Tartalomjegyzékhez < Világképem < Sugárzás-időszak
Az elektromágneses hullámok a mechanikai hullámokhoz hasonlóan (hang, vízhullámok, stb.) viselkednek, pl. közeghatárokon visszaverődhetnek vagy terjedési irányuk megtörhet. Ugyanakkor - eltérően a mechanikai hullámoktól - az elektromágneses hullámok terjedéséhez nincs szükség közegre, vákuumbeli terjedési sebességük állandó (c), kb. 300 ezer km/s (bár közegben ennél kisebb). Az elektromágneses hullámban kölcsönösen egymást keltő, egymásra merőleges elektromos (E) és mágneses tér (H) hullámai terjednek. A hullámot két szomszédos hullámcsúcs közötti távolsággal jellemezzük, mely neve hullámhossz (l). A fény jellemzésére a hullámhossz mellett használható a frekvencia (n), mely a hullám adott időtartamra jutó rezgésszáma vagy a frekvenciával arányos energia (e), mivel mindegyik egyértelműen meghatározható a másikból:
l=c/n, ill.
e=hn,
ahol h=6.63x10-34Js az ú.n. Planck-állandó.
Eszerint minél rövidebb a fény
hullámhossza, annál nagyobb a frekvenciája és az energiája. Ezért lehetséges
a fényről pl. nagyenergiájú gammasugárzásként, mikrohullámú
háttérsugárzásként, vagy rádiófrekvenciás jelként beszélni.
Az elektromágneses spektrumnak az emberi szem csupán egy keskeny szeletét képes érzékelni: szemünk a sárga fényre a legérzékenyebb, az ennél rövidebb hullámhosszú fényt zöldnek, kéknek vagy ibolyának érzékeljük, a hosszabbakat narancsnak vagy vörösnek. A látható fénynél rövidebb hullámhossztartományba sorrendben az ultraibolya-, a röntgen- és gammasugarak, a nála hosszabb tartományba az infravörös (hő-), a mikro- és a rádióhullámok tartoznak.
A hullámhosszak, frekvenciaértékek az elektromos sugárzásról szóló anyagban szerepelnek. Részletes sávok egy linken érhetők el.
Tartalomjegyzékhez < Világképem < Sugárzás-időszak
-----------------------
http://hu.wikipedia.org/wiki/Elektrom%C3%A1gneses_sug%C3%A1rz%C3%A1s