A pulzár gyorsan forgó neutroncs

A pulzár gyorsan forgó neutroncsillag, mely erős mágneses térrel rendelkezik (kb. 10¹¹ – 10¹² Gauss, ami valamivel kisebb, mint a magnetárok esetében).

Főleg szupernóva robbanások után jön létre, de olyan fehér törpe csillagokból is kialakulhat, amelyek elég sok anyagot gyűjtenek össze környezetükből, hogy bekövetkezzen a gravitációs összeomlás.

Neutroncsillaggal kapcsolatos rádióforrás.

A kibocsátott szabályos rádióimpulzusok igen rövidek, és valószínűleg szinkrotronsugárzásból származnak, amelyet az égitest erős mágneses terében elektronok váltanak ki. A pulzár rádiósugárzásában mért periodicitás megfelel a neutroncsillag tengelyforgási idejének.

Vela pulzár és jet

A pulzálás olyan neutroncsillagoknál lép fel, amelyeknél a mágneses tengely nem esik egybe a forgási tengellyel. Ahogy a környezetükből (gyakran egy ritkább légkörű kísérő csillagról) befogott anyag a mágneses pólusoknál zuhan a csillag felé, röntgensugarak formájában nagy mennyiségű energia szabadul fel egy kúp alakú térrészben. A mágneses pólusokról érkező röntgensugarak a tengelyforgás miatt egy távoli megfigyelő számára periodikus pulzálásként látszanak.

Az egyik legismertebb ilyen égitest az 1968-ban felfedezett Crab-pulzár, az égbolt legerősebb gamma-sugárzás forrása. Periódusa 33 ezredmásodperc, és forgása folyamatosan lassul. Ez volt az első ismert pulzár.

A PSR 1913+16 jelzésű kettős pulzárt 1974 nyarán vette észre először J. R. Taylor és doktorandusza, R. A. Hulse az arecibói (Puerto Rico) rádiótávcső segítségével. Kiderült, hogy a PSR 1913 + 16 rövid, 59 ezredmásodperces periódusideje 7,75 óránként visszatérő ingadozást mutat. Ez a nagy másodlagos periódus a keringésből származó Doppler-eltolódásra jellemző. A görbe alakjából kitűnik, hogy a pulzár pályája elipszis, amelynek a síkjára ferdén látunk rá. A látható tartományban a pulzár irányából semmit sem észlelünk: valószínű, hogy nemcsak a pulzár, hanem a társa is neutroncsillag.

A Földhöz legközelebbi pontból körülbelül 3 másodperccel hamarabb érkeznek a jelek, mint a legtávolabbiból. Ennyi időt vesz igénybe, hogy a fény áthaladjon a teljes pályán. Így megtudjuk, hogy a pálya kb. 1,4 millió km átmérőjű.

A kép bal oldalán a teljes Rák-köd látható, amely egy szupernóva-maradvány. A zöld, sárga és vörös szálak a csillag anyagának maradványai, amelyet a felrobbanó égitest kiszórt a világűrbe. A köd központi részén helyezkedik el a Rák-pulzár - a szétrobbant csillag összeesett magja. A kép jobb oldali részén a HST (Hubble Space Telescope) felvétele látható, amely a Rák-köd belső területeit mutatja. A pulzár a kép közepén elhelyezkedő kettőscsillag bal oldali tagja.

A Chandra röntgenműhold eddig soha nem látott képeket készített a köd központi tartományáról. Ezeket a Hubble-űrtácső képeivel kombinálva minden korábbinál tisztább képet kaptunk arról, hogyan tölti meg energiával a "kozmikus generátor", vagyis az őrülten forgó neutroncsillag a köd anyagát. A fényéhez közeli sebességre gyorsítja az elemi részecskéket, majd hihetetlen intenzitással kisöpri őket környezetébe.

A képeken szenzációsan látható a kisöpört nagy energiájú részecskék hullámaiból, gyűrűiből álló, tömegbefogási koronghoz hasonló alakzat a pulzár körül, amelyre merőlegesen anyagcsóvák (jetek) figyelhetők meg. Már a korábbi HST képeken is megfigyelhettünk kifelé mozgó anyagcsomókat, a korábbi röntgenfelvételeken pedig a jetek külső tartományai is előtűntek. Ez alapján sejteni lehetett a korong létezését is. A Chandra kivételes felbontásának köszönhetően a jetek most egészen a pulzárig követhetők, s tisztán látszik a korong finomszerkezete is.

A Rák-pulzár valóban rászolgál a "kozmikus generátor" elnevezésre, akárcsak a többi hasonló égitest. Mivel igen erős a mágneses tere (kb. 10 billiószor nagyobb a földinél) és forog, egy hatalmas elektromos generátorként működik. Energia-kibocsátása a Napénak kb. 100.000-szerese.

A pulzárok egy osztálya a miliszekundumos pulzárok, melyek másodpercenként több száz fordulatot tesznek. Nagy forgási sebességüket az őket tápláló kísérőcsillagról eredő akkréciós korong perdülete adja, a korong pulzárra zuhanó anyaga a pulzárhoz közeledve ugyanis egyre gyorsabban forog. Az akkréciós korong a pulzár rádiósugárzását leárnyékolja, emiatt a pulzár az anyagátadás közben még nem látszik. (Ekkor például röntgenkettősként látszik az objektum.) Amikor az anyagátadás befejeződik, az akkréciós korong elfogy, és feltűnik a gyorsan, de fokozatosan lassulva forgó pulzár.

Tartalomjegyzékhez < Világképem < Anyag-időszak

------------

http://hu.wikipedia.org/wiki/Pulz%C3%A1r

http://seti.tavkapcsolat.hu/DEFIN/PULSAR.HTM

http://www.termeszetvilaga.hu/fizika_eve/fizika/perjes.html