Rieth József: Anyagvilág - Háttérinformáció
Így születik egy fekete lyuk
Tartalomjegyzékhez < Világképem < Anyag-időszak
A déli égbolt Eridanus csillagképében óriási gammakitörést észlelt, majd azonnal riasztotta a földi obszervatóriumokat 2012. október 24-én a NASA Swift-űrtávcsöve. A Világegyetem peremén, tőlünk 11 milliárd fényévre végbement GRB121024A-kitörés fényének nagyon pontos megfigyelésére azonban egyedül az ESO chilei, Ataca-ma-sivatagban lévő nagyon nagy távcsöve (VLT) volt képes: a fény polarizációjára vonatkozó adatainak elemzéséből a csillagászoknak sikerült rekonstruálni egy (csillag méretű) fekete lyuk születését. Az erről beszámoló cikk a Nature-ben jelent meg.
Balra fent (a): A szaggatott vonalakkal jelzett pontban a GRB121024A a VLT felvételén).
A kép csalóka, nem tükrözi a robbanás ténylegesen elképesztő intenzitását,
mivel a forrás maga irdatlan, 11 milliárd fényévnyi távolságban van;
(b): Fantáziakép a GRB121024A-ról: a fekete lyukká összeomló
középpontból távozó Jetek fénye cirkulárisan polarizált.
KÉP: NASA, GODDARD SPACE FLIGHT CENTER/S. WIESSINGER
Az úgynevezett hosszú gammakitörések (amelyek közé ez az esemény is sorolható) a Világegyetemben ismert legnagyobb energiájú és intenzitású folyamatok, amelyekben egyetlen másodperc alatt több energia szabadul fel, mint amennyit több száz, a Naphoz hasonló csillag teljes 10 milliárd évnyi élettartama alatt kisugároz.
Az elmúlt évtizedben egyre több bizonyíték gyűlt össze arra vonatkozólag, hogy az elképesztő intenzitású hosszú gammakitörések olyan óriáscsillagok összeomlásakor keletkeznek, amelyeknek a tömege több százszorosa lehet a Napénak, és sebesen pörögnek a tengelyük körül. E két tényezőnek tulajdonítható, hogy életüket nem a szokványosabb szupernóva-robbanásban fejezik be, amely egy a csillag magjából kifelé terjedő radiális robbanás, hanem egy hatalmas plazmaörvényként, amely a lefolyóba örvénylő vízhez hasonlóan egy fekete lyukban tűnik el. Eközben az örvénylés forgástengelye mentén két, egymással ellentétes irányú szűk, nagy energiájú anyagnyaláb (jet) keletkezik. A sebesen pörgő csillag intenzív mágneses mezői eközben maguk is forognak a csillag forgástengelye körül, ez pedig hatással van az összeomlásból eredő fény polarizációjára is, amelyet az elméleti modellszámítások szerint cirkulárisan polarizálttá tesz. Pontosan ezt a jóslatot sikerült most a VLT megfigyeléseivel igazolni a GRB121024A-gammakitörés fényének polarizációjában. (ScienceDaily)
Tartalomjegyzékhez < Világképem < Anyag-időszak
-----------------
Élet és Tudomány - 2014/21 - 666. o.