Rieth József: Szentföldi zarándoklatunk

Kinneret Sea Club

(Szentföldi utunk)  ---  << Názáret <<    Kinneret    >> Kenyérszaporítás temploma >>   

 

(Szentfödi utunk 2-3. napja, 1994. október 14-15., péntek, szombat.) Názáretböl jövet a kopár hegyek közül leérve, az út mindkét oldalán ültetvény ültetvény mellett látható. Gyorsan ránk sötétedett Elmentünk Magdala mellett, ami Mária Magdolna származási helye volt. A mi szállásunk bekötőútja szinte észrevétlenül lapult meg két banánliget között. A cégtáblát is nézhetné az ember reklámtáblának, először mi sem gondoltuk, hogy a bejáratot jelzi. Keskeny, egynyomsávos út vitt be egy távolról jellegtelen oázishoz. Ott az út hirtelen parkolóvá szélesedett, amit a szemközti, tó felőli oldalon alacsony épület és széles kapu zárt le.

 

Benn szép füvezett hosszú udvart fogtak közre egyemeletes épületek, ezek egyikében van a mi szálláshelyünk. Nagyon szép esti kivilágításban tündökölt a nagy kert. A recepció mindjárt a bejáratnál az első szobácska volt. Nem is benn fogadtak minket, hiszen oda nem férne be még talán három ember se, hanem kinn a gangon álló asztalnál vártak minket. Itt is volt üdítős fogadás: az asztalokon poharakban üdítő várt, kancsókból utána tölthetett, aki még kívánt inni. Jól esett az ital, finom is volt. Csak a fogadás személyessége nem érződött számomra. Persze negyven embert nem lehet személyesen fogadni. De a fogadás gesztusa itt már érződött, még ha formális volt is. Mindenesetre jól esett. Modern épületek, világos szobák, légkondicionálás várt minket itt a Galileai tó mellett.

 

Szállásunk udvarát alacsony épületsor ölelte körül

 

Meredek és kopár hegy lábánál volt az az oázis, amely szálláshelyünket magába foglalta

 

Az udvaron középen gondosan művelt gyep terült el. Hármasával a pázsit sarkaiban datolyapálmák álltak. Mi a bejárat felőli épületekben, a modernebb részben lettünk elszállásolva. Nagy előszoba, vagy nappali, ezenkívül hálószoba és fürdőszoba tartozott egy-egy család lakrészéhez. Itt is klímaberendezés biztosította az elviselhető 21-22 fokos hőmérsékletet.

 

Szinte pillanatok alatt beesteledett. Rendbe szedve magunkat elindultunk a sötétben egy gyors felfedező körútra a kert vége felé. Lefelé a kőházak után faházak álltak a sorban, majd egy nagy épület zárta a telepet; kultúrház és étterem volt ez egyben. Tovább már lenn a kert végén, fás ligeten túl a sötétben a Galileai tó és a strand rész következett. Megilletődve mentünk le a víz széléhez, áhítattal tapogattunk bele a vízbe. A hely azt sugallta, hogy a tó partja kétezer éve is így nézhetett ki. Ezt láthatták az apostolok, és Jézus is. Talán ezen a helyen imádkozhatott magánosan ilyen éjszakákon Jézus értünk. Tanítványaimra gondoltam... Csendes volt a tó. A víz feketén csobogott, a hold keskeny ezüst hidat terített le a vízre. Messze a túlsó part felöl fények csillognak. A Golán fennsík lehet ott. Nagy nyugalom áradt a lelkünkbe, mindenki hasonló gondolatokkal foglalkozhatott. A holdfény a fövenyben hosszúkás fehér szemcséken csillant meg, tízmilliméteres csavart csigaházakon. Gyorsan elkezdtem csak úgy vaktában csipegetni belőle: tanítványaimnak emlékül szántam. Zoltán atya, meg a többiek is megilletődötten, csendben nézték a vizet. Lassan mások is csatlakoztak a csigagyűjtéshez.

 

Hosszan állt a csoport a tóparton, majd lassanként elindultunk vacsorázni. Itt tálalt vacsora volt, felszolgálással. Sem a minősége, sem a felszolgálás figyelmessége nem volt olyan mint Netanyán. A főpincér inkább tűnt titkosrendőrnek egy múlt századi kalandfilmből, mint gondos házigazdának, a pincérek pedig nagyon hasonlítottak egy internátus beosztott felszolgálóihoz. Szűk volt a hely az asztalok között, a vendégeket rámenősen terelgették a részükre fenntartott asztalok felé, árgusan figyelő tekintetek, de nagyon lassú felszolgálás jellemezte őket. Nem volt az asztalon se víz, se só, az étel mennyisége sem volt túl sok. Fogvájót hiába kértünk...

 

Többen már vacsora után lementek úszni a tóba. Mi a fáradtságtól kimerülten már 3/4 1-kor lefeküdtünk.

 

3. nap. október 15.     szombat

 

Az árnyas ligetünk egészen a tó homokos partjáig nyúlt le. Szemben a Golán fensík

 

Kora hajnalban, 3/4 6-kor, a csoport jó része levonult a tóhoz fürdeni. Akkor kelt fel a nap a Golán vonulatai mögül. A víz bársonyos volt, feltűnően sima, meleg. Köröskörül csak most csodálhattuk meg a hatalmas kopár Galileai hegyeket, és a tavat. A kert széléről felláttunk a meredek sziklákra. Az északi irányban a Hermon magas csúcsai világítanak elő.

 

A közeli források miatt gyönyörű környezet van itt, Dalmanuta környékén. A távolban a Hermon havas csúcsa világít.

 

Itt a tó környezetében nincsen libanoni cédrus, de a távoli hegyek látványa felidézte számunkra a legendás fa emlékét.

 

Galilea

 

A tó 21 km hosszú, 8-12 km széles lant alakú, átlagosan 40-45 m mély víz, a tenger szintje alatt 208 méterre. Van 250 m mélységű része is a déli part közelében, esz Szemák környékén. Felülete 170 km2. Az ország egyetlen víztárolója. Vizét Tel Kineretből az egész országba elvezetik, egészen Negevig és Elatig. A tónak több neve is van: Genezáreti tó, Tiberiás tó, Galileai tenger, Yam Kinneret. A tó héber nevét az alakjából eredeztetik. Kinneret = (kinnor = lant szóból) lantformájú tó. Ősi idők óta lakott terület a tó környéke, találtak mellette kánaáni várost, már a honfoglalás előtti időből. A Genezári, vagy Genezár tenger nevet az északnyugati környező róna neve után kapta. Az Újszövetségben a Galileai tenger, vagy Tibériási tenger nevet olvassuk. Ez utóbbit az arabok Bahr Tabarijáh alakban használják. A héber Jamit szó jelentése: tó.

 

A reggelink svéd asztalos volt, nagyon változatos. Ismét szúrós, vizsgálódó szemek kereszttüzében voltunk: most az ebédre történő betankolást igyekeztek akadályozni szigorú cerberusaink. Ennek ellenére azt a néhány szendvicset ebédre mindenki elkészítette magának, amire szüksége volt. Elgondolkodtató és ingyenélősködésnek tűnik a bespájzoló viselkedésünk, de általában sem a szűkös valutánk sem az időtakarékosságra méretezett útitervünk nem engedte meg, hogy (rendszeresen) büféket, vagy éttermeket látogassunk.

 

Ragyogó nap ígérkezett, és a szép környezetben jól esett pár pillanatra megpihennünk még a kertben. Már 3/4 8-kor elindultunk a Kenyérszaporítás templomához.

 

(Szentföldi utunk)  ---  << Názáret <<    Kinneret    >> Kenyérszaporítás temploma >>   

-----------------------

Kapcsolódó háttéranyag: Genezáreti-tó

-----------------------