Háttérismeret a "GYERMEKKOROM" című anyaghoz:

Svábhegy

(Tartalomjegyzékhez  --  Gyermekkorom)     Sashegy < Svábhegy  > Ördögárok  

Svábhegy - Nagyrét - Hárshegy - Jánoshegy - Makkosmária - Anna-rét - Normafa - Széchenyi-hegy - Mártonhegy - Kissvábhegy

A Svábhegy Budapest egyik városrésze a XII. kerületben. Nevét a Sváb-hegy (Széchenyi-hegy) után kapta, amin található. A városrész neve (akárcsak a Kissvábhegy) arra emlékeztet, hogy Buda visszavívásakor, 1686. szeptember 2-án a sváb tüzérség innen adta meg a jelet a végső rohamra. Döbrentei Gábor 1847. évi dűlőkeresztelője alkalmával Istenhegynek nevezte el, ám ezt később az alatta fekvő területre értették. A hegy neve 1950 és 1991 között Szabadság-hegy volt. A jó megközelíthetőség és a kiváló klimatikus viszonyok miatt a budapestieknek kiváló kirándulóhelye. Régen teljesen erdő borította, a hegy gerincéig Budakeszihez tartozott. Buda felszabadulása után a város felöli oldal nagyrészén szőlőt telepítettek. A filoxérajárvány után a szőlőművelést gyümölcsösök váltották fel. A 19. század második felében kezdték üdülők, főúri kastélyok ellepni a hegy egyes részeit. Egyre több szanatórium épült a kiváló adottságú, erdőkkel borított, de könnyen elérhető vidékre. A 20. században -- az utak és közlekedési lehetőségek fejlődésével -- villák, majd lakóházak tömege települt a hegyre.

 

Mi is előszeretettel jártunk hétvégeken a Sváb-hegy különböző pontjaira. Volt, hogy csak egy rövid piknikre települtünk le valahol egy kellemes bokor árnyékában, más alkalommal hosszú túrát tettünk -- általában hegyen-völgyön át -- bejárva a hegy erdeit, mezőit. Általában hatalmas csokrokat szedtünk a különböző vadvirágokból, vagy kosárra való gombát, erdei gyümölcsöt szedtünk a többnyire csak általunk ismert titkos lelőhelyeken. Szerettük ezeket a változatos programokat. Az alábbiakban sorra veszem a nagykiterjedésű Svábhegy és hozzátartozó tájegységeinek leírását, különös hangsúllyal az életünkben játszott szerepükre.

 

          Nagyrét          Svábhegy - Nagyrét - Hárshegy - Jánoshegy - Makkosmária - Anna-rét - Normafa - Széchenyi-hegy - Mártonhegy - Kissvábhegy

A hűvösvölgyi Nagy-rét már a XX. század elejétől kezdődően kedvelt kirándulóhely, sőt a munkásmozgalom történetének fontos helyszíne volt. Különféle turistaegyletek nevével álcázva ugyanis itt jöttek össze megbeszélésre az illegális csoportok. Az építőmunkások évről-évre május elsején itt rendezték meg hagyományos ünnepségüket. A század második felében - a környék fokozatos beépítésének és a tömegközlekedési kapcsolatok fejlesztésének következtében - egyre kevésbé számított elszigetelt területnek. Több más kirándulóhelytől eltérően azonban sikerült megóvni a teljes körbeépítéstől, így többé-kevésbé megőrizte eredeti hangulatát. Családi piknikek vagy akár nagyobb rendezvények ideális helyszíne a Budapest II. kerületében megbúvó három hektáros rét. Rendszeresek a különböző rendezvények, sportesemények, a környék sportolni vágyó lakossága napi rendszerességgel jár ide futni, kocogni. Akadálymentesített, kerekesszékkel teljes hosszában végigjárható tanösvény szegélyezi a rétet. A közeli Hárs-hegy oldalában erdei tornapálya található.

 

A hűvösvölgyi Nagyrét

 

A Nagyrétre bizonyos ünnepekkor (talán Vasútas, vagy Bányásznapon) rendszeresen családosan kilátogattunk, de voltak iskolai nyaraló táborok és iskolai kirándulások is, amikor ott szórakoztunk. Szerettem odalátogatni, mert a szomszédos erdő, és a Petneházi rét felöl levezető mély vízmosás nagyon sok romantikus élményt adott. Mint kisgyermek mindég kikönyörögtem egy-egy lángost, vagy körhintázást, ez is emlékezetes élmény volt számomra. Később -- már felnőttkoromban -- megépítették az Úttörő Vasútat, Széchenyi hegytől fokozatosan hűvösvölgyig. Fiatalabb koromban érdekes színfolt volt a romantikus környezetben kanyargó (kezdetben még pöfögő) színes kis kocsik látványa, de aztán gyermekeim számára emberalakító tényezővé vált, mindketten éveken keresztül aktívan szolgáltak itt a vasútnál. Hiszem, hogy életük végéig kellemes emlékeket fognak őrizni magukban a szolgálat éveiről.

 

Az Úttörő- Gyermekvasút

 

          Hárs-hegy          Svábhegy - Nagyrét - Hárshegy - Jánoshegy - Makkosmária - Anna-rét - Normafa - Széchenyi-hegy - Mártonhegy - Kissvábhegy

A Nagy-Hárs-hegy hegycsúcs a Budai-hegységben, Budapest területén. Magassága 454 m. A hegy északkeleti oldalán, közvetlenül a csúcs alatt nyílik a Bátori-barlang. A János-hegyhez és a Normafához képest a Hárs-hegyi lejtők sokkal érintetlenebbek. A hegy tetején korábban egy fából készült kilátó állt, de elhanyagolták, és összedőlt. Ennek a helyére épült a ma álló Kaán Károly-kilátó, amelyen korábban emléktábla őrizte Kaán Károly emlékét, de ezt a rongálások miatt eltávolították.

A Kis-Hárs-hegy a Budai-hegységben, a II. kerületben található. A Nagy-Hárs-heggyel közös alapzaton álló, attól déli irányban fekvő kiemelkedés (362 m). A hegy déli lejtője nummuliteszes mészkövet tartalmaz. A Hárshegyi út irányában budai márga, a Szépjuhászné felé kiscelli agyag borítja a felszínt.

A vasból és fából készült, 6 m magas kilátó 1977-ben épült fel Makovecz Imre tervei alapján. Vázát egy lebetonozott vascső alkotja, melyen vasúti talpfákból két egymásba fonódó csigalépcsőt alakítottak ki. 2006-ban lezárták, majd 2008-ban (3 millió Ft-os felújítás után) újra megnyitották. 2012 óta tervezője nevét viseli (Makovecz-kilátó).

A Bátori-barlang (más néven Hárs-hegyi-barlang, Aranka-barlang, Báthory-barlang, Báthori-barlang, Nagy-hárshegyi-barlang) egy, a tengerszint felett körülbelül 440 méter magasban nyíló barlang Budapest II. kerületében. Ismert hossza 339 méter, függőleges kiterjedése 40,7 méter. Kataszteri száma: 4732-2. Valószínűleg a pliocén korszakban alakították ki a hévizek triász időszaki mészkőben, melynek felsőbb szakaszai átnyúlnak a hárshegyi homokkőbe. A gömbfülkéken túl számos képződmény (kalcit, borsókövek, cseppkövek) található benne. Néhány helyen hematit- és limonittartalmú telepek láthatók.

A Báthori-barlang járatai (Mi csak a felső bejárat néhány méteres kis üregébe jutottunk be, de az is nagy élmény volt)

A barlang Bátori (egyes források szerint Báthory) László pálos szerzetesről kapta a nevét, aki – a hagyomány szerint – a 15. század közepén, 20 éven át remetéskedett itt és a Bibliához magyar nyelvű magyarázatokat írt. (Téves az a hiedelem, hogy magyarra fordította a Bibliát.) Semmi köze a nemes Báthory családhoz, ezért írta nevét is az egyszerű írásmóddal. A Vasárnapi Újság 1878-ban arról tudósított, hogy a Hárshegy alatt talált, ismeretlennek hitt, a turista társaság egyik nőtagjáról Aranka-barlangnak elnevezett üreg századok óta ismert, s az megegyezik a Bátori-barlanggal.

A barlang egykori bejárata és emléktáblája.

A középkor óta feledésbe merült barlangot 1830-ban egy Tomola Nándor nevű kereskedő fedezte fel ismét. Tomola egy mécsessel világítva járta be a kusza, szerteágazó járatokat és térképvázlatokat is készített. Feltehetően neki köszönhető hogy Budaváros határozatban intézkedett a barlang elnevezéséről. A barlangról a Magyar Hírlap 1850-ben, majd Palugyay Imre 1852-ben tett említést. Később a kor neves geológusa, Szabó József is leszállt a mélybe, és arról számolt be, hogy a barlang folytatását mesterséges eltömés zárja el, amelyről feltételezte, hogy a budaszentlőrinci pálos kolostorral állhat összeköttetésben. 1879-ben Margó Tivadar ott több, akkor még a budai faunában különleges denevérfajt írt le.

A 20. században, 1911-ben a Zugliget Egyesület kezdeményezésére a főváros elöljárósága kitakaríttatta a barlangot, lépcsős lejáratot építtetett és a bejáratot díszes vasráccsal zárta le. A külső sziklafalon Bátori munkásságát megörökítő fekete márványtáblát, mellé üveges keretbe egy festmény másolatát helyezték el, amely a remetét a barlangban, munka közben ábrázolta. 1917-19 között Kadić Ottokár többször járt a barlangban és felmérte azt. Ekkor lényegesen hosszabb szakasz volt ismert, mint a II. világháborút követően (Bánya-szakasz, Piramis-ág). A barlang másodszori kiépítése 1931-ben Havran Imre iparművész tervei alapján készült el, amikor a bejárati terembe egy márványoltárt helyeztek el. Azt, hogy összeköttetésben állna a budaszentlőrinci pálos kolostorral, azonban az 1961–1974 közötti, először Szitár Ferenc, majd Vajna György barlangkutató szakembergárdája és önkéntesek által végzett alapos feltárás sem erősítette meg. A feltáró munkálatok során megtalálták a pálos kápolnát, a szerzetesi lakhelyet, és a lépcsősorokat, amelyek a közlekedést segítették. Gyönyörű cseppkőformái mellett gazdag őskori leletanyag került elő (többek között gyapjas orrszarvú, és gímszarvas csontvázak), de találtak benne Zsigmond, és Miksa korabeli ezüst érméket, Mária Terézia idejéből származó bronzpénzt is. A barlangot tehát a neolitikum, a rézkor, a bronzkor, és a középkor emberei is használták. Az 1700-as években bányászat is folyt itt, arany és ezüst reményében. A kutatás előrehaladtával, az iszonyatos mennyiségű kitöltésanyag kitermelhetősége érdekében, bányászati módszerekkel egy mesterséges bejáratot robbantottak a barlang főtermének alsó síkjában. Az így készült nyílásba csillepályát fektettek le, így meggyorsíthatták a majd' egy évtizedig tartó munkát. (Ezt a bejáratot jelenleg kőtörmelék és föld zárja el – a vasajtón kívül.) A barlangot kitöltő, részben már áthalmozott üledék eltávolítását a BSE Barlangkutató Csoport 1985-ig folytatta. Miután felelőtlen és amatőr kutatók több balesetet is szenvedtek, a barlangot, értékekben való gazdagsága és veszélyessége miatt, Vajnáék lezáratták a nyilvánosság elől. Jelenleg a barlang le van zárva; csak kísérettel látogatható. Ma az egykori szerzetesnek nincs emléktáblája a helyen, és a barlangra is csupán két felirat nélküli vasajtó utal, amelyekből az alsó majdnem teljes egészében el van torlaszolva.

 

A barlanghoz középiskolás koromban sokszor kirándultam, izgatott a föld alatti világ felfedezésének lehetősége. Nem tudtam a barlang izgalmas labirintusáról, se az aragonit kristályfalakról (pláne nem az esetleges aranyércről). A barlangot bazáró vasajtó még nem létezett. Az akkoriban bejárható rész csupán néhány méter hosszú volt, két irányban is omladékos (vagy szándékosan eltömött) szakaszban zárult. Ennek ellenére nagyon érdekes volt a belső üreg falára felkapaszkodni, reméltem, hogy valamilyen rést, vagy kristályt találhatok. Nem találtam, de az inaskalapácsomat utolsó "expedíciómon" a barlangban felejtettem. Újabb célzott kirándulásra (főleg az elvesztett kalapácsért) valami miatt nem került sor, aztán később már meg is feledkeztem az ott hagyott szerszámról.

 

          János-hegy          Svábhegy - Nagyrét - Hárshegy - Jánoshegy - Makkosmária - Anna-rét - Normafa - Széchenyi-hegy - Mártonhegy - Kissvábhegy

A János-hegy a Budai-hegység második legmagasabb csúcsa (a Nagy-Kopasz után), egyben Budapest legmagasabb pontja és egyik legismertebb kilátóhelye. Teljes körpanoráma nyílik az 527 méter magas csúcsról. A hegyet alkotó kőzet a triász kori dolomitra települt dachsteini mészkő. A János-hegyen 160-180 éves bükkös és kocsánytalan tölgyes erdő maradt meg napjainkig. A gyertyános-tölgyesekben a Budai-hegység első kora tavaszi virága, a téltemető virágzik.

Nevének eredetét illetően több magyarázat is van. A hegyet korábban Pozsonyi-hegynek hívták, mivel állítólag odáig is el lehetett látni a tetejéről. A csúcson a 19. század elején már állt egy Szent János-szobor. Mai neve csak az 1900-as évek elején rögzült; ma az északnyugati vonulat neve Pozsonyi-hegy. A „János” nevet vagy a korábbi Szent János-szoborról, vagy Óvári János grófról, Budavár 1318–37 közti rektoráról kapta.

Az Erzsébet-kilátó a János-hegy tetején, a város legmagasabb pontján áll. A János-hegy a 19. század közepétől kedvelt kirándulóhelye Buda és Pest lakóinak. Legnevezetesebb látogatója 1882-ben Erzsébet királyné volt. Ennek a látogatásnak az emlékére emelték 1908–1910 között a hegyet koronázó Erzsébet-kilátót, amit 1910. szeptember 8-án avatott fel Budapest akkori polgármestere, Bárczy István. A kilátó felépítményének alapja az ország egyik legrégebbi vasbetonszerkezete. A kilátó megépítésének ötletét 1902-ben Budapesten a szállodások és vendéglátók 31. nemzetközi kongresszusán Glück Frigyes, a rendezvény főszervezője javasolta. Az eredeti tervet Klunzinger Pál, a főváros mérnöke készítette, amit azután Schulek Frigyes dolgozott át neoromán stílusban. A négyteraszos, kerek alaprajzú kőtorony 23,5 méter magas. Stróbl Alajos Erzsébet királynéról mintázott szobra a kilátótorony előcsarnokában van felállítva, ahol szecessziós mozaikképeket is elhelyeztek a királynéról, Kölber Dezső és Tardos Krenner Viktor műveit; a mozaikdíszeket Róth Miksa készítette. Emléktábla őrzi a kezdeményezők és támogatók nevét is. Az épület tetejére 101 lépcsőből álló csigalépcső vezet fel. 2005-ben teljesen felújították a teljesen lepusztult és statikailag is elöregedett műemlék kilátótornyot. A kilátóból jó időben (megfelelő széljárás mellett) néha a Magas-Tátra hófedte csúcsai is láthatóak. Téli szmogos napokon gyakori, hogy miközben Budapestet sűrű köd fedi, a János-hegyen ragyogó napsütés van. Egyik téli kirándulásunkon a Normafa úton haladva a felhőréteg fölé kerültünk. Meglátva távolba a ragyogó felhőzet fölé emelkedő kilátót, az egyik gyerek kétségbe kiáltott fel: "Angyal, angyalt látok!" És valóban a távoli kilátó -- tetején az ötágú csillaggal -- egy kiterjesztett karú személynek tünt.

Erzsébet királynét -- a mi Sziszinket -- nagyon szerették őseink, gyönyörű kilátónkat róla nevezték el

 

Az Erzsébet-kilátó száz éve közismert kirándulóhely, mely a Budai-hegységbe tartozó kupola formájú hegy tetején, 527 méteres tengerszint feletti magasságon áll. A kilátótorony építése előtt a hegytetőn egy alacsony, fából készült emelvény állt, amit 1908-ban bontottak le. A kőből készített kilátótorony építésére gyűjtés indult, aminek során 51 000 korona gyűlt össze. Az építkezéshez szükséges köveket a hegy előtt elterülő lapos tetőről épített kötélpályával szállították a helyszínre, míg a vizet puttonyos kocsikon szállították fel a Svábhegyről. Az építkezéshez haraszti és borosjenői mészkövet használtak fel. A felépült kilátótornyot 1910. szeptember 8-án adták át a közönségnek, és Erzsébet királynéról nevezték el, aki 1882-ben járt a hegyen. A neoromán stílusban épült, kör alaprajzú építmény 23,5 m magas és 100 lépcső vezet fel a legfelső szintre. Az alapnál az épület kerülete 53 méter, majd a felére csökken. A negyedik teraszról tiszta időben 75–80 km-es körkilátás nyílik, ritka tiszta időben a Magas-Tátra csúcsai is kivehetők. A szocializmus éveiben a kilátó tetején messzire világító vörös csillag volt. A rendszerváltás után ezt eltávolították. Az 1990-es évekre az egész kilátó állaga leromlott, életveszélyes állapota miatt a felső szinteket a látogatók elől lezárták, teljes felújítására 2001 és 2005 között került sor.

 

Emléktábla -- és a szimbólumok harcaképen felszerelt vörös csillag

 

Szerettem a kilátóba látogatni, jópofának éreztem a kettős lépcsőit (fel- és lejárat), az ablakoknál kialakított ülőfülkéket, a terraszokon elhelyezett nagy fémtáblákat, amiken gravírozva lehetett látni a látképet, feliratozva a fontosabb látnivalókat. Külön élmény volt a legfelsőbb szintre felkapaszkodni, érezni: most tényleg a "csúcson vagyok!" Valami ilyesféle érzés lehet a hegymászók gyönyöre is: Előttem a világ!

 

          Anna-rét          Svábhegy - Nagyrét - Hárshegy - Jánoshegy - Makkosmária - Anna-rét - Normafa - Széchenyi-hegy - Mártonhegy - Kissvábhegy

Az Anna-rét a Budai-hegység egyik legkedveltebb kiránduló helye. Az Anna-rét télen és nyáron egyaránt közkedvelt kirándulóhelye a budapesti gyerekeknek. A 70-es években még két sífelvonó is működött a rét város felé eső oldalán. Napjainkban a laposabb részeket a sífutók, míg a lankás a Szent Anna kápolna felé eső eső részét a szánkózók lepik el. A rét felső részén a Pilisi Parkerdő Zrt. által felállított fa játékok vonzzák a gyerekeket. Állandóan láthatók itt óvodai csoportok, amelyeket külön buszok hoznak fel a jó levegőjű játszótérre. A Szent Anna kápolna közelében több tűzrakhely és egy nyomós kút csábítja szabad tűzi főzésre, grillezésre a kirándulókat.

Az Annarét és Normafa környéke mindég túra-, sport-, pihenő- és zarándok célpont volt

Nagyon gyakran mentünk ide fel. Volt a kút közelében egy törzshelyünk, mindég oda telepedtünk le. Kellemes fű volt ott, egész nap találtunk árnyékot. Sokszor innen mentünk el a közeli síugró-sánchoz, a Disznófő-forráshoz. Szerettem a réten található dús bokrokban bújkálni, az erősebb ágak közé felkapaszkodni. Szép és romantikus világ volt. Mindég elgondolkoztatott az Anna-kápolna kis oldalfülkéjében kiállított tuskó, amelyen a hasítás mentén nagyon finom női arc éle volt látható. Valóban égi jelnek mutatkozott számomra, gondolom az egykori favágó számára is, de minden arrajáró zarándoknak és turistának is. Kár, hogy az elfogult vandalizmus a régi kápolnával együtt ezt is eltüntette.

Minden évszakban szemet-szívet gyönyörkdtető táj várt mindenkit

Az Anna-rét volt a 18. századtól kezdődően Budakeszi szőlőtermelő lakosságának kedvelt kiránduló és zarándok helye. 1825-1830 között megépítették a rét szélén a Szent Anna kápolnát. A kápolna hamarosan nagyon népszérűvé vált. Anna napokon zarándoklatokat vezettek a kápolnához Budakesziről és az angolkisasszonyok Zugligeti zárdájától, iskolájától. Az Angolkisasszonyok zugligeti kolostorától és iskolájától az apácák kezdeményezésére a diáklányok közreműködésével egy monumentális vadgesztenye fasort ültettek. Ez a fasor a Zugligeti utat a Disznófő utat követve a Disznófő-forrást érintve a zárdát teljes hosszban összekötötte az Anna-réti kápolnával. A fasor egyes részei még itt ott láthatók a Zugligeti út mentén és az Szent Anna kápolna közelében. A Disznófő út menti részét a XII. kerületi önkormányzat 2009-ben kivágatta. Sajnálatos módon potlásáról csak nagyon rövid szakaszon gondoskodtak. A google map-on még szépen kirajzolódik a egykori fasor néhány, az erdős részen megmaradt, példányának konturja a gesztenyefa lombkoronájának eltérő színének köszönhetően. A második világháborút követően vasárnap délelőttönként szentmisét tartottak a kápolnában, míg 1952-53 körül egy munkásmozgalmi nagygyűlést követően lerombolták azt. A rendszerváltást követően 1992-ben a Budapest-Zugliget Egyesület megalakulásának 100. évfordulójára a Salamin család felépítette a régi kápolna helyén a ma látható kisebb méretű kápolnát.

Szent Anna kápolna

Világ Királynője engesztelő kápolna. A Szent Anna kápolna mellett egy emléktábla jelzi, hogy 1944-ben a közelben rakták le egy másik kápolna a Világ Királynője engesztelő kápolna alapkövét is. Ennek a kápolnának az alapjait a kápolnától 60-70 méterre északra ma is megtaláljuk egy facsoport jótékony takarásában. A Világ Királynője engesztelő kápolna építésére a főváros vezetése 1942-ben adományozta az Anna-rét északi részének területét, Serédi Jusztinián bíboros két évvel később hagyta jóvá a kápolna felépítését. Az építkezést 1944. december 8-án kezdték el, sajnos alap egyes részein kívül semmi sem épült meg belőle. A Szent Korona Lovagrend alkotmányának 26§-sában a 2. bekezdés rögzíti a lovagrend céljai között az Anna-réti Világ Királynője engesztelő kápolna fel-, illetve újraépítését. 2013 július 16.-án a Magyar Közlönyben megjelenő kormányhatározat a Normafa Park beruházás keretében rendelkezik az engesztelő kápolna építéséről.

Natalia nővér -- Az alapítás emléktáblája és a Kápolna tervvázlata

 

Szarvas-kút. Az Anna-rét északkeleti sarkától 30-40 méterre egy idős facsoport tövében található a felette elterülő tetőnek a Hármaskút-tetőnek nevet adó 3 forrás (kút) egyike a Szarvas-kút. Nevét a hagyomány szerint onnan kapta, hogy Mátyás király ezen a környéken elterülő vadasparkjának szarvasai ide jártak inni. A 19. században a budai hegyoldal szőlőbirtokai egészen idáig felnyúltak és a többi budai forráshoz hasonlóan a szőlőművesek fontos víznyerő helye volt ez a forrás is. A 20. század közepén még mint időszakos forrásnak az év egy részében volt vize. Napjainkban csak a jó szemű kíváncsi kirándulók találják meg az egykori kútfoglalatot az erdőben.

 

Disznófő. A Disznófő-forrás Budapest XII. kerületében, a Szilassy út 18. szám alatt található. 378 méter magasan fakad a Hármaskút-tető keleti oldalában lévő Harang-völgy bal oldalában, pannon homokkő rétegekből. A vízhozama 3-10 l/perc, a víz hőmérséklete 7,5-8°C, az oldottanyagtartalma 704mg/l.

 

A török időkben a forrás környéke a szájhagyomány szerint a budai basák háremhölgyeinek nyaralóhelye volt. Ők a forrást megérkezésükkor Király-forrásnak ismerték, és mint több más magyar név esetében is, részben meghagyták eredeti nevét, vagy lefordították azt török nyelvre. Így a Király-forrást „Királ bunár”-nak, illetve a Király-domb nevével együtt „Királ bunár bain”-ként ismerték. A törökök kiűzésükkor romboltatták le az épületeket és a forrás 1686 után a Sauwiese, illetve Saukopf neveket kapta. A forrásháza az 1820-as évek végén épült, az 1890-es években pedig egy vasból készült csorgófejet kapott, ami egy vadkanfejet ábrázol. Ezt 1955-ben lebontották, majd később eredeti formájában helyreállították és megoldották a vízelvezetést is, amit egy majdnem 30 méter hosszú falazott alagút gyűjt össze és vezet be közvetlenül a főváros csatornahálózatába.

 

Disznófő jelenleg és egy régi festményen. Szarvaskút.

 

Az 1847. évi dűlőkeresztelő alkalmával a Mátyás-csorgó nevet kapta, de ez nem ment át a köznyelvbe. I. Mátyás magyar király vadászkastélya a Zugligetben, a forrás közelében állt. A kastély vízellátását ez a forrás szolgáltatta. A Disznófő-forrás népszerű kirándulóhely, vendéglő is áll itt Disznófő vendéglő néven, ami az 1840-es években épült, és a nevét a kútház homlokzatán lévő vas vadkanfejről kapta. 1857-ben már igen népszerű volt, befogadóképességét 600 fősre növelték. 1990-91-ben 120 fő ellátására volt képes. A forrás ma magánterület.

          Normafa          Svábhegy - Nagyrét - Hárshegy - Jánoshegy - Makkosmária - Anna-rét - Normafa - Széchenyi-hegy - Mártonhegy - Kissvábhegy

Az egyik legenda szerint Mátyás király születésekor hajtott ki a nevezetes fa. Egy lehetséges magyarázat szerint egykor a Normafánál vámolták meg a környező falvakból Budára érkező árut. A különböző portékákra más és más norma (díj) volt kiszabva, amelyet itt kellett fizetni. A nagy fa alatt lerovandó norma szó idővel összekapcsolódott a bükk- matuzsálem nevével. A 19. században már vénségesen vén és odvas, viharvert fa lehetett. Német neve: „Wetterbaum” is arra utal, hogy már sok viharos szelet, villámcsapást élt túl az öreg bükk, magyarul pedig, Viharfának hívták. Kedvelt kirándulóhely lett, írók, költők, művészek gyakran látogattak ide. Az úgynevezett norma napokon, amikor nem volt színházi előadás, az illusztris művész és színész társaságok e festői környezetben ünnepelték szabadnapjukat. A másik legelterjedtebb történet szerint e híres fa alatt adta át Nyáry Pál, a kor ismert intendánsa 1840-ben Schodelné Klein Róza világhírű operaénekesnő részére a közönség ajándékát, egy ezüst sarlót. A primadonna örömében dalra fakadt és elénekelte az operairodalom egyik legszebb áriáját Bellini Norma c. operájából. Az arisztokrata közönség és a gazdag német polgárok istenítették a művésznőt, színésztársai azonban meglehetősen utálták, ami nem volt véletlen. Schodelné Klein Rozália ugyanis az akkori körülmények között elképesztő sztárgázsit – 500 pengő forintot – kért és kapott a Nemzeti Színházban, ami mellett Déryné 100 forintos fizetése alamizsnának tűnt és ezenfelül pedig, „megkülönböztetett bánásmódot” kívánt, sőt követelt: bécsi zenekart, drága díszleteket, párizsi ruhákat, amit a szegényesen tengődő pesti magyar színtársulat nem sokáig tudott biztosítani. Többen miatta hagyták el a színházat, és nem sokkal a Viharfa alatti fellépése után ő is külföldre távozott…

Normafa

A Normafa azonban maradt, csak 1927 nyarán végzett vele végleg egy villám. A város vezetése akkor megpróbálta a legendás fát holtában is megőrizni. A tönköt a Margitszigetre szállították azt remélve, hogy a karsztforrás meszes vize konzerválja majd. Időközben azonban megfeledkeztek róla, a vízesés falához támasztott törzset a rárakódott, vastag mészbevonat elválaszthatatlanul odakötötte a falhoz, ma is ott látható. Emlékére a főváros 1962-ben egy új bükkfát ültetett és emléktáblával jelölte meg a nevezetes helyet.

Normafa-emléktáblák és a Margitszigeti vízesés

A Normafánál általában csak áthaladtunk az Annarét, vagy Jánoshegy, esetleg Makkosmária felé túrázva. Általában a menedékház környékén sok ember volt, a vendéglő és az autóbusz végállomás miatt. Abban a tömegben nem éreztük volna jól magunkat, ezért aztán gyorsan tovább haladtunk. Az Annarét tájékán az emberek már letelepedtek, napoztak, szunyókáltak, kártyáztak, vagy valamilyen társasjátékot játszottak. A Normafától délnyugatra elterülő erdőrészt, és az onnan délre ereszkedő dombságot Csillebércnek nevezik, mellette az Irhás árok romantikus völgye húzódik. Középiskolás koromban gyakran kirándultam az Irhás-árokba, bár oda már nagyon magasra felfurakodtak a telkek és nyaralók. Egyes szakaszain azonban akkor még őrizte a régi romantikáját. Csillabércen létesítették az Úttörővárost, az úttörőmozgalom nemzetközi üdülőtelepét.

Itt, a közelben található a MTA Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézete, amelyet a második világháború előtt leginkább „Svábhegyi csillagvizsgáló” néven emlegettek. A Konkoly Tege úton találjuk a Magyar Tudományos Akadémia Csillagvizsgáló Intézetét (1 buszmegálló Normafa irányában). Konkoly Tege Miklós híres magyar csillagász volt, 1871-ben alapította az intézetet saját birtokán, Ógyallán. Az volt az ország elsõ csillagvizsgálója. Halála után az államnak ajándékozta. Mikor Csillebércen megépült ez a csillagvizsgáló, méltán kapta az utca az Õ nevét. (Forrás: http://www.c3.hu/ )

Az MTA Központi Fizikai Kutatóintézet (röviden: KFKI) a Magyar Tudományos Akadémia öt kutatóintézetének telephelye Budapesten, Csillebércen található. Korábban egyetlen intézmény volt, amit Központi Fizikai Kutatóintézet néven alapították 1950-ben (innen a rövidítés). 1992. január 1-jén vált szét öt intézménnyé. A telephely fenntartásáról azóta a KFKI Üzemeltető Kft. gondoskodik. Ezeken kívül több, részben a korábbi KFKI-ből kivált, főként technológiai és informatikai cég is a telephelyen működik, világviszonylatban is egyedülállónak mondható, nagyrészt természetes erdei környezetben. Az intézet legfontosabb részlegei kezdetben az atomfizikai Simonyi Károly, radiológiai Bozóky László és kozmikus sugárzási osztálya volt Jánossy Lajos vezetésével. Az intézet méreteivel illeszkedett a számos hasonló szovjet és nyugati (nála nagyobb) intézetek sorába.

Kutató-reaktor és TPA-számítógép

 

1956-ban kormánydöntés alapján Pál Lénárd vezetésével kezdték építeni a kísérleti reaktort, amit 1959. március 25-én helyeztek üzembe. 1971-től a KFKI részt vett a Paksi Atomerőművet előkészítő kutatásokban, az erőmű első blokkját végül 1982-ben helyezték üzembe. Az 1970-es években és az 1980-as években sorozatban gyártották az akkor Cocom-listás DEC VAX és MicroVAX gépeinek másolatait, a saját fejlesztéssel megnövelt gyorsaságú TPA-számítógépeket. A KFKI 1985-re érte el létszámfejlődése maximumát, a Magyar Tudományos Akadémia akkori kb. 3000 tudományos besorolású alkalmazottjából mintegy 600 dolgozott itt. Az 1980-as évek közepén megtört a lendület, intenzív belső viták folytak arról, hogyan tovább, általában az alapkutatások súlya volt a kérdés.

 

          Szécheny-hegy          Svábhegy - Nagyrét - Hárshegy - Jánoshegy - Makkosmária - Anna-rét - Normafa - Széchenyi-hegy - Mártonhegy - Kissvábhegy

A Széchenyi-hegy a Budai-hegység egyik kiemelkedése Budapest XII. kerületében, melynek tetején egy fennsík terül el. A 427 m magasan fekvő fennsík gróf Széchenyi István 1860-ban bekövetkezett halála után kapta a nevét. A hegy Budapest megalakulása (1873) után fokozatosan egyre népszerűbb lett a gazdagabbak körében, számos villa épült a környéken, mely jellegét máig is őrzi a terület. 1890-ben átadták a Budapesti Fogaskerekű Vasút új, Svábhegytől meghosszabbított szakaszát, amivel jóval könnyebben elérhetővé vált a terület. 1948-1949-ben a kommunista államvezetés a budai hegyekben, Széchenyi-hegy és Hüvösvölgy között építtette fel az akkori Úttörővasútat (ma Gyermekvasut) egyrészt szórakoztató, másrészt a jövő vasutasait kinevelő célzattal. A kisvasút nagy népszerűségre tett szert, fontos nevelő eszközzé vált (ma is az) és a családos kirándulások elsőrendű célpontja.

Annak idején az Úttörővasutat sokszor meglátogattuk, amikor fiam, vagy lányom szolgálatban volt. Szívmelegítő érzés volt látni a gyermekeket, amikor a szigorú szabályoknak megfelelően szolgáltak: jelentettek, naplóztak, indítottak, jegyet kezeltek, váltót állítottak, stb. Ilyenkor időnként a szolgálati helységekbe is bemehettünk. A Széchenyi-hegy egyébként az erős beépítettsége miatt hétvégi kirándulásokra, piknikezésekre nem volt alkalmas, túrák alkalmával átmentünk rajta. A Fogas végállomásától az Anna-rétig sétáltunk az árnyas, csendes utakon ilyenkor.

Nosztalgia-fogas és Gyermekvasút

 

A Gyermekvasút Széchenyi-hegy állomásától néhány száz méterre magasodik a Széchenyi-hegyi adótorony. A második hazai televíziós próba-adás 1955 júniusában a Szabadság hegyen, az egykori Hargita szálló melletti a Magyar Posta Kísérleti Intézetben történt. A Magyar Televízió 1-es csatornája 1957-ben kezdte meg sugárzását. 1955-ben pedig megépült az első, 60 méteres Széchenyi-hegyi torony. A toronyépület építészmérnöke rokonunk, Székely László volt. A rendszeres TV-adás csak 1958-tól indult meg, addig csak tesztüzemben működött az adótorony. 1971-ben kezdődött meg a 2. csatorna adása. 1975-ben állították fel a régi épület mellé az azóta 192 méter magasra nőtt antennatornyot, amely a földi televízióadásokon kívül rádióadókat is sugároz.

 

          Márton-hegy          Svábhegy - Nagyrét - Hárshegy - Jánoshegy - Makkosmária - Anna-rét - Normafa - Széchenyi-hegy - Mártonhegy - Kissvábhegy

Mártonhegy egybeírva Budapest egyik városrésze a XII. kerületben. Nevét az itt található Márton-hegy után kapta. A városrész névadója a 285 méter magas Márton-hegy. Egykor egy Szent Márton tiszteletére épített kápolna állt itt, innen kapta nevét. 1789-ben Martinsberg néven említik, 1847-ben a dűlőkeresztelő során magyarosították a nevét, azóta Márton-hegy, amit a mai városrész is átvett egybeírt formában. A Farkasréti temető felett található Mártonhegy városrész a sváb-hegyi hegycsoport legdélebbi nyúlványát alkotja. Nevét a 285 méter magas hegyről kapta, annak elnevezése pedig egy XVIII. századi, apró, Szent Mártonnak emelt kápolnától eredeztethető. A Mártonhegy a legrégebbi városrészneveink közé tartozik, már egy 1789-es telekösszeíráson is így szerepel a térképeken, akkor persze még németül (Martinsberg). Csak a Dűlőkeresztelő során, 1847-ben kapta a ma is használatos Mártonhegy nevet.

 

Mártonhegy, Szent Márton kápolna éz Szent Márton zarándokút

 

A városrészt a Csorna utca, a Tamási Áron utca, a Bürök utca, a Denevér út, a Mártonhegyi út és a Hangya utca határolja. A területet csak a Mártonhegyi út (amely 1886-ban kapta a nevét) kiépülésével kezdték el „felfedezni”. A valódi benépesülés a XX. század derekán zajlott, de igazából még a hetvenes években is főleg hétvégi házak álltak ezen a részen. Mára szinte az egész Mártonhegyet kisebb társas- és családi házak tarkítják. A rohamosan növekvő számú lakosságban hamar felébredt az igény, hogy gyermekeit a közelben taníttathassa – 1957-ben hivatalosan is megszületett a döntés, hogy a Mártonhegy iskolát kap. Az akkor üresen álló Mártonhegyi út 34. alatti telket szemelték ki, e terület tűnt a leginkább központi fekvésűnek az elszórt házak között. Két esztendő alatt (1959–61) épült fel az új iskola, amelynek létrehozásában valószínűleg az is közrejátszott, hogy ekkor már állt a Thomán István utcai katonai lakótelep.

 

Az iskola eleinte csak alapszintű oktatási intézményként működött. A tizenhat termes épület építészetileg szépen illeszkedett lejtős környezetébe. Hamarosan azonban szűkösnek bizonyult, így 1972-ben nekiláttak a bővítésének, aminek eredményképpen elnyerte mai arculatát. Az Ormódi utca felől impozáns lépcső vezet a bejárathoz, az épület oldalán pedig ekkor kapott helyet Lessenyei Márta táncoló leányokat ábrázoló szobra, valamint Tamási Áron, az iskola névadójának portrészobra. Visszakanyarodva Mártonhegy távolabbi múltjához: a budai hegyek nagy részéhez hasonlóan e területen is a szőlőművelés dominált évszázadokon keresztül. Az itt termelt bor természetesen egyet jelentett mind több kisvendéglő megnyitásával, ami – még inkább érthető módon – egyre gyakoribb kirándulásra csábította a budai polgárokat. A XIX. században igen népszerű volt például a Sipos vendéglő, a Szürke Csacsi, a Fülemüle Fészek vagy az Arany Flaskó. A szőlőművelés időszakából származik a Bürök utcai Szent Márton-kápolna, amelyet nemrég újítottak fel.

 

Mi a Mártonhegyi út - Tálya utca - Költő utca találkozásánál nagyon sokszor töltöttünk igen kellemes vasárnap délutánokat. Később a csapatomat is sokszor vittem erre a tájékra, izgalmas játékokkal gyorsan múltak azok a rövid órák, amire otthonról engedélyt kaptunk.

 

A Mártonhegy Szent Márton toursi püspök nevét őrzi, ahogyan az ötvenes években kialakított Mártonfa és Mártonlak utca is. Az előbbi egy zsákutca, és feltehetőleg az azonos nevű Baranya megyei település ihlette elnevezését, az utóbbi viszont egy már nem létező, a helyiek által Márton-lakként ismert villaépületre emlékezik. Az 1960-as években tucatjával jelentek meg a kocka formájú, lapos tetős társasházak, gyakran jócskán túllépve az engedélyezett beépíthetőséget és méreteket. Az utolsó nagyszabású lakásépítkezésnek a 80-as évekbeli Monimpex lakótelep létrejötte számít a Tállya utcában. A különböző munkálatok során több esetben XIX. századi, elhagyott és elfeledett borospincékre bukkantak. A Mártonhegyi út 31. alatti telek fásítása során például az egyik reggel a lakók arra ébredtek, hogy a frissen ültetett fák eltűntek a föld színéről. Egy hatalmas üreg tátongott a helyükön – kiderült, hogy a facsemeték néhány méterrel lejjebb, egy egykori borospincébe zuhantak. (Balázs Attila)

 

          Kissvábhegy          Svábhegy - Nagyrét - Hárshegy - Jánoshegy - Makkosmária - Anna-rét - Normafa - Széchenyi-hegy - Mártonhegy - Kissvábhegy

Kissvábhegy egybeírva Budapest egyik városrésze a XII. kerületben. A Kis-Sváb-hegy után kapta a nevét. A városrész névadója a 258 m magas Kis-Sváb-hegy, ahonnan Buda visszavívásakor, 1686. szeptember 2-án a sváb tüzérség megadta a jelet az utolsó rohamra. A hegyet 1950-ben Martinovics Ignácról nevezték el; eredeti nevét 1991-ben kapta vissza. A Kissvábhegyen kijelölt, 0,88 hektár területű természetvédelmi területen megtalálható több, a környező kertekből származó növényektől lassan visszaszorulóban lévő védett növényfaj. Előfordul itt a tarka nőszirom, a leánykökörcsin, a hegyi árvalányhaj, a meténg, a csillaghúr, a sömörös kosbor, a pettyegett tüdőfű.

A 7,2 hektáros természetvédelmi terület, a 259 méter magas dombtetővel, a történelem állandó tanúja volt. A Várhoz és a városhoz való közelség mindig kiemelt stratégiai szerepet osztott a Budai-hegység e legkeletibb nyúlványára. Buda visszavívásakor például sváb ágyúk lőtték innen a Várat. A döntő rohamot jelző ágyú is innen dördült el. Állítólag ekkor született a Sváb-hegy név is, amely eleinte csak a Kissvábhegyre vonatkozott, aztán lassan széltében-hosszában elterjedt a hegyen. Ezért az eredeti terület neve kiegészült a „kis” jelzővel.

A második világháborúban ismét a harcászati szempontok kerültek előtérbe, és a hegy tetején légvédelmi löveget állítottak fel. A talapzatul szolgáló betonemelvény ma is látható. Korábban – úgy hírlik – innen az egész városra kiterjedő körpanoráma nyílt, amelyet azonban a felnövekvő erdő mára erősen felszabdalt.

A természetvédelmi oltalmat, amelyet a fővárosi közgyűlés 13/1991. (VI. 6.) határozata rögzített, és nyolc évvel később a kerületi önkormányzat 32/1999. (VII. 22.) számú rendelete erősített meg, nem a panoráma indokolja. A hegyet átszelő gyalogutakat és csapásokat járva ismerhető meg legjobban a védett terület. Északról felhagyott kőfejtőt rejt a meredek hegyoldal, amelyet mára részben meghódított az erdő. Ezeken a meredek, omladékos oldalakon maradt meg legjobban az eredeti – és természetvédelmi szempontból legértékesebb – növénytársulás, a karsztbokorerdő.

A hegy nagyobb részén a környező kertekből származó növények felhígították az eredeti növényzetet, és kiszorították annak érzékenyebb fajait. Aki ma sétál itt, galagonyákat, kőriseket, borbolyát, bodzát, juharokat és fenyőket lát. A védett tarka nősziromra vagy a leánykökörcsinre csak alapos kutatás után lehet rálelni. A hegyi árvalányhaj is az egyre fogyó kis sziklagyep foltok növénye. A bokrok alatt azonban sok vadvirág nyílik. Az árnyékkedvelő meténg ötszirmú, kék virágokat bont. A napsütésben fehéren ragyognak a csillaghúr virágai, de a pettyegett tüdőfű lilába hajló virágait is felfedezhetjük. A „pettyegett” melléknevet a levelek foltjairól kapta, amelyek révén az elvirágzás után is könnyen felismerhető ez a gyógynövény.

A növényeken kívül menedéket talál itt a legtöbb kerti énekesmadár, a leggyakoribbak a rigók és a cinkék. A talajból kibukkanó sziklákon gyíkok sütkéreznek. Számukra a bokros bozótos valóságos éléskamra. Se szeri, se száma a virágok körül zümmögő, vagy a talajon kutató rovaroknak. A leglátványosabbak a fémeszöld rózsabogarak és a nehéz repülőként zúgó kék fadongók.

 

A Kissvábhegyre csak képzős koromban kirándultunk néhányszor. Ez a vidék híres volt arról, hogy egy fiatalember gyerekekkel indián csapatot hozott itt létre. Ez veszélyes vállalkozás volt, mert a kommunisták szigorúan üldözték az ilyesféle (a cserkészetre hasonlító) szerveződéseket. Mi ezt a történetet csak suttogó propagandából ismertük, a mi csapatunk nem volt ilyen szigorúan szervezett együttes, létszámunk is kicsiny volt, szervezetünk se volt. A Kissvábhegy inkább mint az egykori kőbánya volt kutatási területem. Találtam is egy barlang-hasadékot, meg egy sziklafelületet, amit kristályréteg borított. Néhány kirándulás erejéig látogattam meg ezt a területet. Egy magánterület jelleget mutatott, az odavezető út is sorompóval jelzett magánút volt, ezért aztán nem látogattam meg többször (de az igazság az, hogy sok fölfedeznivalót se találtam ott).

 

          Makkosmária          Svábhegy - Nagyrét - Hárshegy - Jánoshegy - Makkosmária - Anna-rét - Normafa - Széchenyi-hegy - Mártonhegy - Kissvábhegy

A hiteles történet szerint 1731-ben egy Traub János nevű legény a budakeszi határában fekvő szőlőkbe igyekezett, mikor egy útszéli tölgyfánál Krisztus arca jelent meg előtte. Traub később megbetegedett, majd gyógyulása után egy Falconeri nevű olasz származású budai festőtől vásárolt egy a Gyermekét tápláló Szűzanyát ábrázoló olajfestményt és a képet az útszéli tölgyfára helyezte. Hamarosan mások is látogatni kezdték a helyet és Acsádi Ádám veszprémi püspök kivizsgáltatta az eseményeket, majd engedélyezte, hogy a szentképet nyilvános tiszteletben részesítsék. Később az összegyűlt adományokból kis kápolnát építettek a szentkép fölé, melyet a közelben élő két remete gondozott. A népszerű zarándokhelyen az Óbudán működő Trinitárius szerzetesrend egytornyú templomot és egy kis kolostort épített.

A rend, „A Fogolykiváltó Szűzanya Szentháromságról nevezett Rendje" a török ellen folytatott harcok idején egész Dél-Európában a fogságba esett keresztények kiváltásán fáradozott. Pénzt gyűjtöttek és sok esetben a szerzetesek saját magukat cserélték ki egy-egy hadifogolyért. Koller Ignác veszprémi püspök 1768-ban szentelte fel a templomot tízezernél is több zarándok jelenlétében. A templomban elhelyezték a tölgyfa törzsét, valamint a szentképet. Miután II. József császár 1784-ben a Fogolykiváltók Rendjét is feloszlatta, a virágzásnak indult Mária-kegyhelyet is bezárták és a kegyképet, valamint a fatörzset a budakeszi plébániatemplomba szállították. A kolostor és a templom világiak kezére került és néhány évtized alatt rommá lett.

 

Máriamakk templomrom -- vendéglő a templommal szemben -- az újjáépített kegytemplom

Az első világháború alatt Miller József budakeszi plébános a templomromot a hozzátartozó kolostorral együtt az egyház számára visszavásárolta. A második világháború előtt néhány évvel a Fájdalmas Szűzanya tiszteletére alapított Szervita Rend papjai kezdtek újra szentmisét mondani vasárnapokon és Mária-ünnepeken a romokból összeállított kis kápolnában. A háború alatt és után mind többen jöttek ide hadifogoly hozzátartozóikért imádkozni és meghonosodott a Fogolykiváltó Boldogasszony tisztelete. A hívek adományaiból és munkájából a szervita atyák 1938 és 1947 között felépítették a jelenlegi templomot, melyet 1950-ben Shvoy Lajos székesfehérvári püspök szentelt fel. Újra elhelyezték a Budakeszi plébániatemplomban őrzött fatörzset és kegyképet.

Kegytemplom kívül-belül, a kegykép és a fatörzs fülkéje

A szerzetesrendek feloszlatása miatt 1950-ben távozni kényszerült szervita atyák helyébe, az egyházmegye keretébe felvett P. Tamás János jezsuita atya vezette a kegytemplomot 33 esztendőn át. Az 1964-ben felújított templomot jelenleg a Domonkos Rend működteti. A háborús idők elmúltával a kegytemplomban továbbra is a „foglyokért" imádkoznak, a kábítószeresekért, alkoholistákért, a testiség-, a szerencsejátékok- és minden más káros szenvedélyek rabjaiért.

(Tartalomjegyzékhez  --  Gyermekkorom)     Sashegy < Svábhegy  > Ördögárok  

-----------------------------

http://budapest-varosreszei.tisztafriss.hu/budapest-varosreszei/

http://www.hegyvidekujsag.eu/archivum/archivum-2007-xxxvii/kissvabhegy

http://hu.wikipedia.org/wiki/Kissv%C3%A1bhegy

http://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A1rtonhegy_(Budapest)

http://www.hegyvidekujsag.eu/archivum/archivum-2012-majus-22/hegyvideki-varosreszek

http://battaplebania.web0.vhost.hu/category/szent-istvan-korus/page/3/

http://www.viasanctimartini.eu/hireink/2011-november-5-via-sancti-martini-budapesten---szent-marton-nyomaban-budapesten

http://hu.wikipedia.org/wiki/J%C3%A1nos-hegy

http://hu.wikipedia.org/wiki/Erzs%C3%A9bet-kil%C3%A1t%C3%B3

http://hu.wikipedia.org/wiki/Anna-r%C3%A9t

http://hu.wikipedia.org/wiki/Makkosm%C3%A1ria_r%C3%B3mai_katolikus_kegytemploma

http://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%A1tori-barlang