Tartalomjegyzékhez < Világképem
A Scíence-ben most megjelent tanulmány szerint a közeli Gliese 581ének lakható zónájában bejelentett két földszerű bolygó valószínűleg csak kozmikus illúzió volt, amelyet feltehetőleg az anyacsillag belsejében zajló erőteljes folyamatok hoztak létre.
A Gliese 581 egy fősorozatbeli vörös csillag, amely tőlünk 20 fényévre a Mérleg (Libra) csillagképben látható. (A lakható exobolygókról szóló írásunk Szuperföld szélsőséges évszakokkal? címmel lásd az Első kéz rovatunkban, a 900. oldalon! - A szerk.) 2005-ben a csillagászok egy seregnyi — egyre kisebb méretű — exobolygót fedeztek fel a csillag körül, amelyeknek a száma ekkor elérte a négyet.
2009-ben megállapították, hogy közülük a legkülső, az anyacsillagától legtávolabb keringő Gliese 581d a csillag lakható zónájába esik. A bolygó tömege a számítások szerint hatszorosa volt a Földének, így sokak szerint az egyik legígéretesebb olyan exobolygónak tűnt, amelyen lehetséges bárminemű élet.
Ezt követően 2010-ben csillagászok két további bolygó - a Gliese 581f és 581g - felfedezését jelentették be ebben a csillagrendszerben. Közülük a Gliese 581g tömegét a földtömeg háromszorosára becsülték, pályáját pedig a lakható zóna közepére pozícionálták. Így a rendszer bolygóinak száma hatra nőtt.
Most a Pennsylvaniai Állami Egyetem (PSU) Paul Robertson vezette csillagászcsoportja megállapította, hogy a Gliese 581d és 581g exobolygók valójában nem léteznek, a felfedezést bejelentőket valószínűleg az anyacsillag „napfoltjai" téveszthették meg. „A felfedezők maguk is ellentmondásos, nehezen kiszűrhető jelekre hivatkoztak, mi most megállapítottuk, hogy azok magától az anyacsillagtól érkeztek — magyarázta Suvrath Mahadevan, a cikk egyik szerzője. — Így a Gliese 581 csillagrendszerében kimutatott exobolygók száma háromra csökkent."
A felső képen a Gliese 581 rendszerének hat bolygójelöltje a 2010-es bejelentéseket követően,
lent a mostani (2014) tisztázás utáni állapot. Kék színnel a lakható zónába eső bolygókat jelölték.
KÉP: NASA/PENN STATE UNIVERSITY
Robertson és munkatársai megállapításaikat az ESO HARPS és a Keck HÍRES spektrográfjainak a Gliese 581 spektrumára vonatkozó adataiban megfigyelhető Dopplereltolódások elemzésére alapozták. (A bolygókat eredetileg is ezzel a módszerrel találták meg.) A PSU kutatói azonban most kifejezetten azokra a jelekre koncentráltak, amelyek különösen érzékenyek voltak a csillagban zajló mágneses aktivitásra, és ennek figyelembevételével korrigálták azokat. Ennek eredményeként a korábban három, a lakható zónába eső exobolygótól származó jelek eltűntek, illetve megkülönböztethetetlenné váltak az anyacsillagtól származó háttérzajtól (azaz nem emelkedtek szignifikánsan annak szintje fölé).
A kutatók szerint ez a kínos kudarc arra figyelmeztet, hogy az exobolygók kimutatásánál még az eddigieknél is jóval körültekintőbben kell eljárni.
Tartalomjegyzékhez < Világképem
---------------
Élet és Tudomány - 2014/29 - 922.o.
(Sci-News)