Háttérismeret a "GYERMEKKOROM" című anyaghoz:

Védvonalak a Kárpátokban  - A keleti védvonalak és környékük

(Tartalomjegyzékhez  --  Gyermekkorom)    

            Keleti védvonalaink            Kárpátok - Hunyadi-állás - Szent László-állás - Árpád vonal - Völgyzárak - Vereckei-hágó - Toronyai-hágó - Tarac forrásvidék - Tatár-hágó

19939. szeptemberével az emberiség egy hosszú "tanévbe" vágott bele. A Hitleri Németország meghírdette a Nemzeti Szocializmus nevében az árja faj felsőbbrendűségét és élettér igényét. Először úgy nézett ki, hogy szövetséget köt a világ proletárjait egyesíteni akaró kommunista Szovjetúnióval. Ez a szövetség "örök barátság" formájában kölcsönös megnemtámadást deklarált. Aztán szinte azonnal kiderült, hogy mindez csupán politikusi szólam, az ellenkezőjét kell érteni a szépen hangzó demagóg szóáradat helyett. Hadüzenet nélküli villámháborúkkal kezdődött, a német hadigépezet sorozatos diadalával, aztán ilyen-olyan szövetségek (tengelyek, hatalmak) létrejöttével, és mire a világ felocsudott, mindenfelé a hadiállapot fennállását deklarálták. Az egész világ háborúba keveredett. Tankok, tengeralatjárók, bombázók, elsűlyesztett "bruttó regisztertonnák" szerepeltek a hírekben és egyre több volt a hadirokkant A német hadsereg diadalmasan haladt előre -- mint korábban Napoleon, egészen Moszkváig -- és ott "Tél Tábornok" útját állta. Aztán Sztalingrádnál fordult a kocka. A hírekben ezután a diadalmas harcászati sikerekről szóló híreket a rugalmas "elszakadás", az "arcvonal kiegyenesítése" kifejezések váltották fel. A titkon nyugat felé kacsingató magyar vezetőréteg kétségbe esve látta a Keleti Front gyorsuló közeledtét. Csak ezt ne -- !!! érezték zsigerből -- tartsunk ki, amíg a Nyugati Front el nem ér bennünket. Így újultak meg a keleti védővonalak...

 A Vörös Hadsereg támadásával szemben a második világháborúban három kiépített vonalunk volt: a Kárpátok előhegyei között a helységtámaszpontok láncolatából kiépített Hunyadi-állás, az ezeréves országhatáron inkább csak kijelölt, de ki nem épített Szent László-állás, és a Magyarország belseje felé futó völgyekben kiépített Árpád-vonal. A magyar határ előtt 30-40 kilométerre lévő előretolt védőöv, a Hunyadi-állás fő feladata a szovjet támadóerők lelassítása, szétbontakozásra kényszerítése volt. A Hunyadi-állás a támadás várható hadműveleteinek irányában épített, tábori erődítésekből álló támpontokból állt. Ezek az utakat, völgyeket zárták le. A közbeeső védelmi sáv, a Szent László-állás, közvetlenül az ezeréves határ vonalát követve, mondhatni az utolsó hetekben és csak részlegesen épült ki. Kisebb támpontokkal, tüzelőállásokkal, géppuskafészkekkel zárták le az utakat, a magas hegyeken átvezető átjárókat. Fő feladata, az Árpád-vonal előtt közvetlenül ismételten szétbontakozásra, támadás szervezésére késztetni az ellenséget.

            Hunyadi-állás             Kárpátok - Hunyadi-állás - Szent László-állás - Árpád vonal - Völgyzárak - Vereckei-hágó - Toronyai-hágó - Tarac forrásvidék - Tatár-hágó

Az északkeleti Kárpátok hágóit lezáró erõdítések legkülsõ vonala. 1941-ben Galíciában, az oláh határ (a Cseremosz folyó) és a Lengyel Főkormányzóság határa (a San folyó) között munkaszolgálatos alakulatokkal létesítették a Hunyadi-állást, az erődítések legkülső vonalát, az ÉK-Kárpátokba vezető völgyek bejáratánál. A magyar határ előtt 30-40 kilométerre lévő előretolt védőöv, a Hunyadi-állás fő feladata a szovjet támadóerők lelassítása, szétbontakozásra kényszerítése, hogy túlerejével ne tudjon menetből azonnal teljes erővel a fő védőövre zúdulni, és az állások leküzdése során mind élőerőben, mind haditechnikában minél nagyobb veszteségeket szenvedjen. A Hunyadi-állás a támadás várható hadműveleteinek irányában épített, tábori erődítésekből álló támpontokból állt. Az utakat, völgyeket zárták le. Nem képezett összefüggõ védelmi vonalat. Mûszakilag megerõdített támpontokból, völgyzárakból, mûszaki zárakból és az azokat fedezõ beton-, fa- és földerõdök, illetve reteszállások rendszerébõl állt. A Kelet-Beszkidekhez és a Máramarosi-havasokhoz vezetõ utakat zárta le a völgyek bejáratánál. Az össze nem függő támpontok láncolatából, azok között műszaki zárakból és reteszállásokból álló állás arra szolgált, hogy a Galíciában harcoló erők ennek fedezetében húzódhassanak vissza a hegyekbe. Fontosabb támpontjai a Javornik és a Gorgan elõterében a Tatár-hágó felé vezetõ utakon Delatynig ‹Gyeljatyin›, majd az Arsica elõtti Sztaryj Mizuny, a Toronyai-hágó elõtt Zielona, a Vereckei-hágóba felvezetõ úton Stryj ‹Sztrij›, északi végpontja a Magura lábainál az Uzsoki-szoros felé vezetõ völgyben Turka. A német Észak-Ukrajna Hadseregcsoport parancsnoksága szorgalmazta a Hunyadi-állás elõretolt állásának kiépítését (Prinz Eugen-Stellung). Ehhez hozzá is kezdtek, de a magyar csapatoknak nem volt elég erejük és eszközük két erõdvonal egyidejû építéséhez Galíciában. (1944. július második felében a 4. Ukrán Front elõl az 1. magyar hadsereg és a XI. német hadtest a Hunyadi-állásba vonult vissza, majd augusztusban a Hunyadi-állásra támaszkodva az Árpád-vonalba.)

            Szent László-állás             Kárpátok - Hunyadi-állás - Szent László-állás - Árpád vonal - Völgyzárak - Vereckei-hágó - Toronyai-hágó - Tarac forrásvidék - Tatár-hágó

1943. szeptembere és 1944. szeptembere közt a Keleti Kárpátokban épített erődvonal része. Az Árpád-vonal biztosítási öveként a határvonal mentén építették, az ÉK-Kárpátok és a Máramarosi-havasok átjáróit zárta le. Az I. világháborús állások fölhasználásával -- az Árpád-vonallal egy időben -- 1939-ben Kárpátalján, 1940-ben Észak-Erdélyben kezdték építeni, műszakilag megerősített völgyzárakból és reteszállásokból állt. 1943-ban nevezték el Szent László állásnak. Ez a közbeeső védelmi sáv, a Szent László-állás, közvetlenül az ezeréves határ vonalát követve, mondhatni az utolsó hetekben és csak részlegesen épült ki. Kisebb támpontokkal, tüzelőállásokkal, géppuskafészkekkel zárták le az utakat, a magas hegyeken átvezető átjárókat. Fő feladata, az Árpád-vonal előtt közvetlenül ismételten szétbontakozásra, támadás szervezésére késztetni az ellenséget. Nagyobb támadó erő megállítására -- jellegéből adódóan -- nem volt alkalmas. Fölvételi állásként jelölték ki, hogy a Hunyadi-állás és az Árpád-vonal között legyen egy terepszakasz, ahol a védők visszavonuláskor megkapaszkodhatnak.

            Árpád-vonal             Kárpátok - Hunyadi-állás - Szent László-állás - Árpád vonal - Völgyzárak - Vereckei-hágó - Toronyai-hágó - Tarac forrásvidék - Tatár-hágó

Az Árpád-vonal a Magyar Királyi Honvédség védelmi rendszere volt a második világháború idején az Északkeleti- és Keleti-Kárpátokban. Az Árpád-vonal a Keleti-Beszkidektől egészen a Berecki-havasokig terjedt. Légvonalban több mint 600 kilométerről volt szó. A vonal építkezése, elsősorban az infrastruktúra, a háttér megteremtésével, már 1940-ben megkezdődött. Természetesen a legnagyobb titoktartás mellett. 1943-ban, a sztálingrádi csata után felgyorsították a kiépítését. 1944 elején épült ki a Hunyadi- és a Szent László-állás. És ezután következett csak a magyar határokon belül a védelem gerincét alkotó Árpád-vonal. Az Árpád-vonal a magas hegységek terepviszonyait messzemenően kihasználó, tábori erődrendszer volt, melyet vasbeton szerkezetű tüzelőállásokkal, védelmi létesítményekkel, figyelőkkel erősíttettek meg. A kiépített támpontok, megerődített körletek, völgyzárak valamennyi a hegyeken átvezető szorost, hágót, átjárót lezárták.

A körkörösen védhető völgyzár alapja a sejtszerűen elrendezett körvédőképes és körvédőköteles rajállás volt, melynek központja a közepes tüzérség ellen is biztos védelmet nyújtó bunker volt. A környezeti anyagok, levéltári források, szemtanúk visszaemlékezései, helyszíntanulmányok és fotók bizonyítják, hogy ezt az erődrendszert csak megkerülni lehetett, de áttörni nem. A 4. Ukrán Front 1944 augusztusa és októbere között három nagy hadműveletben kísérletezett a védelem áttörésével - sikertelenül. Elfoglalni és áttörni csak azután tudták, amikor Románia átállt a szovjetek oldalára. Ezek után a szovjet 3. és 4. Ukrán front délen teljesen szabad utat kapott, így meg tudták kerülni a Kárpátokat délről és egy átkaroló hadművelettel a védelmi rendszer hátába kerülni. Az Erdélyben eddig eredményesen harcoló magyar és német csapatokat pedig ki kellett vonni, mielőtt katlanba zárják őket. A körbezárást megakadályozandó, egyetlen magyar hadosztály képes volt a tordai csatában 3 teljes hétig feltartóztatni a szovjet-román csapatok előrenyomulását és lehetetlenné tenni a katlan bezárását.

            Völgyzárak            Kárpátok - Hunyadi-állás - Szent László-állás - Árpád vonal - Völgyzárak - Vereckei-hágó - Toronyai-hágó - Tarac forrásvidék - Tatár-hágó

Az Árpád vonal a cseh-határtól az ukrán határ mentén húzódott és a hágók védelmét látta el. Az alábbi térképvázlatok segítségével képet alkothatunk erről a védelmi rendszerről.

Védelmi rendszer                                  Cirokaófalu, Utcás                                      Sóslak                                         Havasköz                  

 

Alsóverecke, Vezérszállás, Felsőgereben     Felsőgereben                   Malomrét, Viharos                              Jablonka, Voloc                        

 

Szinevér, Alsókalocsa      Királymező, Orosz-, Németmokra, Brusztura                    Kőrösmező                     Rahó, Tiszabogdány                          

            Vereckei-hágó             Kárpátok - Hunyadi-állás - Szent László-állás - Árpád vonal - Völgyzárak - Vereckei-hágó - Toronyai-hágó - Tarac forrásvidék - Tatár-hágó

"Verecke fogalom a magyarság számára. Egyet jelent az új hazával, a honfoglalással. A verecke elnevezés a „verécke” – kis udvar vagy kertajtó – szavunkból származik. Őseink legutolsó honfoglaló hulláma eme veréckén léptek az új hazába. Ez a kapu a tatárjárás előtt kiépült gyepűvonalon a Keletre vezető átjáróként szolgált. Ezért is emlegették Orosz Kapu néven. De az átjárót a betörő ellenség is ismerte és használta, ezért annak védelemi szempontból óriási szerepe volt. A Kárpátok gerince itt a legalacsonyabb. A Vereckei-hágó tulajdonképpen nem egy átjárót jelent igazán, hanem több olyan közlekedésre alkalmas nyeregpontot, amiket szükség esetén használni lehet. Az ukrán Kárpátokban hosszú kilométereken keresztül itt a legalacsonyabb a vízválasztó -- 8-900 m közötti. A gerinc mindkét oldalán itt a legsűrűbb a településhálózat. Évezreden át fontos közlekedési útvonal haladt e vidéken keresztül (és sokszor tört be itt a hazára rontó ellen), mely elősegítette a települések kialakulását. A hágó utáni első ukrán településen, Klimecen várták 1703-ban a magyarok a Lengyelországból hazatérő II. Rákóczi Ferencet, hogy a már magyar területen lévő első faluban, Verebesen ünnepélyesen köszöntsék a későbbi vezérlő fejedelmet. A közeli Vezérszállás a Rákóczi iránti tiszteletből vette fel ezt a nevet, mivel a fejedelem itt töltötte első éjszakáját (egy hatalmas tölgyfa asztalon készítettek szállást a nagyságos úrnak). A Vereckei-hágón már sokszor jártam (a „tiltott” időkben is), de tüzetesen csak 2008-ban néztünk szét az egykori határon. A honfoglalási emlékműhöz vezető út mellett közvetlenül megtalálhatók a Szent László-állás védelmi erődítései. A sűrű bozót miatt nem könnyű felismerni, de vannak jól kivehető szakaszok is. Az Alsóvereckére levezető út mentén is több lőállás, lövészárok fölfedezhető, habár a sok építkezés (gáz- és kőolajvezeték, elektromos távvezeték, közút stb.) keveset hagyott meg belőlük. Mindenképpen szólni kell a hányatott sorsú honfoglalás-emlékműről. Már a múlt évezredben szerették volna felavatni, de az elvi engedély megadása után (ekkor el is kezdődött az építés) a lembergi hivatalnokok keresztbe tettek, és nem lett meg a végleges engedély. A torzó sok éven keresztül hirdette az emberi butaság és felfuvalkodottság szomorú valóságát. Végre a két köztársasági elnök megegyezett, és 2008-ban elkészült az emlékmű. A történelmi útvonaltól kb. egy km-re, egy félreeső helyen hirdeti a magyar honfoglalást. Az emlékművel párhuzamosan – természetesen az út mentén, pontosan a nyeregponton – elkészült egy olyan igazi szovjet típusú ukrán hősi építmény is. Ezt továbbra sem sok érdeklődő keresi fel – ellentétben a gyönyörű kilátóponton álló egyszerű, de mégis fenséges magyar alkotással. Nyugodtan elmondhatom, hogy a magyar emlékjel sokkal szebb, és méltóbb környezetben hirdeti honfoglalásunkat, mint az ukrán testvére a több évtizede félbehagyott épülettorzók előterében. A lembergi csinovnyikok azért nem szívlelik az emlékművet, mert állításuk szerint 1939-ben itt lőtték le a magyar katonák az ukrán nacionalista szicseket. Az tény, hogy megtámadták az ott állomásozó katonákat, akik elfogták őket, és átadták a lengyel hatalom képviselőinek. (Akkor Magyarország a Lengyel Főkormányzósággal volt e területen határos. Mivel lengyel területről érkeztek, visszaadták őket az illetékes hatóságnak.) Álljon itt a témában Alexander Koval nyilatkozata: „a Vereckei-hágóra, ahol a magyar katonák 1939-ben nem lőttek le ukrán ellenállókat (szics-gárdistákat – a szerző megj.), a magyarok akkor is jártak, amikor ott még nem volt emlékjel, és a jövőben is járnának. Akkor miért ne állhatna ott a magyar emlékmű, és miért ne lehetne ezt a hasznunkra fordítani?” (Népszabadság, 2008. 09. 08. A. Koval az Ungvári Állami Egyetem turisztika tanszékének tanára /a szerző megj./). Sajnos az utóbbi idők híre, hogy békétlen és tudatlan alakok megrongálták és lefestették a honfoglalás emlékét." (egy oda zarándokló kutató leírása nyomán)

            Toronyai-hágó             Kárpátok - Hunyadi-állás - Szent László-állás - Árpád vonal - Völgyzárak - Vereckei-hágó - Toronyai-hágó - Tarac forrásvidék - Tatár-hágó

"Felsősebesről több kis település érintésével lehet felmenni a 941 m magasan lévő Toronyai-hágóra. A hágón található I. világháborús temető körkörösen elhelyezkedő keresztfejfáin lévő feliratok igen tanulságosak. A kibetűzhető nevek, adatok mutatják a soknemzetiségű monarchia sok nép fiaiból álló hadseregének összetételét. A környék harcaiban elesett hősi halottak örök nyugalmát őrzi a katonatemető. A mai utódokból egy néma fejhajtást és emlékezést akaratlanul is kivált. A magyarországi és külhoni hősi temetőkről Holló József (tábornok, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója): Emlékek a Hadak útja mentén (I-II. rész) című igényes könyvéből lehet bővebben informálódni. A hágó mindkét oldalán láthatók a Szent László-állás lövészárkainak maradványai. A hágó és környéke kedvelt kirándulóhely, így a lövészárkok vonalai nehezen vehetők ki. Mintegy 400 m-t kell Galicia felé ereszkednünk, majd az országút baloldalán egy kőzúzalékos út nyílik. Az út mellett, az erdőben lövészárkok garmada szinte érintetlen állapotban fut több sorban, a hegy oldalában. A kövesutat valószínűleg honvéd utászok építették, mert az árkok vonalánál egy tág forduló területén véget ér." (egy oda zarándokló kutató leírása nyomán)

            Tarac-forrásvidék            Kárpátok - Hunyadi-állás - Szent László-állás - Árpád vonal - Völgyzárak - Vereckei-hágó - Toronyai-hágó - Tarac forrásvidék - Tatár-hágó

"A következő nap Viktorral Németmokrára utaztunk, mivel azon a napon ott rendelt az egészségügyi ponton. Segítségével és hosszas utánajárás után sikerült egy UAZ terepjáróst találnunk, aki hajlandó volt minket kivinni a völgyfő környékére, és hajlandó volt megmutatni az ezeréves határon a Szent László-állás maradványait. Legnagyobb meglepetésünkre a leharcolt terepjárót Iván vezette (előző évben is vele találkoztunk). Az úttalan utakon nagyon ügyesen manőverezett a járgánnyal és sok érdekességet mesélt az érintett területről. A vad vidéken egy-egy áradás során a folyó a sziklás részek kivételével átrendezi a területet, és gyakorlatilag eltünteti az utakat. 1-2 km-rel feljebb egy lapos kis rét déli végén Iván megmutatta nekünk az egykori vízfogó gát ma is meglévő maradványait, amelyet a víz a mai napig nem tudott szétbontani. A Kárpátokban a kis patakok völgyfői után nagyon sok vízfogó gátat építettek. Ezek lezárásával olyan mennyiségű vizet gyűjtöttek össze, hogy lejjebb, a vízpartra szállított kivágott fákat az egyszerre elengedett és így már nagy mennyiségű víz segítségével szállították le e vad hegyi patakokon. A művelet a szállítást végző „tutajosoktól” rendkívüli tapasztalatot és nagy ügyességet követelt meg. Az itt elindított fák sok esetben Szegedig is eljutottak a Tiszán. Megmutatta azt a pontot, ahol jó pár évvel korábban egy hatalmas áradás során felszínre került a nemzetközi gázvezeték csőrendszere. Az alátámasztás nélküli csőre felülről ráomlott egy hatalmas szikladarab, ami eltörte a vezetéket és a keletkező szikrák berobbantották a gázt a csőben. A robbanás a sok kilométerre lévő Németmokrát is megrázta. Az emberek fejvesztve menekültek ki éjszaka a házaikból, nem tudván mire vélni a detonációt. „Természetesen” az aránylag közel lévő szakaszoló állomások elzáró csapjai nem működtek, így a völgyben a kiömlő gáz több mint 24 órán keresztül hatalmas fáklyaként égett. Ez olyan meleget teremtett, hogy Németmorkrán a hegyi patak (ekkor az áradás miatt megduzzadt hegyi folyó) meleg vizet szállított. Végül nagy nehézségek árán a két fő betáplálási és ellenőrző ponton (az egyik hely Huszt volt) sikerült elzárni a gázvezetéket és hozzákezdeni a javításhoz. Az egykori erdő helyén most is láthatók a fák elszenesedett csonkjai, és csak most kezd sarjadni az új növényzet. A völgyfőhöz közel „az erőszakos patakátkelés” után a gázvezeték nyomvonalán elindultunk a gerinc felé. Az izzasztó kaptató után a nyeregponton szembetalálkoztunk a Szent László-állás védrendszerével. Az ukrán oldalon ma is megvan az a szerpentinező szekérút, ami a hágón keresztül vezetett – sajnos a „magyar” oldalon a gázépítés eltüntette a folytatást. Az ezeréves határon szépen sorban megtaláltuk a lengyel-csehszlovák határköveket, a lövészárok-rendszereket, lövészgödröket és egy nagyméretű (kb. 20x8 méteres), egykori tároló vagy föld-fa bunker helyét. A gerinc mögött az ellenség tüzétől már védett helyen kocsival is járható szervízutat találtunk meg. A Kis-Tarac forrásvidékének és zordon hegyvonulatainak látványát élvezve tértünk vissza az autóhoz, majd Németmokrára utaztunk vissza." (egy oda zarándokló kutató leírása nyomán)

            Tatár-hágó            Kárpátok - Hunyadi-állás - Szent László-állás - Árpád vonal - Völgyzárak - Vereckei-hágó - Toronyai-hágó - Tarac forrásvidék - Tatár-hágó

"A következő túracélpont a Tatár-hágó, és Mikuliczyn, Vorohta környéke. Kőrösmezőn a Mezőháti-patak hídja után jobbra fordulunk és a Havasalja nevű településrészen keresztül jutunk fel a Tatár-hágó meredekére (921 m). Itt voltak kisebb bunkerek, de körülményes ezek nyomára bukkanni. Tatár-hágó népszerű hely, minden nap van kirakodóvásár, és ami feltűnő, hogy a környék legmagasabb része. Nem is egyezik a hágóról alkotott elképzelésekkel. A hágó (hívják Jablonica hágónak is) a tatárok betöréseiről kapta a nevét. Gépkocsival, lóval járható, de erős a gyanú, hogy a mindkét oldalon lévő enyhébb emelkedésű utak voltak használatban, illetve alkalmasabbak a nem gépi erővel történő közlekedéshez. A kirakodóvásártól jobbra a lepusztult szálloda mögött két fenyőgerendákból épült őrbódé, illetve nagyobb épület vonja magára a figyelmet. Valószínűleg a visszacsatolás után határőrizeti célokkal építették. Az ott lévő támfalak, vízgyűjtő medence is ilyen jellegű célokat szolgált. Az őrbódétól balra egy erdei út végén lévő tisztáson kőből-téglából épült házakra lehet bukkanni. Lakó-, raktár-, istálló épületek sorakoznak. A stílusukból csak következtetni lehet, hogy a Monarchia idején épült katonai objektumok voltak (1945 után a szovjet hadsereg is használta). A tisztás fölött lévő úton haladva a legelőnek használt közel sík területen a Szent László-állás lövészárkainak vonulatát könnyedén végig lehet követni.

Visszatérőben érdemes végigmenni a másik oldalon lévő úton. Jó látási viszonyok között a felhőalaptól függően (pl. völgyek ködfelhőben) pompás panoráma nyílik a Hoverlára (Hóvár-tető, 2061 m – Ukrajna legmagasabb pontja) és a Pop Iván (2020 m) csúcsaira. A Tatár-hágón, az árusok mögötti ösvényen ha felgyalogolunk, egy eklektikus (szovjet és egyházi jellegű) emlékhelyhez érünk. A tér után következő zárt terület kerítése mellett az ezeréves határon pár darab csehszlovák-lengyel határkő árválkodik, bizonyítékául a ’20-as évek történelmi valóságának (itt sem zavar senkit). Újabb lövészárok, és a domb mögött fa-föld bunker maradványai láthatók. A zárt területet követő kis nyeregben, bal oldalt különös fehér színű, csúcsos építmény vonja magára a figyelmet. A látvány őrtorony benyomását kelti és nem véletlenül. A K.U.K. idejében a Magyar Vám- és Adóőrség ellenőrzőpontja volt. Az esztétikus épület (környezetének retróit leszámítva) az alatta húzódó kereskedelmi út forgalmát ellenőrizte. Az utat végigjárva bizonyos, hogy az volt a hágón keresztül vezető közlekedési útvonal (a technikai fejlődés az enyhébb lejtő kínálta lehetőségeket felülírta). A szemben lévő lejtőoldalban gombamód szaporodó ízléstelen, újgazdag építmények a jelenlegi állapotot néhány év alatt meg fogják változtatni. Az ezeréves határ őrzése sok fejtörést okozhat nem csak az átlag utazónak, de még a határőrség volt tisztjének is. Az érthetőség, eligazodás kedvéért egy rövid, tömör összefoglaló a XIX-XXI. század határőrzésének történetéről. Szervezeti felépítése és változásai időrendi sorrendben: A Magyar Királyi Vám- és Adóőrség (1867-1906), Határrendőrség (1906-1918) tagozódása: Határszéli rendőrkapitányságok (Ungvár, Munkács, Máramarossziget), Határrendőr kirendeltségek (Nagyberezna, Alsóverecke, Volóc, Ökörmező, Kőrösmező). A felépítése később (Trianon után) visszaköszön. Magyar Királyi Vámőrség (1921-1932), Magyar Királyi Határőrség (1932-1945). A létszáma 1939 után tovább nőtt, az ezeréves határ megnövelte feladatait (határvadász-portyázó századok, tiszti őrsök)." (egy oda zarándokló kutató leírása nyomán)

 

            Kárpátok - Hunyadi-állás - Szent László-állás - Árpád vonal - Völgyzárak - Vereckei-hágó - Toronyai-hágó - Tarac forrásvidék - Tatár-hágó

(Tartalomjegyzékhez  --  Gyermekkorom)    

---------------

http://www.multunk.x3.hu/html/jobb_menu/vedelmi%20rendszerek.html#hunyadi

http://www.rfero.hu/arpad-vonal_volgyzarai.html

Szabó József János: Az Árpád-vonal. A M. Kir. Honvédség védelmi rendszere a K-Kárpátokban 1940-44. Bp., 2002:170. (A Hunyadi és a Szt László állás) -

Ravasz István: Mo. és a M. Kir. Honvédség a XX. sz. vh-ban 1914-1945. (Nagykovácsi?), 2006.