|
Megtalálták a fájdalomért felelős gént
Egy angol kutatócsoport megtalálta a fájdalmat közvetítő gént egy gyermeknek köszönhetően, aki nem érzett fájdalmat. A 14 éves pakisztáni fiú úgy került a kutatók látóterébe, hogy gyakran szorult orvosi kezelésre olyan sérülések miatt, amelyek nem okoztak neki fájdalmat. Az utcákon rendszeresen produkálta magát azzal, hogy kést szurkált a karjaiba, tüzes széndarabokon járt. Végül úgy halt meg, hogy leesett egy háztetőről. Az ő esetét így nem is tudták tanulmányozni, viszont több szerencsével jártak családja másik hat tagjával, akik hasonló "fogyatékkal" élnek – írja az El País című spanyol napilap.
A fájdalomérzet hiánya viszonylag ritka elváltozás. Az első orvosi feljegyzés 1932-ből származik erről a furcsaságról. Terápiában előnyt jelent, de sok veszélyt is hordoz magában, mert a fájdalom jelzi az emberi szervezetben jelentkező rendellenességet, betegséget, sérüléseket, amelyeket gyógyítani kell. A pakisztáni család vizsgálata során a kutatócsoport megtalálta a hibás gént, és rájött, hogy ez gyártja az úgynevezett nátrium-csatornát, amely szabályozza azokat a neuronokat, amiknek szerepük van a fájdalomérzet továbbításában.
A kutatók feltételezik, hogy ha sikerül megfelelő módot találni arra, hogy az illető gént tetszés szerint ki, illetve bekapcsolják, az a ma használatos gyógyszereknél jóval kevesebb mellékhatással járó megoldást biztosít a fájdalom enyhítésére, vagy csillapítására. A pakisztáni család tagjainak teste egyébként egyáltalán nem érzéketlen, érzi a meleget, a hideget is, csupán a fájdalmat nem ismeri. [MTI]
A fájdalom érzékelése egy komplex jelenség, amelyet befolyásol az egyén érzelmi állapota és korábbi tapasztalatai. A fájdalom olyan érzés, amely potenciális szöveti károsodásokkal járó sérülések veszélyére figyelmeztet, és arra készteti az egyént, hogy azt elkerülje, vagy megfelelően kezelje. A fájdalom két típusát különböztetjük meg: a gyors fájdalmat és a lassú fájdalmat. A gyors fájdalmat mintegy 0.1 másodperccel érezzük meg a fájdalmat okozó behatás után; a lassú fájdalom 1 másodperccel vagy később érezhető a kiváltó inger után.
A gyors fájdalmat a páciens úgy jellemzi, hogy az éles fájdalom, hirtelen fájdalom, vagy szúró fájdalom, olyan típusú, amelyet akkor érzünk, ha ujjunkat tűvel megszúrjuk. A gyors fájdalom majdnem csak a bőrre korlátozódik.
A lassú fájdalmat égő fájdalomnak, kínzó fájdalomnak vagy lüktető fájdalomnak szokták jellemezni, és olyankor jelentkezik, ha már szövetkárosodás van, mint például tályog képződésénél vagy súlyos ízületi gyulladásban. A lassú fájdalom a test bármelyik szövetében jelentkezhet.
A fájdalom minden típusának észlelése a szabad idegvégződéseken történik. A gyors fájdalmat mechanikai vagy hőmérsékleti ingerek váltják ki, míg a lassú fájdalmat kiválthatják mechanikai, hőmérsékleti és kémiai ingerek. Sokféle kémiai anyagot találtak a károsodott szövetek kivonataiban, amelyek ingerlik a szabad idegvégződéseket. A gyors fájdalmat vezető ingerületek közvetlenül a talamusz meghatározott sejtcsoportjához szállnak fel, majd következő neuronra átkapcsolódva az agykéreg hátsó központi tekervényében gyrus postcentralis; érző kérgi mező végződnek. A lassú fájdalmat közvetítő rostok nagy része a hálózatos állományban végződik, amely azután aktiválja az egész idegrendszert. Az agynak alsóbb területei azok, ahol a krónikus, émelyítő, gyötrő típusú fájdalmak az egyénben tudatosulnak. A zsigeri fájdalmakat a simaizmok görcsös összehúzódásai, feszülése, a zsigerek elégtelen vérellátása, gyulladása, sérülései stb. váltják ki. Jellemzőjük, hogy pontosan nem lokalizálhatók és az egyes szervekből típusos területekre sugároznak ki. A hasüregi szervek erős fájdalmainál felettük a hasizomzat erősen megfeszül (izomvédekezés). [http://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jdalom]
|