Háttérismeret a "GYERMEKKOROM" című anyaghoz:

CSEKŐ ÁRPÁD

(Tartalomjegyzékhez  --  Gyermekkorom)   

            Csákvár, Fejér vm., 1902. máj. 9. - Budapest, 1993. jan. 19.

 

 

Csekő Árpád pedagógus szülők gyermeke, szülei falusi iskolában tanítottak. Már diákkorában előfordult, hogy az iskolában helyettesítette szüleit. Itt kezdődött pedagógus pályafutása, melynek folyamán majdnem minden iskolatípusban értékes tevékenységet fejtett ki.

 

A 20. századot méltán tekintik a fizika századának. Az atom szerkezetének alapvető megismeréséből kiindulva, a magenergia felszabadításán és a mikroelektronika megvalósításán keresztül az ember Holdra szállásáig, történelmi horderejű eredmények születtek. Mindez természetesen nem a többi természettudomány fejlődésének kisebbítését jelenti. A kémia, csillagászat és biológia forradalmához épp az azt megalapozó modern fizika ismereteire volt szükség. Ebben a szép században jelent meg hazánkban néhány olyan nagyszerű tanár-egyéniség, aki képes volt a fizika iránti érdeklődést felkelteni, a jelenségeket bemutatni, a törvények megértését élménnyé tenni.

 

A Nobel-díjas Tamm orosz fizikus mondta egy alkalommal, hogy “a diák nem edény, melyet meg kell tölteni, hanem fáklya, melyet meg kell gyújtani." Ilyen fáklyagyújtó pedagógus Csekő Árpád tanár úr, egyike az előbb említett kiváló magyar fizikatanároknak. Évtizedeken keresztül tanított fizikát pesti gimnáziumokban, majd csaknem egy évtizeden át az Eötvös Loránd Tudományegyetem Fizika Tanszékén nevelte a leendő fizika tanárokat. Az egyetemen sokszor volt alkalmam megfigyelni, hogy a negyedéves tanárjelöltek milyen hallatlan érdeklődéssel figyelik az általa bemutatott kísérleteket. Varázsa leginkább talán Öveges Józseféhez hasonlítható. Ez nem is csoda, hisz az ötvenes években a demonstrációs kísérlet remek tárháza volt a Csada-Csekő-Jeges-Öveges néven emlegetett kísérletigyűjtemény. E könyv kapcsán tekintsük át röviden Csekő tanár úr irodalmi tevékenységét.

 

Társszerzője volt a Természettan liceum IV. oszt. számára írt tankönyvnek (1941, Jeges Károllyal); A fizika csodavilága (1949, Csekő Árpád, Koczkás Gyula); Az elektromosság világa (1949, Csada, Csekő, Dobó, Koczkás, Kunfalvi). Útmutató a fizikai és technikai szakkörök számára (1952, Csekő, Kiss, Vermes); Fizikai kísérletek gyűjteménye I-III. (1959, Gaál Honóra szerkesztő, több társszerző). Hasznos mulatságok (1971, Csekő, Karvaszné, Reskovicsné). Történelmi fizikai szemléltető eszközök (1972, Csekő, Rajnainé). Fizikai kísérletek az általános iskolában (1977, Csekő, Bellay). Ezen kívül sok szakköri füzetnek, szakmódszertani kiadványnak, demonstrációs kísérleteket leíró cikknek volt szerzője. Száznál több új demonstrációs kísérletet dolgozott ki és publikált tevékenysége során. 1945 után az új általános iskolák fizika óráin szinte fogalom volt a “Csekő-láda".

 

1956-60-ig az Iskolai Taneszközök Gyárának szerződéses munkatársa volt. Ez idő alatt 57 forgalmazott eszköz megtervezése fűződik Csekő tanár úr nevéhez.

 

Egyedi szerzője volt több szakköri füzetnek és módszertani kiadványnak. Kezdettől fogva tagja volt az Élet és Tudomány, valamint a Fizikai Szemle szerkesztőbizottságának, (ez utóbbinak a mai napig). A Fizikai Szemle a Természettudományok tanítása, a Fizika tanítása, az Újítók Lapja és a Köznevelés hasábjain megjelent cikkeinek a száma százakra rúg; ezek tárgykörei: a fizikatanítás módszertana, kísérletezési technika, új kísérletek, eszközök, könyvismertetők, beszámolók.

 

Tanítóképző intézeti tanári oklevéllel lett 1924-ben tanársegéd a polgári iskolai Tanárképző Intézetben. Tanított Jászberényben a Tanítóképző Intézetben, majd hasonló intézet igazgatója volt Pápán. 1946-tól kezdve Budapesten volt tanár először a XII. kerületi Állami Tanítóképző Intézetben, 1949-től a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban, majd 1957-tő1 a Petőfi Sándor Gimnáziumban. Innen került 1960-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem Kísérleti Fizikai Tanszékéhez, ahol fizikaszakos tanárok képzésében vett részt. Ettől az intézménytől ment nyugdíjba 1969-ben, 67 éves korában. Az azóta eltelt időben, mint nyugdíjas tanított 1984-ig a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán óraadóként. 1970-től az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum szaktanácsadója és ennek megbízásából régi fizikai taneszközök felkutatásával, rendezésével, meghatározásával és restaurálásával foglalkozik. Olyan eszközöket talált meg, újított fel és juttatott el a Múzeumba, melyeket eredetileg Jedlik Ányos, Császár Elemér, Selényi Pál, a Nobel-díjas Békési György, Baintner Géza, Pócza Jenő használt, vagy tervezett. Munkájával pótolhatatlan kincseket ment meg a jövő számára. Életében pillanatnyi szünetet sem ismer, minden idejét a lelkes, önfeláldozó munka töltötte ki.

 

Amikor Csekő Árpád tanári munkáját akarjuk jellemezni, akkor elsősorban a kísérletező, a "tapasztaltatáson alapuló" módszerét kell kiemelnünk. Demonstrációs és mérő kísérletei mellett mindig nagyon ügyelt a tanulók aktivizálására, munkáltatására és a tanulói kísérletekre. Az érdeklődő tanulók számára sokszor külön szakkört is vezetett. Gondos előkészítés, osztályfoglalkoztatás, színesen, érdekesen, módszeresen vezetett óra, lebilincselő lelkes előadásmód jellemezte tanítását. Mindez tárgyának szeretetéből fakadt és az eredmény: tanítványaival megszerettette a fizikát, rávezette őket a tudományos ismeretszerzés módszerére.

 

Árpád bácsi kísérletező tevékenysége nemcsak a régóta ismert kísérletek ügyes bemutatásából állt. Új eszközöket tervezett és épített. Újító, tervező és kivitelező munkássága a mindenkori tanszergyárral való állandó kapcsolatában is realizálódott. Újításai összegyűjtve egész kötetet tennének ki, különféle folyóiratok hasábjain számos cikkben megtalálhatók. Az 1945 után tervezett "Csekő láda" néven ismert készlet az akkor életre hívott általános iskolai kísérletező munkát volt hivatva elősegíteni. Ezirányú könyvírói. munkája is hiánypótló volt.

 

Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen a tanárjelöltek számára tartott módszertani, laboratóriumi gyakorlatokat ugyanilyen szellemben vezette. Sok fiatal tanárjelöltet tanított meg a kísérletezés, mérés technikájára, a kísérletek bemutatásának számos fortélyára. Ma gyakran különválasztják a nevelést és a szakmai képzést. Csekő tanár úr nagy lelkesedéssel, sokszor az újszerű bemutatás alkotói izgalmával egyszerre tanított és nevelt. Többször tapasztaltam, hogyan nevelte a leendő tanárokat, a helyes magatartásra, viselkedésre, egész a dohányzásról való leszoktatásig.

 

Csekő Árpád az Eötvös Loránd Fizikai Társulat aktív tagja mind a mai napig -- írta egyik méltatója. Rendszeresen részt vesz mind a középiskolai, mind az általános iskolai fizikatanári ankétokon. Az ankétok szervezésében mindig igen nagy munkát végzett. Sok érdekes előadást tartott. Rendszeresen Ő volt az új demonstrációk bemutatásának vezetője, a demonstrációs eszközkiállítások szervezője. E munkáival számos alkalommal nyerte el az Eötvös Társulat és a Művelődési Minisztérium elismerését. Az ankétokon történteket Csekő tanár úr fogalmazásában olvashattuk a Fizikai Szemlében. Itt egyrészt az általa összegyűjtött és az ankét témájához illeszkedő régi eszközöket állítja ki az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum képviseletében, másrészt önálló, saját tervezésű, legújabb kísérleti összeállításait is bemutatja az érdeklődő tanárok számára. A Társulat életének minden megnyilvánulásában aktívan részt vesz. Minden előadáson jelen van, rendszeresen vezetett jegyzetei értékes dokumentumok. Jelenleg is egyik társszerzője a Fizikai Szemlében a középiskolai tanári ankétról szóló fényképes beszámolóknak.

 

Több mint száz kísérleti eszközt készített, részt vett a Fizikai Szemle valamint az Élet és Tudomány szerkesztésében. 1960-ban meghívták a budapesti ELTE Kísérleti Fizika Tanszékére, fizikatanárok képzésére. Pótolhatatlan munkát végzett az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum szaktanácsadójaként régi fizikai taneszközök felkutatásával, rendezésével, javításával. Az Eötvös Társulat Mikola-díjával tüntette ki.

 

Csekő Árpád munkásságáért sok kitüntetésben részesült: "A szocialista kultúráért" (1954), "Kiváló újítói oklevél" (1956), Újítómozgalmi emlékérem ezüst fokozata (1974), Mikola-díj (1969), MTESZ-díj (1977), "A szocialista kultúráért (1987), TIT aranykoszorús jelvény (1984), “A szocialista kultúráért" (1987) . E kitüntetések sorozatát teljessé tette a Társulat Eötvös-érme, elismerve ezzel is Csekő Árpád életművét. 1991-ben az Eötvös Loránd Fizikai Társulat örökös, tiszteletbeli elnökévé választották.

 

A tehetség ajándék, nem érdem, de kötelez. Kötelezi mind a tanárt, mind a diákot a lehető legjobb eredmények elérésére. Csekő tanár úrnak nem véletlenül volt olyan sok kiváló diákja. Nem csupán a tudásban voltak kiemelkedők, hanem jellemileg is. Olyan embereket nevelt, akik a karaktert nem áldozták föl a karrierért.

 

Mi marad meg egy tanár munkájából a halála után? Meggyőződésem, hogy nem csupán az általa írt könyvek, cikkek vagy elkészített eszközök. Csekő tanár úr több mint 65 éven keresztül tanított. Többezer tanítványa volt. Lehet, hogy közülük néhányan már alig emlékeznek rá, de a szemléletéből, a tudásából, a gerincéből bizonyára magukkal vittek ők is a “sejtjeikbe" beépítve.

 

A pedagógus munkája mindig nehéz volt. Tele idegfeszültséggel, bizonytalansággal, anyagi és egyéb gondokkal is. Egyet azonban sohase felejtsünk el: a világ legértékesebbjével, az emberi lélekkel és értelemmel foglalkozunk, mégpedig a legfogékonyabb korban. Éppen ezért minket nem sajnálni, hanem irigyelni kell. Még a halála után is irigyelni lehet az olyan tanárt.

 

(Tartalomjegyzékhez  --  Gyermekkorom)   

-------------

Kálmán Attila, államtitkár (Művelődési és Közoktatási Minisztérium) - Kunfalvi Rezső - Radnai Gyula - Sas Elemér emlékező írásaikból egybeszerkesztve.

Fizikai Szemle 1987/7. 269.o., Fizikai Szemle 1992/5. 191.o., Fizikai Szemle 1993/9. 341.o., Fizikai Szemle 1993/9. 359.o.

http://wwwold.kfki.hu/fszemle/archivum/fsz1987/kunfalvi8707.html

http://wwwold.kfki.hu/fszemle/archivum/fsz9309/kal9309.html

http://wwwold.kfki.hu/fszemle/archivum/fsz9205/sas9205.html