Rieth József:

SZÍVÜGYEM --- Felépülés (14-22. nap) -- 2006. nov. 7-14.

MŰTÉTEK    Epeműtét     Sebészet, -- epeműtét, -- lábadozás, -- felépülés..

Imaéletemről: Lelki átrendeződés

<<<    >>>

Rohamosan erősödtem. Csupán az ágyban való felülés folyamata ment nehezen, mert közben a sebem éktelenül szúrt. A katéter és a dréncsövek zsákjai miatt nehézkesen ugyan, de a mosdóba és a WC-re már egyedül tudtam közlekedni. A járásom bizonytalan volt, az üléskor is heves fájdalmat éreztem, mert a sebet nyomta a belső szervek súlyának feszítése. Jól esett az ágyba vissza-vissza dőlnöm, de a felkelést igyekeztem szorgalmasan gyakorolni. Az Intenzívről történt visszatérésem után az első nap délben kiszedték belőlem a csöveket. Most már még szabadabban tudtam mozogni. Igen ám de a kötés rendre átázott, vérben-válladékban fürödtem, naponta többször kellett cserélni rajtam a lucskos, szennyes géz-pakolást. Sajnos a pizsamám és az ágyneműm is megsínylette a folyamatos átvérzést. Anya két pizsamát volt kénytelen vásárolni, mert a folyamatos vérzés és váladékozás miatt sűrűn kellett mosni őket. Az ágyamba pedig kaptam egy keresztlepedőt is, hogy könnyebb legyen tisztába tenni.

Az erősödésemmel és a sebem gyógyulásával az orvosok is, nővérek is elégedettek voltak. Sokat mozogtam önállóan, ösztönösen is, de az orvosok tanácsára is szabadulni igyekeztem az ágytól.  A sebem naponta többször is átázott. Ha felültem, vagy jártam, rendszeresen megindult a váladék szivárgása, és mire észrevettem, már térdig átázott a pizsamám. Én a pizsamát, a nővérek a kötéseket cserélték szorgalmasan. Nem lehetett ezt az igencsak rossz helyen levő nagy sebet és a drén-csövek helyét megbízhatóan bekötni. (Bizonyára jobb is volt így, mert sok felesleges rosszaság jöhetett ki belőlem, és viszonylag kevés vér.) Étkezéshez, olvasáshoz gyakran kiültem asztalhoz, székre, de aránylag rövid kinn tartózkodás után nagyon jól esett visszaheveredni, és nagyokat szundítani.

A viziteken elégedettek voltak a gyógyulásommal, az erősödésemmel, a sebem állítólag szép gyógyulásával. (Mindenki szépnek, csodálatosnak nyilvánította a sebet. Én förtelmesnek, kötözött sonkára emlékeztetőnek. No de hát az egészségügyiek a szakemberek; ők már sok sebet vágtak, ápoltak; ők bizonyára nagyon jól tudják, mi a szép és mi a csúnya.) Kiss professzor 8-án meg is jegyezte a viziten, hogy a Kardiológián már várnak rám, fenik a szikéjüket. Ugyanezen a napon meglátogatott Nyulasi doktor úr is. Elmondta az élesztésem történetét, ő is elégedett volt a gyors lábadozásommal. (Érdekes, hogy én semmire sem emlékeztem a műtétet követő élesztésem utáni beszélgetésről, sem az Intenzíven történt első ébredésemről, pedig állítólag akkor is beszélgettem Nyulasi doktorúrral.) Az egyik nővér a kötözéskor meg is jegyezte: "Maga gyorsan meg fog gyógyulni, mert valahogy máskép nézi a szenvedést és a fájdalmat." Valóban, mint az imanaplómban is sejthető (vagy olvsható!?) más volt a megpróbáltatásokról alkotott véleményem. Sok látogatóm volt egyébként, és boldogsággal töltött el, hogy minden nap sikerült az Oltáriszentséget is magamhoz venni. Elsősorban Frivaldszky János volt az, aki naponta segítségemre volt ezzel a szolgálattal. Nem volt egyszerű a dolga, mert a sok vizsgálat, vizit rendszeresen az ő érkezésének időpontjára esett, vagy várnia, vagy keresnie kellett engem.

9-én már a folyosóra is kimerészkedtem, sőt látogatóba mentem a szomszéd kórterembe, ahol a plébániánk egyik munkatársa, az egyik oltárdíszítőnk, Zsuzsa lábadozott. Ő nagyon rossz állapotban volt: perforálódott vastagbéllel, ennek következtében hashártyagyulladással került be. A betegsége és magas kora miatt nagyon reménytelen volt az állapota. Sokat szenvedett, igencsak rosszul nézett ki. Első alkalommal alig ismertem meg, annyira beesett volt az arca. (Hosszan ápolták a Sebészeten, majd egy idő után más osztályra is átszállították, és csak jóval a hazatérésem után került ki a kórházból. Végül -- mondhatni -- felgyógyult, rendszeresen lejárt a Majori templomba, de a korábbi tevékenységét -- az oltár virágozását -- nem folytatta, gyengébb volt annál.)

10-én a vizit gyógyultnak nyilvánított; egyeztetett időben -mondták- mehetek vissza a Kardiológiára. Összecsomagoltam szerény kis holmimat a gyors szabadulás és visszatérés reményében. Ám a mentősök aznap nem jöttek értem, így maradt még egy utolsó "Sebészeti" éjszaka. Ez is mozgalmas volt, de a korábbi tapasztalataim alapján a nyugalmamat ez alkalommal is altatóval biztosítottam. Az altató legalább is az elalvást, és az éjszaka első felét biztosította. Hajnalban már úgyis a váltás miatti nyüzsgés kezdődött, már mindenki ébren volt, sőt a folyamatos nyüzsgés és beszélgetés felébresztett mindenkit. Az éjszakás nővérek ekkor még vért vettek, hőmérőztek, műtétre előkészítettek, a magatehetetleneket fürdették, a szolgálatukat átadták. A nappali nővérek jöttek utánuk, átvették a betegeket, felkészültek a vizitre.

11-én ténylegesen elbocsátottak a Sebészetről, a zárójelentés lényegesebb tartalma az alábbi:

Jelen panaszok: A beteget tervezett műbillentyűműtét előtt végeztünk cholecystectomiát. A beteget Postop KPITO-n intubálva kezelték, majd extubálták. A beteget az 1, postop napon láztalanul, panaszmentesen vesszük vissza osztályra. Széklete , vizelete rendben. Testsúlyát tartja.

Beutalásmódja: KPITO utalja osztályunkra előjegyzés-alapján.

 

Jelen állapot: Kp. fejlett és táplált 74 éves férfi beteg.         Magassága: 173cm.         Súlya:94 kg.

Bőr: norm. Nyálkahártya: kp.vértelt, cyanosis nincs. Oedema: nincs. Conjunctiva: kp.erezett. Sclera: fehér. Garatképletek: reactiomentesek. Nyirokcsomók: nem tap. Nemiszervek: alakilag épek. Pajzsmirigy: norm. tapintatú, göbmentes. Nyelv: nedves, tiszta. Carotisok: vezetett szívzörejek, surranás nem hallható. Mellkas: Emphysemás mellkas., szimm. Rekesz: légzéskor kitér. Pulmo: teljes éles nem dobos kopogtatási hang, puha sejtes alaplégzés. Mamma: mirigyes, csomó nem tapintható. Cor:szívhatárok: fent III. b.k., jobb: sternum jobb széle, bal: szívhatár az MCV vonalat 3 hujjal meghaladja . Arrhytmiás szívhangok, szívcsúcs felett holosyst zörej, mely vezetődik a bal hónaljárok irányába. Ao felett kaparó jellegű durva syst zörej, mely vezetődik a nyaki nagyerek irányába. PuIsus:80/min. RR: 120/80 Hgmm. Abdomen: mellkas szintjében, puha, betapintható, kóros rezisztencia, nyomásérzékenység nem tap. Hepar: nem tap., májtompulat megtartott. Bélhangok: norm. Sérv: nem tapintható, zárt sérvkapuk. Lép: nem tap. Vesetájék: ütögetésre nem érzékeny. Műtéti hegek: Reakciómentesen gyógyuló cholecystectomia sebe. 1 hasűri drain. RDV: neg. Ujjal elérhető magasságig kóros nem tap. Erek: perif.pulzusok mko. jól tapinthatók. Mozgásszervek: alakilag, funkcionálisan épek.

 

Sebészeti vélemény: Cholecystectomia után postop kezelés céljából visszavétele javasolt.

 

Vizsgálati eredmények:

SOTE Ér- és Szívsebészeti Klinika Szívkatéteres Labor: 2005.11.02. dr. Becker

Labor eredmények: 2005.11.06.: [08:19]

 

Diagnózisok : Cholelithiasis, Hypertonia, NIDDM, Fibrillatio auric.cordis, Sten. et insuff.valv ap, Insuff. valv. bicusp. et tricusp., St. p. cholecystectomiam

 

Epikrízis : A beteg anamnaesisét ill. lsd korábbi zárójelentéseit. 11.05-én nyitott cholecystectomiát végeztünk, anaesth javaslatra Kp-ITO-ra helyeztük. Most onnan került visszavételre stabil cardio-resp. állapotban. Observatioja során szövődményt nem észleltünk, hasi draint eltávolítottuk, passage-ja rendeződött, sebe lobmentesen gyógyul. További kezelés ill. szívműtétre való előkészítés céljából kórházunk III.Belgyógyászatára helyezzük vissza. Varratszedés 5 nap múlva esedékes. Alkalmazott th: inf., analgeticum, 2x5000E Fragmin, chr gyógyszerei

 

Budapest, 2005.11.11.    Dr. Kiss Sándor  osztályvezető főorvos;     Dr. Sándor Ferenc részlegvezető adj.;    Dr. Fógel Kristóf osztályos orvos

Visszavitt a mentő a Kardiológiára. Nem az előző szobába -- a 17-esbe (mivel oda már más beteget vettek fel) -- kerültem vissza, hanem a földszintre, az őrzőbe, az 5. számú szobába. Itt másik kezelő orvost kaptam, Vámos Istvánt, aki helyettesítette Dr. Mezei László főorvost. Szomorú lettem, mert az előző osztályos orvosommal, Dr. Györfi Melindával nagyon elégedett voltam, sajnáltam az elvesztését. Mindent megmagyarázott, mindenre felkészített, emberileg nagyon jó kezelőorvosnak találtam. Vámos doktort is (amint aztán az ott töltött napok során megismertem) kiváló orvosnak találtam, ő azonban kevesebbet magyarázott, állandóan sietett, örök túlterheltségben élt, egy kicsit talán szórakozott is volt (, vagy csak erején felül vállalt fel dolgokat... Például Mezei doktor úr helyettesítését.).

A Kardiológián tulajdonképpen semmit sem csináltak velem. Rendszeresen vettek vért, vérnyomást mértek, időnként EKG-t vettek. Minden alkalommal meghallgattak szívhangra. Epediétát kaptam, és gyógyszereket, ahogy az szokás. Ezt a diétát egy hónapra írták elő. Ehetetlen volt: ízesítve nem volt, a húsok kemények és ízetlenek voltak, őszintén megvallva étvágyam se volt.

<<<    >>>

BEVEZETŐ                          Bevezető -- betegen -- kórházkóstoló -- vizsgálatok -- döntés -- kimenőn -- érfestés

MŰTÉTEK - Epeműtét      Sebészet -- epeműtét -- lábadozás -- felépülés

                      -  Szívműtét      Előkészület -- felkészítés -- szívműtét -- intenzíven

                     -   Utókezelés    Szíves elbocsátás -- vizenyős javulás -- vizesen

REHABILITÁCIÓ              Ferenc kórházban -- hazabocsátás -- kontroll

IMAÉLETEM                      Előzmények -- Rádöbbenés  -- Választás -- Belenyugvás -- Átrendeződés -- Remény -- Újrakezdés -- Víz, víz -- Visszatérés -- Kétévesen 

IDŐPONTOK                        A betegségem időpontjai

DIÉTÁK                                 CUKROSDIÉTA (Cukorbetegség -- Kezelés) -- EPE-DIÉTA -- SYNCUMAR (tabletta -- diéta -- profilaxis)

VEGYES                                Edzésprogram -- Epeismeretek -- Életmód (Vörösbor)  -- Szívműködés és műtét -- Terhelési értékek -- Meditáció -- Fájdalom

                                               Személyekről -- Szent Ferenc Kórház (Tahy-interju) -- Szívsebészeti Klinika -- Új Szent János Kórház