Rieth József: Anyagvilág - Háttérinformáció
Szuperfényes kvazár a Világegyetem hajnaláról
Tartalomjegyzékhez < Világképem < Anyag-időszak
Egy nemzetközi csillagászcsoport a belátható Világegyetem peremén olyan kvazárt fedezett fel, amelynek kivételes ragyogását az abból az időszakból eddig ismert leghatalmasabb szupernagytömegű fekete lyuk táplálja.
Az SDSS J0100+2802 (a kép közepén látható vörös pötty) a belátható Világegyetem peremének
legfényesebb kvazára (KÉP: SLOAN DIGITAL SKY SURVEY)
Az SDSSJ010013.02+280225.8 (röviden: SDSS JO1OO+2802) jelzésű kvazár fényének a Világegyetem tágulásából adódó vöröseltolódásából (z—6,30) kiszámítható, hogy ma észlelt fénye 12,8 milliárd éve, azaz alig 900 millió évvel a Nagy Bummot követően indult el felénk. Eddig mindössze 40 olyan kvazárt ismerünk, amelyeknek I a vöröseltolódása I a z=6-os értéket s meghaladja.
Az SDSS JO1OO+2802 luminozitása 420 billiószorosa a Napénak, és több mint hétszeresen ragyogja túl az eddig ismert legtávolabbi kvazár fényét. Ebből kiszámítható, hogy a benne megbúvó szupermasszív fekete lyuk tömege 12 milliárd naptömeg, azaz a Tejútrendszerünk szívében lévő 4 millió naptömegnyi fekete lyukénak mintegy 3800-szorosa.
Fantáziakép egy szupernagytömegű fekete lyuk felé örvénylő anyagtömegről
(KÉP: ZHAOYU LI/NASA/JPL-CALTECH/MISTI MOUNTAIN OBSERVATORY)
A kvazárok fénye a galaxisok szívében lapuló szupernagytömegű fekete lyukak felé örvénylő és eközben felhevülő anyagtömegektől származik. A folyamat során keletkező sugárzás nyomása azonban a fekete lyuk gravitációs vonzásával összevetve éppen ellentétes irányú, taszító hatást hoz létre, s ezáltal fékezi a fekete lyuk növekedésének ütemét. „Mivel a növekedés üteme ennek eredményeképpen korlátozott, mai modelljeink alapján nem igazán érthető, hogyan nőhetett ilyen hatalmasra egy fekete lyuk ennyire rövid idő alatt" — írják a kutatók a felfedezésről a Nature-ben beszámoló cikkükben.
Tartalomjegyzékhez < Világképem < Anyag-időszak
----------------
(Sci-News)
Élet és Tudomány - 2015/11 - 348.o.