Háttérismeret a "GYERMEKKOROM" című anyaghoz:

A világgazdasági válság 1929-ben

 

(Tartalomjegyzékhez  --  Gyermekkorom)     Trianon < Nemzeti összetartozás < Válság  > ENSZ-kezdeményezés       

 

          Válság             Válság -- Magyarország -- Válság után

 

A világháború alatt a résztvevő országok átálltak a hadigazdálkodásra. 1918 után nagy gondot okozott az ipar visszaállítása. A hadsereg leszerelésével pedig hatalmas munkanélküli tömeg keletkezett. Ezek a problémák a legerősebben azokban az államokban jelentkeztek, ahol korlátozták a hadiipart és a hadsereg létszámát.

 

Az egyetlen állam, amelyik a háború alatt és után fejlődésnek indult, az U.S.A. volt. Az Egyesült Államok volt a világ legnagyobb hitelezője, jelentős kölcsönöket nyújtott az európai háborúhoz, ezért érdeke volt, hogy azokat visszakapja. Franciaország azon a címen tagadta meg a hitelek törlesztését, hogy Németország nem fizeti neki a jóvátételt. Ezért indult meg a Dawes-terv (1924-1929), elősegítendő Németország talpra állását.

 

Az 1920-as, 30-as években megkezdődött hát a gazdaságok szerkezetének átalakítása, stabilizálása, mely azonban nem a háború előtti viszonyoknak megfelelően alakult: a klasszikus húzó-ágazatok (textilipar, szénbányászat) visszaestek, de fellendülés figyelhető meg új ágazatokban: villamosenergia-fejlesztés, autógyártás, műszergyártás, stb.

 

A mezőgazdaságban azonban nem ment végbe fellendülés. Kinyílt az agrárolló, tehát a mezőgazdasági termékek árai jóval alatta maradtak az ipari áraknak, ezért aki mezőgazdaságból akart megélni, annak sokkal többet kellett termelni, hogy legyen pénze ipari termékekre.

 

1929. október 24-én (fekete csütörtök) hatalmas árzuhanás következett be a New York-i tőzsdén: az értékpapírok árfolyama 40-60%-al esett.

 

Az összefonódó tőkés kapcsolatok miatt a válság gyorsan átterjedt a többi ágazatra, majd a többi országra is.

 

A válság alapproblémája az volt, hogy a kereslet és a kínálat egyensúlya megbomlott, a bérek nem emelkedtek együtt az árakkal, ezért csökkent fogyasztóképes kereslet. A kereslet csökkenése miatt hatalmas árukészletek halmozódtak fel a raktárakban. A termelés csökkentése érdekében munkásokat bocsátottak el, ezzel a tovább csökkent a fogyasztóképes kereslet. A válság tehát egyre mélyítette magát. A kistöke és a parasztgazdaságok tönkrementek. Az életképes nagytöke a tönkremenő kisüzemeket beolvasztotta, s tőkekoncentrációt eredményezett.

 

Az Egyesült Államok gazdaságának összeomlása miatt beszüntette a hiteleket, sőt a kiadottakat is minél hamarabb visszakövetelte. Az U.S.A. válsága tehát kiterjedt Európára is. Mivel a válság kiterjedt az egész világra, nem volt lehetőség arra, hogy új piacok szerzésével azon enyhítsenek. Egyetlenegy ország kerülte el a válságot: a Szovjetunió, mert a gazdasági blokád miatt önellátásra rendezkedett be.

 

A válság az országokat különböző mértékben és módon érintette: a nagy gyarmatbirodalommal rendelkező országok veszteségeiket át tudták hárítani a gyarmatokra, a fejlett tőkés országok pedig nagy tartalékokkal rendelkeztek.

 

A háború vesztesei közül Németországban volt a legsúlyosabb a válság. Eddig a kapott hiteleket befektették, de a profit elment a jóvátételre. Most, hogy a hitelt megvonták, a gazdaság összeroppant. A válság által legjobban sújtott országok tehát a vesztesek voltak, mert nem volt gyarmatuk, amire átháríthatták volna, jóvátételre kötelezték őket és agrárországok voltak (agrár termékek exportjából nem futotta ipari termékek importjára).

 

A válság politikai következménye volt a szélsőséges pártok befolyásának növekedése. A fejlett tőkés országokban, ahol a parlamentarizmusnak nagyobb múltja volt fenn tudtak tartani a polgári demokratikus kormányzást, de pl. Németországban és Olaszországban totalitárius fasiszta, más országokban fasiszta jellegű rendszerek alakultak ki.

 

A válság mélypontja 1932 volt. Ekkor dolgozta ki Keynes angol közgazdász a válság megoldására a növekedési elméletet, melyet széles körben alkalmazni kezdtek. Célja a kereslet - kínálat egyensúlyának helyreállítása volt úgy, hogy az állam szabályozza a gazdaságot. (Állammonopol kapitalizmus: az állam beavatkozik a gazdaságba, hogy biztosítsa a kereslet-kínálat egyensúlyát.) Keynes szerint azokat az ágazatokat kell az államnak támogatni, melyek nem termelnek árut, de a tőkés termelést biztosítják. Ezek az igazan tőkeigényes ágazatok, melyeket még egy-egy monopólium sem képes finanszírozni. Ilyen ágazatok az egészségügy, az oktatásügy, az építés, stb.

 

Keynes szerint elengedhetetlenek a szociális intézkedések:

            a munkanélküli segély,

            a betegbiztosítás,

            a nyugdíj,

            a fizetett szabadság.

            fontos a munkaidő csökkentése is, mert ha a munkaidő kevesebb, akkor több ember dolgozik és kap bért, ami szintén a fogyasztóképes keresletet növeli.

 

Keynes programja adta Roosevelt (1933-1945) New Deal című programjának alapját.

 

A New Deal program három területen vitt véghez nagy változtatást: a hiteléletben, a mezőgazdaságban és az iparban. (Országos Helyreállítási Hivatalt)

            1. A bankokat bezáratta Roosevelt, csak azok maradhattak, amelyek az állami bankhoz kapcsolódtak. Korlátozta tehát a magánbankok működését. Korlátozta továbbá a kötvények kibocsátását, s a dollárt leértékelte.

            2. Az 1933-as mezőgazdasági törvény kereslet híján csökkentette a termelést: az állam kártérítést fizetett azoknak, akik földjüket bevetetlenül hagyták. Ennek hatására azonban a kisbirtokok elhaltak.

          3. Munkanélküli segélyt vezetett be, a maradék munkanélkülit pedig közmunkákon foglalkoztatta az állam (pl. Tenesse folyó szabályozása). Kényszerkartellezést rendelt el.

 

Mivel azonban ezekhez az intézkedésekhez az államnak is pénzre volt szüksége, Roosevelt kidolgozta a „tisztességes verseny kódexét": a nagytökével megállapodott az árakban és a bérekben, továbbá a nagytöke vállalta, hogy profitja egy részéről lemond az állam javára. A tisztességes verseny kódexe kiküszöbölte a konkurenciát, megállapította a termelés volumenét, s az egyes cégek között a piacokat felosztotta. Roosevelt szociális intézkedéseket is hozott: elismerték a munkásság jogát a szakszervezetekhez és a sztrájkhoz, társadalombiztosítást vezettek be. Roosevelt politikai külkapcsolatait is megváltoztatta a New Deal politika: új piacok érdekében Latin-Amerikával (jószomszédság elve) és a Szovjetúnióval (1933) kötött kereskedelmi megállapodásokat. A gazdasági stabilizáció születésével azonban a nagytöke szembefordult a New Deal-el, mert már nem volt szükség z állam beavatkozására.

 

Angliában a válság kevésbé volt komoly. Munkáspárti kormány volt kormányon McDonald vezetésével. McDonald a már kiadott szociális juttatások csökkentésével próbálta megoldani a válságot. Ez ellenállásba ütközött, s a munkáspárt visszahívta McDonaldot, s kizárta tagjai közül. Az elnök azonban nem mondott le, hanem új kormányt alakított, s véghezvitte programját. 1931-ben a Westminster Statum a Brit Birodalmat Brit nemzetközösséggé alakította át (elismerte a dominiumok: Kanada, Ausztrália, Új Zeland, Dél afrikai Unió függetlenségét.) A McDonaldot követő elnökök Baldwin és Chamberlain a hitleri fasizmus térhódításával szemben az engedmények politikáját folytatták, s csak Lengyelország megtámadásakor avatkoztak be. Ezzel kitört a második világháború.

 

Franciaország a háború után szintén problémákkal küzdött. Németország nem fizette a jóvátételt, ezért 1923-ban francia-belga csapatok szállták meg a Ruhr-vidéket. A Dawes-terv megindulása után Németország fizetőképes lett, ezért a Ruhr-vidéket a megszállók elhagyták.

 

Franciaországban a válság később kezdődött, de tovább is tartott, mert ott a kis- és középbirtok volt az uralkodó, s ezek csődje eleinte nem hatott ki országos szintre.

 

A válság elmélyülése után két tendencia bontakozott ki: a jobboldal „erőskezű" kormány és az alkotmány reakciós módosítása mellett szállt síkra, a munkások ezzel szemben a demokrácia, a köztársaság megvédését szorgalmazták. Az 1932-es választásokon a baloldal kezébe került a hatalom. Herriot (Ario) alakított kormányt, s még ebben az évben megnemtámadási egyezményt írt alá a Szovjetunióval. A válságot azonban megoldani nem tudták, ezért a kormány lemondott. A válság elmélyülésének hatására erősödtek a demokrácia ellenes tendenciák, 1934-ben a fasiszták (Tűzkeresztesek, Action Francais) puccsot kíséreltek meg. A puccsot a párizsi munkásság hiúsította meg. Ennek hatására a demokratikus (polgári és munkáspártok) szervezetek 1935-ben antifasiszta szövetséget kötöttek, ez volt a Népfront. A Népfront az 1936-os választásokon győzelmet aratott, megalakult a Leon Blum (szocialista) vezette népfrontkormány. A kormány szociális intézkedéseket hozott, de gyenge volt, mert a szocialista és a polgári politikusok nem szívesen működtek együtt. A válság enyhülésével azonban a fasiszta veszély csökkent, a Népfront tagjai fokozatosan eltávolodtak egymástól. A népfrontkormány programját feladta, Leon Blum lemondott, Daladier alakított kormányt. Szinte minden szociális vívmányt visszavont.

 

A válság évei alatt aztán felhasználták a felhalmozott készleteket, új szükségletek támadtak s így 1933-ban gazdasági fellendülés következhetett be.

 

           Magyarország             Válság -- Magyarország -- Válság után

 

Magyarország helyzete az 1920-as évek végére stabilizálódni látszott az első világháború és Trianon megrázkódtatásai után. Ehhez a hátteret az időszakban jellemző világgazdasági konjunktúra teremtette meg: a magyar termékek számára kedvezőek voltak az értékesítési lehetőségek külföldön, szükségleteit is viszonylag könnyen be tudta szerezni az ország, illetve a kedvező külföldi hitelek is elősegítették a viszonylagos fellendülést. A gazdasági válság ezeket a feltételeket egy az egyben megszüntette.

 

Az agrárválság. Hazánk legjelentősebb gazdasági ágazata a mezőgazdaság volt, amely a korabeli kivitel 70%-át bonyolította; éppen ezért érintette igen érzékenyen a gazdaságot a külkereskedelmi cserearányromlás mellett a Magyarországon különösen nagyra nyíló agrárolló. Mivel a válság túltermelési válság volt, a világpiac összehúzódását okozta, nehéz volt értékesíteni a magyar gabonát és lisztet, amit Magyarország legfőbb külkereskedelmi partnereinek (Ausztria, Csehszlovákia, Olaszország, Németország) felerősödő protekcionizmusa csak tovább nehezített. Ismert tény, hogy a túltermelési válság a mezőgazdaságban mindig árcsökkenést eredményez. A válság a magyarországi búzaátlagárakat 1934 elejére mélypontra süllyesztette (az 1928-as 30 pengő/mázsa átlagárról 10 pengő/mázsa alá), ami az egész világon példátlannak számított, csak az argentínai árszínvonal volt hasonlóan alacsony. Az alacsonyabb árak alacsonyabb bevételeket eredményeztek, ami a gépesítés és a műtrágyahasználat csökkenéséhez és ezáltal a terméseredmények romlásához vezetett. A válság alatt a mezőgazdasági termelők rendkívüli mértékben eladósodtak. 1931-ben életbe lépett az adósvédelem, amely megakadályozta az eladósodott gazdaságok tömeges csődjét. Ezek a gazdaságok helyzetük javulása folytán 1935-36-ban megkezdhették adósságaik törlesztését. Az állam különféle módokon segítette őket: külön alapot hoztak létre a mezőgazdaság támogatására, melyből finanszírozták többek között az ún. boletta-rendszert (ártámogatás), a vasúti fuvarkedvezményeket, a termelési eszközök árának csökkenését, az értékesítési támogatásokat. A gazdavédelmi program egészen 1941-ig működött.

 

Ipar. Ismert tény, hogy a túltermelési válság az iparban mindig kibocsátás-csökkenést okoz, ennek megfelelően a válság alatt közel 20%-kal esett vissza az ipari termelés; a vas- és acélgyártás, a bányászat (szénbányászat kivételével), a kohóipar, a gépgyártás, valamint a faipar szenvedte el a legnagyobb termeléscsökkenést. A mindennapi, nélkülözhetetlen cikkek kibocsátása csak kisebb mértékben csökkent, a textilipar, bőripar, papíripar, vegyipar, villamossági ipar és a konzervipar pedig növelni is tudta kibocsátását.

 

Hitelválság. 1926 óta Magyarország eladósodási folyamata megkezdődött, súlyos külső egyensúlyhiány jellemezte ekkoriban a magyar gazdaságot, amit csak újabb külföldi hitelekkel volt képes kompenzálni. Így a Jegybank kénytelen felélni arany- és devizatartalékait, mindezek mellett az első világháború után megszűnt tőkeimport tovább nehezítette hazánk helyzetét. A külföldi pénzpiacok sorra omlottak össze, 1931 májusában a bécsi Creditanstalt (Ausztria ekkoriban egyik legnagyobb bankja) is bejelentette fizetésképtelenségét, az ebből kialakuló bankpánik Magyarországra is átterjedt, ahol válságba került a Rothschild családdal szoros kapcsolatot ápoló Magyar Általános Hitelbank, az ország ekkoriban egyik meghatározó-vezető pénzintézete. 1931 nyarán a Jegybank megállapította, hogy a Magyar Általános Hitelbank elvesztette alaptőkéjének nagy részét. Ekkor felmerült egy bankkonszolidációs program szükségessége, ahol esetleg más bankkal való összevonás vagy holding létrehozás révén megoldhatnák a helyzetet. 1931. július 13-án három napos bankszünnapot rendeltek el, ami a bankok és a tőzsde teljes bezárásával kívánta felszámolni a bankpánikot. Újboli megnyitásuk után korlátozták a betétkifizetéseket augusztus 14-ig. 1931. augusztus 16-án aranypengőrendelettel igyekeztek nyugtatni a betétekeseket, ami minden augusztus 15-e előtt elhelyezett betétet aranypengő alapra helyezett, így megőrizve az értéküket. 1931. július 17-én az aranystandardról áttértek a kötött devizagazdálkodásra (noha az ország névleg továbbra is arany alapú gazdálkodást folytatott). További intézkedésként pedig a kormány 1931. december 22-én (transzfermoratóriumot hirdetett ki, amiben beszüntették a hosszú lejáratú tartozások fizetését és létrehozták a Külföldi Hitelezők Alapját a Magyar Nemzeti Bankon belül. Végül csak 1937-ben került sor megállapodásra a törlesztésről a hitelezőkkel. 1932 júliusában „Hitelrögzítő” egyezményekben megállapodtak a rövid lejáratú tartozások fizetésének felfüggesztéséről is. 1932-ben Gömbös nemzeti munkaprogramjában is szerepelt a bankkonszolidáció, de ez nem történt meg végül, mivel időközben az állami vállalatok is törlesztésképtelenek lettek.

 

A költségvetés helyzete a válság idején. Magyarország államháztartása 1929-től újra deficites lett, és 1930-ig nem is tudott újabb rövid lejáratú hiteleket felvenni. Ezt követően hosszú lejáratú kölcsönt szeretett volna felvenni, de az egyre súlyosbodó helyzet miatt a nemzetközi pénzpiacokon nem került sor a kibocsátásra. Végül rövid lejáratú hitelhez sikerült hozzájutni, amit beruházásokra kellett volna fordítani, de ezt a költségvetés rendezésére fordították. Ezzel a kormány megsértette a genfi feltételeket és Magyarország újra a Népszövetség ellenőrzése alá került. Royall Tyler és Henry J. Bruce személyében 1938 tavaszáig fennmaradt a gazdasági ellenőrzés és válságkezelési javaslatokat dolgoztak ki német minta alapján a bevételek növelésére és a kiadások csökkentésére.

 

A helyzet rendezése. A helyzet rendezése érdekében a kormánynak választania kellett a stabil árfolyam és a pengő leértékelése között, az utóbbit legerőteljesebben Popovics Sándor, az MNB elnöke ellenezte. Ennek oka főleg az inflációtól való félelem volt, ami az első világháborút követő hiperinfláció óta még mindig erősen élt a korabeli emberekben. A deflációs politika végül elhúzódó válságot eredményezett egészen 1938-ig, amikor a megváltozott pénzügyi politikát követően megkezdődött a növekedés. Ez a stabil árfolyam, ami túlértékelt valutát eredményezett, az exportra rendkívül rossz hatással volt.

 

 

            A válság utáni világ             Válság -- Magyarország -- Válság után

 

Az ipari forradalom harmadik hulláma, mely az USA-ban indult, elősegítette a válság utáni fejlődést. Beindult a kőolaj és az elektromos áram szolgáltatása, a gépkocsigyártás ipari húzóágazattá vált: autópályák, hidak, alagutak, benzinkutak és javítóműhelyek, autós vendéglátó-egységek épültek szerte a világban. Megindult az első (London-Párizs) légijárat is, amit a légiközlekedés világméretű és rendkívül gyors ütemű kiépülése követett. A hírközlést segítette a rádiózás elterjedése. A háztartásokban megjelentek az elektromos háztartási gépek, s az első műanyag, a bakelit is.

 

(Tartalomjegyzékhez  --  Gyermekkorom)     Trianon < Nemzeti összetartozás < Válság  > ENSZ-kezdeményezés       

----------------------

https://hu.wikipedia.org/wiki/Nagy_gazdas%C3%A1gi_vil%C3%A1gv%C3%A1ls%C3%A1g