Rieth József: Anyagvilág - Háttérismeret
Uránusz
Tartalomjegyzékhez < Világképem < Anyag-időszak
Az Uránusz a Naprendszer hetedik bolygója. Óriásbolygó, a harmadik legnagyobb átmérőjű és a negyedik legnagyobb tömegű.
Az Uránusz légköre nagyrészt hidrogénből (83%) és héliumból (15%) áll. Kevés metánt (2%) is tartalmaz, amely az atmoszféra felső részén elnyeli a vörös fényt, ami miatt a bolygó halvány kékeszöld színű. A felhők ugyanúgy mozognak a szélességek mentén, mint a Jupiter és a Szaturnusz esetében, csak sokkal halványabbak.
Aphélium távolsága: 3 006 389 405 km 20,09647190 CsE
Perihélium távolsága: 2 735 555 035 km 18,28605596 CsE
Fél nagytengely: 2 870 972 220 km 19,19126393 CsE
Pálya kerülete: 18,029 Tm 120,515 CsE
Pálya excentricitása: 0,04716771
Sziderikus keringési idő: 30 707,4896 nap (84,07 év)
Szinodikus periódus: 369,65 nap
Min. pályamenti sebesség: 6,486 km/s
Átl. pályamenti sebesség: 6,795 km/s
Max. pályamenti sebesség: 7,128 km/s
Inklináció: 0,76986° (6,48° a Nap egyenlítőjéhez képest)
Felszálló csomó hossza: 74,22988°
Holdak: 2
Egyenlítői sugár: 25 559 km (a földi 4,007-szerese)
Poláris sugár: 24 973 km (a földi 3,929-szerese)
Lapultság: 0,0229
Felszín területe: 8,084×109 km2 (a földi 15,849-szerese)
Térfogat: 6,834×1013 km3 (a földi 63,086-szerese)
Tömeg: 8,6832×1025 kg (a földi 14,536-szerese)
Átlagos sűrűség: 1,318 g/cm3
Felszíni gravitáció: 8,69 m/s2 (0,886 g)
Szökési sebesség: 21,29 km/s
Sziderikus forgásidő: - 0,71833 nap (17 h 14 min 24 s by convention)
Forgási sebesség: 2,59 km/s, 9320 km/h
Tengelyferdeség: 97,77°
Az északi pólus rektaszcenziója: 77,31° (5 h 9 min 15 s)
Deklináció: +15,175°
Albedó: 0,51
Felszíni hőm.: min átl. max
Felszín 59 K 68 K
Felhők teteje 55 K
Felszíni nyomás: 120 kPa (a felhőkben)
Összetevők: 83% hidrogén
15% hélium
1,99% metán
0,01% ammónia
0,00025% etán
0,00001% acetilén
nyomokban szén-monoxid
nyomokban hidrogén-szulfid
Az Uránusz tengelyhajlása 90°-nál is nagyobb, ezért legtöbbször az egyik pólus van a Nap irányában. A pólusokon melegebb van, mint az egyenlítőn, a több napenergia miatt. A nagy tengelyhajlás egy korai bolygóméretű objektummal való ütközés során jöhetett létre több milliárd évvel ezelőtt.
Az Uránusznak a Földénél sokkal nagyobb, a Jupiterénél kisebb mágneses tere van. A holdak mind ebben a mágneses térben keringenek. A mágneses tér a bolygó belsejében alakul ki, de még nem lehet tudni, hogy pontosan mi hozza létre. A Jupiternél és Szaturnusznál feltételezhető fémes hidrogénből álló övezet az ehhez szükséges elegendő tömeg hiányában az Uránusznál (és a Neptunusznál) nem tud kialakulni. Mágneses tengelye 60°-kal tér el a forgási tengelytől.
Jelenleg 27 ismert holdja van az Uránusznak. Legnagyobbak a bolygótól való távolság sorrendjében ezek: Miranda (V), Ariel (I), Umbriel (II), Titánia (III) és Oberon (IV). A Voyager–2 tizenegy további Uránusz-holdat fedezett fel (Cordelia, Ophelia, Bianca, Cressida, Desdemona, Juliet, Portia, Rosalinda, Belinda, Puck és a Perdita, amit csak 1999-ben találnak meg a Voyager-2 felvételeken). A Caliban és Sycorax holdakat 1997-ben fedezik fel földi távcsövekkel. A Setebos, Stephano és Prospero 1999-ben, a Trinculo, Francisco, Ferdinand és Margaret 2001-ben, a Mab és a Cupido pedig 2003-ban kerül felfedezésre. A holdakat Shakespeare hőseiről nevezték el. Az Uránusz holdjai igen halványak. Még a legnagyobb és legfényesebb Titánia is csak 14 magnitúdós, ezért csak távcsövekkel figyelhető meg.
Titania, Oberon, Miranda
1997-ben egy csillagfedés alkalmával fedezték fel a gyűrűrendszer létezését. A Voyager-2 11 különálló gyűrűt derített fel.
Tartalomjegyzékhez < Világképem < Anyag-időszak
-------------------
http://hu.wikipedia.org/wiki/Ur%C3%A1nusz