Rieth József: Szentföldi zarándoklatunk

Beduin tábor - "Ábrahám tanyája"

(Szentföldi utunk)  ---    << Jerikó <<   Beduinok    >> Almoq >>     

(Szentfödi utunk 4. napja, 1994. október 16., vasárnap.) A Jeruzsálem felé vezető útra tértünk rá. Mély vízmosások (völgyek) oldalában kanyarog utunk. Itt-ott a vízmosások lankáin elrejtőzve, pillanatokra pásztorok tanyája tűnt fel. Alacsony, négyszögletes sátrak, kisebb-nagyobb nyájacska jelentette ezeket a tanyákat.

Beduin sátor és szerkezete

Beduin család -- Beduin vendéglátás

Ritkán autó is látható a táborban. A vízmosásokkal szabdalt dombokon nehéz lehet a közlekedés. A partoldalak meredekek, a sík, enyhe hajlású dombtetők keskenyek, szeszélyesen kanyarognak, a kanyonszerű völgyekben rengeteg a sziklaméretű kőhordalék. Az állatok a rétegvonalakat követő ösvényeket taposnak a sokszor valószínűtlenül meredek partoldalakba. Magasra kapaszkodtunk már a hegyek közé, amikor egy elágazásnál észak felé fordultunk. Az út kőburkolatú, messze a hajlatok mögött egyszerű település villant időnként elő.

Az egyik hajlatban hirtelen tűnt elő a jobboldalt, kis emelkedőn álló apró fogadó. Előtte oldalt tevék heverésztek. Buszunk félre állt. A fogadó roppant szolidan berendezett, gyékényszőnyeggel takart nagyobb szoba. Néhány hokedliszerű ülőalkalmatosság van benne, és pár nagy kosárban fehér, kékesszürke és szürke dalmatikaszerű ruhák halmaza, és kötél övek. Barátságosan üdvözölt minket egy ilyen ruhába öltözött zsidó pásztor, és meghívott a sátrukba vendégségre.

Tevére szálltunk

Mindenki kapott egy ruhát, beöltöztünk, majd a csapat fele tevére szállt, a többi gyalogkaravánként követte a tevés csapatot. Voltak, akik a gazda példáját követték, és egy tevét vezettek. A tevék roppant békésen ballagtak, csak egy állat volt amelyik induláskor idegeskedett. Nagy Erzsivel hirtelen felugrott, és bár az egyik lába meg volt kötve egy kötélhurokkal, három lábon is el tudott futni. Alig tudták elcsípni, de aztán, hogy visszavezették, már nyugodtan viselkedett.

A teve-csapat kis karavánná szerveződött, és előttünk haladt a tábor felé

A karaván-út kb. 10 percig tarthatott dombok oldalában kanyarogva. A nap lassan ereszkedett a hegyek mögé, mire megérkeztünk, már csak a hegyek magasabb felületeit érintette.

Fogadás és vendéglátás a sátorban

Az út egyik fordulója után feltűnt egy beduin sátor tábor, pontosabban egy Ószövetségi tábort imitáló együttes. A "családfő" (az ő szerepe Ábrahám volt) korsó vízzel fogadott minket, (rituális) kézmosás volt az első programpont. Beinvitált minket a sátorba, amely jóval magasabb volt a pusztában látott sátraknál, gerendából ácsolt váz tartotta, mérete is tekintélyes volt, 40-50 fő (egy autóbusznyi látogató) befogadására készült. Gyékény szőnyeggel volt takarva a föld, az ülőhely habszivacs matracokból készült, és azt szőnyeg borította. A megélénkülő szél a tetőt furcsa zizegésre késztette. Ekkor láttam, hogy a tetőt borító szőnyeg többrétegű, és a rétegek közt műanyag fólia van. A sátor hátterében régi zsidó használati és dísztárgyak voltak kiállítva.

Letelepedtünk a szőnyeggel fedett matracokra. Mialatt régi pásztorszokás szerint szárított gyümölccsel és kávéval kínáltak minket, az ősi zsidó életmódról beszélt vendéglátónk, mintha valóban Ábrahám korában lennénk. A szövegét Aviva, az idegenvezetőnk fordította le számunkra.

A pásztorok konfliktusának előadása és egy nyáj a kopár tájékon keresi az új legelőjét

Az elbeszélést hirtelen megszakította egy berontó "pásztor" aki a Lót pásztoraival történt incidenst mondta el élénk gesztikulálás közben. A pergő dialógus kemény feladatot jelentett tolmács-idegenvezetőnk számára, de ő a feladatnak derekasan megfelelt, nagyon jól fordított. A konfliktus a szeretet parancsának dicsőségére - mint közismert - békésen rendeződött Ábrahám és Lót pásztorai közt.

Kenyér nyújtási gyakorlat -- Ilyen kerek kenyereket kellett volna sütnünk...

A békés este örömét közös kenyérsütés tetézte. Egy szakajtóból mindenki kapott egy csipet nyers tésztát. A feladat ennek a tésztának minél nagyobb, lángos-szerű lepénnyé nyújtása volt. Közben a sátor végében egy domború vaslemezt tettek néhány kőre, pálmafa levelekkel aláfűtöttek, majd a lepényeket sorban kisütötték. Mindenki megehette a maga készítette kenyeret (pászkát?). Sára biztosan jobbat nyújtott volna, mint amit mi tudtunk produkálni, de a pusztaiak elég szívós kenyerét megízlelhettük. Megértettem, Jézus miért mártotta a kenyeret mártásba, miért ették salátával. A Szentsátor szolgálatát ellátó papokat sem irigylem, mert szerintem ez a meglehetősen szikkasztott lepény másnapra már igencsak kemény lesz. Frissen, melegen lágy és jóízű, de kihűlve kemény, mint a deszka és ízetlen.

Tevegeltem én is

Mire minden kenyér kisült, minden kávé elfogyott, a pusztai éjszaka is feketén borult ránk. A csillagok tompa homályt terítettek a vidékre. Elbúcsúztunk kedves vendéglátóinktól. Visszatértünk békésen kérődző tevéinkhez, felszálltunk és állataink  valószínűtlen imbolygással visszavittek minket az autóbuszhoz. A visszaúton én is tevén közlekedtem. Gyors vetkőzéssel letettük az ajándék "lakodalmi ruhákat" az egyszobás fogadóban. Barátságos búcsúzással váltunk el "házigazdánktól", és a sötét éjszakában autóbuszunk visszaindult velünk ideiglenes szállásunkra, a Holt-tenger melletti kibucba. A központi étteremben láttak vendégül.

Vacsora után a házak közötti térségben üldögélve még hosszan beszélgettünk az Atyáról, aki megengedte hogy fia ennyit szenvedhessen. Az ember nem tudja megérteni, a megváltásnak miért ezt az útját választotta az Isten, miért nem valami diadalmas, magasztos módot. És Jézus ráadásul ezt megdicsőülésnek is nevezi. Nehéz titok ez...

(Szentföldi utunk)  ---    << Jerikó <<   Beduinok    >> Almoq >>