Háttérismeret a "GYERMEKKOROM" című anyaghoz:

Öveges József

(Tartalomjegyzékhez  --  Gyermekkorom)   

Páka, 1895. nov. 10. - Budapest, 1979. szept. 4.

 

A Zala megyei Páka községben 1895. november 10-én született. Édesapja Öveges József előbb Pákán, majd Náprádfán felekezeti tanító volt. Ősei apai ágon legalább kétszáz évre visszamenően néptanítók voltak. Az is természetes volt, hogy négy gyermeke közül az elsőnek (1895. november 10-én) érkező Józsefet is ő tanította először.

 

A család 1901-ben Győr megyébe, Pérre költözött. Az apa korai halála után a megözvegyült édesanya, Mihálovits Ilona a pákai orvos leánya egyedül nevelte négy gyermekét, s igencsak meg kellett küzdenie a mindennapi betevő falatért. A legidősebb fiú, József az elemi elvégzése után a győri Bencés Gimnáziumba. A tudományok (és főként a természettudományok) iránt már nagyon fiatalon érdeklődő fiú 1912-ben felvételt nyert a piarista rendbe, majd a piaristák növendékeként Kecskemétre került. Különösen a matematika és a fizika iránt érdeklődött. A gimnáziumot már Kecskeméten fejezte be, természetesen színjeles eredménnyel. 1915-1919 között a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem matematika-fizika szakos hallgatója lett, tanári diplomáját 1919-ben szerezte meg kitűnő eredménnyel. Egy évvel később, 1920. július 10-én (más forrás szerint 4-én) a piarista rend tagjaként pappá szentelték.

 

 

Tanári pályáját vidéken kezdte. Tanított Szegeden, Vácott, Tatán és Budapesten. A leghosszabb ideig, összesen tizenkét éven át, a tatai kegyes-tanítórendi Gróf Esterházy Miklós Gimnáziumban. Ott döntötte el, hogy tudományos könyveket ír az ifjúságnak. Szerette volna feltárni az újabb nemzedékeknek a fizika csodáit, szépségeit. Hajtotta a tanítás legszemléletesebb módjának megtalálása, saját gondolatainak megvalósítása, mi még (akkor és ott először) könyvírásra is sarkallta.

 

Első könyvét – 1929-ben – egy külföldi író művének hatására írta Időjóslás – időmeghatározás címmel. Az ötletet egy kölcsön kapott német nyelvű (a mindennapi megfigyelések alapján érdekes ismereteket közlő) meteorológiai könyv adta, minek címe "Időjóslás - időmeghatározás" lett. A kötet megjelentetéséhez a kiadó nem adta bizalmát, feltételt szabott, kétezer előfizető összegyűjtésére. Öveges pedig (találékony ember lévén) hirdetőplakátot készített: "Adja el az esernyőjét, és vegye meg Öveges József: Időjóslás - időmeghatározás című könyvét!" - felirattal. Csokonai korában sem volt ez másként.

 

Az 1924-1930-as éveket, merthogy a rendfőnökség áthelyezte,  a váci Piarista Főgimnáziumban töltötte, majd 1930-tól 1940-ig ismét Tatán tanított. Iskolai fizikai kísérletein tanítványai szívesen vettek részt, s ezekről valóságos legendákat meséltek. Népszerűsége abban rejlett, hogy a legbonyolultabb kísérleteket is olyan nemes egyszerűséggel tudta elmondani, hogy azt még az iskolázatlan ember is megérthette. Beleképzelte magát a közönség helyébe, és csak azt mondta, amit ő is szívesen hallott volna. Odaadását, kitartását kollégái meghökkent elismeréssel, diákjai pedig ámult tisztelettel csodálták. Teljesen természetesnek számított, hogy minden reggel négy órakor már világított a hajnali munkálkodást jelző villany.

 

Tanítványait arra buzdította, hogy a jelenségeket képzeljék maguk elé, és így próbáljanak beszélni róla. Nála az a diák sohasem kaphatott jeles osztályzatot, aki csak krétával a kezében a táblánál próbálta bebizonyítani a tudását. Ennek ellenére az ábrák megfigyelésére és megértésére is nagy gondot fordított. Az értelemnek és a szavaknak nagy súlya volt nála, a füzetek első lapjára kedvenc jelmondatát íratta diákjaival: „Semmiből nem lesz semmi!” Ezt a gondolatot maga is komolyan vette, és a nehéz helyzetekben mindig alkalmazta is. A gyerekeket munkára nevelte, és többször kijelentette:

        „... nem azt akarom, hogy tudjanak egy bizonyos geometriai vagy fizikai szabályt; a célom az, hogy szokják a munkát, tanuljanak meg dolgozni!”

 

1929-ben megjelent a könyv, mit később több fizika tankönyv, harminckét népszerűsítő könyv, és sok száz cikk követett. A második világháború után a Közgazdaságtudományi Egyetem a fizika megbízott előadója, később a fizika professzora, majd 1948-ban a megalakult Budapesti Pedagógiai Főiskola tanszékvezető egyetemi tanára lett annak 1955-ös megszűnéséig, amikor nyugdíjazását kérte. 1948 tavaszán rendfőnökével együtt kapott Kossuth-díjat, néhány hónappal az egyházi iskolák államosítása előtt.

 

Hitt az élőszó erejében, abban, hogy fontos a magyarázat. Kedvenc hasonlatát, amely egy jerikói rózsáról szólt, többször elmondta. Ez a rózsa egy „ronda, összeszáradt növény, de ha vízbe tesszük, csodálatosan szép, színes virág lesz belőle”. A tankönyveket ilyen száraz valaminek tartotta, amit a tanári magyarázat tesz varázslatával teljessé, színessé. Kollégáinak többször elmondta: „A mi szerepünk a bányászlámpáé: csak oda akarunk elegendő fénnyel világítani, ahol szükség van rá.”

 

A gimnázium 1936/37. évi Évkönyvében található a mester egyik fontos és kiemelkedő műve Fejezetek egy tanári noteszból címmel. Ebben a diákokhoz szól, nekik mondja el gondolatait, megfigyeléseit.

A tanítás után szívesen mélyedt el szaktárgyaiban; szakadatlanul tovább bővítette tudását. Szabadidejében tankönyveket írt, mert úgy gondolta, hogy nincs megfelelő könyv, amelyből tanulni lehetne. Kis Fizika címmel két műve jelent meg 1939-ben: „Szeretném, ha a könyvecskében nyoma maradt volna annak a szeretetnek és kedvnek, amellyel írtam. Munkám legnagyobb jutalma az lesz, ha a kisdiák néhányszor felkiált tanulás közben: Még annál is sokkal szebb a fizika, mint gondoltam! Ez volt a célom.”

 

S valóban sokat dolgozott. 1953-tól (több mint negyedszázadon keresztül) az "Élet és Tudomány " hetilap szerkesztő bizottsági tagja volt, ahol szívesen adta közre tanulmányait. Több mint 30 éven keresztül pedig a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) Országos Elnöksége tagjaként végzett fontos ismeretterjesztő munkát. Egyszerű példáival, sajátos, lelkes előadásmódjával a hatvanas években a televíziónézők tízezreinek vált kedvencévé. Nemzedékekkel tudta megszerettetni a fizika alaptételeit. 135 nagysikerű tévéfelvételt készített, melyekben szórakoztatva mutatta be játékos, otthon is elvégezhető kísérleteit, miközben ő maga is nagyon fellelkesült. Hitte, hogy az egyszerű élő szó megerősíti a tanári magyarázatot. A rádió mikrofonjába már 1946-ban elmondta első előadását, mi az atombombáról szólt. Előadásait a rádióhallgatók 256 felvételen keresztül élvezhették, nem is csoda, hogy a professzort a "fizika varázslójának" nevezték. Tudományos munkája mellett szeretett sportolni, a természetet járni. Sok fiatalt tanított meg úszni, korcsolyázni. Azt már csak kevesen tudják róla, hogy Tatán ő honosította meg a jégvitorlázást.

 

A Miskolci Nehézipar Műszaki Egyetem 1958-ban tanszékvezető egyetemi tanárnak invitálta, de "A megtisztelő felhívást - őszinte fájdalmamra - nem fogadhattam el, mert ez akadályozott volna abban, hogy könyveimen, a rádióban, a televízióban akkoriban kibontakozó adásaimon keresztül olyan mértékben lehessek a "nép tanítója", mint szerettem volna."

Tata nem feledkezett meg tanítójáról, 1964-ben díszpolgárává választotta. Egykori kedves iskolájában – a mostani Eötvös József Gimnáziumban – születésének 85. évfordulóján emléktáblát avattak. Az iskolában minden évben megrendezik az Öveges-emlékversenyt az I. és II. osztályosok számára. A tanulók matematikából és fizikából mérhetik össze tudásukat. Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat az 1976-ban alapított Prometheusz érmét első ízben Öveges Józsefnek ítélte oda, fizikai ismeretterjesztésért.

 

Előadásai az ifjúsághoz szóltak, de szívesen hallgatták azok a felnőttek is, akik már elfelejtették, vagy sohasem tanulták az iskolában a fizikát. Érdekes kísérleteket mutatott be - mindig a legegyszerűbb eszközökkel. Ízes beszéde, jól elhelyezett poénjai egy egész országot ültettek le itthon a TV készülékek elé olyan időkben, amikor a világban sokkal inkább félték, mint szerették az emberek a fizikát. Ezen kívül számos ismeretterjesztő könyvet írt, az egyszerű fizikai kísérletektől a fegyverek fizikájáig mindenről volt megfontolandó mondanivalója. Igazi, jó fizikatanár volt, de nem tiltakozott az ellen sem, ha professzornak szólították. Életéről, munkásságáról rendtársa, Kovács Mihály írt tanulságos könyvet.

 

Előadásait nézve annak sem tűnik lehetetlen feladatnak megszeretni a fizikát, aki addig irtózott tőle. De hála a televíziós felvételeknek és Öveges József magával ragadó előadásmódjának, még a kísérletek otthoni elvégzésére is kedvünk támadhat!

 

"Semmiből nem lesz semmi!" - mondta oly gyakran, sőt, még diákjaival is beíratta füzetükbe mottóul ezt az örökérvényű igazságot, mi nem csak a fizika területén, de bárhol, bármire alkalmazható. Innen pedig már csak egy lépést kell megtenni, és máris kiderül, hogy szinte egyetlen lépést sem lehet megtenni a fizika közbenjárása nélkül.

 

Erre hívta fel a figyelmet Öveges professzor, olyan egyszerű és olyan közérthető módon, hogy azt mindenki megértette, és mindenki szeretettel fogadta sajátjául. Ebben volt a titok is: az egyszerűség nagyszerűségében. Ebből derült ki, hogy nem csak elméletben, tankönyvekből bemagolva lehet elképzelni a természet akcióit és reakcióit, hanem számos szórakoztató példa segítségével életre is lehet kelteni a legelképesztőbb elméleteket.

 

Nincs is ebben semmi különös. Ha tudjuk, miként lássunk hozzá, ha nehezen megszerzett ismereteink nem csak üres szavak. "Az oktatás célja nem az, hogy befejezett tudást adjon, hanem az, hogy szilárd alapot teremtsen a továbbhaladásra." - hangoztatta ezt is olyan gyakran Öveges József. S mindent meg is tett szavai hitelességéért. Úgy szeretett volna tanítani, hogy az közérthető és még élvezetes is legyen. S valljuk be, ez nem volt olyan egyszerű vállalkozás a fizika terén. Pedig lehetőség adódik rá bőven!

 

Élete végéig nyarainak nagyobb részét szülőfalujában töltötte, de még idősebb korában is fáradhatatlanul dolgozott. Halála méltó volt életéhez, épp egy kísérlet bemutatása közben kapott agyvérzést Budapesten, 1979. szeptember 4-én. Zalaegerszegen helyezték örök nyugalomra, nevét Budapesten középiskola, Zalaegerszegen általános iskola és ismeretterjesztő egyesület viseli. Családjának pákai házát 1993-ban emléktáblával jelölték meg.

 

Halálának 10. évfordulóján több hónapos Öveges József jelenségbemutató kiállítást tartottak. Örök álma volt, hogy tudományos játékszobákat létesíthessen, és 1995 őszén be is teljesült álma: megnyitották a Csodák Palotáját! Öveges professzor öröksége remélhetőleg tovább él a mai és a későbbi tanítók, diákok nemzedékeiben is.

--------------------

Öveges József egy kis Zala megyei faluban, Göcsejben született a Millennium előestéjén, 1895. november 10-én. Felmenői apai ágon két évszázadra visszamenőleg népiskolai tanítók voltak, így Öveges sem sokat gyötrődött a pályaválasztás kérdésén. Eleinte édesapja kezei alatt tanult, majd annak halála után édesanyja – látván a gyermek szorgalmát – anyagi áldozatok árán is tovább taníttatta a család legidősebb fiát. A győri bencés és a kecskeméti piarista évek után már 17 évesen belépett a piarista rendbe. Az I. világháború zavaros évei után Budapestre került, s párhuzamosan végezte el a hittudományi főiskolát és a Pázmány Péter Tudományegyetem matematika-fizika szakát, ahol az egyetem későbbi névadója, Eötvös Loránd tanította kísérleti fizikára. Kereken egy hónappal a végzetes trianoni béke után szentelték pappá.

A fizika iránt rendkívül fogékony, tehetséges fiút a később radioaktív izotópos kutatásáért Nobel-díjat elnyerő Hevesy György egyetemi tanársegédi kinevezésre terjesztette fel. A frissen végzett, fiatal középiskolai tanár először Szegeden kapott állást, ahol a történelemtől kezdve a földrajzon át mindent tanított, csak fizikát nem. A nyári vakációkat mindig a Pákán lévő családi házban töltötte. A falubeliek gyakran láthatták, hogy a kissé bogarasnak titulált fiú még vasárnap hajnalban is úszni jár a malom alá, s egy könyvet mindig cipel a hóna alatt. Gyermekei nem lévén, fizetését igyekezett a szegények megsegítésére fordítani: történt egyszer, hogy a 40 filléres mézeskalácsszív árát 1 pengőre „alkudta le”. A tátott szájú kereskedő és a többi árus még napokkal később is a matematikai ismeretek teljes hiányában szenvedő, „félkegyelmű legényen” mulattak. Később a fizetésének nagy részét és az 1948-ban elsők között elnyert Kossuth-díját is a falujabeli cigányoknak adta.

Tatai tanítói évei alatt, 1924-ben jelent meg első zsebkönyve, melyben , száz oldalon keresztül mutatta be a tudományos szabályoktól a parasztregulákig az időjóslás módjait. A könyvkiadó csak úgy volt hajlandó megjelentetni munkáját, ha legalább 2000 biztos előfizetőt verbuvál hozzá. A szerző egy városi lapban „Adja el az esernyőjét és vegye meg Öveges József  Időjóslás és időhatározás című könyvét” tartalmú hirdetést jelentetett meg, amivel bebiztosította írói karrierjét.

(Tartalomjegyzékhez  --  Gyermekkorom)   

---------------------------

A fejezetet -- az Internet segítségével -- Grósz Andrea (Eötvös József Gimnázium, Tata) tanulmányának, Dr. Radnai Gyula szócikkének és az Élet és Tudomány méltatásának részleteit felhasználva állítottam össze. - Rieth.

http://mult-kor.hu/20120605_oveges_professzor_mindenki_fizikatanara

http://elme.uw.hu/oveges.htm