Rieth József:

SZÍVÜGYEM --- Imaéletem -- Imában a rádöbbenés

 

Előzmények -- Rádöbbenés  -- Választás -- Belenyugvás -- Átrendeződés -- Remény -- Újrakezdés -- Víz, víz -- Visszatérés -- Kétévesen 

<<<   >>>

A kivizsgálás-sorozat igen alapos volt. Minden szervemet tüzetesen tanulmányozták -- és mindenütt találtak hibát. Még ott is, ahol szerintem minden teljesen rendben volt. Fokozatosan tudomásomra jutott esetlegességem, sok-sok kissebb-nagyobb hibám. Lelkileg egyre nagyobb beavatkozásra, várhatóan egyre gyötrelmesebb jövőre kezdtem felkészülni. De a jövőről ekkor még semmi biztosat se tudhattam. Világosan láttam viszont, hogy Isten kezében vagyok, Belé kell kapaszkodnom. Imáimban az iránta érzett kötődés, a hozzá fűző biztos remény kezdett kibontakozni. Imaéletem kezdett átalakulni. (Betegnaplóm párhuzamos részei: Kórházi kóstoló  -  vizsgálatok )

Nem tudom pontosan rekonstruálni miket imádkoztam az első sorozatos vizsgálatok nyomán és a kórházba kerülve. Ám az biztos, hogy meglepetésem és zavarodottságom teljesen összekevert. Arató doktornő, a kezelőorvosom nem készített elő a várható kórházi felvételemre. Nem éreztem magam olyan betegnek, ami miatt kórházi kezelésre készültem volna fel. Életemben először kerültem kórházba, egy teljesen szokatlan, idegen közegbe -- csak némi analógiát tudtam vonni az üdülői, utazási, lelkigyakorlati, valamint régi szemináriumi és egykori munkaszolgálatos emlékeim alapján a társas összezártság, idegen szobarend és kiszolgáltatottság állapotáról. Néha a börtön lelki képe is előtérbe került bennem, amit csak hírből ismertem, de valami hasonló kötött rendnek képzeltem el.

 

Tudomásul vettem Isten kifürkészhetetlen akaratát. Bizonyára szükséges volt, hogy pár napra kikapcsolódjak megszokott mindennapjaimból -- gondoltam -- fel kell tehát venni egy ehhez alkalmazkodó életstílust, hogy itt is, így is teljes életet éljek. Isten ezzel az életmód változtatással bizonyára fel kíván készíteni valamire, vagy figyelmeztetni akar valamire. Erre kell most odafigyelnem, engedelmesen kell követnem a szokatlan új jeleket. Minél gyorsabban fel kell vennem az új életritmus sajátos előírásait.

 

A mielőbbi szabadulás érdekében világos volt számomra: gyors gyógyulás szükséges. Ennek érdekében az előírásokat pontosan be kell tartanom. Együtt kell működnöm orvosaimmal és ápolóimmal. Így elkezdtem egyre jobban odafigyelni magamra, betegségem legapróbb tüneteire is. Nem a lázadozás és mielőbbi "szökés" (hazatérés) hangulata szükséges tehát, hanem egy kissé (számomra idegen) befelé fordulás, valami olyan közreműködő, segítő érzés elsajátítása, amit én eddig mindég valamiféle hipochondriának éreztem és kisértésként igyekeztem messze elkerülni. Imaéletemmel is ezt a megváltozott lelkületet követtem.

 

Imában megszólítva Istent, tudomásul vettem végtelenségét, mindentudását és segítő szeretetét. Imáimban az engedelmes készség fejeződött ki. Átéreztem, mennyire kicsiny, függő, gyenge és törékeny vagyok. Magamtól és Isten nélkül semmit sem remélhetek. Csak úgy tudok bármit is elérni, ha keresem az Ő akaratát, és szeretettel az így megtapasztalt erőtér pályáján haladok, együttmőködve az orvosi segítségben nyújtott Gondviselői tevékenységgel.

 

Az isteni jeleket figyeltem, igyekeztem mindent kikapcsolni, ami zavarhatta volna ezt az odairányulást. Így jártam a rádióval is. Zsuzsó behozta nekem a zsebrádióját, hogy ne unatkozzam, és esetleg a Katolikus Rádió adását hallgassam. Nem jártam sikerrel. Nagyon gyenge is volt a hangerő, sok vételi zavar recsegett és zümmögött a fülhallgatóban. Ezenkívül amikor hallgattam volna a reggeli misét, abban az időben folyt a reggeli vizit előkészítése, és maga a vizit is. Zavart az is, hogy nem lehet a rádió programjára figyelni, de egyébként -- meg kell vallanom -- lelkileg sem volt szükségem arra, hogy társas remeteségembe idegen gondolatok zavarjanak a nap más szakaszában. Napközben talán ha a Bartók adót tudtam volna fogni vele, a háttérzene relaxáló hatása jót tett volna. Ám a Bartók nem jött be. Így aztán nem vettem lelki hasznát a kis készüléknek, és köszönettel, sűrű bocsánatkérések között visszaadtam Zsuzsónak. Nem nagyon tudtam világosan és meggyőzően megmagyarázni lelki világomat, talán a gyors visszaadással még meg is bántottam őt, pedig lelki támogatást szeretett volna nyújtani. A továbbiakban viszont ilyen körülmények között már zavartalanul tudtam bármikor imádkozni, ki is használtam bőven a szinte korlátlan lehetőséget.

 

Csodálatos rádöbbenés volt újra és újra, amit egyébként már korábban is tapasztaltam (itt is említettem), hogy pillanatok alatt tudok kapcsolatot teremteni Istennel. Nincs szükségem hosszas előkészületre, különösebb környezeti berendezkedettségre, ráhangolódásra, kötött imádságokra. Bármikor, szinte azonnal meghitt közelségben voltam Vele, gondolataim az Ő hullámhosszára hangolódtak, bőséges mondanivalóm volt Számára. Imám, elmélkedésem, szemlélődésem nem volt valami különleges, finoman felcizellált imateljesítmény. Egyszerű szavakat ismételve, sokszor csak gondolatokkal, sőt gyakran csupán érzésekkel tártam Elé lelki tartalmamat. (Azt hiszem, erre mondják azt, hogy Alfába merültem) És a megnyugtatás, a visszajelzés, az erősítés sem késett soká. Jól megvoltunk együtt...

 

Ez egy jó alkalmazása volt korábbi imagyakorlatomnak: Isten jelenlétében, Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk. Korábban, az élet mindennapi forgatagában ezt a megélést csak időről időre sikerült megvalósítanom. De már akkor is, egyre gyakrabban sikerült alkalmanként újra és újra visszatérni lelki gyakorlatomhoz: a szürke hétköznapjaimat, a mindennapi nehézségeimet, a fáradtságokat, a kudarcokat, de az örömöket is Vele megosztanom; köszönetet mondanom, dicsőítenem Őt, hálás szívvel kötődni Hozzá. Most, ágyhoz kötve, csak magammal foglalkozva, ezek a találkozások még közvetlenebbé váltak, sokszor órákig eltartottak, később egész éjszakás együttlétekké alakultak. A passzivitásban kellett eszközévé válnom, elszenvednem mindazt, ami rám vár.

<<<   >>>

Előzmények -- Rádöbbenés  -- Választás -- Belenyugvás -- Átrendeződés -- Remény -- Újrakezdés -- Víz, víz -- Visszatérés -- Kétévesen 

Betegnaplóm párhuzamos részei: Kórházi kóstoló  -  vizsgálatok