Rieth József:

SZÍVÜGYEM -- Hazabocsátás (61-74. nap) -- 2005. dec. 23-2006. jan.5.

REHABILITÁCIÓ    Sz. Ferenc kórház, -- hazabocsátás, -- kontroll.

Imaéletemről: Visszatérés

<<<    >>>  

Karácsony előtt hasmenés kezdett el kínozni, ami aranyeremmel és prosztata nagyobbodásommal társulva roppant kínos helyzeteket teremtett számomra. Az aranyér duzzadtsága miatt folyamatos széklet ürítési ingerem volt, de széklet nem jött. Nagy igyekezettel erőlködtem, szorítottam, legtöbbször sikertelenül. Zuhanyozás közben aztán karácsonykor arra lettem figyelmes, hogy altestem nem szimmetrikus, enyhe duzzanatra figyeltem fel, sérvre gyanakodtam. Nem éreztem ugyan semmilyen fájdalmat, de biztosra veszem, hogy a széklettel kapcsolatos erőlködés, a kemény alhasi nyomás váltotta ki. Az orvosomnak a legközelebbi alkalommal elmondtam. Megvizsgáltak, és ők is sérvnek diagnosztizálták. A sebész szakorvostól az aranyerem kezelésére, a panaszom nyomán kaptam egy Aurobin nevű kenőcsöt, ami a vizsgálat előtt használt Reparon-nál -- az orvosaim véleménye szerint -- jobb hatású. Az aranyeremet maga a főorvos, Tahy doktor úr is megvizsgálta, bőségesen ellátott tanáccsal, de biztatónak ítélte az állapotát. Nem súlyos, mondta a sérvemre, ám vigyázni kell vele, hogy ne romoljon, főleg ne záródjon ki. Sebészeti beavatkozást az aranyerem esetében semmiképp sem tartanak indokoltnak. A sérvemre nem javasolnak sérvkötőt, mert az kellemetlen és nem is használ, de ha szükségessé válik, a távoli jövőben esetleg sebészi beavatkozás lesz szükséges. Ezzel az ügyet lezártuk, sebészekkel, műtéttel egyikünk sem, (sem ők, sem én) nem kívántunk foglalkozni. Kamillás ülőfürdőt, rendszeres lemosást, kenőcsöt és visszamasszírozást javasolt Tahy doktor. (Az igazsághoz tartozik, hogy Tahy doktor úr az aranyeremet teljesen visszarendezett állapotban látta, és lényegesen kisebbnek ítélte, mint amilyennek én tapasztaltam. Ő cseresznyemag méretet állított, én azonban nagyszemű cseresznyéhez, vagy inkább apró szilva terjedelméhez hasonlítottam a nagyobbikat. Mivel visszaterelhetőnek bizonyultak, nem tartom a méretet jelentősnek. Ő is, meg az alkalmi beöntéseket adó nővérek is megállapították a kifejlett aranyér tényét, de nem ítélték számottevőnek, amely beavatkozást igényelne. A széklet ürítés utáni alapos lemosás, a kenőcs használattal egybekötött visszamasszírozás hatékonynak bizonyult, a gyulladt égő érzés elmúlt, napközben is csak nagyritkán türemkedtek ki a csomók, így járás és ülés közben nem zavar(t).)

 

A Szentestére (dec. 23-26.) kimenőt kaptam, majd a kórházba visszatérve, kétnapos benntartózkodás után egy családi pótkarácsonyra is (dec. 28-30.) elengedtek. Az első alkalommal Fiam vitt haza az autójával, a másodikra pedig autóbusszal utaztam haza, mégpedig egyedül. Természetesen az otthoni környezetben azonnal visszaálltam a napi szentmise látogatás rendjére. Ezzel a napi séta és lépcsőjáró penzumot is letudtam. Nagy meglepetés volt a plébánián, amikor oly hosszú szünet után ismét megjelentem az oltárnál. Én is boldog örömmel mozogtam a templom környékén, szolgáltam  a szentmisén, tettem-vettem a sekrestyében. Karácsony ünnepén az akkoriban időnként nálunk miséző, fiatal, doktorátusára készülő Juhász Csaba atya a mise elején a hívek előtt üdvözölt is. Igazán nem kellett volna személyeskednie, nagyon zavarba hozott. Mondtam is az atyának mise után, de az igazság az, hogy a hívek felöl már a sekrestyéből való kilépésemkor hallatszott a hívek meglepett felmorajlása. Nem lehetett kihagynia a meleg, hálaadó-köszönő szavakat. Meg kell vallanom, azért jól esett a figyelmesség, mint ahogy nagyon nagy erőt adott betegségem alatt az is, amikor betegágyamon megtudtam, hogy a szószékről kérték az értem felajánlott imákat, vagy amikor tanítványaim, ministránstársaim leveleket küldtek jókívánságokkal teletűzdelve.

 

A nap nagyobbik részét ezekben e napokban otthon is általában ágyon fekve töltöttem. Fárasztó is volt a megváltozott környezet. Már elszoktam az otthoni tartózkodástól, és valójában meglehetősen gyenge is voltam.

 

A második kimenőm jóval mozgalmasabb volt, mint az első. Előbb Fiamék jöttek pótkarácsonyt ünnepelni, majd másnap Manjáék érkeztek fel látogatóba, este pedig Nóriékhoz, Anya unokahugáékhoz mentünk el Dunakeszire, ott tartottuk a családi karácsonyt, eljött Székely Évi is, István is, Andrásék is, és Manjáék is. Sok volt a program, és a műtét után nem szoktam még hozzá a mozgalmas élethez, de nagyon jól éreztem magam a szerető környezetben. Szerencsére András is és Sámson Laciék is közreműködtek a szállításomban. A második kimenőn tehát nem sokat pihentem, viszont nagyon örültem a családi együttléteknek. Mind a két kimenőmről taxival mentem vissza a kórházba, mert az éjszakai havazások csúszóssá tették az utakat, és az autóbusszal való közlekedést feleségem szigorúan megakadályozta. (Így utólag belátom, teljes joggal. A friss lábra állás ugyan azt sugallja, hogy minden rendben van, de igazság szerint a stabilitás hajszálon áll, bármikor bekövetkezhet egy váratlan túlterhelés és akkor kész a baj...)

 

A kimenők a rehabilitációs aktív időmet megkurtították ugyan, de az akklimatizációs tapasztalatok nagyon segítettek a további felkészítő tornákban. Világossá vált számomra, milyen terhelésekre kell még határozottabban készülnöm. Gyorsan erősödtem, súlyom is kezdett visszatérni, már 85 kiló voltam. A tanácsok nyomán aranyér problémáimmal is lassan megtanultam okosan és türelmesen együtt élni, az Aurobin kezelés is eredményesnek bizonyult. Január elejére már teljesen rendbejöttem, leleteim is egyre jobbak lettek. Még egy szív ultrahang vizsgálat következet, és január 5-re teljesen gyógyultnak nyilvánítottak, majd elbocsátottak.

 

Gyógytornászom adott egy edzéstervet a szobabiciklihez. A szobakerékpárt Fiam adta kölcsön a gyógyulásomhoz. Úgy zárta le a tanárnő az edzésemet, hogy négy, esetleg öt MET-fokozatot fogok elérni a terhelési vizsgálaton, ami kiváló eredmény lesz. Márciusban aztán a Kosztolányi Dezső Iskolában a gyógytornán találkozni fogunk. "Záróvizsgának" 5-én délben egy terhelés-vizsgálatot kellett még túlélnem.  A terhelési vizsgálatra teleraktak elektródákkal, ráállítottak egy futószalagra, azon kellett gyalogolnom, ők pedig csodálták a mért adataimat és a szívgörbéimet. Az alattam mozgó szalag időről időre gyorsabban kezdet haladni, és egyre meredekebb lett. Végül már csaknem futnom kellett a lejtőn felfelé. Alig győztem a rohanást. Lihegve kérdeztem, meddig kell ezt csinálnom? Azt válaszolták, hogy amíg bírom. Ha szólok, leállítják a vizsgálatot. Én tehát loholtam lelkesen az emelkedőn. Egyre jobban lihegtem, kivert a veríték, a szívem egyre erősebben dobogott, lábam mindinkább kifáradt. Az orvosok a képernyőre tettek néhány közönyös megjegyzést, amiből se pozitív, se negatív jelet nem tudtam kiérteni az eredményre vonatkozóan. Az egyetlen biztató szót Ferencz doktornőtől kaptam, aki lelkendezve kiáltott rám: "Még tíz másodpercig tartson ki!" Ez erőt adott. Ha még egy perc kitartást diktál, lehet hogy a percet is kibírtam volna. Így azonban a körülbelül tíz másodperc múlva kidőltem, elhaló hangon nyögtem: "Nem bírom tovább!" Ekkor a szalagot megállították. Leszedték rólam az elektródákat és egy kezelőasztalra fektettek. Az orvosok elmentek, csak a gépet kezelő asszisztensnő maradt ott, nyomtatta ki a vizsgálat eredményeit, és rakta a helyükre a temérdek drótot. Lassan én is kezdtem megnyugodni, (már nem lihegtem, szívem se vert olyan hevesen, fáradtságom is oldódott,) ekkor megkérdeztem a gépnél tevékenykedő nőtől: "Sikerült a vizsgálat?" Nyugodt hangon válaszolt: "Sikerült! De az eredményről a Főorvos úr majd tájékoztatni fogja." Megnyugodtam, éreztem, hogy egyre inkább visszatér a normális szívverésem, vérnyomásom. Amikor már minden rendben volt, felmehettem a kórterembe.

 

Később találkoztam az igazgató főorvossal. Lelkendezve üdvözölt: "Gratulálok a kiváló eredményhez!" Csodálkozva néztem rá. Az első gondolatom az volt, hogy vajon a túlélés miatt gratulál, de azért nyugodt hangon válaszoltam: "Köszönöm, de mihez?" Továbbra is a lelkendezés hangján mondta: "Hát a terhelési vizsgálat eredményéhez. Hallom, hogy ön 7,9 MET fokozatot teljesített. Ragyogó. Ez az eredmény egy nem operált ötvenéves embernek is becsületére válik, az Ön műtétjei után azonban egészen kiváló. További ilyen remek javulást kívánok!" Szavai óriási önbizalmat adtak. Még sokáig elbeszélgettünk. Dicsértem kórházukat, orvosait, a gondosságukat. Biztatott a további elkötelezett és tudatosan végigvitt életre. "Kórházunk az Ön kórháza is, bármi probléma adódna, hozzánk azonnal föl van véve. Ránk számíthat!" Így váltunk el, és tudom hogy szavai nem pusztán udvariassági gesztusok, hiszen megtapasztalhattam gondosságukat a kezelés folyamán is, de később az ellenőrző vizsgálatok során is.

 

Január 5-én (Milyen érdekes: ez édesapám 102. születésnapja is egyben.) átvettem az elbocsátó zárójelentést, melynek az érdemi megállapításait ide másolom.

Status:

Kp. táplált férfi beteg. Bőre száraz, meleg, jó turgorú. Sternotomia, jobb bordaív alatt gyógyult műtéti heg. Oedema, cyanosis nem észlelhető. Kp. vértelt nyálkahártyák. Conjunctiva kp. erezett, sclera fehér. Garatképletek reakciómentesek. Mamma mirigyes szerkezetű, göb nem tapintható. Pajzsmirigyben göb nem tapintható. Részarányos mellkas, rekesz jobb oldalon nem tér ki, bal oldalon kitér. Pulmo fölött puha, sejtes alaplégzés. Szív bal határa a medioclavicularis vonalon belül kopogtatható. Szívhangok tiszták, arrhytmiásak, halkak. Műbillentyű hangja hallható. Perifériás artériák jól tapinthatóak. Has a mellkas síkja alatt, puha, betapintható, rvyomásérzékenység, kóros rezisztencia nem észlelhető. Jó bélhangok. Hepar nem tapintható. Lép nem tapintható. Deréktájak ütögetésre nem érzékenyek. Mozgásszervek alakilag és funkcionálisan épek. Pupillák kerekek, centralisak, fényre egyformán jól reagálnak. Inreflexek kp. élénkek, egyformák, kóros reflex nincs. Tiszta tudat. Mening. izgalmi jel nincs. Térben, időben orientált. Motorium, érzőkör ép. Coordinatio rendben. RR 130/80 Hgmm. Pulzus 78/perc.

 

Terheléses EKG (BRUCE 2006.01.05):

Min HR: 81/perc Max HR 134/perc (91%) Min BP 130/80 Hgmm. Max. BP 160/80 Hgmm. Max. terhelhetőség: 7.9 MET. Vélemény: jó terhelhetőség, terminatio kifáradás miatt. Jó tensió-" és pulzusválasz. Mellkasi panasz, ST eltérés nem volt. PF végig. Borg 19.

 

Echokardioqraphia (2005.12.19):

Jobb kamra: 35. Aorta gyök 30. Bal pitvar: 42. Septum 17/20 Bal kamra 39/28 Hátsó fal: 13/16 Ejekciós frakció: 53% Aorta V. max.: 1.8 m/s. Csúcs gradiens 13 Hgmm. Átlag gradiens 6 Hgmm. E-hullám: 1.6 m/s. Csúcs gradiens 4 Hgmm. Átlag gradiens 10 Hgmm. Pulm. art. V max 0.4 9 m/s. Pericardialis folyadék 0.64 mm septalis balkamra mögött. Vélemény: Tágabb bal pitvar, koncentricus balkamra hypertrophia. Megtartott balkamra funkció. Az aorta és mitralis pozícióban mechanicus műbillentyű. A posterior septum basalis 1/3-a akinetikus, középső és distalis 1/3-a hypokinetikus.

 

Konroll (2006.01.04);

Pericardialis folyadék megszűnt, jobb oldalon 2 cm, bal oldalon 0,5 cm pleuralis fluidum.

 

Diagnózis:

Fibrill. auric permanens. St.p. impl. valv. artef. mitr. (St. Jude 29) et aortae (St. Jude 25). Hypertonia. Diabetes mellitus 2. típus. Hydrothorax l.u. Uroinfectio.

 

Összefoglalás;

A beteget a fent leírt műtét utáni rehabilitáció céljából vettük fel Osztályunkra. Észlelése során mindvégig panaszmentes volt. Gyógytornász segítségével rehabilitáltuk. Telemetriás monitorozása során mindvégig pitvarremegést láttunk. Frekvencia kontroll céljából 2x1 tbl. Nebilet-t alkalmaztunk. Felvételekor észlelt pyuria miatt vizelettenyésztéses vizsgálatot végeztünk, ennek alapján Nitrofurantoin-ra váltottunk, emellett vizelete feltisztult. Vércukor profil alapján OAD terápiáját módosítottuk, emellett vércukor értékei javultak. A mai napon jó általános állapotban otthonába bocsátjuk ... terápiás javaslattal. Megbeszélt időpontban várjuk ambulanciánkon kontroll vizsgálatra (EKG, Na, K, kreat. , INR, t. vizelet). [2006.01.05. Dr. Tahy Ádám oszt. vez. főorvos Dr. Ferencz Gyöngyvér oszt. orvos]

Ebéd után a zárójelentés mellé bőséges eligazítást (Syncumar, terhelés, edzés, életmód, stb.) kaptam, majd elbúcsúztam minden kórházi ismerőstől, és feleségem kíséretében, autóbuszon hazatértem otthonomba. Hosszú kórházi távollét után újra kezdhettem életemet...

<<<    >>>  

BEVEZETŐ                          Bevezető -- betegen -- kórházkóstoló -- vizsgálatok -- döntés -- kimenőn -- érfestés

MŰTÉTEK - Epeműtét      Sebészet -- epeműtét -- lábadozás -- felépülés

                      -  Szívműtét      Előkészület -- felkészítés -- szívműtét -- intenzíven

                     -   Utókezelés    Szíves elbocsátás -- vizenyős javulás -- vizesen

REHABILITÁCIÓ              Ferenc kórházban -- hazabocsátás -- kontroll

IMAÉLETEM                      Előzmények -- Rádöbbenés  -- Választás -- Belenyugvás -- Átrendeződés -- Remény -- Újrakezdés -- Víz, víz -- Visszatérés -- Kétévesen 

IDŐPONTOK                        A betegségem időpontjai

DIÉTÁK                                 CUKROSDIÉTA (Cukorbetegség -- Kezelés) -- EPE-DIÉTA -- SYNCUMAR (tabletta -- diéta -- profilaxis)

VEGYES                                Edzésprogram -- Epeismeretek -- Életmód (Vörösbor)  -- Szívműködés és műtét -- Terhelési értékek -- Meditáció -- Fájdalom

                                               Személyekről -- Szent Ferenc Kórház (Tahy-interju) -- Szívsebészeti Klinika -- Új Szent János Kórház