Anyagvilág - Háttérinformáció:

Tartalomjegyzékhez < Világképem     

Két amerikai csillagász, Chadwick Trujillo (Gemini Obszervatórium) és Scott Sheppard (Carnegie Tudományos Intézet), a Naprendszer számunkra eddig belátható határán túl új törpebolygót fedezett fel, amely (egyelőre) a 2012 VP113 jelet kapta. Az eredményről a kutatók a Nature-ben számoltak be.

Az eddigi megfigyelések alapján a Naprendszer három fő régióra osztható: a Földhöz hasonló belső kőzetbolygók, a gázóriások, és a Neptunusz pályáján túli Kuiper-övezet tartományára. Ennél távolabbra eddig csupán egyetlen ismert égitest, a 2003-ban felfedezett Sedna törpebolygó pályája nyúlt, illetve a hosszú periódusú üstökösöké, amelyek „otthona" a még sokkal távolabb feltételezett Oort-felhő, amelyről azonban csak közvetett bizonyítékok vannak.

Oort-felhő

A 2012 VP113 pályájának napközelpontja a Naptól mintegy 80 csillagászati egységre van (1 csillagászati egység = átlagos Nap-Föld távolság, nagyjából 150 millió kilométer). Összehasonlításként: a belső kőzet- és kisbolygók 0,39 és 4,2 cs. e., a gázóriások 5 és 30 cs. e., a Kuiper-övezet 30 és 50 cs. e. közé esik. A számunkra belátható Naprendszer pereme eddig nagyjából ennél az 50 cs. e.-nél húzódott, a feltételezett Oort-felhőtől eltekintve egyedül a Sedna erősen elnyúlt, elliptikus pályájának átlagos naptávolsága haladta meg a 76 cs. e.-t.

Egyes feltételezések szerint maga az Oort-felhő is két — egy belső és egy külső — övezetből áll, a Sedna és a most felfedezett 2012 VP113 a belső Oort-felhőhöz tartozik, amelyben becslések szerint mintegy 900, hozzájuk hasonló pályájú, 1000 kilométernél nagyobb átmérőjű égitest lehet, a teljes népessége pedig valószínűleg meghaladja a Mars és a Jupiter közti kisbolygó- és a Kuiper-övezetét.

„A belső Oort-felhő objektumainak némelyike akár a Mars vagy a Föld méretét is elérheti. Az észlelést azért kerülhették el eddig, mert hosszú keringési idejük java részében olyan távol járnak, hogy a mai csillagászati megfigyelőeszközök számára túl halványak" — magyarázta Sheppard.

Ennek alapján érthető, hogy mind a Sednát, mind a 2012 VPlB-t akkor fedezték fel, amikor több száz csillagászati egység távolságig nyúló pályájukon legközelebb jártak a Naphoz.

A2012 VP113 törpebolygóról két-két órás időközökkel készült három felvételből összeállított kompozit kép: az első felvételt mesterségesen vörösre, a másodikat

zöldre, a harmadikat kékre színezték, ennek megfelelően a törpebolygó három egymást követő időpontban elfoglalt helyzetét vörös, zöld, illetve kék pötty mutatja,

a háttérben lévő (eközben mozdulatlan) csillagok és galaxisok színe pedig fehérré összegződik KÉP: SCOTT SHEPPARD/CHAD TRUJILLO

Pályák a Naprendszerben: a Nap és a Földszerű bolygók a belső fehér magban vannak, a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz és

Neptunusz pályáját rózsaszín körök, a Kuiper-övezetet (a Plútót is ideértve) a szaggatott világoskékkel jelzett régió mutatja.

A Sedna pályáját a narancs, míg a 2012 VP113 pályáját a sárga vonallal jelezték. Jelenleg mindkét törpebolygó pályájának

napközelpontja közelében jár. KÉP: SCOTT SHEPPARD

A Sedna, a 2012 VP113 és néhány, a Kuiper-övezet külső peremén járó objektum egymáséhoz hasonló pályája azt a gyanút is felveti, hogy egy külső perturbáló hatás tereli őket: a kutatók ezért felvetik egy, a Naptól több száz csillagászati egységre lévő szuper-Föld méretű vagy (távolságától függően) még annál is nagyobb tömegű ismeretlen objektum létezését, amely gravitációs hatásával így eltorzítja ezeknek a Naptól távoli égitesteknek a pályáját, miközben a Naprendszer belsőbb övezeteire nincs kimutatható hatása.

Tartalomjegyzékhez < Világképem     

----------

(Sci-News)

Élet és Tudomány ■ 2014/15 ■ 475