Rieth József:

SZÍVÜGYEM -- Szent Ferenc kórház (57-60. nap) -- 2005. dec. 19-22.

REHABILITÁCIÓ    Sz. Ferenc kórház, -- hazabocsátás, -- kontroll.

Imaéletemről: Visszatérés

    <<<    >>>   

19-én, már korán reggel beállítottak a mentősök, még nem volt ugyan kész a zárójelentésem, de én már készen álltam az útra. A mentőorvos türelmesen kivárta, hogy minden aláírás megszülessen a paksamétára. Végül Mezei doktor úr behozta a papírokat, ideadta az én lapjaimat, a többit odaadta a mentősöknek. A zárójelentés az alábbi főbb megállapításokat tartalmazta:

Anamnézis: Visszatérő beteg. Osztályunkon legutóbb 2005.10.25.-11.18-ig kezeltük. Dg.: Stenosis valv. aortae signif. Insuff. valv. ao. gr. I. Insuff. valv. bicusp. gr. III-IV. Insuff. valv. tricusp. gr. II-III. Pulm. hypertonia. Fibrill. auric. chr. Hypertonia. Diabetes mellitus / 2-es typ /. St. p. cholecystectomiam. 2005.11.18-11.30-ig feküdt az SE Ér- és Szívsebészeti Klinika: Kis-és nagyvérköri decompensatiot okozó aorta billentyű stenosis és mitralis insuffitiencia műtéti megoldása miatt. 2005.11.23.-án ec. keringésben a mitralis billentyű pozícióba St. Jude 29, aorta pozícióba St. Jude 25 mechanikus bileaflet műbillentyűt implantáltak. Postop. időszakban átmenetileg bradyarrythmia miatt átmenetileg PM dependens volt, EKG-n a későbbiekben junctionalis ritmus igazolódott. Antikoaguláns therapiát megkezdték. Szívsebészeti kontroll 2 hónap múlva szükséges.

 

Jelen panaszok: Műbillentyű műtét után került ismételt felvélre. Aktuálisan láztalan, panaszmentes. Fulladása nincs.

 

Felvételi státusz: Kp.fejlett és táplált. Bőr kissé sápadt, látható nyálkahártyák eltérés nélkül. Oedema, icterus, cyanosis nincs. Kóros nyirokcsomó nem tap. Pajzsmirigy norm. tap. Emphysemás mellkas. Medián sternotomia pp. gyógyult hege. Mkét oldalon 3 h. ujjnyi tompulat. Érdes sejtes alaplégzés. Rhythmusos szívhangok, műbillentyű hang. RR: 120/80 Hgmm P:70 /min Carotisok felett zörej nem hallható. Artéria dorsalis pedis mindkét oldalon jól tapintható. Has a mellkas szintjében. Cholecystectomia pp. gyógyult hege. Puha, betap. Kóros resistentia, nyomásérzékenység nincs. Hepar tompulata megtartott, nem maius. Lien nem tapintható. Vesetájak ütögetésre nem érz. Kornak megfelelő mozgásszervi status. Paresis, organicus neurológiai eltérés nincs.

 

Vizsgalati eredmények: Vizelet és vizelet tenyésztés 2005.12.06: Escherichia coli Érz.: Amoxicillin/clav.sav, Cefamandol, Ceftriaxon, Ceftazidim, Cefepime, Imipenem, Vancomycin, Sumetrolim, Amikacin, Nitrofurantoin Enterococcus faecalis Érz.: Ampicillin, Vancomycin, Haemokultura (aerob, anaerob): negatív Műtéti seb tenyésztés: negatív

EKG: (Időpont nincs megadva, feltételezem a 2005.11.19. időpontot! - Rieth kieg.)

Mellkas RTG 2005.12.02. 2005.12.03. 2005.12.05. 2005.12.08. 2005.12.13.

Echocardiographia 2005.12.02.

 

Szívsebészeti konzílium 2005.12.02. Dr. Kassai Imre: A med. sternotomias sebe békés, gyulladásos jelek nem tapasztalhatók. A sebvonalban jelentkező váladék legnagyobb valószínűséggel a pleura űr felől talált utat. Mellkas RTG alapján mellkasi fluidum lebocsatása indokolt, ezzel vs. a sebvonalon jelentkező valadékozás is csökkenthető. Jobb oldalról 1000 ml savós folyadék szívható le, belőle bakter vizsgálatra küldünk. Bal oldalon folyadék jelenleg nem szívható. Jav.: Kötés átázás esetén Betadinos seblemosással kötés csere. MRTG követés, hőemelekedés, vagy láz esetén sebrevisio irányában ismételt szívseb. konz.( jelenleg vs. uroinf. miatt AB, vagy húgyúti desinf. javasolt- gyakori csípős vizeletet panaszol a beteg).

 

Szívsebészeti konzílium 2005.12.05. Dr. Kassai Imre: Jelenleg mindkét oldali pleuralis folyadék de klinikum alapján punctio halasztható. Med. sternotomia korábban váladékozó része több mint egy napja száraz, továbbra is reakciómentes. Jav.: eddigi kezelés folyt., sz.e. szívseb, konz.

 

Rizikó status: Hypertonia: igen Diabetes: 2 tipusú Dohányzás: 15/die Lipidek: Cholesterin: 3.2 mmol/l Triglycerid: 1.5 mmol/l Testsúly: 94,5 kg Magasság: 178 cm BMI: 30 kg/m2 Fizikai aktivitás: normál életmód Testalkat: obesitas

 

Epikrízis: A 74 éves beteget aorta és mitralis műbillentyű implantatio után postoperativ szakban a SE Ér- és Szívsebészeti Klinikáról további kezelés céljából vettük át osztályunkra. Felvételkor kétoldali pleuralis fluidumot, vashiányos anaemiát, az epigastriumban a sebvonalban jelentősen váladékozó sebet észleltünk. Az echocardiographia jó mitralis és aorta műbillentyű működést, jó systoles bal kamra funkciót igazolt, pericardialis fluidumot nem bizonyitott.A kétoldali pleuralis fluidum kezelésének első két napján jelentősen megnőtt, ezért a szívsebész consiliárius (Dr. Kassai Imre) jobboldalról 1000 ml serosus fluidumot bocsátott le, a jelentős sebváladékozást a pleura űrből kitörő fluidummal magyarázta. A klinikai képet postthoracotomias syndroma következményének tartottuk, ezért non steroid gyulladásgátló, kombinált diureticus kezelést alkalmaztunk, melynek hatására pleuralis folyadék majd teljes mértékben felszívódott, illetve perifériás odaemái kiürültek. Vashiányos anaemia miatt Tardyferon Fol Retard kezelést adtunk. Szövődménymentesen mobilizáltuk. Kezelése során szénhidrátanyagcseréje 150 gCH-t tartalmazó étrend, illetve Gilemal adására egyensúlyban volt. Vizelet retentio miatt átmenetileg állandó kathetert kapott, mely miatt Ciprobay kezelésben részesült.

A beteget Dr Tahy Ádám Főorvos Úrral történt előzetes megbeszélés alapján további rehabilitációra a Szent Ferenc Kórház Kardiológiai Osztályára a mai napon áthelyezzük.

A szobatársaktól, orvosoktól, nővérektől röviden, sietősen búcsúztam, majd a mentősök buzgó asszisztenciájával kisétáltunk a mentőautóhoz, gondosan beültettek, becsatoltak. Mindent (papírokak, aláírásokat, pecséteket, a közérzetemet, az ülésem és magam rögzítését)  még egyszer, és nagyon  alaposan megvizsgálva nekiindultunk a városnak. Az autóval nem a Szilágyi Erzsébet fasor irányába fordultak, hanem felfelé kanyarodtunk, és a János kórház mögött Zugliget felé mentünk. Kereszteztük a Budakeszi utat és onnan kanyarodtunk fel a Széher útra. Először nem értettem, miért ezen az útvonalon megyünk, de aztán rájöttem, errefelé nincsenek forgalmi dugók. Hiába, a szakemberek jobban ismerik a forgalmi viszonyokat, és az engem szállító "Szamaritánus" mentőautóra már bizonyára vártak más betegek is, nem lett volna helyes toporogniuk a lassú forgalomban, ami Budakeszi és Hüvösvölgy irányában egész nap araszolva szokott haladni..

 

A Szent Ferenc kórház nem nagy intézmény, de jól karban van tartva. Tisztaság és rend van benne, látszanak ugyan itt-ott a kopások, de az is érezhető, hogy gondosan vigyáznak a szakszerű, gondos javításokra. Sok és korszerű műszerük van, láthatóan gondosan is kezelik azokat. A kórtermekben légkondicionáló készülékek vannak felszerelve, a legtöbb korteremnek saját fürdőhelysége van, benne saját WC. Elsősorban belgyógyászati és kardiológiai tevékenységet tapasztaltam, sebészeti beteg ellátást nem láttam, bár van a második emeleten egy sebészeti műtője. A mi szobánkban minden ágyhoz oxigén vezeték és oxigén adagoló szerkezet tartozott. A folyosókon és a kortermekben mindenütt kereszt volt a falon, minden folyosón Prokop Péter papfestő festményei sorakoznak, szerzetes nővérek is dolgoznak a civil ápolónők mellett. Az orvosok és a nővérek figyelmesek, türelmesek és mosolygósak. Az arra igényt tartó betegeket naponta megáldoztatják. Hetenként van szentmise a kis harmadik emeleti kápolnában, de ha olyan beteg pap van a kórházban, akinek az egészségi állapota megengedi a misézést, naponta is tartható mise. Az olyan betegeket, akiknek valamilyen különleges gyógymódra, vagy vizsgálatra van szüksége, azt átszállítják a főváros másik megfelelő intézményébe, a megfelelő ellátásra, vizsgálatra.

 

Vizsgálatok sorozatát végezték el rajtam mindjárt az első nap: többszöri végig kopogtatás és hallgatózás, EKG, szív-echó, vérvétel, vérnyomás vizsgálat, mellkasröntgen, súly mérés (84 kg-os voltam, vagyis 20 kilót fogytam a kórházba vonulásom óta!). Alaposan kikérdeztek itt is: adataim, korábbi betegségeim, jelenlegi panaszaim felől érdeklődtek. Több ismerőssel is találkoztam: az egyik szerzetesnővérrel például, aki a plébániánkon gyakran meg szokott fordulni; egy hitoktató nővel, aki az éves megbeszélésen szokott velem találkozni; meg a plébániáról egy hölggyel, aki rám emlékezett, sokszor látott, de akire én még arcról se emlékeztem. Ez utóbbi elmesélte, hogy ő a "Kriszti" mamája, de még így sem tudtam hova tenni az emlékeimben. (Később a Majorban sokszor áldoztattam, és ettől kezdve már ismerősként, többször is beszélgettünk.) Kedves szlovák nővérek dolgoznak itt a kórházban. Valahonnan Dél-Magyarországról származnak, kissé akcentussal beszélik a magyar nyelvet. Nagyon kedvesek és segítőkészek. A kezelőorvosom Dr. Ferencz Gyöngyvér. Fiatal doktornő, szerencsémre olyan típus, aki némi faggatás után szívesen megmagyaráz mindent. A kórházban szigorú következetességet tapasztaltam, itt is az a divat, hogy csak a főorvos dönt, a beteggel csak a legszükségesebbet közlik. Az éppen soron következő gyógyszert a kezébe nyomják a betegnek, mégpedig pontos időben (6, 14 vagy 22 óra), azt viszont nem árulják el, hogy a gyógyszer neve micsoda és milyen célt szolgál... (A tipusválasz: "Majd a viziten a főorvos-úr megmondja.")

 

Este kaptam magamra egy távmérő készüléket, egy "holtert", ami seregnyi elektródával csatlakozott rám, és éjjel-nappal közvetítette a szívem működési adatait (mint egy mobil-telefon) egy központi vevő és ellenőrző készülékbe. Maga a készülék egy zsebszámológép méretű kis műanyag doboz volt, belebujtatva egy nyakba-akasztós vászonzsákocskába. Beledugtam a pizsamám zsebébe, így némiképp stabilizálni tudtam az állandó helyzetét, de az elektródákhoz menő 8-10 vezeték már meglehetősen szabad életet élt, eléggé kitöltötte a pizsamámat. Persze a laza pizsama-felső miatt, és mivel ekkoriban már tudtam az oldalamon is aludni, az éjszakai forgolódás miatt sokat küszködtem a masinával. Amikor a benne levő ceruzaelem lemerült, vagy egy-egy elektróda levált a testemről, pillanatokon belül megjelent valaki, felébresztett és rendet teremtett. Egy központi számítógép van valahol az épületben, és mobiltelefon szerűen a kis mérőműszerek abba adják át a kívánt adatokat. Állítólag a központi vizsgáló műszer-rendszer programozható és csak azt rögzíti, ha szabálytalan működést tapasztal. A készüléket három napig viseltem. Éjszakára kicsit kellemetlen volt. Nyomott is, meg gyakran leforgolódtam az elektródákat. Ilyenkor, vagy ha kimerült az elem, pillanatokon belül berobogott az ügyeletes, vagy éjszakás nővér, felébresztett, majd visszaragasztotta a tappancsot a megfelelő helyre. A reggeli zuhanyozáshoz minden hajnalban leszedték a készüléket, majd amikor készen voltam, pótolták az ellazult, vagy rosszul tapadó tappancsokat.

 

Az első naptól gyógytornász, Gyarmathy Angéla foglalkozott velem és még több ápolttal. Minden délelőtt tornáztatott, a már szokásos mellkast és felkart megmozgató gyakorlatokat kellett végeznünk. Sok mélylégzést gyakoroltatott, külön a hasi és külön a tüdőcsúcsra célzott légző gyakorlatokat végeztetett. A folyosón gyalogló feladatot kellett végeznem. A 25 méter hosszú folyosón 50 másodperc alatt kellett oda-vissza végig mennem, nem gyorsabban, nem lassabban. Az első napokban hét forduló gyaloglása volt a napi fejadag, az utolsó napokon már tizet-tízet egy-egy foglalkozáson. A menetgyakorlás után ütemes lépcsőjárás következett, két emeletet kellett felmennem. Ez attól volt ütemes, hogy két lépcsőfok megmászása alatt belégzést, a következő két lépcsőfoknál kilégzést kellett végeznem. A folyosó-járás és a lépcsőzés folyamán is előtte-utána (a lépcsőzésnél még közben is) szigorúan ellenőrizte és naplózta a pulzusomat.

 

Fenn a harmadik emeleten pedálos gépen, szobabiciklin tekernem kellett. Egy kilógrammos pedál nyomással és 20 Watt terheléssel kellett dolgoznom. Eleinte 5-5 perc időtartamig bicikliztem, de a végén már tíz perc pedálozás volt a feladat. Torna előtt, közben, és az egyes gyakorlatok folyamán is mérte a pulzusszámomat. A műtét óta magas volt a pulzusom, 100-110. Ez a terhelés folyamán felment 120-130-ra. Az idő multával napi házi feladatot is kaptam: kétszer, majd háromszor a folyosó-gyaloglást és az emeletjárást kellett napközben, önszorgalomból megismételnem. Kötelességszerűen, egyenletesen dolgoztam. A folyosón való loholgatást a betegtársak és nővérek mosolyogva nézték, de a szorgalmamat még az orvosok is elismerően nyugtázták. Az emeletre kapaszkodást különösen szerettem, mert minden alkalommal egy negyedórás adorációt is végeztem fenn a harmadik emeleti kápolnában. A kéthetes erősítési kezelés alatt fokozatosan javult a teljesítményem, miközben a terhelés folyamatosan emelkedett, és a fáradtság is egyre gyengült. (hosszabban bicikliztem, napjában többször ismételtem a folyosó-sétát meg a lépcsőjárást.)

 

    <<<    >>>   

 

BEVEZETŐ                          Bevezető -- betegen -- kórházkóstoló -- vizsgálatok -- döntés -- kimenőn -- érfestés

MŰTÉTEK - Epeműtét      Sebészet -- epeműtét -- lábadozás -- felépülés

                      -  Szívműtét      Előkészület -- felkészítés -- szívműtét -- intenzíven

                     -   Utókezelés    Szíves elbocsátás -- vizenyős javulás -- vizesen

REHABILITÁCIÓ              Ferenc kórházban -- hazabocsátás -- kontroll

IMAÉLETEM                      Előzmények -- Rádöbbenés  -- Választás -- Belenyugvás -- Átrendeződés -- Remény -- Újrakezdés -- Víz, víz -- Visszatérés -- Kétévesen 

IDŐPONTOK                        A betegségem időpontjai

DIÉTÁK                                 CUKROSDIÉTA (Cukorbetegség -- Kezelés) -- EPE-DIÉTA -- SYNCUMAR (tabletta -- diéta -- profilaxis)

VEGYES                                Edzésprogram -- Epeismeretek -- Életmód (Vörösbor)  -- Szívműködés és műtét -- Terhelési értékek -- Meditáció -- Fájdalom

                                               Személyekről -- Szent Ferenc Kórház (Tahy-interju) -- Szívsebészeti Klinika -- Új Szent János Kórház