Rieth József: Anyagvilág - Háttérinformáció

Tartalomjegyzékhez < Világképem     

A NASA/ESA Hubble-űrtávcsövének felvételein a csillagászok korábban sosem látott fura objektumot fedeztek fel a Mars és a Jupiter közötti kisbolygó-övezetben, amely leginkább egy körbeforgó kerti locsolószerkezethez hasonlít, bár pörgése közben víz helyett hat ritkás, az üstökösökére emlékeztető porcsóvát bocsát ki.

A P/2013 P5 kisbolygó először a hawaii Pan-STARRS égboltfelmérő távcső felvételén tűnt fel, amelyen furcsa, elmosódott, bolyhos foltként jelent meg. Ezt követően vették célba a Hubble-űrtávcsővel, amelynek szeptember 10-i, jóval élesebb felvételén fedezték fel a belőle ujjakként kinyúló csóvás szerkezetet. Végül az alig két hét múlva, szeptember 23-án készült újabb képen az objektum ismét egészen másként, a korábbi állapotához képest elfordulva jelent meg.

A Hubble-űrtávcső felvételei a P/2013 P5 kisbolygóról

„A látvány teljesen letaglózott minket — mesélte David Jewitt (Kaliforniai Egyetem, Los Angeles), a kutatócsoport vezetője. — Soha korábban még csak hasonlót sem láttunk a kisbolygók körében, és a gyors változás szintén meghökkentő volt: nehezen hittük el, hogy egy kisbolygóról van szó."

A hatcsóvás kisbolygó szerkezetének vázlata (fantáziakép) KÉPEK: NASA/ESA/STSCI

Az egyik lehetséges magyarázat szerint a kisbolygó forgási sebessége valamikor idén tavasszal túllépte azt a határt, ahol a felszíne elkezdett széthullani, ami esetenkénti por-kilövellésekkel járt. A kutatók szerint egyetlen nagyobb ütközés lehetősége kizárható, mert az egyszeri nagyobb mennyiségű por kirobbanásával járt volna, a P5 viszont legalább öt hónapja bocsát ki — szakaszosan — port.

A csoport egyik tagja, Jessíca Agarwal (Max Planck Naprendszerkutató Intézet) számítógépes modellezéssel reprodukálta a csóvák keletkezését: eszerint a hat csóva erőteljesebb por-kilövellések sorozatában jött létre, amelyek közül az első április 15-én, az utolsó szeptember 4-én történt (a közbensők rendre július 18-án és 24-én, illetve augusztus 8-án és 26-án következtek be). A kilökött porcsomókat (az üstökösökhöz hasonlóan) a Nap sugárnyomása formálta csóvákká. Jewitt szerint a kezdeti túlpörgést szintén a Nap sugárnyomása okozhatta. Egyelőre azonban a leszakadt pormennyiség (összességében 100-1000 tonna lehet) csak töredéke a mintegy 210 méteres sugarú aszteroida több ezer tonnásra becsülhető teljes tömegének. (A kisbolygó forgási sebességének, összetételének, sűrűségének és teljes tömegének pontosításához még további megfigyelések szükségesek.)

Jewitt úgy véli, hogy a P5 csak első példája az ilyen furcsán viselkedő kisbolygóknak, amelyet hamarosan számos hasonló felfedezés követhet. Feltételezése szerint ugyanis ez a kisebb aszteroidák pusztulásának általános útja: szemben a nagyobb kisbolygókkal ugyanis, amelyek egymással ütközve kisebb töredékekre hasadnak, az így keletkezett töredékeknek (amelyek többnyire egymáshoz közeli pályákon „kötelékben" repülnek tovább) már jóval kisebb az esélye további ütközésekre: így számukra a túlpörgés miatt bekövetkező gravitációs szétesés jelentheti a véget.

Tartalomjegyzékhez < Világképem     

A hatcsóvás P/2013 P5 kisbolygóról szóló beszámoló az Astrophyskal Journal Lettersben jelent meg.

-------------------

(HubbleSite)

Élet és Tudomány - 2013/48 - 1530-1531.o.