Rieth József: Útiemlékek

Római látogatásunk 1992 - Turista látogatásunk, 4. rész

 

Tartalomjegyzékhez  <<<  Utazások - Magyar utak - Külföldiek - Elmaradt utak - Időrendben - Útikereső     

Rómában több alkalommal megfordultunk. 1992. július 23-tól augusztus 1-ig turistaként jártunk itt. Alapos előkészület után, részletes útiprogrammal vágtunk neki a nagy vállalkozásnak. A hetedik nap (július 30-án) Assisiba látogattunk. (4-7. nap: Városnézés, Lateráni bazilika, Colosseum, Katakomba, Ostia, Assisi.)

Előkészület - Forum Romanum - Vatikán - Városnézés - Búcsúzás

1992. július 26. vasárnap, negyedik nap (folyt.).  

 

VÁROSNÉZÉS

 

A Szent Péter Bazilika meglátogatása után városnézésre indultunk. Lementünk az Angyalvárig, ismét csak kívülről nézegettük, a bejáratnál nem tűnt érdekesnek a benti látnivalók jegyzéke, bútorokat, festményeket sejtetett borsos belépőért. Átmentünk a hídon, majd a  [60] utcácskán haladtunk végig.

 

A Via Recta

 

Az utcácskát a középkorban Via Rectának nevezték, és a zarándokok jártak rajta, akik a Szent Péter-bazilikába igyekeztek imádkozni. Számtalan kicsi üzlet várta akkoriban a gyakran messzi földről érkezett utazókat, hogy rózsafüzéreket, szentképeket, szentek szobrait, feszületeket és szentelt vizet vehessenek. Ezért nevezik manapság a rózsafüzérek útjának is. Mára azonban a vallási kegytárgyak helyett régiségeket, műalkotásokat és mindenféle szuvenírt árusítanak a turistáknak. Nagy tömeg volt, az utcán is árultak, motorosok robogtak időnként végig az emberek között. Járókelők kétszer is figyelmeztettek minket, hogy az oldaltáskát és fényképezőgépet még óvatosabban vigyük, mert a motorosok letéphetik. Megfogadtuk tanácsukat, holminkat szorosabban szorítottuk magunkhoz ezután.

 

A Piazza Navona a római korban - Régi emlék - A Sant' Agnese részlete

 

Az utca végén bekanyarodtunk egy hosszú térre, a Piazza Navonára ahol három szökőkút díszeleg, a középső négy folyót szimbolizál [25/9]. Az egyiptomi obeliszkkel is feldíszített kút mögött a Sant' Agnese [25] templom áll. (A Navona tér, Szent Ágnes templom) Nagyon szép volt kívülről, de zárva volt. Kanyargós utcácskákban látogattunk meg jellegtelen templomokat, az egyik sarkon megnéztük a Majomtornyot [59], ahol örökmécses hirdeti egy gyermek majmos toronymászásának szerencsés befejezését. Kimentünk a Corsoig, majd a következő utcán vissza mentünk a Palazzo Borghesehez [59/7].

 

Augustus Mauzóleuma

 

Gyönyörű udvarba lestünk be, sok zöld, szökőkút. Rengeteg fegyveres őr mindenütt, csupa állami hivatal, meg kitudja milyen bank, így aztán  nem igazán éreztük jól magunkat a közelükben. Kis kanyargás után az Augustus-mauzoleumnál pihenőt tartottunk egy zöld ligetecskében [59/5], majd az Augustus békeoltárát [59/5] a Tevere partján körüljártuk, és felmentünk a Piazza del Popoloig [57/1]. (Az Augustus-mauzóleum alaprajza, A bejárat képe, A mauzóleum makettja)

 

Piazza del Popolo és Augustus békeoltára

 

A teret minden oldalról megnéztük, részben azért is, mert a túloldalán ivóvizet találtunk. Visszafelé jövet a Via del Babuino nem túl érdekes látnivalóival ismerkedtünk, állítólag ez a vidék művésznegyed. Az utca nem tetszett különösebben, de aztán megérkeztünk a Spanyol lépcsőhöz [27/15]. (Spanyol lépcső 1, Spanyol lépcső 2) Hatalmas színes tömeg lepte el a híres Fontana della Barcacciát, az elsűlyedt  bárkát, Bernini édesapjának alkotását. (A Bárka, A Bárka és a kihalt Lépcső) Most már nagyon fáradtan, zúg utcákon, sikátorokon mentünk a Piazza Venezia felé, hazafelé. Utolsó célpontunk a Trévi-kút volt [40/3], ezt nem akartuk kihagyni. (Trévi kút 1, Trévi kút 2, Trévi kút 3, A kút este) Víz nem volt benne, csak hatalmas tömeg nyüzsgött a téren, állítólag csak este adnak rá vizet. Itt aztán a napi utat befejeztük. (Viktor Emmanuel emlékmű)

 

A Spanyol lépcső a Fontana della Barcacciával - Trévi kút - Nemzeti emlékmű

 

1/2 5 körül nagyon fáradtan, kimerülten érkeztünk haza. Este a vacsorához vettünk két kis üveg sört, és megköszöntöttük egymást. A kedvesnővérek megajándékoztak minket két világítós rózsafüzérrel.

 

1992. július 28. kedd, ötödik nap.  

 

Korán, már 1/2 9-kor elindultunk. Már induláskor elhatároztuk, hogy délben haza megyünk pihenni, mert a déli városnézést túl fárasztónak éreztük. Csodák-csodája minden templomot nyitva találtunk. Először a Pantheonba [26/11] mentünk. Szűk utcácskákon közelíthető meg, hirtelen bukkan elénk a szűk terecskén, szinte magunk mögött vesszük észre, mert a kis tér, a kíméletlen forgalom elvonja a figyelmet az igencsak kopottas épületről.

 

Az ősi Pantheon

 

Maga a Pantheon monumentális, bár az igazi méretei a belépés után tűnnek szemünkbe. Hatalmas tér, magas csarnok, szinte nem is templomi hangulat uralkodik benne. (Kép:Pantheon előtt A Pantheon belül 1, A Panteon belül 2, A mai Pantheon a levegőből) Több helyen is restaurátorok dolgoznak, minden részletét megcsodáltuk. Innen mellék utcákon, tereken keresztül a St Maria Sopra Minerva [26/12] templomhoz mentünk. (A Minerva templom belül)

 

A St Maria Sopra Minerva templom az elefántos obeliszkkel és a templom belső tere

 

A szűk téren elefántos obeliszkkel díszített kút állt, de a templomot restaurálták (Kép: A templom az obeliszkkel, Az elefánt, A templom belső tere). Pár lépésre volt a gyönyörű St Ignac [26/13] templom.  A Piazza Colona elején Marcus Aurélius oszlopa [27] állt.

 

A Szent Ignác és a Santa Maria in Cosmedin templom valamint ez utóbbi belső tere

 

A Piazza Venezián keresztül lementünk a Tevere közelébe, bementünk a Santa Maria in Cosmedin templomba [35/7], bedugtuk kezünket  az Igazság Szája nevű kőmaszk szájába. (A Santa Maria in Cosmedin templom, A Santa Valentin ereklye a templomban, Az Igazság Szája 1, Az Igazság Szája 2) Rövid pihenőt tartottunk a Tevere partján egy piciny ligetecskében, majd nekivágtunk,  átkeltünk az Aventino hegyen.

 

Az Igazság Szája

 

Buszra ültünk, és leutaztunk a Lateráni Bazilikához[44/3]. Meglepő volt az oszlopok közt álló hatalmas apostolszobrok sora, a sok freskó, aranyozás. A kereszthajók is hatalmasak. Látszott, hogy pápai templom, első pillantásra is. (Kép: Lateráni bazilika, Főhajó, Főoltár, Szentély 1, Szentély 2, A szentély mozaikja, XIII. Leó sírja)  Nem messze a bazilikától, a tér túlsó oldalán áll a Scala Santa [44/4] a szent lépcső, ahol a zarándokok térden mennek fel az ereklyékhez (Kép: A pápai palota, A pápai palota, a Szent lépcső helye, Szent lépcső). A lépcső  fa burkolata alatt az a márványlépcső van, amelyen Jézus ment fel Pilátus palotájába. Aki nem térden zarándokol, az két ugyanolyan széles lépcső közül választhat, fenn gyönyörű és értékes ereklyék láthatók.

 

A St Clemente előudvara, alsó emeletei és a Mitrász oltár

 

Gyalog mentünk át a Colosseum felé a St  Clemente  [44/5] római villába, ami fenn -- az utca szintjén -- egy alig feltűnő építmény, egy 12.századi bazilika. (A St.Clemente bazilika belső tere, A St. Clemente altemploma, Lejárat az ásatáshoz) Nagyon szép, sok freskóval, mozaikkal, amik a nevezetes, cosmata-munkának nevezett díszítő stílussal készültek. A bazilika kis udvarra nyílik, amin kút áll. A sekrestyéből mehettünk le az altemplomba, ahol igen régi freskókat láthattunk. Egy lépcső még egy szinttel lejjebb vezetett minket, egy római kori (2.szd) lakóházba. Végigjártuk a feltárt termek sorát, végül eljutottunk a Mitrász-oltárhoz. (Mitrász oltár) Vasrács zárta el, de nagyon érezhető volt a szentély misztikus hangulata.

 

A St Clemente alsó szintjei

 

Eredeti rómaikori csatornájában csörgedezett víz. Termek, kockás téglák, freskók, áldozati oltár váltogatták egymást a pinceszerű nedves labirintusban. Érdekesség volt, hogy mi, mint a volt "szocialista" országok turistái olcsóbban mehettünk be. A szép templomokban látottak hatására vettünk a nővérektől egy könyvet Róma templomairól (Tóth K.J.: Római virágszedés). Ebben olvastuk, hogy van a Lateráni Bazilikában egy magyar dombormű. Ezen Szilveszter pápa átadja Szent Istvánnak a koronát.

 

A Lateráni Bazilika magyar emléktáblája

 

 Délután, rövid pihenés után visszamentünk, lefényképeztük. Másodszorra a bazilika még szebb volt, még a homorú oszlopok hang továbbító szonárhatását is kipróbáltuk. Teljesen megdöbbentő, ahogy a templomi zaj dacára még a suttogó szó is tisztán hallható, látszólag a puszta levegőből, egy meghatározhatatlan irányból.

Mivel induláskor benéztünk a Supermarketba, ezzel alaposan elment az idő. Mire a Lateráni bazilikából a városba visszaértünk, minden templom zárva volt már, pedig még egy sor templom meglátogatását vettük tervbe. Kárpótlásul jégkrémet vettünk, ezután lesétáltunk a Colosseumhoz [46/9], megnéztük a hatalmas  falait. (A Colosseum a Fórum felől, A Colosseum kívüről, A Colosseum lábánál, Colosseum belül, Belül más oldalról Esti kép)

 

A Colosseum makettje vázlata és eredeti szerkezete

 

A Colosseum mai képe

 

Rácsodálkoztunk a Fórum végére, néztük a nagy forgalmat, majd hazaindultunk a busszal. Este a nővérektől sok szentképet és két könyvet kaptunk ajándékba, hogy a hittanórán jutalmul osztogathassam.

 

 

1992. július 29. szerda, hatodik nap.  

KATAKOMBA

 

Reggel 1/2 9-kor indultunk a St Peter sub Vinculi  [46/8] templomhoz. Itt van Michelangelo Mózes  szobra, és Szt. Péter állítólagos láncai egy üvegezett ereklyetartóban. Maga a templombelső fel van állványozva, de ezek a legnevezetesebb látnivalók jól megtekinthetők. Az egyik mellékoltáron ezüst ereklyetartót is láttunk. A dombon keresztül, villák és parkok közt mentünk le a buszhoz. (Láncok az oltárban, Péter láncai, Lánc-ereklye, Mózes)

 

A St Peter sub Vinculi utcai képe, belső tere és oltára a láncokkal (jobboldalt a Mózes szobor)

 

Szent Péter láncai, Mózes szobor, Jézus lábnyoma az oltáron és az eredeti kő

 

A 118-as busszal a Szent Sebestyén Bazilikához [38/6] robogtunk, ahol az egyik katakomba van. Messze a várostól, igencsak vadregényes helyen találtuk magunkat, amolyan igazi olaszos vidéki hangulatú környezetben. Szép volt a bazilika, a 4. században épült. (Szent Sebestyén oltár, Szent Sebestyén katakomba) Belépve balra találjuk a Szent Sebestyén oltárt, szemben az ereklyeoltárt, mindkettőt vasráccsal védve. Az ereklye oltár középpontjában Jézus lábnyoma látható a dupla rács mögött. Az oldalhelységből lehet a katakombába lemenni, de csak vezetéssel. Sajnos csak angol vezetés volt, de így is nagyon érdekes és félelmetes volt. Sötét folyosók, piciny sírüregek, freskók, lépten-nyomon apró oltárok vannak. (Katakomba, Callixtus katakomba) Belegondoltuk magunkat az akkori keresztények helyébe, akiket Néró, meg a többi császár üldözött, és részben ide menekültek, részben ide temetkeztek. Szent Cecília maradványai is itt voltak eltemetve és csak a 9. században szállították át a „Santa Cecilia in Trastevere” bazilikába. Itt egy gyönyörű márvány emlékmű idézi a vértanú emlékét. (Szent Cecília vértanú) Cecíliáról további adatok olvashatók ezen a címen.

 

Szent Sebestyén bazilika, belső tere, Sebestyén emlékműve és a katakomba egyik folyosója

 

A kijárat egy kriptatömegben, egy holtak városában van, a bejárat alaposan elbújt a sírkövek labirintusában. (Most időnként miséznek itt.) Mi az elmúlt 40 év alatt majdnem csak hasonló "földalatti" hitéletet élhettünk és sokakat a félelem távolított el vallásának gyakorlásától, meg gyermekének hitoktatásától, csak nekünk nem volt katakombánk. Ezért tartunk ma itt az erkölcstelen életvitel terén, munkában és tiszta életben. Hol vannak a szép családok, nagy családok?... Hol vannak a gyermekkorunk nagy eszméi, fogadalmai?...

 

Kissé sokat kellett várnunk a vissza-buszra, pedig sietni szerettünk volna a zarándokházba. Ebéd után csak egy rövid pihenés jutott, mert Zsó volt Sion-i osztálytársához, Csillek Zsuzsához voltunk hivatalosak. Korábban a nővérek segítségével telefonon beszélt vele Zsó, mára meghívott minket magához. Mire Metróval és HÉV-vel Ostia-Centerbe [61] értünk (1 1/2 óra), folyt rólunk a víz.

 

Ostia

 

Zsuzsa várt ránk az állomáson. Buszjegyet vett nekünk, és elvitt a lakására. Ott megismerkedtünk kisebbik lányával, Sárival, aki az Állatorvosira felvételizik és keményen tanult. Kaptunk hideg teát és sört, megnéztük a szép lakást, a teraszról rágyönyörködtünk a tengerre.  Átöltöztünk fürdőruhára és elmentünk a strandra.

 

Ostiai képek

 

Tengert nem láttunk már két éve, és csak a jó modor tartott vissza minket attól, hogy otthagyjuk Zsuzsát és messzire beússzunk, ahol már hidegebb és üdítőbb volt a víz. Zsuzsa azonban csak a part mellett akart maradni, hamar ki is jött a vízből. (Hja, aki ott él a tenger partján, annak könnyű...) Fél órát úszkáltunk az öbölben, majd visszamentünk a lakására, ahol finom uzsonnával kínált. Volt ott francia saláta, tojás, olajbogyó, bivalysajt, paradicsom, füge, őszibarack. Jól beszélgettünk, fotóztunk, majd 1/2 8-kor visszaindultunk Rómába. Otthon, a Szent István-házban, még este gyorsan elkészítettük a másnapi kiránduláshoz az élelmet.

 

1992. július 30. csütörtök, hetedik nap.  

ASSISI

 

Az egyik magyar csoport a házból indult haza Sátoraljaújhelyre. A tervük szerint Assisiben megállnak. Megkértük őket, hogy vigyenek magukkal és majd vonattal jövünk vissza Rómába. A Porciunkula-templomnál szálltunk ki először. Az autóbusszal felmentünk a hegyre, megnéztük az altemplomot, és a felső templomot. Velük együtt megnéztük Szt. Ferenc szülőházát, a dómot, majd a Chiara templomot. Itt elváltunk a kedves sátoraljaújhelyi fiataloktól, megköszöntük segítségüket és jó utat kívántunk nekik. Sétáltunk egy nagyot a városban, a pályaudvaron a pécsi Székesegyház kórusával találkoztunk, végül vonattal visszautaztunk Rómába. 19,20-ra beérkeztünk a Termini pályaudvarra. (Folytatás)

 

Előkészület - Forum Romanum - Vatikán - Városnézés - Búcsúzás

 

Tartalomjegyzékhez  <<<  Utazások - Magyar utak - Külföldiek - Elmaradt utak - Időrendben - Útikereső