Rieth József:

SZÍVÜGYEM --- Imaéletem -- Újrakezdés

 

Előzmények -- Rádöbbenés  -- Választás -- Belenyugvás -- Átrendeződés -- Remény -- Újrakezdés -- Víz, víz -- Visszatérés -- Kétévesen 

<<<   >>>

Hátra arc! A "küszöbről" visszaparancsoltak. A további feladatom a "folytatás". Ez idáig egyszerű és világos. De maradt néhány új probléma. Az egyik a "Túlvilág" érintése. Milyen tapasztalatokat szereztem? Volt "alagút", vagy "fény" -- sokan kérdezték ezeket. De ha nem, mit éreztem? Ez az élmény leirható? A másik feldolgozandó probléma: "hogyan tovább?" Meg kell tapasztalnom, hogy következményeiben mit hoz az újrakezdés. Az biztos, hogy alapos változás történt bennem. Hol vannak a határaim? (Betegnaplóm párhuzamos részei: Szívműtét  -- intenzíven -- szíves elbocsátás )

Kemény rádöbbenés volt az ébredés utáni első néhány pillanat: "Isten válasza a folytatás!" Folytatnom kell az életet! Vagy azért, mert még valami feladat vár rám, vagy pedig azért, mert valamit még ki kell javítanom. Esetleg mindkettő... Isten bízik bennem, lehetőséget ad. Az élet szép, a lehetőségek határtalanok, ilyen gondolatokkal vágtam neki az újjászületettség első óráinak. Valószínűleg még jó ideig kaphattam valami zsibbasztó fájdalomcsillapítót, mert éreztem egy bizonyos tompa bódulatot, az ima egy kicsit idegenül érződött a tudatomban. Valahogy mintha álmomban imádkoztam volna. De ha csak álmában is imádkozik az ember, ez a bódult, kissé zavaros kapcsolat is az Istenre-hangoltság igen magas szintjét jelzi, az önkontroll nélküli őszinte, teljes Ráhangoltságot, az intim együttlét igazolását.

 

Az első gondolatsor a hála érzése volt. Hála a világos "igen"-válaszért, aztán hála a túlélésért, meg hála a szenvedésmentes újrakezdésért. Egy kis szívfájdalom azért azonnal ébredt bennem (no nem a testi, hanem a lelki Szívemmel), az ugyanis, hogy semmilyen várt és remélt Túlvilág-élményem se volt. Se hang, se fény. Nem volt semmilyen Alagút élményem, se Fény. Kicsit sajnáltam. Megdöbbentett az a tiszta kép, ami ébredésemkor fogadott. Nem voltam annyira kába, hogy elmosódottan, elszíneződötten, álomból ébredt-szerűen láttam volna a világot. De ez a látomáshiány-érzés csak kísértés volt. Gyorsan legyőztem. Mert sokkal maradandóbb élmény volt az a rádöbbenés, hogy a Lélek testnélküli élete valami egészen Más Dimenzióban, valami egészen Más Világban, valami szavakba nem önthető Formában bonyolódik. Mint egy pislantás után, mint rövid üdítő szundítás után folytattam az Életet, bár maradandó élményként élem meg a mély fénytelenséget, a meleg, lágy, bársonyosan csillogó és selymes nyugalmat. Nem tudom pontosan leírni, de az az időtlenül eltöltött kikapcsolódás valami igen maradandó, csak a boldog erotikus bódulathoz, kielégültséghez  hasonlítható csodálatos zsibbadtságot hagyott hátra. Valami meleg, megnyugtató, jóemlékű végtelen Feketeség maradt az emlékezetemben, majd az Ébredés, a Ráébredés élménye, az egyszerűségében is csodálatos, kápráztató, csillogó látvány, a teljesértékű Világlátás, élénk pasztell színekkel, szemüveg nélkül is éles képekkel. Nagyon jó Odaát, de csodálatos Itt is...

 

Első tudatos mozdulatommal reflex-szerűen meg akartam dörzsölni a szemem, és nagyon elcsodálkoztam, mert szabad kezemmel az orromhoz nyúltam, tudatosan meg kellett keresnem a szememet. Ez az egyébként jól beidegzett természetes mozdulat furcsa módon alaposan célt tévesztett. Meglepődtem: mintha megnőttem volna. Ez a mozdulat-koordinálatlanság volt az első betegség-élményem a visszatérés után. Csak hosszú gyakorlás után nyertem vissza régi beidegzettségemet. Aztán jöttek egymás után a testi jelek a műtét következményeivel. Ezek nem voltak elviselhetetlenül fájdalmasak. Mindegyiket mint múló állapotot fogadtam, mindegyikben felismertem a gyorsan javulás tendenciáját. No, ez így egy kicsit pongyola meghatározás volt, mert a gyorsaság nem minden esetben volt a gyakorlati életben megszokott gyorsaság. Talán pontosabb meghatározás, hogy mindég éreztem, folyamatosan megtapasztaltam a javulás tendenciáját. Még a legkisebb javulás is boldog hálaadással töltött el. Nem a türelmetlen várakozás, nem az elégedetlenség élt bennem. Világosan megéltem a gyógyulás megtapasztalását, a lehetőségeim fokozatos újra tágulását, az Újjászületést. Volt ezek közt az élmények közt nem csak gyors, hanem lassú is, volt hullámzó tapasztalás is. A pillanatnyi negatív élményt is azzal a kíváncsisággal fogadtam, hogy meddig fog tartani, és milyen lépcsőkben fog pozitívra váltani. És előbb-utóbb pozitívra is váltott. Bevallom, van olyan, ami most, félévvel a műtét után kezd komolyan pozitívnak tapasztalhatóan tendenciát váltani. Ebben azonban nincs a megszokás megélése! Biztos, hogy nagy szerepet játszott a lassú folyamatokban a Remény érzése.

 

A műtét utáni rehabilitációmban jelentős feladatok vártak rám. Világosak voltak azok a megkötöttségek, amik a mosdásra, mozgásra, gyógyszerekre vonatkoztak. Ezt időről időre aktualizálták az orvosok, ápolók. Sokkal nehezebb volt a mindennapos alapmozgások új rendjét megtanulni. Ilyen volt például a felülés, az odafordulás, a felemelés, odábbtolás óvatosságának, új ritmusának a megtanulása. A komolyabb terhektől való óvakodás. Amennyit a sebem húzódása jelzett, könnyű volt észrevenni, de ahol se húzódás, se szúró érzés, se fáradás, se más jel nem figyelmeztetett nagyon nehéz volt a mértéket felismerni. Szerencsére a gyógytorna mutatott bizonyos fokozatokat, amelyek biztonsággal használhatóak, ameddig biztonsággal elmehetek. Ám ami ezeken kívül esett, azokat csak óvatosan, bizonyos félelemmel mertem megközelíteni. Ezen a területen már gyakran kértem Isten segítő kegyelmét: kértem, hogy fel tudjam ismerni Határaimat, tudatosan fejleszthessem Képességeimet.

 

Türelmetlenül vártam a teljes gyógyulást. Szerettem volna minél előbb visszatérni az életbe, a munkámat folytatni, ott ahol immár egy hónapja, nem is tudom hol hagytam abba. Sok kezdett lenni a bezártság, a gyógykezelések és a vizsgálatok rutinja. A vigasztaló az volt, hogy éreztem gyengeségemet, így felismerhettem a türelem szükségességét. Ebben az időszakban egyre nyugtalanítóbb volt a vizenyő felgyülemlése bennem. Tehát még szükséges valamiféle gyógyulás...

<<<   >>>

Előzmények -- Rádöbbenés  -- Választás -- Belenyugvás -- Átrendeződés -- Remény -- Újrakezdés -- Víz, víz -- Visszatérés -- Kétévesen 

Betegnaplóm párhuzamos részei: Szívműtét  -- intenzíven -- szíves elbocsátás