ekkor adta át a helyét Mariaeichel-nek (a makkos Máriának). A kegytemplom búcsúja azonban továbbra is megmaradt augusztus 5.-ének.

 

1950-ben, a Makkosmáriai templom felszentelésekor a kegykép és a tölgyfa visszakerült Makkos Máriára. 

 

(Tartalomjegyzékhez  --  Gyermekkorom)     Kegyhelyek > Magyar Szentföld  > Molnár Farkas > Új Magyar Szentföld      

--------------------------

http://www.historia.hu/archivum/2002/0203szulovszki.htm

http://antiblog.blogol.hu/?tag_id=6284

http://blogol.hu/comment.php?log=2885421

http://www.budakeszi-plebania.hu/rv_cikk.php?rovat=makkos&fi=20110502221600

http://turizmus.budakeszi.hu/mult-es-jelen/svab-hagyomanyok