Rieth József:

SZÍVÜGYEM --- Beteg lettem

  Bevezető, -- betegen, -- kórházkóstoló, -- vizsgálatok, -- döntés, -- kimenőn, -- érfestés.

Korábbi imaéletemről

<<<    >>>   

Hetvenöt éves koromban feleségemmel, családommal és Panni unokámmal

2005. őszén az október igen változékony idővel lepett meg bennünket, engem is elkapott az ilyenkor rendszeres meghűlés, vagy fertőzés. Úgy kezdődött, mint korábban, más betegségek esetén. Kissé megfáztam, köhécselni kezdtem, talán volt is kezdetben kis rossz közérzetem, de én ügyet se vetettem rá. Lázat, letörtséget nem éreztem. "A köhögés pár nap alatt el szokott múlni" --gondoltam, semmit se tettem ellene. Tettem a dolgom, mint mindég.

Pár nap múlva feleségem kezdett megjegyzéseket tenni, hogy: sokat köhögök, hol fázhattam meg?, ...nem kéne-e valamit tenni az ügyben? Gargarizáltam erreföl tömény sós vízzel -- majd amikor nem láttam semmilyen hatását -- régebbről maradt gargarizáló-szerrel --- semmi javulás. Feleségem kezdte emlegetni:

... hogy le kellene menni az orvoshoz (mereven elzárkóztam a gondolattól);

... hogy ki kellene feküdni ezt a feltehetőleg vírusos fertőzést (de hisz' nekem tanítanom kell, dolgom van...);

... hogy a Manjáék komaasszonya is mondta, miszerint meg kellene röntgeneztetnem magam (no még ez hiányzott, az egész világ velem

               foglalkozik, távdiagnózis...).

Nem csupán a feleségem felől áradó aggodalom, de gyanús jelek is kezdtek nyugtalanítani. Egyre fáradékonyabbá kezdtem válni. Lépcsőzés, kaptató, teher hurcolása egyre jobban kimerített, sőt kifullasztott. Az iskola melletti Szamos-lépcső tetején, sőt később a közepén is meg kellett állnom szuszogni, sőt egyszer az iskola kapualjába érve le kellett ülnöm rövid időre az előtérben álló padra, mert kezdett a világ forogni velem, és úgy éreztem, mindjárt elájulok. Rendszeressé vált, hogy nem tudtam a cipőmet befűzni az előszobában, mert lehajolva néhány pillanat után fulladást éreztem. Le kellett térdelnem, hogy a cipőmet kényelmesen elérhessem .

Egy hét köhécselés és fulladozás után már egyre többet pihentem az ágyamon, fekvés közben a köhögés is csillapodott. Ugyanis egyre durvábban köhögtem. éreztem, hogy a slejm nem akar felszakadni, pedig nagyon erős köhögési inger gyötört. Újabb hét múlt el, és beláttam, itt valóban csak az orvos és a gyógyszer segít. Arató doktornő, a háziorvosunk rá(m)legyintett, írt egy pirulát, meg egy kanalas orvosságot, aztán hazaengedett.

A megbetegedésem időszakában

A napok multával szomorúan tapasztaltam, hogy az új orvosságnak semmi hatása sincs. Ekkor már beláttam, hogy tanítani sincs erőm, egész nap feküdtem. Még a reggeli szentmisét is elhagytam, Boldvai Jóskát, egyik ismerősömet kértem meg, hogy a rádiós misén helyettesítsen. Amikor végre elfogyott a kanalas orvosságom, és én még csúnyábban köhögtem, még jobban fulladtam, bánatosan visszamentem a körzeti orvoshoz. Ismét csak legyintett, "az egész város köhög, ez szamárköhögés" --- humorizált, és mosolyogva intett a szomszédos rendelő ajtaja felé, ahonnan egy betegtársam köhögésének hangja szűrődött át. Kiírt egy még hatékonyabb (és még drágább) gyógyszert, mondván "érdemes ezt a nagyon erős gyógyszert alkalmazni, ez biztos hatású". A új szer is elfogyott, cseppet sem használt. Egy hónapos köhögésemmel ismét az orvoshoz fordultam. Rövid hallgatódzás után úgy döntött, hogy egy még erősebb (és még drágább) gyógyszert ír ki, és elküld egy röntgen vizsgálatra.

Elmentem a Pethényi közben levő tüdőszűrő állomásra. A röntgenes orvosnő, Dr Lorber Zsuzsanna alapos munkát végzett. Ide-oda forgatva minden oldalról átvilágított, részletesen kikérdezett korábbi betegségeimről, mostani kortörténetemről, gyógyszereimről. Meg is hallgatta a sóhajtásaimat, körbe kopogtatott, majd úgy mellékesen megjegyezte, hogy ő valamilyen aritmiát tapasztal a szívritmusomban. Hosszú lelet-írásba fogott a számítógépén (Megpróbálom a szövegét kibetüzni...).

"...    ...ijz eltérést jelenleg a pulmo felett nem hallok sivmük arrhytmia abs.     Átvilágítással mk o on a lat sinuszban kis fluidum baloldalon pleuro-pericardialis adhesiob Jobboldalon a rekesz felett vs letokolt fluidum vagy kis pleuracallus ...lőleg az interlob rés körül   ...ába nern dagad

Dg Arrhytmia abs. card decomp minimalis fluidum a pleuraürben jobboldalon vagy letokolt fluid vagy pleuracallus de kis gyulladás sem kizárt bár erre az anamn alapján nem gondolnék     Pulm szempontból Jav abtibiot expect Kérem contr ra 1 hét múlva akkor LF -t végzünk és rtg contr t

Card diur th fokozása jav"

A leletfénymásolata -- vagy a nyomtató, vagy talán inkább a fénymásoló hibájából -- nem volt jobban kiolvasható (a lap szélén széles fekete sáv takarta a szöveget), de a vizsgálat eredménye egyértelmű lett (a szöveg -- véleményem szerint -- hemzsegett a helyesírási hibáktól, én betüről betüre igyekeztem pontosan leírni!). A diagnózisa -- ahogy nekem elmagyarázták -- az volt, hogy a mellemben folyadék gyűlt össze, jobboldalon le is tokolódott, ezenkívül aritmiát érez a szívműködésemben. Javasolja a szívem megvizsgálását.

Erős antibiotikumot írt elő. Boldogan szabadultam meg tőle, túl szigorúnak és alaposnak éreztem a vizsgálódását, meg hosszan is tartott, és még ilyen állapotban (betegen t.i.) sem szerettem a rendelőben ücsörögni.

Másnap vissza a körzetorvosomhoz (most már harmadik látogatásom volt nála), a röntgenvizsgálat eredményével. Arató doktornő csak hümmögött, és azt mondta, készítenek egy EKG vizsgálatot, feküdjek fel a vizsgálóasztalra. (Már az is rossz előjel volt számomra, hogy feleségem ugyanekkor felhívta a rendelőt, és Arató doktornőnél a vizsgálati előkészület alatt érdeklődött a hogylétem felől. Türelmetlenül várta ugyanis a javulással biztató orvosi megállapítást.) Elkezdődött egy kínos próbálkozás az EKG-készülékükkel, de a berendezés nem akart működni. A doktornő ingerülten látta a műszer használhatatlanságát, és úgy döntött, hogy EKG vizsgálatra beutal a János korházba. "Ott készítenek egy felvételt, aztán meglátjuk, mi is van az aritmiájával". Addig is egy drasztikus vízhajtót írt ki, és a vizsgálat után újabb kontrolra rendelt vissza. Ekkorra a köhögésem némiképp már csillapodott, az alvás is kezdett normálisan menni. A vízhajtó azonban meglehetősen kellemetlen volt: kiszáradtam, állandó széklet-ingerem volt.

Pénteken kaptam a beutalót, hétfőn mehettem EKG-vizsgálatra. Volt egy szabad hétvégém, amit a vasárnapi szentmise kivételével ágyon töltöttem. Hétfő reggel vegyes érzelmekkel mentem a kórházba, féltem, hogy nagyon sokan lesznek. Azt a tanácsot kaptam Marcsitól, a háziorvos asszisztensétől még pénteken, hogy a beutaló átadásakor  mondjam a nővérnek, hogy nagyon rosszul érzem magam. No, én mondtam is az alibi szöveget, de tényleg kutyául éreztem magam. Szerencsésen előre vettek. Megcsinálták az EKG felvételt, megmérték a vérnyomásomat (ráadásul mindkét karomon, mert a jobb karomon nem hallott a nővér pulzust), alaposan meg is hallgattak elől-hátul, sóhajtoznom is kellett. Utána biztattak, hogy maradjak csak nyugodtan ülve, amíg telefonálnak a kardiológiai osztályra. Hát ez a telefon nem sikerült azonnal, ezért a nővér kitámogatott a váróba, és óvatosan leültetett. (Magamban mosolyogtam a nagy óvatoskodáson, de hízelgett, mert mindenki úgy nézett ettől kezdve rám, mint aki a halálán van.) Hosszan kellett várnom, közben többször kinézett rám a nővér, türelemre biztatott, míg aztán egyszer csak jött, és betámogatott a rendelőbe. Leültettek, és az orvos közölte, hogy másnap reggelre fel vagyok véve a 3. Belgyógyászati osztályra, a Kardiológiára. Köpni-nyelni nem tudtam a meglepetéstől. Nem mertem volna gondolni, hogy ilyen jól fog sikerülni a panaszkodásom. Elmondta az orvos, hogy várhatóan pár napos teljes kivizsgálásra kerül sor, erre már a legsürgősebben sort kell ejteni. Hiába mondtam én az esetleges ambulanciás lehetőséget, vagy a tanítási kötelezettségemet, mit se használt. Holnap jelentkezzem felvételre!

Életem első kórházi beutalásával megterhelve hagytam el a rendelőt. Most már bármiféle nővér különösebb támogatása nélkül sétálhattam haza, lélekben viszont ugyancsak botorkáltam, kezemben a beutalóval életem első kórházi beutalásának rettenetes előérzetével vívódtam. Újból lemondtam a következő óráimat, Boldvai Jóskát újból felkértem helyettesítésre, és kezdtem felkészülni a pár napos kivizsgálásra. Nagyon szomorú voltam. Csak az vígasztalt, hogy csupán pár napot emlegettek. Talán néhány napot csak-csak ki lehet bírni...(Nem mertem volna gondolni, hogy 73 napot töltök majd kórházban, és nem csak kivizsgálás lesz ez...)

<<<    >>>   

BEVEZETŐ                          Bevezető -- betegen -- kórházkóstoló -- vizsgálatok -- döntés -- kimenőn -- érfestés

MŰTÉTEK - Epeműtét      Sebészet -- epeműtét -- lábadozás -- felépülés

                      -  Szívműtét      Előkészület -- felkészítés -- szívműtét -- intenzíven

                     -   Utókezelés    Szíves elbocsátás -- vizenyős javulás -- vizesen

REHABILITÁCIÓ              Ferenc kórházban -- hazabocsátás -- kontroll

IMAÉLETEM                      Előzmények -- Rádöbbenés  -- Választás -- Belenyugvás -- Átrendeződés -- Remény -- Újrakezdés -- Víz, víz -- Visszatérés -- Kétévesen 

IDŐPONTOK                        A betegségem időpontjai

DIÉTÁK                                 CUKROSDIÉTA (Cukorbetegség -- Kezelés) -- EPE-DIÉTA -- SYNCUMAR (tabletta -- diéta -- profilaxis)

VEGYES                                Edzésprogram -- Epeismeretek -- Életmód (Vörösbor)  -- Szívműködés és műtét -- Terhelési értékek -- Meditáció -- Fájdalom

                                               Személyekről -- Szent Ferenc Kórház (Tahy-interju) -- Szívsebészeti Klinika -- Új Szent János Kórház