A meditáció nemcsak szerzeteseknek segíthet

Meditáció és neurobiológia -- Technika a boldogsághoz? -- Meditáció -- Szemlélődés -- Szent-Gály Kata

           Meditáció és neurobiológia                 Meditáció és neurobiológia -- Technika a boldogsághoz? -- Meditáció -- Szemlélődés -- Szent-Gály Kata

Nem kellenek tudósok ahhoz, hogy tudjuk, a derűs és magabiztos emberek általában egészségesebbek és teherbíróbbak másoknál. A kérdés inkább az, hogyan válhatunk derűssé, magabiztossá, miközben kapkodva, folyamatos stresszben élünk, serkentővel kelünk, nyugtatóval fekszünk, mosolyunk gyakran műmosoly, magabiztosságunk sokszor a szorongás leplezését szolgáló álarc csupán.

A meditáció ősi technikáit gyakorló keleti emberek tudták, hogy ezzel képesek megváltoztatni lelkiállapotukat, személyiségüket, sőt testi működéseiket is. Ezeket a gyakorlatokat vallásos keretek között, sajátos, aszketikus életforma részeként végzik. Ilyen formában nyugati emberek közül csak a nagyon elszántak sajátították el a meditáció és a jóga technikáit. Később, a hatvanas évektől kezdve különféle keleti bölcseleti és vallási irányzatok mesterei jelennek meg a fejlett nyugati országokban, és egyre-másra alapítanak vallási centrumokat, meditációs intézeteket. Követőik száma gyorsan nő, a keleti bölcselet - a harcművészetekkel együtt - divatba jön.

A meditációs technikák tudományos megítélése eleinte bizonytalan, mára azonban egyre többet tudunk azokról az agyi folyamatokról, amelyek a meditáció során zajlanak le.

A Wisconsin egyetem pszichológia- és pszichiátriaprofesszora, Richard Davidson vezetésével a közelmúltban végeztek egy rendkívül izgalmas kísérletet, amely azt bizonyította, hogy rövid meditációs gyakorlásnak is tartós pozitív hatása van az agyműködésre és az immunrendszer működésére is. A vizsgálat során két párhuzamos csoportot hoztak létre egy biotechnológiai cég nagy hajszában élő dolgozóiból. A kísérleti csoport nyolc héten át hetente vett részt meditációs tréningben, egyszer pedig egy hétórás, folyamatos meditációban. Emellett napi egyórás otthoni meditációt is végeztek a kísérlet ideje alatt. Agyi képalkotó eljárásokkal vizsgálták agyuknak az érzelmi állapotokban aktív, ún. prefrontális részeit. A meditáció hatására az agyi izgalmi állapot mintázata eltolódott a negatív érzelmeknek megfelelő kép felől a pozitív érzelmeknek és alacsonyabb szorongásnak megfelelő mintázat felé. 

Ugyancsak vizsgálták a résztvevők immunrendszerének változását. A nyolchetes meditációs tréning után mind a kísérleti, mind a kontrollcsoport tagjai influenza-védőoltást kaptak. Ezután vizsgálták a vérükben megjelenő ellenanyag szintjét. Azt találták, hogy a meditációs csoport tagjainál az ellenanyagszint emelkedése jóval nagyobb volt, mint a kontrollcsoport tagjainál - és ez az erős immunválasz négy, illetve nyolc hét múlva is kimutatható volt. Bár még sok további kutatás szükséges, ez a kísérlet ragyogóan bizonyította ennek az ősi módszernek a biológiai hatásait - nyilatkozta Davidson professzor.

          Technika a boldogsághoz?                  Meditáció és neurobiológia -- Technika a boldogsághoz? -- Meditáció -- Szemlélődés -- Szent-Gály Kata

Davidson professzor és más vezető amerikai pszichológusok 2000-ben Dharamsalában megbeszéléseket folytattak a dalai lámával, aki a későbbiekben több alkalommal részt vett a meditációval és a pozitív érzelmekkel kapcsolatos agyi folyamatok tudományos vizsgálatában és ehhez kapcsolódó tudományos üléseken. - Az Őszentségével folytatott beszélgetéseink mély hatást gyakoroltak tudományos életünkre, és arra serkentettek bennünket, hogy tanulmányozzuk az elmélyüléssel járó folyamatokat - nyilatkozta Davidson professzor. Minden emberi lény veleszületett vágya a szenvedés elkerülése, mondta a dalai láma. A meditáció gyakorlásával megtaníthatjuk az elmét, hogy működjön másképp, ez lehetővé teszi a szenvedés elkerülését.

Az amerikai szakemberek arra törekszenek, hogy a meditációs gyakorlást kiemeljék a vallásos keretekből, és mint megtanítható technikát alkalmazzák a lelki és testi egészség fenntartásához. A tudósokat érdeklő praktikus kérdések elsősorban arra vonatkoznak, okoznak-e kimutatható változást az agyállomány bizonyos részein a meditációs gyakorlatok, és ezek a változások hogyan hatnak a testi folyamatokra. Fokozza érdeklődésüket, hogy sokéves elvonultságban meditáló szerzetesek agyműködését megvizsgálva egyértelműen a pozitív érzelmeknek és a szorongásmentességnek megfelelő régiók túlsúlyát találták az EEG és a mágnesesrezonancia-vizsgálatokban.

A lelkesítő és nem mindennapi együttműködés ellenére meg kell jegyezni, hogy az a mód, ahogyan a szakemberek megközelítik a meditációt, jellegzetes nyugati mentalitásra utal. Egy bölcs, szemlélődő, elmélyült és vallásos életmódból kiemelnek egy mozzanatot, és tudományosan igazolják hatásait. Eközben technikaként tanfolyamokon oktathatóvá teszik. Így aztán könnyen válhat egy ősi bölcsesség tömegfogyasztásra alkalmas árucikké.

Mindezzel együtt az életén változtatni kívánó érdeklődők számára nagyon értékes lehetőséget jelentenek a meditáció különféle módszerei. Sokfelé olvashatunk ilyen-olyan keleti technikák jótékony hatásáról, és nagy keletje van az ezoterikus irodalomnak is. Az ismertetett vizsgálatok abban segítenek, hogy rávilágítanak a bonyolult - sokszor misztikus magyarázatokkal, álbölcsességekkel szándékosan elhomályosított - lélektani folyamatok biológiai alapjaira, így sok hókuszpókusz feleslegessé válik. Ugyanakkor önmagunk megismerése és megváltoztatása komoly szándékot, eltökéltséget kíván. Saját magunkhoz, a többi emberhez és a világhoz való viszonyunk alapvető megváltoztatása nélkül a legkitűnőbb meditációs módszer sem lesz több, mint egy jó kis stresszoldó technika. (Lust Iván [origo])

          Meditáció                 Meditáció és neurobiológia -- Technika a boldogsághoz? -- Meditáció -- Szemlélődés -- Szent-Gály Kata

A meditáció rendszerint olyan lelkiállapotra utal, amikor a testet tudatosan ellazítjuk, és szellemünket átengedjük a nyugalomnak és a belsőnkre való koncentrálásnak. A cél a lelki béke, megnyugvás keresése. Ilyenkor sikerül a környezetből kikapcsolódni, úgyhogy pszichológiai szempontból az élményt akár megváltozott tudati állapotnak is lehetne nevezni. Számos nagy vallásban gyakorolnak rituális meditációt, míg az előbbi meditáció nem jelent szükségképpen vallásos tevékenységet. A meditáció jelenlét. Megszűnik minden, az Itt és Most van. Nem csupán egy dologra koncentrál az ember, mert ezáltal megítéli az összes többit. Meditáció során kontemplálunk. Mindent érzékelünk. Amikor valaki meditál, mindössze annyit tesz, hogy az elméjét egy bizonyos dologra összpontosítja. Valójában egy könyv olvasása vagy egy film nézése ugyanúgy egyfajta meditáció. A meditáció se nem misztikus, se nem másvilági, se nem nehezen elsajátítható. Nem csak egy bizonyos „elit” élhet vele, és nem csak azoknak való, akik szerteágazó tudásra tettek szert a keleti vagy egyéb vallásokban. A meditáció nagyon is kézzelfogható, praktikus, és mindenki számára elérhető módszer. Ha semmilyen spirituális gyakorlatot nem folytatunk, és nem hiszünk semmiféle istenben vagy felsőbb hatalomban, a meditáció gyakorlatával akkor is boldogabb életet teremthetünk magunknak.

A rendszeres meditáció eredményeképpen

          - egészségesebbek leszünk, mert amikor a légzésünkre figyelünk, csökken a vérnyomásunk, lelassul a szívverésünk, nyugodtabbá válunk;

          - élesedik az elménk, amely hatékonyabbá teszi a kommunikációnkat mind a munkahelyünkön, mind a társunk, a barátaink, a családunk körében;

          - könnyebben tudunk koncentrálni, ezért kevésbé érezzük magunkat leterheltnek;

          - tudatosítjuk az érzelmeinket, ezért ritkábban fordul elő, hogy túlreagáljuk a dolgokat;

          - hamarabb megtaláljuk a megoldást életünk azon területein, ahol úgy érezzük, elakadtunk;

          - közelebb kerülünk önmagunk, a körülöttünk lévő emberek, az életünk, az életfeladatunk megértéséhez.

          Szemlélődés                 Meditáció és neurobiológia -- Technika a boldogsághoz? -- Meditáció -- Szemlélődés -- Szent-Gály Kata

Szemlélődés (lat. contemplatio): az igazság megragadásának csendes, többnyire szótlan, racionális megfontolások nélküli állapota (szemlélődő imádság).

A szemlélődés alapja az ember veleszületett adottsága, nyitottság a transzcendencia és az isteni titok felé. Ebben az értelemben a szemlélődés mindenki sajátja, szoros értelemben azonban a szerzetesek és remeték állapota (szemlélődő élet). A szemlélődés nem tétlenség, hanem „a lelki erők kikapcsolása” (Avilai Szt Teréz); az imádkozó lát, tapasztal, de nem a saját erejéből. A szemlélődésre fölkészítő tisztulási folyamat sok belső küzdelemmel és fegyelmezettséggel (aszkézis) jár. Az ember lelki szárazságként, a lélek sötét éjszakájaként éli meg az utat, mely a szemlélődésre, a belső csöndre vezet. Megtapasztalja Isten hallgatását a világban (Isten nem válaszol világi terveinek megvalósulását kérő imádságára), s fölismeri, hogy a világ nem Isten. E fölismerésből hallgatás születik, mely több, mint a szavak hiánya: a léleknek már fontosabb Isten jelenlétének egyszerű szemlélése, mint saját kívánságainak kimondása, tehát hallgat, és ebben a csendben meghallja Isten szavát, odahallgat Isten szavára. Keresztes Szent János szavaival: „a szemlélődés hallgatag szeretet”.

Ugyanakkor „még a legszemlélődőbb életben sem szabad megszakítani a kapcsolatot a világgal; sőt minél inkább vonz valakit Isten, a léleknek annál inkább ki kell lépnie önmagából, hogy az isteni életet vigye a világba” (E. Stein). Ezért a szemlélődés nem a klauzúrás szerzetesek és remeték sajátja, hanem az igazság megismerésének egyik útja mindenki számára. A civilizáció és a tudományosság egyoldalú értelmezése s az élet felgyorsulása a 20. sz. végére háttérbe szorította a szemlélődést, s ez az élet minőségének romlásához, hajszoltsághoz és a lelki betegségek terjedéséhez vezetett (alkoholizmus, depresszió, kábítószer).

A szemlélődés a benső v. elmélkedő imádság elmélyültebb változata. A hagyomány eszerint megkülönbözteti a természetes v. természetfölötti (szerzett és beléöntött) szemlélődést. [http://lexikon.katolikus.hu/S/szeml%C3%A9l%C5%91d%C3%A9s.html ]

          Szent-Gály Kata a szemlélődésről                 Meditáció és neurobiológia -- Technika a boldogsághoz? -- Meditáció -- Szemlélődés -- Szent-Gály Kata

Ez az imakegyelem ajándék, saját erőnkből el nem érhető. Megízlelése, megtapasztalása annak, amit a hit mond. Isten annak adja, akinek akarja, és amikor akarja -- ok nélkül azonban nem tagadja meg senkitől. Készüljünk rá nagy lélekkel, de bízzuk sorsunkat annak szent tetszésére, akinek öröme, hogy közölje önmagát.

Az a rendkívüli, ha valaki eléri az Istennel való egyesülést rendkívüli kegyelem nélkül, mégis, a szemlélődés nem szükséges sem az egyesüléshez, sem az üdvösségre.

Jól jegyezzük meg: a szemlélődés nem azonos az esetleges kísérőjelenségekkel.

A szemlélődés: ismeretközlés. Isten úgy ismerteti meg magát, ahogyan valakinek a felkészültsége, alkata, vagy akár történelmi hivatása igényli. Befolyásolhatja műveltség, vérmérséklet, nemzeti hovatartozás stb. Így lehet, hogy egy és ugyanaz a kegyelem más hatásokat fog kiváltani benned, mint bennem. Szokás ugyan megkülönböztetni misztikus és nem misztikus szentet, alkalmas és kevésbé alkalmas típust, de ha azt nézzük, hogy a szemlélődésnél nem a külső megnyilvánulás a lényeg, akkor értékelésünk máris veszít pontosságából. A tapasztalat azt mutatja, hogy sokan egyáltalán nem is sejtik, hogy részesültek a szemlélődés ajándékában. Egyébként még az elragadtatásban közölt ismereteket is meg lehet kapni teljes testi-lelki öntudat mellett.

Isten a rendkívüli kegyelemmel, a szemlélődéssel emberi természetüknek jön a segítségére. Mint ahogyan sok szó kellene egy távoli és szokatlan vidék leírására, és egy jó fénykép feleslegessé teszi a hosszas magyarázatot, úgy itt mi átfogó ismeretet nyerhetünk egy közlés vagy látomás által, sőt egyetlen szó is feltárhat soha nem sejtett összefüggéseket.

Ismeretet háromféleképpen lehet felfogni: külső érzések által, belső érzékeléssel, közvetítés nélkül, amikor is a látás és hallás helyett tudás és értés szerepel.

Minél kevesebb az érzékek szerepe, annál bizonyosabban állítható, hogy kegyelemről van szó, és nem képzelődésről.

Mindössze kétféle imakegyelem van, mely nagy jelentőségű számunkra, s ezek is ritkán fordulnak elő: teremtő szavak, igazságok felfogása. A szavakat, vagy azok helyett a szavak szerinti értést teljesen passzíve kapjuk, s annyira mélyen megmaradnak bennünk, hogy akár egy életen át sem homályosodnak el. A legkisebb elvevést vagy hozzáadást sem tűrik. Ezek a szavak létrehozzák azt, amit jelentenek.

A puszta igazságok felfogásánál isten titkainak végtelen egyszerű megértéséről van szó, itt a kegyelem közvetlenül az értelemhez szól. Ezek az ismeretek az egyesülés lényeges részét alkotják.

E kétféle kegyelemért még Keresztes Szent János is megengedi, hogy imádkozzunk.

A szemlélődési kegyelmekkel Isten nem "szórakoztat" bennünket, azokkal mindig célja van, sokszor nagyon is kemény célja, mely rendszerint csak később válik világossá.

Előrehaladásunkban még a rendkívüli kegyelem is lehet akadály: ha leköt, foglalkoztat, tetszelgést ébreszt, vagyis valamiképpen elvon Istentől. Mert csak Istent szabad keresnem, és nem önmagamat. És csak azért gondolhatok vissza a kapott kegyelemre, hogy nagyobb szeretet ébredjen bennem, és hogy szemem elé állítsam, amit Isten kíván tőlem. Mert a legragyogóbb kegyelem is csak árnyék, teremtett valami, nekünk pedig az Isten kell a maga felfoghatatlanságában és megérthetetlenségében.

A valódi szemlélődési kegyelem ismertetőjele, hogy a lélek szeretete és alázata megnövekszik. Ahol ez nem jelentkezik azonnal, ott vagy képzelőerővel, vagy feltűnni vágyással állunk szemben. Bennünk van ugyanis a természetfölötti igénye, olvasmányaink nagy része a rendkívülit azonosítja a szentséggel, mi sem természetesebb, hogy legalább mi szeretnénk a glóriát fejünkre tenni, ha már Istentől úgysem kapjuk meg.

Mindig gyanús, ha valaki szívesen beszél a kapott kegyelmekről.

Ha valamiben bizonytalankodunk, hogy szemlélődési kegyelem volt-e vagy sem, sürgősen menjünk tovább. Már az, hogy szeretnénk, ha az lenne, kétségessé teszi az egészet.

Amit meg tudunk magyarázni józan ésszel, azt magyarázzuk meg. Így például nem kell Isten szavának állítani, amit önmagunkban szövögetünk. Akkor sem, ha a bennünk kikristályosodó mondatok nagyon is helytállóak. Hála Istennek, hogy ilyenek, mutatják, hogy lelkiismeretünk megbízható. Az sem szokott rendkívüliséget jelenteni, ha mások lelkiállapotát megérezzük. Akinek jó megfigyelőképessége van, aki sokat élt át, vagy tanult is hozzá, minden nehézség nélkül olvas mások vonásaiból, mint általában minden jóravaló tanár.

Érdekes, hogy a természetes rendben az ismeret előfeltétele a szeretetnek, viszont a természetfölöttiben lehet olyan kegyelem, mely az akaratnak szól egyedül, azaz a szeretet növekedhet több ismeret nélkül is.

Isten a legnagyobb ajándékokat annak adja, aki önzetlenül, ezek nélkül -- mint Szent Terézia klasszikusan mondja: fizetés nélkül -- akar szolgálni.

A misztika közkincs volt ókeresztény testvéreiknél. A vértanúk -- teszem egy Szent Ágnes -- szavait természetesnek tartották és megértették. Hogy valódi misztika volt, éppen az életük igazolta. Ma is van misztika, csak jobban rejtve marad, mert ma szenzációnak számít. [http://www.ferences-sze.sulinet.hu/Kata/imaut/imut13.html ]

                 Meditáció és neurobiológia -- Technika a boldogsághoz? -- Meditáció -- Szemlélődés -- Szent-Gály Kata