Rieth József: Elmaradt utak albuma

Bakonybél

Bakonybél - Liturgia - Története - Templom - Oblátusok - Vendégház - Látogatás - Kert

Bakonybél község Veszprém megyében, a Zirci járásban.

Az Északi-Bakony közepén, a Bakony legmagasabb hegyének, a Kőris-hegynek (709 m) a közelében, a Gerence-patak partján fekszik. A legközelebbi város Zirc (16 km).

Első írásos említése 1083-ból való (Beli). A település története mindvégig összefonódott a bencés monostoréval, melyet I. István alapított. Az Árpád-korban jelentős szellemi központ volt. 1023–1030 között itt remetéskedett Szent Gellért, a falutól nem messze egy kápolna is emléket állít neki. A török hódoltság idején teljesen elpusztult, és a pannonhalmi apátság birtokába került. A törökök kiűzése után a pannonhalmi apátság próbálta újratelepíteni a települést: a 18. század elején szlovákok majd a század végén németek költöztek a faluba. 1815–1859 között híres üveghuta működött a településhez tartozó Somhegypusztán.

Nevezetességei

160001 Bakonybél kisbolygó,

Turisztikai látványosságai

Római katolikus templom (Szent Móric és társai vértanúk)

Bencés monostor: barokk stílusú, 18. század.

Szentkút-kápolna

Pannon Csillagda

Tájház

Szabadtéri Néprajzi Múzeum, tájház

avanyú Jóska Barlang bejárata

Kirándulóhelyek: Kőris-hegy, Odvaskői barlang, Kerteskő-szurdok.

 

 

Nevezetes emberek

Guzmics Izidor (1786–1839) bencés szerzetes, közíró, teológus, az MTA tagja, Kazinczy Ferenc egyik leghívebb barátja 1832 és 1839 között bakonybéli apát volt. Utolsó éveiben itt működött és itt halt meg Kovács Márk János (1782–1854) bencés szerzetes, tanár, hitszónok, költő. Cseh Tamás (1943-2009) zeneszerző, előadóművész - 2009. április 18-án díszpolgárrá választották. A faluban, ami indiántáboruk kiindulópontja is egyben, saját birtokkal is rendelkezett. Élete utolsó két esztendejében állandó lakos. Zoltvány Irén Lajos irodalomtörténész, pedagógus, a pannonhalmi főiskola igazgatója; 1921–1938 között Bakonybél apátja.

 

Liturgia rendje

Bakonybél - Liturgia - Története - Templom - Oblátusok - Vendégház - Látogatás - Kert

 

HÉTKÖZNAP   VASÁRNAP
  VIGÍLIA A vasárnapot és a főünnepet megelőző napon: 20:30
5:30 Lectio Divina -
6:30 LAUDES 7:00
Hirdetés szerint: 17:30 EUKARISZTIA 9:30
12:00 NAPKÖZI IMAÓRA 12:00
17:00 VESPERÁS 17:00
20:30 KOMPLETÓRIUM 20:30

Történelem

Bakonybél - Liturgia - Története - Templom - Oblátusok - Vendégház - Látogatás - Kert

Az első évszázadok (11-14. sz.)

Szent Günter és Szent Gellért

Szent István király 1018-ban alapíthatta a Szent Mauríciusz tiszteletére szentelt bencés monostort. A zárt, hegyekkel övezett, mégis jól megközelíthető bakonyi völgyet Szent Günter, niederaltaichi bencés szerzetes ajánlotta Szent István király figyelmébe. Szent Günter Boldog Gizella rokona volt. Szent István nagyobb legendája így idézi fel a kezdeteket: "Günter szerzetes és remete a csehek földjéről többször eljött. Isten e szolgájának intésére alapította meg az istenfélő király a Bélnek nevezett monostort, s minden jóval gazdagította. Itt kezdte el elmélkedő életét élni a Velencéből jött Gellért szerzetes". A közösség első apátja, Günter néhány év múlva elhagyta Magyarországot, és visszatért korábbi közösségébe, a Bajor-Erdőben lévő Rinchnachba. A Bakonybélben megtelepedő szerzetesek nagy valószínűséggel remeteközösséget alkottak, idejük nagy részét kunyhóikban és barlangokban töltötték az imádság és elmélkedés szellemében.

A béli monostor alapításának részleteiről keveset tudunk. Az 1086-ban, Szent László idején készített összeíró levél alapján arra következtethetünk, hogy a 11. század első évtizedeiben ? a béli monostor előtt ? egy királyi udvarház lehetett a völgyben. Az alapítás pontos évét alapítólevél hiányában nem ismerjük, Sörös Pongrác az 1903-ban publikált Bakonybéli Apátság Története című monográfiájában az 1018-as esztendőt valószínűsíti. Az bizonyos, hogy Szent Gellért 1023-ban vonult vissza a királyi udvarból a béli remeteségbe, s ekkor már állt a monostor. A kisebbik legenda szerint Szent Gellért a béli remeteségben hét évig élt, majd a király kérésére vállalta a püspöki szolgálatot a keleti végeken. A marosi püspökség megszervezésével egyidőben (1030 k.) monostort is alapított, melybe Váradról, Bélből, Zalavárról kettő-kettő, Szent Márton-hegyéről négy testvért küldtek. Összesen 10 szerzetespap segítette a missziós püspökség megalapítását. Mindezek alapján joggal feltételezhetjük, hogy 1030 előtt 10-12 évvel már éltek a béli monostorban, és 1030-ra annyira megerősödött a közösség, hogy a Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt új marosi alapításba testvéreket tudtak küldeni.

A monostor jelenleg ismert legrégebbi hiteles dokumentuma a Szent László-féle, 1086-ban keletkezett összeíró levél. A bakonybéli, királyi alapítású monostort az Árpád-korban az ország legfontosabb szerzetesházai között tartották számon, hiteles helyként működött, kiterjedt birtokait későbbi királyok is gyarapították. A monostortól távol eső birtokok állandó perek tárgyát képezték a helyi püspökökkel, más szerzetesközösségekkel, amiről az apátság gazdag, Pannonhalmán őrzött középkori oklevélgyűjteménye tudósít.

A hanyatlás időszaka (14-16. sz.)

A 14. század első felében kilenc apát váltotta egymást a monostor élén, ami alapján kormányzási válságra következtethetünk, mivel az apátot abban az időben is élete végéig választották. Ez az időszak a nyugati szerzetesség történetében az ún. kommenda rendszer. A szerzetesközösség a kegyúr, esetünkben az uralkodó család függvénye lett: gazdasági egységnek, jövedelemforrásnak tekintették az apátságot. Ennek érdekében az uralkodók olyan elöljárókat neveztek ki - egyházi, majd akár világi személyeket -, akik jól gazdálkodtak, de nem feltétlen értettek a lelkek vezetéséhez. 1354-ben VI. Ince pápa a béli apátság kegyuraságát megszerezte, ekkor Magyar Péter volt az apát. 1399 és 1411 között Márton apát vezette a monostort, ő az utolsó független apát.

A 15. század az elmélyülő válság ideje, a bakonybéli apátság a többi magyarországi bencés közösséghez hasonlóan egyre rosszabb gazdasági és erkölcsi viszonyok között éli mindennapjait. 1503-ban kifosztották az apátságot. 1512-ben Felpéczi Thermes János berontott a monostorba, vért ontott, megszentségtelenítette a templomot. 1503-1505 között Mihály apát egyedül élt a monostorban. A válság megoldási kísérlete kívülről, az uralkodótól és a pannonhalmi monostor elöljárójától érkezik. 1504-ben II. Ulászló király levelet ír Tolnay Máté, pannonhalmi apáthoz, melynek hatására Máté apát szerzeteseket küld Bakonybélbe, és új apátot állít a monostor élére. Az 1508-as vizitáció jegyzőkönyve híven dokumentálja a válságos állapotokat. 1508-ban, Jakab apát szolgálata kezdetén 3 tagja volt a konventnek. Jakab apát 1536-ig vezette a közösséget. Az ő szolgálata idején 1512-ben a bakonybéli monostor is csatlakozott a Pannonhalma köré szerveződő monostor-szövetséghez. 1526 után Jakab apát Szapolyai János király pártjára áll, ezzel magára vonja Habsburg Ferdinánd haragját, akinek kapitánya Bakith Pál 1534. november 23-án lerohanta az apátságot, az apátot fogságba vetette, majd egy évig itt házi őrizetben tartotta. 1534 után Pápán élnek a szerzetesek, a monostor és templom istálló lett. Török Bálint, Pápa ura és Móré László, Palota ura újra meg újra pusztította az apátságot és birtokait.

A 16. század második felétől a monostor a török hódoltsági terület része lett. A 17. század végére teljesen elpusztult a monostor épülete, a béli völgy mocsaras területté vált. A korabeli térképeken "Pusztabél" néven szerepel. A török uralom megszűntével a romok alig voltak föltalálhatók. A 17. század közepétől az újjászerveződött pannonhalmi monostor főapátja olyan személyeknek adományozta a bakonybéli apáti címet, akik egyéb hivataluknál fogva nem foglalták el az apátságot, illetve ha az mégis szándékukban állt, kikötötték, hogy az apátság jövedelmeit központi kezelés alatt hagyják.

A barokk kor (1693-1786)

1693-1709 között Göncz Celesztin bakonybéli apát megpróbálta valóságban is életre kelteni címzetes apátságát: 1700-ban kétemeletes faházat építtetett magának a kolostor területén, s néhány szerzetes társaságában maga is ide költözött. Göncz Celesztin 1709-ben pannonhalmi főapát lesz, utóda Vidlics Ferenc, a közösség kinevezett apátja folytatja a kolostor újjáépítését.

Az ő szolgálata idején születik az újkori Bakonybél település. Kezdeményezésére az 1720-as években szlovák és felvidéki magyar, később német nemzetiségű lakosság telepszik meg az újjászerveződő apátság közelében. 1724-ben indult meg a monostor újraépítése, ekkor három szerzetes élt itt. Sajghó Benedek főapát 1754-ben szentelte fel az új barokk templomot. Ebben az évben kezdték el újra közösségben mondani a zsolozsmát. Az 1760-as években már kilenc szerzetes él itt. 1780. július 30-án tűzvész pusztította a nemrég fölszentelt templomot, a templom környékén 130 ház is leégett. 1781-től Novák Krizosztom a kinevezett apát, aki az önállósodás, azaz a szabad apátválasztás és az önálló novíciátus felállításának lehetőségét fontolgatta, de 1786-ban II. József feloszlatja a magyar bencés közösségeket, továbbá állami tulajdonba vette a monostori javakat. A bakonybéli monostor életében újabb 20 éves törés következik.

Az ún. fiókapátság kora (1802-1950)

1802-ben Ferenc király azzal a feltétellel engedi másfél évtizedes száműzetés után visszatelepedni a bencéseket egykori monostoraikba, ha 10 gimnázium megszervezését, működtetését vállalják. Így a hagyományos plébániai pasztoráció mellett új munkaterülettel bővül a magyar bencések élete. A tanárképzés megszervezése, a háttérintézmények kiépítése szükségessé teszi a központi gazdálkodást, elosztást és a központból irányított vezetést és a közös növendéknevelést. 1817-től hét éven át Taucher Ágoston apát vezeti a közösséget, utána a kormányzók évente váltják egymást. A reformkorban, 1832-ben Guzmics Izidor személyében nemzetközi hírű teológus, az országos kulturális és politikai életben is fontos szerepet betöltő férfi kerül a monostor élére. Apáti szolgálatát dicséri a faluban épülő iskola, a monostor angolparkja valamint a Bakonybélben megjelenő Egyházi tár című, színvonalas folyóirat. A tanárképző főiskola, mely 1832-től 1848-ig működik, igen jelentős szellemi pezsgést teremt a vidéki monostorban. A 19. század második felének kiemelkedő alakja az apáti széket 1845-től 1891-ig betöltő Sárkány Miklós. Az újjászervezés során a hagyományos erdő- és földművelés mellett az ötvenes években kőedénygyártással is kísérleteznek. A birtok igazgatása az intézők feladata volt.

A 20. század első felében a bakonybéli monostorban főleg a gimnáziumokból nyugdíjba ment, idős szerzetesek élnek, a gazdaság irányítása és a falu lelkipásztori szolgálata mellett tudományos munkával foglalkoznak. 1921-től másfél évtizeden át Zoltványi Iréneusz az apát, aki a század elejétől szakaszosan végzett régészeti kutatások eredményeit publikálta. A bencés atyák, ill. a bakonybéliek életét segítették a szatmári irgalmas nővérek, akik a falu óvodáját vezették 1937-től.

Az utolsó bakonybéli apát, Sárközy Pál 1938-ban lépett hivatalba. A második világháború borzalmai 1945 tavaszán érték el az apátságot és a falut. A kifosztott apátságból az apát 1947-ben költözik Pannonhalmára, hogy az emigrációba kényszerült Kelemen Krizosztom főapát helyébe lépve átvegye kormányzói feladatokat.

A szekularizáció (1950-1998)

1950-ben a berendezkedő népi demokrácia megvonta a szerzetesközösségek működési engedélyét. A bencések 1950. október 8-án hagyták el Bakonybélt. A történelem abszurditása, hogy október 10-én a kilakoltatott bencések helyére közel 60 irgalmas nővért internáltak. Kezdetben szigorú kijárási tilalom kötődött az állami gondoskodáshoz, majd fokozatosan konszolidálódott, mint egyházi jellegű Szociális Otthon. Az intézmény működésének évtizedeiben mintegy ötszáz szerzetesnővér fordult meg a monostor falai között, s lelt végső nyughelyre a bakonybéli temetőben.

A rendszerváltás után, 1992-ben a Katolikus Szeretetszolgálat felügyelete alá került az akkor mintegy 70 idős nővérnek békés otthont teremtő intézmény. Még ebben az évben a Magyar Bencés Kongregáció visszakapta a bakonybéli apátság és az angolpark tulajdonjogát. 1996-ban a Katolikus Szeretetszolgálat átadta a Szociális Otthon igazgatását a Pannonhalmi Főmonostornak.

Az új alapítás (1998-)

1989-ben a magyar kormány hatályon kívül helyezte a szerzetesek működését megtiltó rendeletet. A megváltozott politikai helyzet a Magyar Bencés Kongregáció számára is a monasztikus karizma többféle módon történő megélését teszi lehetővé. 1998-ban a rendi vezetés jóváhagyásával újraindult a szerzetesi élet Bakonybélben. A kis létszámú közösség intézmények nélkül, a monasztikus szerzetesség évezredes hagyományából táplálkozva éli mindennapjait.

Életünk forrása az imádságban megélt Isten-keresés. A liturgia odaadó és igényes végzése mellett a Szentírás napi olvasása és a személyes imádság, meditáció teszi lehetővé, hogy Krisztust tanítványaiként élhessünk. A testvéri közösségben napról napra megtapasztaljuk Isten irgalmát, az osztozást és a sorsközösséget. Mindennapi munkánk része a monostorhoz tartozó park, a gyümölcsös és gyógynövény-kert gondozása, kézműves termékek előállítása, vendégfogadás, lelki gondozás és lelkipásztori feladatok ellátása.

Közösségünk újraalapítója és első perjele Kiss Domonkos atya, szolgálata idején történt a gyógynövénykert telepítése, a monostori ajándékbolt és zarándokudvar létesítése. 2000-től a Szent Mauríciusz Monostor a Pannonhalmi Főapátságtól függő perjelségként működik. 2007-től Halmos Ábel a közösség vezetője. 2010 és 2013 között pályázati lehetőségeket kihasználva felújításra került a barokk monostorépület, vendégház épült a monostor udvarán, valamint megújult a történeti kert.

Templom

Bakonybél - Liturgia - Története - Templom - Oblátusok - Vendégház - Látogatás - Kert

Középkori előzmények

A Szent István által, 1018-ban alapított monostor helyének kiválasztásában a hagyomány szerint Szent Günter remete játszott fontos szerepet. A szép völgy kedvező fekvése, a patak közelsége miatt, ez a hely alkalmasnak látszott a szerzetesi életre, s a közeli barlangok még a remetéskedésnek is kiváló helyet nyújtottak. A néphagyomány is a Szent Királyhoz kapcsolja az alapítást, természetesen a remetéket sem hagyva ki:

?István király két sógora, Gellért és Menyhért (az idegen német nevet egy közismertebbel helyettesítették) itt remetéskedett, az egyik a szentkútnál, a másik meg ahol a bakonybéli temető van. István nem tudta, hogy hol vannak, és kihirdette, hogy aki megtalálja őket, azt megjutalmazza. Egy szentgáli kanász is erre járt, és gondolta, hátha rájuk talál. Meg is találta őket és értesítette a királyt. István király lóháton jött, és a kanász, Gál, vezette gyalog. Ahol most a templomunk van, ott akkor mocsár volt. István király lova megsüllyedt és azt mondta: Itt építtetek templomot. S a kanász is megkapta jutalmát.?

A középkori templom formájáról, méretéről semmit nem tudunk, csak néhány oklevél említi. A monostor, a templommal együtt 1287-ben leégett, s pusztulásának nyomai még 1347-ben is kivehetőek voltak. A török-kor megpróbáltatásai nem kímélhették a templomot sem, noha a 18. század elején visszatérő szerzetesek a romok között még azonosítani vélték a középkori szentélyt, s annak helyére építették fel első kápolnájukat.

Szisztematikus régészeti kutatás még nem folyt az apátság területén, de 1902-ben csatornázás közben, a mai barokk épület Ny-i és D-i oldalán, középkori padló- és idomtéglákat, valamint vörös márvány töredékeket (valószínűleg sírkő) találtak. A "kutatást" irányító Sörös Pongrác az érdekesebb téglákat lerajzolta, és elküldte a pannonhalmi régiségtárba.

A fentiek alapján biztosra vehető, hogy a középkori épületegyüttes a mai barokk komplexum helyén állott, bár a középkori hagyományoknak megfelelően, temploma keletelve lehetett, vagyis szentélye nem nézhetett a mai tájolás szerinti Ny-i irányba.

Barokk-kori építkezések

A középkorban az apátsághoz még nem tartozott település, legalábbis írásos nyoma nincs, s a régészeti terepbejárások alkalmával sem találtak erre utaló nyomokat. A 18. század elejétől kezdve azonban, az apátsági templom plébániaként is kezdett működni, mivel 1721-től a rend jobbágyokat telepített a monostor köré. Az új templom építésekor tehát a közösségnek nem csak a maga szükségleteire kellett gondolnia, hanem a világi hívek gondozására is alkalmas épületet kellett létrehozni.

Az első templomot 1719-ben egy pápai kőművessel építtették, de az magától összeomlott. Ezért 1721-ben Győrből hívtak egy másik mestert, s az újjáépítés után 1726-ban már volt orgona, így a szerzetesek a zsolozsmát is közösen kezdték el végezni.

A ma is álló templom alapkövét 1750. május 29-én, Sajghó Benedek pannonhalmi főapát rakta le, de az építkezéseket a megbízott kormányzó, Pirnecker Emilián irányította. Felszentelése 1754. július 31-én történt meg, amelyet szintén Sajghó Benedek főapát végzett nagyobb papi segédlettel. Ekkor az épület már szinte teljesen készen lehetett, bár a berendezés még hiányzott. A templom teteje 1780. július 30-án, egy vasárnapi napon keletkezett tűzvészben teljesen leégett, majd a tető nélküli templomot - a falakat és a boltozatot - egy roppant zápor augusztus 21-én teljesen eláztatta, az épület életveszélyessé vált. A helyreállítási munkálatokkal csak 1782. novemberében lettek kész. Noha az épületet többször felújították, tornyát-toronysisakját átalakították, lényegében ma is barokk formáját őrzi. 18. századi állapotáról az 1758-ban készült főoltárképen látható ábrázolás alapján lehet fogalmunk, mivel az alapító királyi pár lábainál az egész monostort megfestették. Az akkori és a mai helyzetet összevetve bátran állíthatjuk, hogy az épület külső formája az évszázadok folyamán nem változott sokat.

A keleti főhomlokzatot, négy egyszerű dór fejezettel ellátott pilaszter tagolja három részre. A faragott kőkerettel ellátott főbejárat felett félköríves záródású ablak biztosítja a karzat megvilágítását. Az ablakkal egyvonalban pedig két szoborfülkét alakítottak ki. Homlokzatát gazdagon tagolt párkányzat zárja, melyre szintén hármas tagozódású oromzat készült. A középső, két pilaszterrel keretelt szakaszban félköríves padlásablak nyílik. A pilaszterek oldalához két háromszög-alakú falmező csatlakozik. Az egészet lezáró timpanon a teljes oromzatnak háromszög-formát kölcsönöz. Ha az oltárkép ábrázolásának valóban van dokumentatív értéke, akkor az oromzat esetében megfigyelhetünk némi változást a 18. századi állapothoz képest: a két pilaszterhez eredetileg csigavonalakban végződő, íves voluták csatlakoztak, a mostani háromszög-alakú mezők helyett.

Szent János szobor valamint Szent Imre szülei és Gellért társaságában

A homlokzat síkjánál hátrébb, a jobb oldalon áll a torony. A toronytestet csak a főhomlokzat folytatódó párkánya osztja két részre. Alsó ablakai négyszögletesek, míg felső ablakai félkörívekben záródnak. Sarkain egyszerű pilasztereket képeztek ki, míg az egész felépítményt az órának is helyet biztosító, ívekkel megtört párkány zárja le. Az oltárképen feltűnő látkép szerint, eredetileg nem voltak órahelyek. Az egész tornyot gazdag profilozású rézsisak borítja, amely közel áll a 18. századi formához, de 19. századi ábrázolások szerint a sisak formája többször is változott.

A kívülről osztatlan hajó, a 18. században elterjedt, belülről is osztatlan terű, protestáns terem-templomokra emlékeztet. Az épület északi oldalfalának homogenitását csak négy félköríves ablak bontja meg. A hajó teteje is tagolatlan sátortető, de Rómer Flóris 19. századi rajza szerint a szentély felett még fiatornya is volt. A templom déli oldalához csatlakozik a zártudvaros, négyszögletű kolostorépület.

Az épület belső kialakítása is meglehetősen egyszerű. A keleti főkapun belépve a karzat alatti, boltozott térbe jutunk, melyet a hajó terétől a karzatot tartó két pillér választja el. Jobbra, a torony alsó szintjében, kis kápolna nyílik. A bal hátsó sarokból fa csigalépcső vezet fel a karzatra, ahonnan a torony többi szintje is megközelíthető.

A templom hajóját négy csehsüveg boltozat fedi, amelyek nagyon egyszerű párkányzattal koronázott, négyszögletes pilléreken nyugszanak. A pillérek ritmusát csak a szentélyt leválasztó diadalív fala bonja meg.

Az egyenes záródású szentély a hajóval azonos magasságú és szélességű, s boltozása is egyezik vele. Innen nyílik a sekrestye is, mely valójában már a kolostor fölszintjén található.

Oblátusok

Bakonybél - Liturgia - Története - Templom - Oblátusok - Vendégház - Látogatás - Kert

Hivatás az oblátus életre

Krisztus minden embert követésére hív. Keresztségünk révén az ő Testének, Egyházának lettünk tagjai a Szentlélekben. Kishitűségünk miatt azonban csak töredékesen éljük Evangéliumát. Szükséges, hogy a lelkiélet tanítómestereire figyeljünk, akik gyakorlati utat mutatnak nekünk, amelyen Isten Királysága felé közeledhetünk. Az ember sokféle módon (úton) juthat el oda, az utak egyikét jelöli meg Szent Benedek Atyánk. Regulája szerint élnek a monostorokban a szerzetesek, tanúságuk a világban élő testvéreiket is vonzza, hogy a Benedek megmutatta út az ő életüket is segítse. Oblátus az lesz, akit Isten arra hív meg, hogy a Regula útmutatása alapján formálja az életét. Az oblátus hivatása éppen úgy az Evangélium szerinti élet, mint minden keresztényé, de életét sajátossá az teszi, hogy Szent Benedek tanításához igazodik és ragaszkodik. Élete hétköznapi kereteit el nem hagyva, oblációja által csatlakozik egy monostorhoz és arra törekszik, hogy Benedek Regulája szerint éljen. Nem monasztikus szerzetes, de a monostor lelki családjához tartozik, nem áll az apát (elöljáró) joghatósága alatt, de elfogadja lelki tekintélyét.

Az obláció fogalma

Az obláció Istennek adott és az Egyház által elfogadott ígéret arra, hogy keresztségünkből fakadó hivatásunkat elkötelezetten valósítjuk meg a Szentlélek vezetésével, a Regula és a korai monasztikus hagyomány alapján a monostorhoz tartozva.

Bakonybéli oblátusok

A monostor lelki közösségéhez tartozó oblátusok a lakóhelyüknek megfelelően több dékániához tartoznak. A Szent Mór dékánia tagjai Pécsett és környékén, a Szent Pakhómiosz dékánia oblátusai pedig az Alföld déli részén, Békéscsaba környékén élnek. Folyamatban van egy bakonybéli dékánia születése is. Spirituális vezetőjük mindenkor az apát - jelen esetben a pannonhalmi főapát - által megbízott rektor. E tisztséget Bakonybélben jelenleg (2014) Halmos Ábel perjel tölti be.

Szt. Günter Vendégház

Bakonybél - Liturgia - Története - Templom - Oblátusok - Vendégház - Látogatás - Kert

Szent Benedek szerint a monostorba érkező vendégeket úgy kell fogadni, mint magát Krisztust. Örömmel tapasztaltuk az elmúlt tíz évben, hogy közösségünket nagy számban keresték fel vendégek, akiknek többsége a felüdülés és a kegyelmi találkozások helyének tapasztalta meg a Monostort. Reményünk szerint a testvéri beszélgetésben, az istendicséretben, a munkában, a szent iratok tanulmányozásában és a meditációban megadatik az a csend, amelyben meghallhatjuk a Szentlélek eligazító szavát. A Szentlélek az, aki erőt ad, aki egyedül képes újjá teremteni azt a világot, amelyben élünk.

Régi tervünk volt, hogy vendégeink méltó fogadására és ellátására olyan házat hozzunk létre, amely mentes a fényűzéstől, de a mai kor igényeihez illeszkedve alkalmas szálláshelyet nyújt a pihenésre, imádságra, csendre vágyóknak. Egy ilyen vendégház működése -- a vendégektől befolyó összeg révén -- hozzájárul Monostorunk fenntartásához is.

Szent Günterről elnevezett, négy napraforgós minősítésű vendégházunkban kétágyas, fürdőszobával rendelkező szobákban 14 vendéget tudunk fogadni. A földszinten mozgáskorlátozottak számára rendeztünk be és szereltünk fel egy szobát. A teakonyhával, közösségi teremmel is rendelkező vendégház alkalmas teret biztosít lelkigyakorlatok, konferenciák és rekreációs programok számára.

Vendéglátási kapacitásunkat növeli a Szent Mauríciusz Cella 6 férőhelye. Várjuk az elcsendesedésre, lelki gondozásra vágyó embereket, családokat és csoportokat. Vendégeink pihenését szolgálja a 4,5 hektáros arborétum. Vendégeink előtt nyitott szerzetesi liturgiánk, a napi zsolozsmán együtt imádkozhatnak velünk, bepillantást nyerhetnek közösségünk mindennapjaiba. Vendégeink a monostor konyhájáról meleg ebédet rendelhetnek, melyet felújított monostorunk vendégebédlőjében fogyaszthatnak el.

Látogatás

Bakonybél - Liturgia - Története - Templom - Oblátusok - Vendégház - Látogatás - Kert

 

 

2014-ben az internet az alábbi látogatási információkat mutatja. Monostori Ajándékbolt Nyitva tartás: Hétfőtől szombatig 10:00-17:00 Vasárnap: a Szentmise után 10:45-12:00. Monostori látogatás: Idegenvezetés (kb. 1 órás): hétköznap 14:00, szombaton 10:30 és 14:00 (előre bejelentkezett csoportok idegenvezetéssel más időpontban is megtekinthetik a látnivalókat) Egyéni látogatók nyitva tartási időben önállóan is megtekinthetik a templomot, a gyógynövénykertet és az arborétumot. Ár: egyéni, vezetés nélkül 600.- (400.- a diák és a nyugdíjas) egyéni vezetéssel 1000.- (750.-) csoport vezetéssel (15 fő felett) 750.- (600.-) Belépőjegy váltható az ajándékboltban.

Kert

Bakonybél - Liturgia - Története - Templom - Oblátusok - Vendégház - Látogatás - Kert

A Szent Mauríciusz Monostor történeti kertje csodálatos ősfák alkotta, évtizedek óta védett park Bakonybél község belterületének déli részén. Az 1750 és 1754 között barokk stílusban épített apátsági templom és kolostor együtteséhez a 19. század 30-as éveitől kezdve a korstílusnak megfelelően apátsági kertet alakítottak ki. Guzmics Izidor apát kezdeményezésére Szeder Fábián tervei alapján telepítették az angolkertet, mely a szerzetesi közösség és vendégeik kikapcsolódását, pihenését szolgálta. Ez az apátsági tájképi kert különleges helyet foglal el a magyarországi kerttörténetben, s a magyarországi történeti kertek sorában. Egyrészt mert egy zárt közösséghez, a bencés rendhez köthető, másrészt mert tervezői és fenntartói is szerzetesek voltak, harmadrészt mert napjainkig megőrizte a 19. századi kialakítását, eredeti növényállományát, területi integritását.

Az 1981-ben elfogadott, a történeti kertek védelméről szóló Firenzei Charta értelmében a bakonybéli Szent Mauríciusz Monostor tájképi kertje történeti kertnek tekintendő, az emberiség közös kulturális örökségének részét képezi. A mintegy 5 hektáros történeti kert nem csak műemléki szempontból védett, hanem természetvédelmi terület is, a Magas-Bakony Tájvédelmi Körzet része. Faállományát többnyire őshonos fajok teszik ki, különleges értéke nem fajgazdagságában, hanem történeti jellegében rejlik, a lassan kétszáz éve ugyanott kanyargó ösvények, töretlenül növő fák, a Gerence patak partján húzódó sétány és az itt élő szerzetesközösség különleges hangulatot kölcsönöz a parknak.

A közelmúltban Uniós támogatásból megvalósult, kerttörténeti szempontból megalapozott helyreállítás lehetővé tette a tájképi kert megőrzését, továbbá elősegítette az építtető közösség szellemi hagyatékának továbbvitelét, hozzájárult a kert történeti és művészeti értékeinek hangsúlyozásához.

Monostori füveskert és gyümölcsös

A Szent Mauríciusz Monostor fallal körülvett klastromkertjének egy részét a gyógynövénykertészet és a gyümölcsös foglalja el. A középkortól kezdve a monostorokban a kert a közvetlen, mezőgazdasági és gyógyászati célok mellett szimbolikus jelentést is kapott: a bűn által elvesztett, de Krisztusban visszakapott Paradicsom- vagy Édenkert szimbóluma lett. A kolostori kert a teremtéssel harmóniában élő ember integritásra, békére való vágyát testesíti meg. Bakonybélben a romantika koncepciójának megfelelően a park 19. századi születésétől kezdve egymás mellett létezik a természet vad, zabolázatlan erejét megtestesítő angolpark és a természetet alakító embert megjelenítő kultúrkert.

Kertünk a Biokontroll Hungaria által ellenőrzött bio-kertészet, csak organikus módszerekkel termesztünk és dolgozunk fel gyógynövényeket és gyümölcsöt.

Borostyán-kút

A templomtól a Petőfi utcán végig haladva, 1,5 km séta után érünk a Borostyán-kút forráshoz, és a mesterséges tó partján álló Szent-kút kápolnához.

„Alig lehet helyet képzelni, mely ájtatos fohászokra jobban buzdítana, mint a Szent Kútnak környéke, hol a patakocska szünet nélküli moraja Isten szellemétől átlengedett ezeréves bükkös lombjainak suttogásával olvad össze.” (Rómer Flóris, 1860.)

Évszázadok óta legendák és népszokások fűződnek e helyhez, mely feltehetően a pogány honfoglalóink számára is áldozó hely volt. 1015 körül érkezett ide Gizella királyné rokona, a később szentté avatott Günther bencés szerzetes, a monostoralapító, hogy elmélkedő remeteéletet éljen a Borostyánkőnek nevezett hegy tövében. Bél Mátyás a 17. század elején a Veszprém vármegye leírása című munkájában írja:

„…Hegyes-kő felé pedig az ott emelkedő hegyek lábánál van egy szépen fölemelkedő, határkő módjára magasló szikla, amely azonban erős fákkal benőtt (neve: Borostyánkő). Annak csúcsán épített egykor a dicsőségesen mennybe ment Boldogságos Szűz Mária tiszteletére remeteséget Szent István rokona, Szent Günther és ott élt jámborul, s amint híre járt, ott is halt meg.”

Más források Szent Gellért sziklájának nevezik. Hiteles történelmi adat, hogy Szent Gellért, miután Imre herceg nevelését befejezte, a Bakony csendjébe vonult vissza, s itt élte remete életét 1023-1030 között. Szent Günther és Szent Gellért emléke elevenen élt az évszázadok során.

A Borostyán-kút vagy közismertebb nevén "Szentkút" Bakonybél környékének egyik legkedveltebb kirándulóhelye, Veszprém megye természeti csodáinak egyike. Története szorosan összefonódik a monostor történetével, a hely megkapó békéje, évszakonként változó varázsa sok évszázadon át hatott az Istent a természetben kereső emberekre.

A Borostyán-kutat az írott és szóbeli hagyomány egyaránt a bakonybéli monostor alapító szentjeivel, a bajor Szent Günterrel és a velencei Szent Gellérttel hozza összefüggésbe. Mindketten kiemelkedő alakjai voltak annak a XI. századi bencés szerzetesi megújulásnak, melynek jellemzője a remeteség, a zarándoklat és az evangéliumi szegénység újrafelfedezése valamint az Isten Országának hirdetése. Őket is megihlette a bakonybéli-medence különleges helyének szépsége, s nem véletlen, hogy megtelepedésük helyéül a hagyomány a minden bizonnyal már kereszténység előtti időkben is kultikus helyként számon tartott sziklát és hármas forrást tartotta számon.

IX. Gergely pápa 1230-ban kelt bullája említi a Szűz Mária tiszteletére szentelt kápolnát "Szent Gellért sziklája felett". Valószinű, hogy a középkori oklevélben szereplő Szent Gellért sziklája a mai Borostyán-kút felett magasodó szirttel azonos, a Szűz Mária kápolna pedig a mai Kálvária tetején, a jelenlegi kereszt mögötti térségben állott. A kultuszhely a török korban a béli monostor egyéb épületeivel együtt az enyészeté lett.

A török utáni újjáéledés utáni írásos beszámolók szerint a Szentkutat ismét az alapító remete-szentek emlékéhez kapcsolják. Koller Ignác veszprémi püspök 1765-ös látogatása kapcsán feljegyzik, hogy mindjárt érkezése napján kisétáltak "ad scaturigines s. Guntheri", azaz Szent Günter forrásaihoz. Fuxhoffer Damján bencés 1803-ban kiadott Monasterologiájában megkülönbözteti Szent Günter és Szent Gellért remeteségét, és közlése szerint mindkét szentnek eleven az emléke, kultusza Bakonybélben.

A monostor történetét feldolgozó 1838-ból származó tanulmány már úgy tudja, hogy Szent Gellért nem a Szentkútnál, hanem a mai temető területén remetéskedett, "hol e század elején még látszhatók valának - ti. Szent Gellért tiszteletére szentelt kápolna - némelly nyomai, most az alapfalakon kül semmi sincs fen már". Szent Günter remetesége a Borostyán-kút felett volt, ahol "itt ott maiglan is akadhatni némelly alapfalakra". A régi temetőben álló Szent Gellért kápolnának, ami köré a 18. század közepén a szerzetesek is temetkeztek, a 20. sz. elején már nyoma sem látszott. Pótlására 1824-ben kápolna épült a Borostyán-kútnál (mai Szentkút) Nyuli Viktor plébános kezdeményezésére, ahogy a Bakonybéli Napló írja: "hogy eleget tegyenek a hívek igényeinek, akik buzgóságukban sokat járnak ide". A kápolnát Horváth Pál pannonhalmi kormányzó apát kérésére Szent Gellért tiszteletére szentelték 1825-ben, melyet 1889-ben a ma is látható épülettel váltottak föl.

1855-ben Sárkány Miklós apát idején a Borostyán-kút felett megépítették a Kálváriát a 14 stációval, melyeket 1884-ben felújítottak. 1889-ben a hegy lábánál fakadó forrásoknak vízgyűjtő medencét építettek, a 19. századi források által emlegetett barlangot feltehetően a század végén befalazták és Lourdes-i szobor került eléje. A Borostyán-kút elnevezés a 19. századi átalakítások során a kúthoz telepített borostyánkő felépítményből ered.

A Szentkutat három forrás táplálja. Fojtényi Kászon 1850. április 9-én tett bakonybéli látogatására "eszmefuttatások" c. feljegyzéseiben így emlékezik vissza: "mint vendég ott lakó rendtársaimmal kiballagtunk a Borostyán nevű hármas kútforráshoz, holott egy 1826-ban épült kápolna s oldalvást Urunk szent keresztfája áll, e mellett két derék terebélyes bükk, melynek egyikén, a szent keresztnek balra, Szűz Anyánk föstött képe függ. E helyiség iránt a környékbeli falvak katholikus népsége különös kegyeletet tanusít". A látogató "hármas kútforrás"-t említ, és valóban a Borostyán-kút mellett Hármas kútnak is nevezi a nép. Már egy 1397-ben kelt oklevél úgy említi, mint "abbatia trium fontium de Beél". Egy 19. századi újságcikk tanúsága szerint a Borostyán-kő tövében fakadó három forrás mindegyikének neve van: Gellért, Mór és Günter. Közvetlen a sziklaszirt lábánál lévő nagy méretű kősziklákat a népi hagyomány "Szent Günter könnyei"-nek nevezte.

1996-ban a település lakóinak összefogásával megkezdték a remeteség parkosítását. Cseh Tamás kívánságára halála után barátai, a falu lakossága és a monostor szerzetesei civil összefogással, jótékonysági rendezvényekkel gyűjtötték össze a kápolna felújításához szükséges összeget. A megújult kápolnát 2012. júniusában Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát áldotta meg. Jelenleg a Stációk felújítására gyűjtünk.

Liturgiák a szentkútnál Nagypénteken délután Keresztút Az Úr Testének és Vérének ünnepén (Úrnapján) 9.30-kor szabadtéri szentmise majd körmenet a faluba a templomig Szeptember 8-án, Szűz Mária születésének ünnepén, a kápolna búcsúján 17.00 órakor ünnepi szentmise Szeptember 24-én, Szent Gellért ünnepén 17.00 órakor ünnepi szentmise

Mária Út

Érdekes népszokás kötődik a Szent-kúthoz. A Húsvét előtti nagyhéten, Nagycsütörtök éjszakáján a legények és a férfiak egy favázra erősített szalmabábut vittek a kápolnához. Nagy tüzet raktak, melyet egész éjjel őriztek, s amelyen megégették a Pilátust jelképező szalmabábot, mert „ő adta a zsidók kezére Jézust”. Mielőtt azonban elégették a bábut, botokkal meg is verték. Ez a Pilátus-verés, amellyel a zsidók lármázását vagy a természet haragját utánozzák Krisztus megfeszítésekor. Ez a téltemetési szokással átitatott Pilátus-égetés a források szerint az 1960-as évekig élt a falu határában. A legújabb időkben Bakonybélen is áthalad a Mária Út.

Bakonybél - Liturgia - Története - Templom - Oblátusok - Vendégház - Látogatás - Kert

Utazásom

 

2014. szeptember 6-án a Városmajori ministránsok Bakonybél-Zirci kirándulásán -- egészségi okok következtében -- nem tudtam részt venni.

 

--------------------------------------------

Környékbeli természeti kincsek linkjei:

                    http://www.bakonybel.hu/tajvedelmikorzet

                    http://www.bakonybel.hu/hegyeksziklakkilatok

                    http://www.bakonybel.hu/barlangok

                    http://www.bakonybel.hu/szurdokok

                    http://www.bakonybel.hu/forrasok

                    http://www.bakonybel.hu/sedekpatakok

                    http://www.bakonybel.hu/tavak

                    http://www.bakonybel.hu/kozettaniertekek

                    http://www.bakonybel.hu/tanosvenyek

                    http://www.bakonybel.hu/arboretumok

                    http://www.bakonybel.hu/bakonybeliallatpark

                    http://www.bakonybel.hu/hajdanikisvasut

Bakonybél - Zirc útvonal linkje: http://www.veszprem.erdoinfo.com/Kozjolet/objektumok/TARSADALMI_SZ/SzentMauricius/St_Mauritzius_megkoz.gif

http://www.szentmauriciusz.hu/

http://www.bakonybel.hu/

http://www.bakonybel-juhaszhaz-palhaz.hu/nevezet.html

http://hu.wikipedia.org/wiki/Bakonyb%C3%A9l

http://termeszetbaratikor.network.hu/blog/termeszet-barati-kor-blogja/bakonybel-szent-mauriciusz-monostor-borostyan-kut