Rieth József:

SZÍVÜGYEM --- Imaéletem --  Remény

 

Előzmények -- Rádöbbenés  -- Választás -- Belenyugvás -- Átrendeződés -- Remény -- Újrakezdés -- Víz, víz -- Visszatérés -- Kétévesen 

<<<   >>>

A lelki felkészüléssel sikerrel jártam, aggodalom nélkül vártam az elkövetkezőket. Teljesen az isteni irgalomban bíztam, és ez nyugalommal töltött el, de a jövőt nem tudhattam, így kíváncsian vártam az eljövendőket. Így, vagy úgy lesz... Na, majd meglátjuk... (Betegnaplóm párhuzamos részei: Előkészület  -  felkészítés )

Szabadulva a Sebészetről, már teljesen a szívműtétre történő előkészület kötött le. A halál gondolata ebben a periódusban már semmilyen problémát sem okozott számomra. Természetesnek vettem a nagy ráhagyatkozást, a válaszvárást, és sikerült legyűrnöm a félbehagyott dolgok feletti sóvárgást is. Teljesen felkészült voltam az esetleges nagy útra, az átmenetre. Erősebb volt bennem a túlélés halvány reménye, de tudatában voltam életem esetlegességének.

 

Isten kezébe tettem le mindent. Tudva parányiságomat és érdemtelenségemet, csak Isten végtelen Irgalmában bizakodtam. Bizonyos voltam abban, hogy a legkisebb hiba is végzetes lehet, a legnagyobb orvosi bravúr is sikertelen lehet Nélküle. Odaát is csak a határtalan Irgalom menthet meg, ideát is csak Tőle kaphatok nyugodalmat. Ő viszont korlátlanul adja Kegyelmét még a legérdemtelenebbekre is. Így aztán semmi másban nem bízhatok, csak Benne. Vizsgálva lelkemet, bűneimet, hibáimat, rendszeresen felindítottam magamban a tökéletes bánatot, felkészültem az elszámolásra. Mentegetési lehetőségem nincs, itt abszolút mérték alapján történik majd a számadás. De a teremtő és gondviselő Szeretet végtelen, megértő és főleg irgalmas. Újból és újból az Irgalom. Csak ebben lehetek biztos...

 

A válaszvárás is érdekes gondolatokat ébresztett bennem. Az életben sokszor kellett álmaimról lemondanom. Nem csak gyerekes naiv álmokról, hanem nagyon fontos, hívatást érintő komoly álmokról is. Nem lehettem pap, sem tanító, sem tanár, elmaradt a mérnöki életút is. Nem bontakozhatott ki az a tehetségem sem, ami pedig belém volt plántálva. Sokszor szenvedtem torzóként éktelenkedő életművem romjain, sivár, de ígéretes vázain. Ám mindég bizonyos voltam abban, hogy ennek azért kellett így történnie, mert az Isteni tervek más útra szántak. Ezt annak idején is már számtalanszor belenyugvással fogadtam. Ambícióim bizonyára más, helytelen útra vezettek volna, ha a tévesen kitűzött céljaim valósulnak meg. Most is sorsfordító helyzetben vagyok. Vagy az odaáti folytatás, vagy az itt fáradozás. Erre vártam a választ...

 

A félbehagyott művek torzóinak víziója csak röviden kísértett, hiszen valami mindég megszakad, bármikor jön is el az a bizonyos Átmenet pillanata. Meg kell barátkozni a gondolattal, hogy a búcsúzás időpontja nem tőlünk függ, a félbemaradt dolgok pedig elkerülhetetlenek. Szent engedelmességgel kell készen állni a váratlan hívásra is. Legfeljebb azt tehetjük, hogy folyamatosan minden dolgunkat az ideiglenesség, a készenlét hangulatában végezzük. Ez azonban az emberi természettel keveredve egy félig lelkiismeretes munkavégzést eredményezhet. Helyesebb a lelki szegénység, a világról való lemondás hangulatát gyakorolni, ahol nem aggodalmaskodunk a holnapért, ahol alázatos engedelmességgel állunk készen a bármikori lemondásra, abban a tudatban, hogy "Atyám, látod, én a magamét maximálisan megtettem. Szólj, hallja a Te szolgád.". Így sikerült ezt a kísértést legyűrnöm.

<<<   >>>

Előzmények -- Rádöbbenés  -- Választás -- Belenyugvás -- Átrendeződés -- Remény -- Újrakezdés -- Víz, víz -- Visszatérés -- Kétévesen 

Betegnaplóm párhuzamos részei: Előkészület  -  felkészítés