Rieth József: Útiemlékek

Római látogatásunk 1992 - Turista látogatásunk, 2. rész

 

Tartalomjegyzékhez  <<<  Utazások - Magyar utak - Külföldiek - Elmaradt utak - Időrendben - Útikereső     

Rómában több alkalommal megfordultunk. 1992. július 23-tól augusztus 1-ig turistaként jártunk itt. Alapos előkészület után, részletes útiprogrammal vágtunk neki a nagy vállalkozásnak. (3. nap: Fórum, Capitólium, Falakon kívüli Szent Pál Bazilika.)

Előkészület - Forum Romanum - Vatikán - Városnézés - Búcsúzás

1992. július 25. szombat, harmadik nap.  

FORUM ROMANUM

 

Reggel 1/2 7-kor volt mise, ministráns nem lévén beugrottam. Az  atya a prédikációban meg is említette, hogy milyen jó dolog, hogy  ma már lehet ministrálni, még ha valakinek "magas egzisztenciája" is van. Nem tudom, honnan vette, hogy magas egzisztenciám van, de jól hangzott, és végül is igaz, hogy  ma már valóban bárki következmények nélkül ministrálhat, bármilyen foglalkozása is van. Délelőtt a Fórum Rómánumra szándékoztunk ellátogatni. 

 

Piazza Venezia és a Nemzeti emlékmű képei

 

Átsétáltunk a Piazza Venezia [22] forgalmán, megcsodáltuk minden oldalról a Nemzeti Emlékművet, a fenn szolgáló dárdás olasz katonákat. Átmentünk a Trajánusz oszlopához[28/3]. (Trajánusz fóruma, Trajánusz oszlopa az Ulpiusz templomnál, Oszloprészlet)

 

Részletek a Trajánusz oszlopról

 

Nagyon elgondolkoztatott, hogy 1800 évvel ezelőtt milyen jól összedolgozott, rendkívül kifejező körbefutó domborművet tudtak készíteni. A dombormű szalagja 270 m hosszú, a részletekben gazdag, mozgalmas történet a hatalmas oszlopra szinte fel van tekerve. Mágikus hatás árad belőle tényleg.

 

Utca a Trajánusz oszloptól - Trajanus Fórum - Az ősi Forum Romanum vázlata

 

A két szomszédos templom restaurálás miatt zárva volt. Felmentünk a Via Magnapoli lépcsőjén, egy nagyon is délvidéki hangulatú sikátoron. A házak közötti keskeny résen keresztül izgalmas rálátás volt innen, vissza a Piazza Veneziára, a vakítóan fehér emlékműre, az oszlopra, a forgalomra. Tovább mentünk a Quirinale lépcsőjén, fel a Trajanus fórum [28/4] elé. Hatalmas, komor, szinte jellegtelen kőépítmény fogadott minket. Kívülről csodáltuk meg, mert egyrészt drágának ítéltük a belépőt, másrészt nem ígérkezett benn sem különösebb látványosság. Mintha ezek a régi műemlékek a rezsimváltással annak idején el is lettek volna felejtve. Biztosan csúfosan kirabolták a barbárok, vagy a szegénynépek, aztán senki sem építette újjá. A márványborítást talán a megmenekült patríciusok lopták el villáikhoz. Ki tudja ma már mindezt rekonstruálni? Ma mi csupaszon mindent restaurálni próbálunk, de az embereket nem lehet a romokhoz restaurálni. Visszafordultunk, a lépcsőn ledöcögve balra hamarosan az Augustus fórumához [29/5] érkeztünk. (Augustus fóruma így nézhetett ki, A Fórum helyszínrajza) Az egész hegyoldal be volt építve valamikor, tájékoztató táblák nagyon szemléletesen mutatják a különböző korú építményeket, azok történetét. (Az ókori Róma makettje)

 

Via dei Fori Imperiali

 

Átmentünk a nagyforgalmú Via dei Fori Imperialin, ami szinte sztráda méretű és forgalmú. Szerencsére a Via Cavour sarkán közlekedési lámpa segíti az átkelést az elképesztő forgalmú úton, így kockázat nélkül tudtunk a  [29] bejáratához eljutni. 

 

Foro Romano

 

Gyorsan bejutottunk a múzeum-területre, nem állt hosszú sor a pénztárnál. A bejáratnál mindjárt szép rálátás adódott a fórumra, rácsodálkoztunk a hatalmas teknő alakú völgyre, ahol az ókori Róma közélete zajlott valamikor. Módszeres körüljárást határoztunk el, ezért jobb kéz felé, a Foro Romanoba [29/A] mentünk először.

 

Basilica Emiliani

 

 Végigmentünk a romok között. Ezek nem túlságosan sejtetik, hogy itt pénzügyletek bonyolódtak Krisztus előtt 200 évvel. Benéztünk a Kúriába [29/B] is, ahol viszont már az elterjedt kereszténység idejében (300 után) ülésezett a szenátus. Megnéztük a Lapis Nigert [29/C],  ami alatt nyugszik állítólag Romulus.

 

Kúria kívül-belül és a Lapis Niger

 

A kerítésen keresztül megnéztük Septimius Severus diadalívét [29/D], ami a 200-as években szinte a tér sarkára szorult, mert már nem volt más hely, hova építeni. A Via Sacra éles kanyarral fordult a diadalív után. (Fórum térképe)

 

Septimus Severus diadalíve

 

Elhaladtunk a Rostrának [29/D] nevezett valamikori tribün előtt, ami ugyancsak megkopott. Elmentünk a Via Sacráig. Érdekes, hogy a Via Sacra a Fórumon milyen kanyargósan halad. Sejthetően valamilyen rituális oka is lehetett. Egy bizonyos, hogy az út a Saturnus templomhoz vezetett, az állami kincstárhoz. (A Fórum felső sarka 1, Fórum felső sarka 2, Fórum felső sarka 3)

 

Diadalív és Rostra, majd az ellenkező irányban a Basilica Giulia oszloptalpazatai és a Fórum eleje

 

A Saturnus [30/G] templom oszlopai csodálatos templomot sejtettek, de nem kevésbé csodálatos a Basilica Giulia [30/J] hatalmas oszlopcsarnoka. A sok oszlop talpazat alapján könnyen elképzelhető a hajdanvolt kétemeletes márványpalota. (Kép: Fórum a Capitóliumról 1, Fórum a Capitoliumról 2, Fórum a Capitóliumról 3)

 

Basilica Giulia innen-onnan és egy maketten

 

Pompázatos lehetett mellette (vagy tán előtte) a Dioszkurok temploma [30/K], amiből a három oszlop, meg az oltár maradványa csak sejteti a csodálatos múltat, a tarka népforgatagot, a színes papi és papnői ruházatot, stb.

 

Augustus diadalív és a Santa Maria Antiqua templom

 

Tovább mentünk az Augustus diadalívig [30/M], innen csak felnéztünk a Santa Maria Antiqua [30/L] templomhoz, ami a Fórum legrégibb keresztény épülete, a 6.századból származó freskókkal. Balra fordultunk, és a Július Caesar templom [30/N], meg a Pontifex Maximus palotájának [30/O] romjai közt bujkáltunk egy kicsit, majd visszatértünk a Via Sacrára, a Antonius-Faustina templomhoz [30/R], meg a Romulus templomához [30/S].

 

Antonius-Faustina templom - Romulus templom - Maxentius-Constantinus Bazilika

 

Ez utóbbiak már relatíve modern épületek voltak, mert a keresztény templommá alakítás miatt külsejük jól konzerválódott, de egyben elvesztették ősi jellegüket. Meredeken emelkedett az út a Maxentius-Constantinus Bazilikához [30/T], ami méreteivel teljesen lehengerlő, szinte hihetetlen. (Maxentius Bazilika) A templom is gigantikus lehetett, de a Constantinus-császár szobrának  töredékeit látva a Konzervatóriumi palotában [33], az ember el tudja képzelni azt a hatást, amit a 4. század látogatója érezhetett, betérve ebbe a templomba. De az idő nagyon sürgetett, tovább kellett haladnunk.

 

Maxentius-Constantinus Bazilika

 

Kifelé haladva a Fórum területéről, jobbkéz felől a Santa Francesca Romana  [31/U] állt, aminek a tornyán a falból előrikító színes korongok már messziről felkeltették figyelmünket. (A Francesca környezete) Bemenni sajnos nem lehetett, egyrészt mert a Via dei Fori Imperiali felől van a bejárata, másrészt azonban valami nagyon előkelő esküvő előkészületei miatt sötétruhás rendezők tömege terelte el a bejárattól az embereket. Az útikönyv szerint nagyon szép a templom belseje.

 

Santa Francesca Romana

 

A templom előtt vastag vasrács keríti el a Fórumot, maga a templom azonban szervesen egybeépült egy hajdani kolostor erődszerű hatalmas épülettömbjével. Ebben manapság a Museo del Foro [31/U] található. A múzeum nagyon jól mutatja be az ókori Rómát. Sírok, ásatási leletek, falitáblák mutatják be az ásatások nyomán megismert ősi várost, lakóit, kultúráját. (Részlet a múzeumból) Nem mentünk ki a Fórumról, mert a Palatinusz domb felé akartunk menni. A Colosseum irányába későbbi időpontban mentünk el. (A Fórum eleje a Colosseummal, Konstantinus diadalíve)

 

A Menora Titusz diadalívén

 

A múzeum megtekintése után belestünk Titus diadalívéhez [31/W], melyet a restaurátorok magas palánkja véd a turisták közelségétől.  (Titusz diadalíve, A Menora a diadalmenetben, Titus diadalív és a Colosseum) A 70-es Jeruzsálemi győzelem óta eltelt idő alaposan megviselte az emlékművet, amennyi látszott belőle igazolja, hogy tényleg rászorul a javító mesterek tudására. Innen elbűvölő rálátás van a Fórum völgyére. Kicsit  ábrándozva csodáltuk, majd tovább haladtunk a Palatinus dél felől magasodó dombja felé.

 

Palatino

 

Árnyas szerpentin, hűvös lépcsőfolyosók vezetnek fel  a Palatino északi teraszáig, ahonnan madártávlatból szemlélhetjük a Foro látványát. Alaposan kifáradva jólesett az árnyas út is, meg a Casino Fernese [31] árnyas boltívei alól a szép kilátás is. Az épületen a fal festése és a domborművek még láthatók, de a turisták kegyetlenül megrongálták, összeszemetelték.

 

Palazzo di Caligula

 

A Palazzo di Caligula [31] épületmaradványait körbejártuk, ittunk jó nagyot a palota déli oldalának lemélyített sziklakertjében a csörgedező kút vizéből, majd még mélyebben bevezetett az út a Kryptoporticus [32/B] több mint 100 méter hosszúságú boltozatos alagútjába. Első látásra hosszú istállónak néztem, de lehet, hogy bejárat, kocsiszín, vagy börtön volt tán. A mérete lenyűgöző. A végefelé oldalirányban (talán omlás miatt?) kijárata volt az Orti Fernesiani nevű parkba, de az alagút végén Róma legrégibb épületegyüttesében találtuk magunkat.

 

Casa di Livia és a Casa di Romolo

 

Először a Casa di Livia [32/C] ásatását néztük meg, a még ma is élénkszínű falfestményeket, a jó állapotban megmaradt padlómozaikokat. Ez a rész Augusztus palotájához tartozott, Krisztus idejét érzékeltette minden. Az ásatási árkokban és állványokon cikázva, keringve jutottunk el a Casa di Romolohoz [32/D], ami már nem volt olyan jó állapotban, mint a Lívia háza , de ez valószínűleg  a Palazzo de Tiberio nem használt, ismeretlen, pince alatti része lehetett. Annak idején csodálatos kilátás lehetett innen a Tiberis kanyarjára, kis szigetére. A domboldal valószínűleg erőd-jelleget is adott az ősi településnek. Felkapaszkodtunk az ásatások meredek lépcsőin, és egy park szerpentinjére jutottunk, ami visszavezetett minket az Orti Fernesiani buja parkjába. Narancsfákkal, fénylő levelű délszaki növényekkel teli parkjában sétáltunk, majd egy árnyékos padon megpihentünk, ebédeltünk. Megkóstoltunk egy hullott narancsot is, de kesernyésnek, nagyon rostosnak találtuk. Ezért nem szedik össze a látogatók.

 

Palatino

 

A déli pihenő után a park melletti Palazzo dei Flavi [32] romkertjét jártuk végig. (A Palazzo dei Flavi részlete, A palota más részlete, A romkert részlete, A Palatino belső udvara, A Palatino térképe) Hatalmas termek maradványaiban bolyongtunk. Elképzeltük, hogy őseink még a sztyeppéken vágtattak, itt azonban keletről-nyugatról jött tarka udvari nép élte úri életét. Urak, hölgyek, udvaroncok, katonák, üzletemberek jöttek-mentek a fényes termekben. Tényleg egy világbirodalom uralkodójához méltó lehetett és mindez 2000 évvel ezelőtt. Szinte két emeletnyi mélységbe pillanthattunk le a folyosók, termek alsó régióiba, a hatalmas stadionba. A palota legdélibb teraszairól leláttunk a Circus Maximusra. (Circus Maximus más oldalról) Ott is ásatások vannak, elképzeltük, hogy itt bármelyik dombon elkezd az ember kapirgálni, leleteket talál. (L. még Rómát - Fórumot.)

 

Circus Maximus

 

Délután már nagyon fáradtan jöttünk ki a Foro kapuján. Felmentünk a Capitólium térre [33/2], benéztünk a Konzervatóriumi Palotába, majd szemben vele a Capitóliumi múzeum udvarát néztük meg. A tér sarkában található Szent Péter börtöne és az oszlop, melyhez láncolták. (Péter börtöne)

 

 

Capitólium tér - Konstantin lovasszobra - Múzeumi részletek

 

Csodálkozva meredtünk a hatalmas kézre, Nagy Konstantin császár figyelmeztető ujjára, meg a kolosszális láb töredékre.  Már nagyon fáradtan jöttünk le a lépcsősoron a Piazza Aracoeli-re, fenn az Állami levéltár és Szenátorpalota gyönyörűen koszorúzta a látványt. (L. még Rómát.)

 

Falakon kívüli Szent Pál Bazilika

 

Elhatároztuk, hogy a napi sétát a San Paolo fuori le Mura-basilika meglátogatásával fejezzük be. Buszra szálltunk, és a falakon messze kiutazva a szentély felől mentünk be a templomba [36/11]. Szinte nincs is templom jellege innen az épületnek, hiszen ez a bazilika hátsó része és az oldalhajón keresztül a főoltárhoz vezet. Körbesétáltunk a 120 méter hosszú, fenséges templomban, szemrevételeztük a főoltárt, az apostol sírját a főoltár alatt, a pápák portréit. (Templombelső) Kimentünk a kerengőre, ami a templom homlokzata előtti zárt kert. A napi hosszú hevülés után igencsak megnyugtató volt a vakító fehér mellett a sok üde zöld. A templom főkapujánál ezen a szép, hatalmas pálmafákkal teli udvaron át mentünk ki, ami nem a Via Ostiensére vezet, hanem egy hátsónak tűnő parkolóra. Buszra szálltunk és ugyancsak fáradtan érkeztünk haza.

 

Vacsora után a portán a vendégkönyvet néztük végig, közben kimenőt adtunk a kapus nővérnek, portás ügyeletet tartottunk (és így már valóban "kulcs-pozícióba" jutottam).

 

Este levelet írtunk a Szentatyának, mivel a lábtörése miatt kórházban volt még, és így nem találkozhatunk vele.

 

Előkészület - Forum Romanum - Vatikán - Városnézés - Búcsúzás

 

Tartalomjegyzékhez  <<<  Utazások - Magyar utak - Külföldiek - Elmaradt utak - Időrendben - Útikereső