Háttérismeret a "GYERMEKKOROM" című anyaghoz:
Terror Magyarországon 1919 - 1921
(Tartalomjegyzékhez -- Gyermekkorom) Tanácsköztársaság < Terror > Kereszténykurzus > Zsidók > Nyilasok > Zsidótörvények > Volksbund
Vörösterror Vörösterror - Fehérterror
A vörösterror kifejezésen a kommunista mozgalom szimpatizánsai ("vörösök") által elkövetett nagyobb méretű, politikai indíttatású (ideológiai ellentétek által megalapozottan, rivális hatalmi csoportok tagjai ellen elkövetett) erőszakhullámokat értjük. A kifejezés eredeti jelentése az orosz polgárháborúhoz kapcsolódik, Magyarországon azonban elsősorban a Tanácsköztársaság alatt elkövetett atrocitásokat értjük rajta.
A vörösterror kifejezést később tágabb értelemben kezdték használni minden, kommunisták vagy velük kapcsolatba hozott csoport által végrehajtott erőszakos akcióra. Ide számítják a "kulturális forradalom" ideje alatti eseményeket Kínában vagy a Vörös Khmer által végrehajtott népirtást.
|
|
A Tanácsköztársaság ideje alatt (1919) erőszakos jellegükben az oroszországi eseményekhez hasonló atrocitások történtek. Ezek nem maradtak ideológiai megalapozás nélkül, amit főképp Szamuely Tibor és Lukács György népbiztosok végeztek, és ők voltak a Kormányzótanácsban a terrorisztikus eszközök bevetésének legkitartóbb támogatói. A kormányzótanács megosztott volt az új rend vélt vagy valós ellenségeivel szemben alkalmazott szervezett erőszak tekintetében. A szociáldemokrata politikusok nagy része ilyen intézkedéseket nem támogatott, a kommunisták azonban igen.
|
|
Szamuely és a vele egy véleményen lévők politikai háttámogatásával Cserny József vezetésével 200 fős különítményt állítottak fel, akik „Lenin-fiúk”nak nevezték magukat. Hírhedt páncélvonatukon járták az országot és mindenütt felléptek, ahol a tanácsrendszert veszélyeztető megmozdulásokat sejtettek. Ezen kívül, főleg Budapesten több kommandót állítottak fel, ezek eszközeikben szintén nem válogattak: Teréz körúti főhadiszállásukról rendszeresen jártak „rekvirálni” a kiszemelt lakásokból, preventív célból túszokat szedtek a polgári lakosság köréből; vélt ellenségeiket elfogták és megkínozták. A vidéki különítményesek nemegyszer a támadó alakulatok hátában helyezkedtek el, és géppuskával kényszerítették a visszavonuló katonákat az ellenséggel való újabb szembefordulásra. A vidéki lakosságot különösen érzékenyen érintette a proletárdiktatúra harcos egyházellenessége. A Budapestről érkező agitátorok nemegyszer provokatívan léptek fel, nemcsak kilátásba helyezték, hogy a templomokból mozikat csinálnak, valamint hogy a nőket „kollektivizálják”, hanem tettlegesen is bántalmazták, kézigránáttal felfegyverzett különítményeik szétkergették a miséző gyülekezetet.
|
|
A vörösterror halálos áldozatainak számát 300-600 közé teszik különféle források, dr. Váry Albert 1922-ben kiadott, A vörös uralom áldozata Magyarországon c. könyve 590 halálos áldozatot dokumentál. Számos bűntényről maradt fenn beszámoló. Fekete István 1939-ben megírja a Zsellérek című regényét, melynek népszerűségét mutatja, hogy 1939 és 1944 között hét kiadást ért meg, csak a rendszerváltozás után 1994-ben jelent meg újra, csonkítatlan formában, mivel a regényben bemutatja a vörösterrort. Az író 1946 tavaszán tiltó indexre került a proletárdiktatúráról és a bolsevizmusról írottak miatt és a politikai rendőrség, az ÁVO is bántalmazta emiatt. Szemét kiverték, szétverték a veséjét és hajnalban egy katonai kocsiból kidobták a János Kórház mellett, ahol két járókelő találta meg.
E félig-meddig reguláris vörös osztagok (a Lenin-fiúk csak egy volt ezek közül, de a leghírhedtebb) tevékenysége miatt a kormány is megosztott volt. Végül a szociáldemokrata többség hatására a Kormányzótanács is a vörösterror elítélése, „gyilkosságoknak” minősítése és az osztagok lefegyverzése mellett döntött.
A törvények és rendeletek ellenére végrehajtott ítéletek és elsősorban azok a minősíthetetlen gyilkosságok, amelyeket egyesek, vagy a kormánytól nem engedélyezett, sem a hadsereghez, sem a Vörös őrséghez nem tartozó szabadcsapatok vagy önkényeskedők követtek el: bűnös cselekmények voltak elsősorban a forradalom törvényei ellen, ezek a forradalom tisztaságát mocskolták be, ezekért a forradalom és forradalmárok felelősséget nem vállalnak
Fehérterror Vörösterror - Fehérterror
A fehérterror fogalmát több korszakban, több államföldrajzi térre értelmezve is használhatjuk.
A fehér szín ellenforradalmi jelentése a nagy francia forradalom idejére nyúlik vissza, akkor alakult ki a fehér-vörös ellentétpár. A Bourbon-ház liliomos fehér zászlója jelképezte az ellenforradalmat, a jakobinusok radikális szárnyának vörös zászlója pedig a forradalom továbbvitelének szándékát jelezte. Franciaországban 1815-ben tombolt fehérterror. (A fehérterror megnevezést az USA-ban működött feketeellenes titkos társaság, a Ku Klux Klan jellemzésére is használják.)
|
|
Magyarországon kb. az 1919 augusztusa és 1921 decembere közötti időszakra használt elnevezés. A kegyetlenkedéseket, gyilkosságokat különítményesek követték el bosszúként az 1919 március-július közötti kommunista terror felelősei ellen. Hírhedtek voltak a Prónay Pál és Ostenburg-Moravek Gyula által vezetett különítmények. 1919. augusztus 20-tól életbe lépett az internálás, amely alapján bírósági eljárás nélkül fogva tarthatták az embereket. A „fehérterror” a kommunista bűntettek helyszíneit járta végig, és azok elkövetőit vonta felelősségre, sokszor igen erőszakos módszerekkel. A mozgalomnak körülbelül ugyanannyi áldozata volt, mint a vörösterrornak: nagyjából 600.
Összefoglalóan elmondható, hogy fehérterror idején hiányzik a köz- és jogbiztonság.
(Tartalomjegyzékhez -- Gyermekkorom) Tanácsköztársaság < Terror > Kereszténykurzus > Zsidók > Nyilasok > Zsidótörvények > Volksbund
--------------------
http://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%B6r%C3%B6sterror
http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyarorsz%C3%A1gi_Tan%C3%A1csk%C3%B6zt%C3%A1rsas%C3%A1g
http://hu.wikipedia.org/wiki/Feh%C3%A9rterror