Háttérismeret a "GYERMEKKOROM" című anyaghoz:

Volksbund

(Tartalomjegyzékhez -- Gyermekkorom     

 

 Német Népi Szövetség            Volksbund - A németek kitelepítése - A kitelepítés képekben A svábok kitelepítésének számai

 

A Volksbund (németül Volksbund, teljes nevén Volksbund der Deutschen in Ungarn, vagyis Magyarországi Németek Népi Szövetsége) a magyarországi német kisebbség szervezete volt. A Volksbund a Harmadik Birodalom érdekeinek képviselője volt Magyarországon, és jelentős szerepet játszott a Waffen-SS magyarországi toborzásaiban is.

 

1910-ben a 19 milliónyi összlakosság 9,8%-a volt német. A németségen belül a legnagyobb csoportot a parasztság alkotta, a második jelentős csoportot pedig a kézművesek, ipari munkások és bányászok.

 

A "Volksdeutsch" fogalom azokat a német nemzetiségi csoportokat jelölte, amelyek a Német Birodalom területén kívül – Kelet-Közép- és Délkelet-Európában elsődlegesen – paraszti életkörülmények között éltek. Velük szemben az „anyaországiakat” nevezték reichsdeutschnak, azaz birodalmi németeknek.

 

A népi németek iránt különösen az I. világháborút követően nőtt meg az érdeklődés, hiszen a békeszerződések értelmében nagyszámú német vált az új nemzetállamok állampolgárává. A népi német mozgalom célja a kisebbségi németség identitásának megőrzése volt, azt hirdették, hogy a néppolgárság (Volksbürgerschaft) előbbre való az idegen állampolgárságnál (Staatsbürgerschaft). Az 1920-as évektől különösen jelentős társadalmi mozgalom bontakozott ki a népi németség tudományos kutatására és kultúrájának megőrzésére. Maga a német kormány is nyújtott titkos támogatásokat a Németország területén kívül élő népi németeknek, pénzzel és németországi ösztöndíjakkal igyekezett elősegíteni egy nemzetiségi értelmiségi réteg kinevelődését, a német nemzeti öntudat megerősítését és megőrzését.

 

A külföldi németséggel foglalkozó anyaországi szervezetek az 1920-as évek végétől egyre erősebb kapcsolatba kerültek a nemzetiszocializmussal, s így a német kisebbségi szervezetek egy része is nemzetiszocialista befolyás alá került. Magyarországon ezt az irányvonalat képviselte a Volksdeutsche Kameradschaft (1936-tól), majd a Volksbund (1938-tól), amelyek a náci hatalmi érdekek föltétlen támogatása mellett foglaltak állást. Programjuk a német kisebbségek teljes elkülönítését hirdette az együtt élő népektől (német iskolarendszer, német gazdasági szervezetek, német egyházszervezés, német népi hadkötelezettség a Wehrmachtban és az SS-ben), s a hitleri birodalom támogatásával ezt többnyire meg is valósították (Tilkovszky Lóránt: Német nemzetiség – magyar hazafiság /Tanulmányok a magyarországi németség történetéből/, Pécs, 1997, 45–55. oldal).

 

A trianoni békeszerződés alapvetően megváltoztatta Magyarország nemzetiségi összetételét, de 1920-ban még így is a lakosság 6,9%-át tette ki a németség, és gazdasági-társadalmi szerkezete sem változott: most is a parasztság tette ki a többségét, és őket követték az iparosok-munkások.

 

Hitler uralomra jutása után a német külpolitika az „ötödik hadoszlop” szerepét szánta a kelet-európai németeknek, és ezt a törekvését pénzzel („guruló márkák”) és szervezeti segítséggel is alátámasztotta. Imrédy Béla miniszterelnöksége alatt 1938. november 26-án megalakult Budapesten a korábbi Német Népművelési Egyesület (Volksbildungsverein) utódaként a Volksbund der Deutschen in Ungarn nevű egyesület, amelynek célja valamennyi magyarországi német minden területen való összefogása. Vezetője, Basch Ferenc (1901–1946) volt, de fontos szerepet játszott a megalakulásában Huss Richárd, a debreceni Tisza István Tudományegyetem német professzora is. A Volksbundot nemzetiszocialista elkötelezettségű ifjú radikálisok alapították. A Volksbund igyekezett minden németek lakta településen szervezetet létrehozni, népi német takarékpénztárakat és szövetkezeteket szervezett, amelyek Németországba szállíthatták terményeiket.

 

Az 1940-es évek elejére a Volksbund kiterjedt iskolahálózattal és társadalmi szervezettséggel bírt, melyeket nemzetiszocialista és antiszemita szellemben irányítottak: Deutsche Jugend, Deutsche Volkshilfe, Frauenschaft, Studentenschaft stb. 1942 -ben Deutsche Mannschaft (Német Legénység) néven önvédelmi és rendfenntartó alakulatokat is létrehoztak. 1940-től kezdve illegális toborzást is végzett a fegyveres SS-be. 1942 februárjában a Bárdossy-kormánnyal való megegyezés alapján a Német Birodalom jogot nyert SS-önkéntesek verbuválására, és a toborzásban a Volksbund nagy szerepet játszott. Körülbelül 20 000 magyarországi német került így az SS kötelékeibe. Magyarország német megszállása után a magyar kormány hozzájárult ahhoz, hogy német nemzetiségű állampolgárai 17–62 év között a német hadsereg kötelékében teljesítsenek szolgálatot. A Volksbund vezetői Hitler támogatását élvezték, de követeléseiknek – változó lelkesedéssel – a magyar kormányok is engedtek, különösen, amikor a Harmadik Birodalom támogatásával újabb revíziós sikereket remélhettek. Magyarország német megszállása után (1944. március 19.) a Sztójay-kormány további 17 000 fő kényszersorozására is engedélyt adott. A Volksbund vezetői a végsőkig kitartottak a németek, illetőleg a Szálasi-kormány mellett, részt vettek a zsidóüldözésben, az ejtőernyős-vadászatban, és saját népüket is terrorizálták.

 

1942 őszén, befolyásának tetőpontján a Volksbundnak 200 000 tagja volt, nő- (Deutsche Frauenschaft) és ifjúsági (Deutsche Jugend) szervezeteivel együtt 300 000. Ez a magyarországi össznémetség 41%-át tette ki. Legkevésbé a városi ipari munkásság körében tudott a Volksbund befolyást szerezni.

 

A nemzetiszocialista propaganda ellensúlyozására a magyar kormány támogatásával 1942-től bontakozott ki a Hűségmozgalom (Treuebewegung), amely a német nemzetiségűek körében föllépett a Volksbund s az SS-toborzás ellen a német megszállásig.

 

Bár nem minden német volt a Volksbund tagja, a háború után a hazai németséget mégis a Volksbunddal azonosították, és a Volksbund világháborús szerepe szolgáltatott ürügyet 1946-ban, ill. 1947-ben, két hullámban összesen 240 000 német nemzetiségű magyar állampolgár kitelepítéséhez (Bellér Béla: A magyarországi németek rövid története, Magvető Kiadó, 1981). A Volksbund szervezetet 1945-ben föloszlatták. Basch Ferencet mint háborús bűnöst a Népbíróság halálra ítélte.

 

 

A németek kitelepítése             Volksbund - A németek kitelepítése A svábok kitelepítésének számai

 

A potsdami értekezleten a „szövetséges és társult hatalmak” kötelezték a szovjet megszállta Magyarországot a német kisebbségének kitelepítésére (1945. július 17.–augusztus 2.) ennek értelmében a magyarországi németségre is kényszer-kitelepítés várt. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság 1945. szeptember 20-án rendelte el Magyarországon a németek kitelepítését. A magyar hatóságok – bár sosem tették magukévá a kollektív felelősség elvét – 1946 januárjában kezdték meg azoknak a kitelepítését, akik az 1941. évi népszámláláson német nemzetiségűnek vallották magukat, vagy tagjai voltak a Volksbundnak, ill. valamilyen német fegyveres alakulatnak.

 

A kitelepítés okai és indokai:

1. a II. világháborúért a német nép minden tagját bűnössé nyilvánítva azzal is büntették, hogy szülőföldjükről elhurcolva, javaiktól megfosztva, a lerombolt Németország újjáépítésére (a hadifoglyok v. elhurcoltak helyett) odatelepítve, munkára kényszeríthessék őket;

2. a megszállt és kirabolt Magyarországon helyet kellett biztosítani a szláv nemzetállam létrehozását megkísérlő beneši Csehszlovákiában egyetemlegesen „háborús bűnösnek” nyilvánított, kitelepítendő, legalább 500.000 magyar számára;

3. a versailles-i békerendszeren alapuló Közép-Európa jaltai újra-fölosztásának tartósítására, a viszályfészkeket szaporítani kellett, ezekkel évtizedekre beavatkozási lehetőséget biztosítva a nagyhatalmaknak.

A svábok kitelepítése hazánkban (1945.-1950. márc. 25.) a magyarországi német nemzetiségű és anyanyelvű lakosság kollektív büntetése a Német Birodalom háborús vereségéért.

 

 

Az első szakaszban kitelepítettek Németország amerikai megszállási övezetébe kerültek, kb. 136 ezren. 1947 tavaszától újabb német csoportokat (több mint 50 ezer főt) telepítettek ki, de már Németország szovjet megszállási övezetébe. Összesen tehát mintegy 200 ezer német nemzetiségű lakos kényszerült elhagyni a hazáját. A kitelepítettek egy része (kb. 20 ezer fő) utólag visszaszökött Magyarországra.

 

A hazai svábok kb. 35-40 %-a Volksbund (1938-45) tagjaként azonosult a náci 'felsőbbrendűséget' hirdető tanokkal. Bűnöket követtek el a magyar nemzettel s a nem náci Hűséggel a Hazához mozgalom tagságával (a svábok kb. 6-8 %-a) szemben, propagandájuk uszított a magyar nemzet ellen; de a kollektív büntetés nem a tetteikért, hanem a nemzeti hovatartozásukért történt. A kitelepítések okaként - minden rendeletben - a német nemzetiség (ritkábban az anyanyelv) bevallása szerepelt. Az alaprendelet elvben minden német kitelepítéséről intézkedett, hiszen csak úgy lehetett volna eleget tenni a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) 400-450.000 fős előírásának (az 1941: népszámlálás alapján - Csonka-Magyarországra átszámítva - a svábok kitelepítése nemzetiség szerint 303.419 főt, anyanyelv szerint 477.057 főt érinthetett). Minden rendeletben voltak mentesíthetők is (65 évnél idősebbek, baloldali párt v. szakszervezet tagjai, bányászok), de ez nem módosítja a kollektív felelősség ált. alkalmazását.

 

A svábok kitelepítése a szövetséges nagyhatalmak elvi irányításával és ellenőrzésével történt. A Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt és részben a Nemzeti Parasztpárt szorgalmazta; a keresztény pártok elutasították a kollektív büntetést. A SZEB elnöke, K. J. Vorosilov (1881-1969) marsall ütemezésében 1945. december - 1946. június között kellett volna az amerikai zónába szállítani a svábokat. Az első szerelvényt 1946. januárjában Budaörsről indították, májustól szeptemberig gyakorlatilag szünetelt, a kijelölteket az elszállításukig internálótáborokban tartották. 1947. február 7-én aláírták a párizsi békét, tavasztól csak a szovjet zónába telepítettek. Augusztus 8-án Mindszenty József hercegprímás pásztorlevelében tiltakozott a svábok kitelepítése ellen, október. 2-án a püspöki kar a felvidéki magyarok illetve a svábok deportálása ellen. október  28-án a 12.200/1947. kormány rendelet a német anyanyelvűeket mentesítette, a kitelepítendők családtagjait kötelezték a családfő követésére. Veszprém vármegyében 1948. februárjában 15: befejezték a svábok kitelepítését. -

 

 

Kitelepítés képekben

 

   

   

 

 

 

 

 

A svábok kitelepítésének számai eltérőek.              Volksbund - A németek kitelepítése A svábok kitelepítésének számai

 

A Nyugatnémet források szerint 135.655 svábot a Ny-i megszállási (utóbb Német Szövetségi Köztársaság, Németország), kb. 50.000 svábot a szovjet megszállási övezetbe (utóbb Német Demokratikus Köztársaság, Németország) telepítettek; Schleswig-Holsteinbe 201, Hamburgba 233, Alsó Szászországba 1535, Brémába 53, É-Vesztfáliába 2326, Hessenbe 25.583, Rheinland-Pfalzba 1180, Baden-Württembergbe 97.486, Bajorországba 49.220, Ny-Berlinbe 179, K-Berlinbe 200, a szovjet zónába: 19.000, Ausztriába 13.000, a tengerentúlra 3000, összesen 213.196 főt. Ezen számokban a II. világháború folyamán elmenekült svábok is szerepelnek (az SS-katonák is, akiknek magyar állampolgársága az SS-be lépéssel megszűnt!).

 

Lucius D. Clays szerint Németország. amerikai zónájába 168.000 német érkezett; az amerikai katonai kormányzat hivatalos értesítése alapján 175.591 németet telepítettek ki Magyarországról.

 

A hazai részadatokat összesítve a Ny-i és a szovjet zónába telepített svábok száma 185.000 fő. (Johann Wiedlein 1957-i adatai szerint a Ny-i zónákba 178.000, Ausztriába 12.000, a szovjet zónába 50.000 főt, összesen 240.000 főt telepítettek.)

 

A Népgondozó Hivatal szerint 135.655 svábot telepítettek az amerikai zónába (a Belügyminisztérium szerint 127.000-et), a szovjet övezetbe 50.000-et.

 

A Földművelési Minisztérium 1950. március 13-i összegzése szerint a ténylegesen kitelepítettek száma 183.085 fő.

 

A különböző statikákban a magyarországi svábok száma 177.000 - 240.000 fővel csökkent. A Nyugatnémet adatok tartalmazzák az 1944 nyarán a „német vér kimentésekor” s az 1944-45-ös harcok során elmenekülteket is. -

 

A svábok kitelepítésével egyidejű, attól elválaszthatatlan a csehszlovák-magyar lakosságcsere, melyben 1946 - 49 között Magyarországról csehszlovák adat szerint 71.787, magyar adat szerint 73.237 tót ingóságaival, jószágaival, 613 szerelvényen, 20.288 vasúti kocsiban és 8926 teherautón önként Csehszlovákiába települt (1450 fő valószínűleg az ígéretek be nem tartása miatt sikeresen visszaszökött). Magyarországra 89.660 főt 527 szerelvényen, 49.571 vasúti kocsiban telepítettek. -

 

A 4364/1949. MT. sz. utasítás rendezte az áttelepítésre csak kijelöltek állampolgárságát: akik 1949. október 11-én Magyarországon laktak, lakóhely és munkavállalás szempontjából a magyarokkal azonos jogúak. A 84/1950 MT. sz. rendelet a svábok kitelepítésével kapcsolatos valamennyi intézkedést 1950. március 20-án hatálytalanította.

 

A kitelepítés 1949 októberében zárult le (4274/1949. sz. Mt. r.), a német nemzetiségre vonatkozó korlátozásokat teljes egészében 1950. március 25-én oldották föl (14/1950. sz. Mt. r.)

 

             Volksbund - A németek kitelepítése A svábok kitelepítésének számai

 

(Tartalomjegyzékhez -- Gyermekkorom     

--------------------------------

A Rieth-rokonságot 1946-ban kitelepítették a Budakeszi svábokkal együtt.

--------------------------------

http://hu.wikipedia.org/wiki/Volksbund

http://lexikon.katolikus.hu/S/sv%C3%A1bok%20kitelep%C3%ADt%C3%A9se.html